Az evangélium megosztása Elder Dallin H. Oaks a Tizenkét Apostol Kvórumából „A leghatékonyabb misszionáriusok - egyháztagok és teljes idejűek - mindig szeretetből cselekszenek. . . . Ha hiányzik belőlünk a mások iránti szeretet, akkor imádkoznunk kell azért.” Hinckley elnök, köszönjük nagyszerű üzenetedet. Igazán hálásak vagyunk mindannyian energikus és sugalmazott vezetésedért ebben a nehéz időszakban. E vezetés alatt előre haladunk az Úr munkájával, mely oly nagyon szükséges ebben a zűrzavaros világban. Jézus Krisztus evangéliuma jó hírének prédikálása a keresztény hit alapvető tantétele. Az evangélisták közül hárman adnak beszámolót az Üdvözítő eme utasításáról. Márk könyve feljegyzi: „És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik” (Márk 16:15-16). Máté az Üdvözítő parancsát idézi: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” (Máté 28:19). Lukács kijelenti: „Így van megírva . . . prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között” (Lukács 24:46-47). Az Üdvözítő utasításait napjainkra alkalmazva a modernkori próféták azt a felhívást adták mindannyiunknak, hogy osszuk meg az evangéliumot. Gordon B. Hinckley elnök adta a vezényszót napjainkra. Egy világszerte műholdon keresztül közvetített, misszionáriusoknak és helyi vezetőknek szóló beszédében „az egyház minden szintjén nagyobb lelkesedés[t]” kért a misszionáriusi munka iránt („Találjátok meg a bárányokat, és tápláljátok a juhokat”, Liahona, 1999. júl., 121. o.). Habár a misszionáriusoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, és folytatniuk kell azon emberek keresését, akiket taníthatnak, kijelentette, hogy „ennek egy jobb útja . . . az egyháztagokon át vezet” (119. o.). Mindannyiunkat megkért arra, hogy mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy a misszionáriusoknak segítsünk olyan embereket találni, akiket taníthatnak. Azt is kérte, hogy minden cövekelnök és minden püspök „vállalj[on] teljes felelősséget és elszámolási kötelezettséget az érdeklődők megtalálásáért és a velük való barátkozásért” egységeiken belül (121. o.). Hinckley elnök az Úr áldásait kérte mindannyiunkra, „miközben szembekerül[ünk] roppant nagy kihívás[unkkal]” (122. o.). Bár két és fél év telt el, mióta az elnökünk ezt kérte, legtöbbünk még nem tett ténylegesen eleget ennek a felhívásnak. Amint imádságos lélekkel tanulmányoztam Hinckley elnök szavait és eltöprengtem azon, hogyan oszthatnánk meg az evangéliumot, arra a következtetésre jutottam, három dologra van szükségünk ahhoz, hogy teljesítsük a prófétánk felhívását. Először is szükség van az evangélium megosztása iránti őszinte vágyra. Másodszor, isteni segítségre van szükségünk. Harmadszor, tudnunk kell, mit tegyünk. I. VÁGY Mint sok más dolog, az evangélium megosztása is vággyal kezdődik. Ha hatékonyabb eszközök akarunk lenni az Úr kezében evangéliumának megosztásakor, őszintén kell vágynunk erre. Szerintem ezt két lépésben érhetjük el. Először is erős bizonysággal kell rendelkeznünk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának igazságáról és fontosságáról. Ez a bizonyság magában foglalja Istennek a gyermekei számára készített terve mindent meghaladó értékét, Jézus Krisztus kiengesztelésének alapvető szerepét, valamint Jézus Krisztus egyháza szerepét, miközben azt a tervet véghezviszi a halandóságban. Másodszor, szeretettel kell viseltetnünk Isten és minden gyermeke iránt. A modernkori kinyilatkoztatásokban azt mondják: „szeretet, egyedül Isten dicsőségét tartva szem előtt, ezek tesz[nek minket] alkalmassá erre a munkára” (T&Sz 4:5). E sáfárság korai apostolainak azt mondták, hogy