„Valami nagy dolog” James E. Faust elnök második tanácsos az Elsõ Elnökségben „Legyünk mindannyian hithûk a mindennapi dolgainkban, melyek érdemességünket bizonyítják, mert ezek vezetnek és tesznek érdemessé a nagy dolgokra.” Szeretett testvéreim Isten papságában, szerte a világon, örülök, hogy egy lehetek közöttetek. Ezen az estén szeretném azt a felhívást intézni az egyház papságához, hogy legyenek elkötelezettebbek a hitet, jellemet és lelkiséget építõ dolgok elvégzésében. Ezek a megszokott papsági kötelességek, melyeket naponta, hetente, havonta, éveken át tennünk kell. Az egyház munkája olyan alapokon nyugszik, mint a tizedfizetés; a családi és papsági feladatok elvégzése; a szegények és szükséget látók gondozása; napi ima, szentírás-tanulmányozás és családi este; házitanítás, kvórumok tevékenységeiben való részvétel; és a templomi látogatás. Ha az egyház elnöke szólít fel, készen kell állnunk, képesnek és készségesnek kell lennünk „valami nagy dolog” végrehajtására, mint amilyen a Nauvoo Templom építése, azonban sokan nem igazán rajonganak ezen alapvetõ dolgok némelyikének az elvégzéséért. Mindannyian ismerjük az ószövetségi Naámán, a szíriai sereg fõvezérének történetét, aki bélpoklos volt. Egy kis izraelita szolgalány azt mondta Naámán feleségének, hogy van egy próféta Izráelben, aki meggyógyíthatná. Naámán szekerével és lovaival Elizeus házához ment, aki hírnököt küldött Naámán utasítására, „menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz”.1 Ti, fiatal fiúk, tudjátok, milyen az, amikor anyukátok ellenõrzi, tiszta-e a kezetek: mindig azt mondja, hogy menjetek és mossátok meg! Naámán viszont nem fiatal fiú volt. A szíriai seregek fõvezére volt, és megsértõdött Elizeus utasítása miatt, miszerint fürödjön meg a Jordánban. Így „nagy haraggal elment”.2Naámán egyik bölcs szolgája kifogásolta ezt és azt mondta: „Ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta néked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?”3Naámán ezután bûnbánatot tartott és követte a próféta tanácsát. A bélpoklosság eltûnt és „megújúlt az õ teste, mint egy kisgyermek teste, és megtisztult”.4Ebben az esetben a „nagy dol[got]” végrehajtani rendkívül egyszerû és könnyû volt. Az egyház modernkori történetében vannak ezzel ellentétes példák olyan férfiakra, akik nagyok voltak az Úr elõtt. Egyikük, Hyrum Smith, aki teljes egészében hithû és elkötelezett maradt, még az élete árán is, míg egy másik, Oliver Cowdery, akit - bár tanúja volt „nagy dol[goknak]” a visszaállítás történetében - elvakították személyes ambíciói és elvesztette felmagasztosult helyét a királyságban. Oliver Cowdery, Joseph Smith prófétával együtt a visszaállítás sok, nagy horderejû eseményének részese volt, mint amilyen a keresztelésük Keresztelõ János felhatalmazása által, az ároni papság adományozása, a Kirtland Templomban történt csodálatos jelenések, és a „Mormon könyve egészének (néhány oldal kivételével)” leírása saját tollával „mint ahogy az Joseph Smith próféta ajka mondotta”.5Senki mást, Joseph prófétát kivéve, nem tiszteltek meg annyira az angyalok szolgálatukkal, mint Oliver Cowdery-t. Amikor azonban Joseph próféta nehéz idõszakon ment keresztül, Oliver kritikusan szemlélte õt és eltávolodott tõle. A próféta erõfeszítéseinek ellenére, hogy baráti kezet nyújtson felé, ellenségessé vált a prófétával és az egyházzal szemben, és 1838. április 12-én kizárták. Pár évvel a próféta halála után Oliver megbánta bûneit és szeretett volna visszatérni az