szeretetük „mindenkire áradjon ki” (T&Sz 112:11). A visszaállított evangélium igazságáról és jelentőségéről való bizonyságunkból megértjük annak értékét, amit kaptunk. Isten és felebarátaink iránt érzett szeretetünkből nyerjük a vágyat, hogy megosszuk azt a nagyszerű ajándékot mindenkivel. Az evangélium megosztására irányuló vágyunk intenzitása nagyon jól jelzi személyes megtérésünk mértékét. A Mormon könyve tartalmaz néhány csodálatos példát a bizonyság és a szeretet hatására. Amikor Móziás fiai, akik „a leghitványabb bűnözők voltak”, bizonyságot nyertek, „az volt a vágyuk, hogy minden teremtmény halljon a megváltásról, mert nem tudták volna elviselni, hogy egyetlen ember is elvesszen” (Móziás 28:3-4). Egy későbbi beszámolóban társuk, Alma így kiáltott fel: „Ó, bárcsak angyal lehetnék, . . . hogy az emberek közé mehetnék és Isten harsonájával szólhatnék! Hogy olyan erővel kiálthatnék, hogy megrázná a földet” és elmondhatnám „a megváltás tervét” minden léleknek, „hogy sehol ne legyen többé szomorúság ezen a világon” (Alma 29:1-2). Az evangélium megosztása kifejezéssel utalni szeretnék a misszionáriusi erőfeszítésekre. A megosztani szó megerősíti azt, hogy rendelkezünk valami különösen értékessel, valamint a vággyal, hogy másoknak adjuk azt az ő javukra és áldásukra. A leghatékonyabb misszionáriusok - egyháztagok és teljes idejűek - mindig szeretetből cselekszenek. Fiatalemberként tanultam meg ezt a leckét. Azt a feladatot kaptam, hogy látogassak meg egy kevésbé aktív egyháztagot, egy sikeres értelmiségit, aki évekkel idősebb volt nálam. Visszatekintve arra, hogyan cselekedtem, ráébredek, hogy a látogatott férfi iránt nagyon kevés szeretetteljes törődést tanúsítottam. Kötelességből cselekedtem, azzal a vággyal, hogy 100 százalékos házitanítást jelenthessek. Egyik este, a hónap vége felé, felhívtam, hogy megkérdezzem, a társammal együtt átmehetnénk-e azonnal és meglátogathatnánk-e. Megfeddő reakciója feledhetetlen leckét tanított nekem. „Nem, nem szeretném, ha átjönnétek ma este - mondta. - Fáradt vagyok. Már lefekvéshez készülődöm. Olvasok, és nem vagyok hajlandó engedni, hogy megzavarjatok csak azért, hogy 100 százalékos házitanítási jelentést adhassatok be ebben a hónapban.” Ez a válasz még mindig fáj, mert tudtam, hogy megérezte önző indíttatásomat. Remélem, azok között, akiket megszólítunk azzal, hogy hallgassák meg a visszaállított evangélium üzenetét, senki nem érzi úgy, hogy más okból cselekszünk, nem pedig a gyengéd szeretet és az önzetlen vágy miatt, azért, hogy megosszunk valamit, amiről tudjuk, hogy értékes. Ha hiányzik belőlünk a mások iránti szeretet, akkor imádkoznunk kell azért. Mormon próféta írása az „igaz krisztusi szeretetről” erre tanít bennünket: „könyörögjetek hát szeretett testvéreim, szívetek teljes erejével az Atyához, hogy ti is telve legyetek ezzel a szeretettel, amit ő Fia, Jézus Krisztus minden igaz követőjének megad” (Moróni 7:47-48). II. ISTENI SEGÍTSÉG / MEGFELELŐ IDŐZÍTÉS Ahhoz is szükségünk van isteni segítségre, hogy irányítson minket az evangélium megosztásában. Csakúgy, mint ahogy a vágyainknak tisztának kell lenniük, és a bizonyságból valamint a szeretetből kell gyökerezniük, cselekedeteinket az Úrnak kell irányítania. Ez az Ő munkája, nem a miénk, és az Ő módszere és időzítése szerint kell elvégezni, nem a miénk szerint. Másképpen erőfeszítéseink meghiúsulásra és bukásra lehetnek ítélve. Mindannyiunknak vannak családtagjai vagy barátai, akiknek szükségük van az evangéliumra, de most nem érdeklődnek. Ahhoz, hogy hatékonyabbak legyenek velük kapcsolatos erőfeszítéseink, az Úrnak kell azokat