egyházba. Válaszként Brigham Young azt írta 1847. november 22-én, meghívást intézve hozzá: „Térj vissza atyád házába, melytõl egyszer eltévelyedtél, . . . és újítsd meg bizonyságodat a Mormon könyve igazságáról!”6Oliver megjelent a fõpapok kvóruma elõtt és azt mondta: „Testvérek, éveken át külön voltam tõletek. Most szeretnék visszajönni. Szeretnék alázatosan visszatérni és köztetek állni. - Nem vágyok pozícióra. Csupán azt szeretném, hogy veletek együtt lehessek. - Az egyházon kívül vagyok, nem vagyok az egyház tagja, és szeretnék ismét az lenni. Szeretnék bejönni azon az ajtón. Ismerem az ajtót. Nem azért jöttem ide, hogy elõnyt szerezzek. Alázatosan jöttem és a testület elé vetem magam - tudva, hogy amint ezt teszem, döntésük helyes lesz és engedelmességre talál.”7 Bizonyságot is tett a következõ szavakkal: „Barátok és testvérek, a nevem Cowdery, Oliver Cowdery. Az egyház korai történelmében [veletek] egységben álltam. . . . Én . . . kezemben tartottam az aranylemezeket, melyekbõl [a Mormon könyve] lett lefordítva. A fordító eszközöket is láttam. Az a könyv igaz. Nem Sidney Rigdon írta. Nem Mr. Spaulding írta. Én magam írtam, ahogy azt a próféta ajka mondotta.”8Bár Oliver visszatért, elvesztette felmagasztosult helyét az egyházban. Ezzel ellentétben Heber J. Grant elnök ezt mondta Hyrum Smith-rõl: „Nincs jobb példa egy báty szeretetére annál, mint amit Hyrum Smith életében mutatott Joseph Smith próféta iránt. . . . Olyan egyek és szeretetteljesek voltak, amilyen halandó emberek csak lehetnek. . . . Az irigységnek . . . még szikrája sem volt soha . . . Hyrum Smith szívében. Egy halandó ember sem lehetett volna hûségesebb, hithûbb az életben vagy halálban, mint amilyen Hyrum Smith volt az élõ Isten prófétájához.”9 Öccse, Joseph minden szükségletének vagy kérésének eleget tett, annak, aki az egyházat vezette és azokat a kinyilatkoztatásokat kapta meg, melyekkel ma rendelkezünk. Hyrum állhatatos volt nap nap után, hónapról hónapra, évrõl évre. Alvin testvérük halála után Hyrum befejezte szüleik fehér faházának építését. Miután Joseph megkapta az aranylemezeket, Hyrum egy fadobozt készített, hogy abban tárolják és óvják azokat. Amikor a lemezeket lefordították, Joseph a kézirat nyomdai példányát bízta Hyrumra. Hyrum, gyakran Oliver Cowdery társaságában, naponta vitt és hozott el oldalakat a nyomdásztól.10 Hyrum földmûvesként dolgozott azért, hogy ellássa a családját, de miután az egyházat 1830-ban megszervezték, elfogadta az elhívást, hogy a colesville-i gyülekezet felett elnököljön. Feleségével és családjával Newel Knight családjánál élt, ideje nagy részét azzal töltve, hogy „az evangéliumot hirdett[e] bárhol is talál[t] valakit, aki meghallgatta”.11Oly jó misszionáriusként nemcsak az otthona közelében prédikált, hanem az Egyesült Államok keleti partjára és délre is elment. 1831-ben John Murdock-kal Missouriba menet és visszajövet útközben is prédikáltak.12 Amikor a Kirtland Templom építésének képe 1833-ban látomásban megmutatkozott, Hyrum azonnal vette kaszáját és megtisztította a templom területét a gyomoktól, majd ásni kezdte az alapot. 1834-ben, amikor Sion táborát megszervezték, Hyrum Lyman Wightnak segédkezett, hogy tagokat toborozzon a táborba, és a szentek egy csoportját Michiganbõl Missouriba vezette. Kis dolgokban ekképp bizonyítva, Hyrum 1834 decemberében az egyház segédelnöke lett. Öccse, Joseph próféta irányítása alatt szolgált. Mindig az erõ és vigasztalás forrása volt bátyjának, akár az egyházban, akár a Liberty börtönben. Amikor az üldöztetések elkezdõdtek és Joseph 1844-ben a csõcselék elõl Nauvooba menekült, Hyrum vele ment. Amint a folyó partján álltak, azon gondolkodva, hogy visszatérjenek-e, Joseph Hyrumhoz fordult és így szólt: „Te vagy az idõsebb, mondd, mit tegyünk?” „Menjünk vissza és adjuk fel magunkat és lássuk, mi történik”13- válaszolt Hyrum. Visszatértek Nauvoo-ba, és Carthage-ba vitték õket, ahol percnyi különbséggel egymás után haltak mártírhalált. Hyrum hithû volt kötelezettségéhez, még élete árán is. Minden szempontból az Üdvözítõ tanítványa volt. De igazából nagyszerûvé azon törekvése tette, hogy egyik napról a másikra hithûen élt. Ezzel ellentétben Oliver Cowdery akkor volt nagyszerû, amikor a lemezeket a kezében tartotta és angyalok látogatták, amikor azonban arra kérték, hogy hithûen tartson ki mindennapi megpróbáltatásaiban, Oliver elszakadt az egyháztól. Nem csupán azáltal bizonyítjuk az Üdvözítõ iránti szeretetünket, hogy „valami nagy dol[got]” teszünk. Ha a próféta személyesen arra kérne, hogy valamilyen különös vagy egzotikus helyre menjetek misszióba, elmennétek? Bizonyára mindent megtennének, hogy elmehessetek. De mi van a tizedfizetéssel? Mi a helyzet a házitanításotokkal? Azáltal fejezzük ki az Üdvözítõ iránti szeretetünket, hogy a hit, elkötelezettség és kedvesség sok kis cselekedetét hajtjuk végre másokért, ami a mi jellemünket is formálja. Ezt jól példázta III. dr. George R. Hill élete, aki általános felhatalmazott volt, és pár hónappal ezelõtt hunyt el. Elder Hill a szénbányászat szaktekintélye és jól ismert tudós volt. Több díjat és kitüntetést kapott tudományos eredményeiért. A Bányamérnöki Fõiskola dékánja és a Utah Egyetem mérnöki karának környezetmérnök professzora volt. De emberként elder Hill alázatos, önzetlen és teljesen elkötelezett volt. Három különbözõ egyházközség püspökeként és területi képviselõként szolgált mielõtt elhívták volna általános felhatalmazottnak. Miután felmentették mint általános felhatalmazottat, egy püspökség tanácsosa lett. Utolsó elhívásaiban, amikor egészsége megromlott, egy cövek konzervüzemének irányítója és az egyházközségi kórus tagja volt. Ugyanolyan elkötelezettséggel tett eleget ezeknek az elhívásoknak, mint ahogy azt az összes többiben tette. Azt tette, amire megkérték - nem kellett annak „valami nagy doldog[nak]” lennie. Amint azt egyik barátom egyszer mondta: „Amikor tehetségeinket vagy földi illetve iskolai kitüntetéseinket, vagy egyre korlátozottabb idõnket Isten oltárán áldozzuk fel, az áldozat szívünket Hozzá köti, és iránta érzett szeretetünk növekszik. Amikor bármilyen szolgálatot végzünk a királyságban - legyen az egy . . . lecke tanítása vagy étel csomagolása a Jóléti téren -, az sokkal kevesebbet fog érni, ha csak úgy tekintjük, mint egy elvégzendõ dolgot. . . . De ha elképzeljük magunkat, amint Isten oltárára helyezzük tehetségeinket vagy idõbeli elkötelezettségünket, mint például egy alkalmatlan egyházi gyûlésen való részvételt, akkor az áldozatunk személyes és buzgó lesz számára.”14 Egy kedves társunk, elder Henry B. Eyring által elmondott történet még jobban szemlélteti az elkötelezettség eme alapelvét. Ez a történet az édesapjáról, a nagyszerû tudósról, Henry Eyringrõl szól, aki a Bonneville Cövek fõtanácsában szolgált. Õ volt a felelõs a jóléti farmért, ami magában foglalta a hagymaföldet, amit ki kellett gyomlálni. Abban az idõben már közel nyolcvan éves volt, és fájdalmas csontráktól szenvedett. Kiosztotta magának azt a feladatot, hogy gyomláljon, bár fájdalmai olyan erõsek voltak, hogy hason fekve könyökével húzta magát a földön. Túl nagy fájdalmai voltak ahhoz, hogy térdeljen. Mégis mosolygott, és boldogan beszélgetett másokkal, akik ott voltak aznap a hagymaföldek gyomlálásakor. Most idézem, amit elder Eyring mondott az esetrõl: „Miután minden munkát elvégeztek és a hagymát mind kigyomlálták, valaki így szólt hozzá: ,Henry, jó ég! Nem azokat a gyomokat húztad ki, ugye? Azokat a gyomokat két nappal ezelõtt lepermetezték, mindenféleképpen elpusztultak volna.’ Apa csak hahotázott. Úgy gondolta, ez a legviccesebb dolog. Úgy gondolta, jól megtréfálta magát. Egész nap rossz gyomokon dolgozott. Lepermetezték azokat, és egyébként is elpusztultak volna. Megkérdeztem tõle: ,Apa, hogyan tudsz nevetni ezen?” . . . Válaszát soha nem fogom elfelejteni. . . . Azt mondta: ,Henry, nem a gyomok miatt voltam ott’.15 A kis dolgokban nagy erõ rejlik. A televízió, ami nagy áldás az emberiségnek, egy idahoi tizenéves elméjében fogant meg, amint egyenes barázdákat húzott apja földjén egy tárcsás ekével. Elképzelte, hogy egyenes vonalakat közvetíthet egy képfelbontóról, ami újra elõhívja azt egy másikon.16Gyakran nem láthatjuk a lényeget abban, hogy látszólag kis dolgokat viszünk véghez. Ez a 14 éves fiú mindennapos munkát végzett, amikor ez a nem mindennapi ötlet eszébe jutott. Amint azt Nefi megjegyezte: „Mindebbõl pedig azt láthatjuk, hogy az Úr egyszerû eszközökkel is nagy dolgokat tud véghezvinni”.17 Ti, fiatal férfiak kiválasztott nemzedék vagytok, akiknek a jövõ nagy ígéretet tartogat. A jövõ azt kívánhatja tõletek, hogy más fiatalemberekkel versenyezzetek a világpiacon. Különleges képzésre van szükségetek. Kiválaszthatnak erre nem csupán a néhány kimagasló eredmény vagy nagyszerû dolog miatt, hanem azért is, mert megkaptátok a sas cserkész elismerést, az Isten iránti kötelesség elismerést, szemináriumot végeztetek vagy missziót szolgáltatok. A tálentumokról szóló példázatban, annak, aki megsokszorozta a tálentumát, azt mondták: „Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe”.18Legyünk mindannyian hithûk a mindennapi dolgainkban, melyek érdemességünket bizonyítják, mert ezek vezetnek és tesznek érdemessé a nagy dolgokra. Errõl teszem a bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. 2 Királyok 5:10. 2. 2 Királyok 5:12. 3. 2 Királyok 5:13. 4. 2 Királyok 5:14. 5. Reuben Miller naplója, 1848-1849, Family and Church History Department Archives, 1848. okt. 21. 6. Brigham Young levele Oliver Cowdery-nek, 1847. nov. 22., idézve Susan Easton Blacktõl, Who’s Who in the Doctrine & Covenants (1997), 76. o. 7. Miller, napló, 1848. nov. 8. Miller, napló, 1848. okt. 21. 9. Heber J. Grant, „Hyrum Smith and His Distinguished Posterity”, Improvement Era, 1918. aug., 854-855. o. 10. Ronald K. Esplin, „Hyrum Smith: The Mildness of a Lamb, the Integrity of Job”, Ensign, 2000. feb., 32. o. 11. „Newel Knight’s Journal”, in: „Scraps of Biography”, Classic Experiences and Adventures (1969), 65. o. 12. Lásd T&Sz 52:8-10. 13. Lásd Hyrum Smith - Patriarch, idézve Ensign, 2000. feb., 36. o. 14. James S. Jardine, „Consecration and Learning”, On Becoming a Disciple - Scholar (1995), 80. o. 15. Lásd Henry B. Eyring, „Waiting Upon the Lord”, Brigham Young University 1990-91 Devotional and Fireside Speeches, 22. o. 16. Philo Farnsworth története, „Dr. X’s Instant Images”, U.S. News & World Report, 1998. aug. 17., 44. o. 17. 1 Nefi 16:29. 18. Máté 25:23.