irányítania úgy, hogy oly módon és akkor cselekedjünk, amikor az a leginkább elfogadásra találhat. Imádkoznunk kell az Úr segítségéért és útmutatásáért, hogy eszközök lehessünk az Ő kezében valaki olyanért, aki most készen áll - akin ma segíthetnénk. Ezután figyelnünk kell, hogy meghalljuk és megszívleljük Szellemének sugalmazásait azzal kapcsolatosan, hogyan cselekedjünk. Ezek a sugalmazások jönni fognak. Számtalan személyes bizonyságból tudjuk, hogy az Ő saját módján és saját idejében az Úr embereket készít fel arra, hogy elfogadják az evangéliumot. Az ilyen emberek keresnek valamit, és amikor arra törekszünk, hogy felismerjük, kik is ők, az Úr válaszolni fog imáikra azáltal, hogy válaszol a mieinkre. Sugalmazást és irányítást ad azoknak, akik vágynak és őszintén törekszenek az útmutatásra azzal kapcsolatosan, hogyan, hol, mikor és kivel osszák meg az Ő evangéliumát. Így tehát Isten kívánságaik szerint ad az embereknek (lásd Alma 29:4; T&Sz 6:8). Egy modernkori kinyilatkoztatásban az Úr azt mondja nekünk, hogy „sokan vannak még a földön minden vallásban, pártban és közösségben, akiket elvakít[ottak] . . . és sokan csak azért maradnak távol az igazságtól, mert nem tudják, hogy hol találják meg azt” (T&Sz 123:12). Amikor Isten tanújaként állunk „mindenkor, mindenben és mindenütt” (Móziás 18:9), az Úr megnyitja számunkra az utat, hogy megtaláljuk azokat, akik keresik Őt, és megfelelő beszélgetésbe elegyedjünk velük. Ez akkor fog megtörténni, amikor útmutatást kérünk, és amikor őszinte és krisztusi szeretet által vezérelve cselekszünk mások iránt. Az Úr minden gyermekét szereti. Azt szeretné, ha mindegyikük rendelkezne az Ő igazságának teljességével és áldásainak bőségével. Tudja, mikor állnak készen, és azt akarja, hogy hallgassuk meg és vegyük figyelembe evangéliuma megosztásával kapcsolatos útmutatásait. Ha így teszünk, azok, akik felkészültek, válaszolni fognak az Ő üzenetére, azéra, aki azt mondta: „Az én juhaim hallják az én szómat . . . és követnek engem” (János 10:27). III. HOGYAN TEGYÜK? Amikor őszinte vágyunk van arra, hogy az evangéliumot másokkal megosszuk, és amikor erőfeszítéseinkben isteni segítségre törekszünk, mit tegyünk? Milyen eljárást alkalmazzunk? Az elején kell kezdenünk. Ne várjunk további felszólításra a mennyből! A kinyilatkoztatás leginkább akkor jön, amikor a tevékenység közben vagyunk. Az Úr ezt az utasítást adta nekünk a kinek és hogyanra vonatkozóan: „És prédikálásotok legyen gyengéd, szelíd, . . . mindenkinek a szomszédjához intézve” (T&Sz 38:41). A „szomszéd” természetesen nem csak azokat jelenti, akik mellettünk laknak, vagy akik a barátaink, ismerőseink. Amikor megkérdezték az Üdvözítőtől, kik azok, akiket szeretni kell, ő egy szamaritánusról beszélt, aki felismerte szomszédját a Jerikóba vezető úton (lásd Lukács 10:25-37). Így tehát a szomszédaink magukban foglalják azokat is, akikkel mindennapi utunkon találkozunk. Az ősi Almához hasonlóan imádkoznunk kell az Úrhoz, hogy „erőt és bölcsességet ad[jon] nekünk” ahhoz, hogy ismerőseinket az Úrhoz vezessük (Alma 31:35). Lelkük jólétéért is imádkoznunk kell (lásd Alma 6:6). Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy szeretetből cselekszünk, és nem azért, hogy bármilyen személyes elismerésre vagy előnyre kíséreljünk meg szert tenni. A figyelmeztetés, ami azoknak szól, akik egyházi pozíciót használnak arra, hogy büszkeségüket és hiú becsvágyukat szolgálják (lásd T&Sz 121:37) biztosan vonatkozik arra irányuló erőfeszítéseinkre, hogy megosszuk az evangéliumot. Annak szükségessége, hogy szeretetből cselekedjünk, szintén óva int a mesterkéltségtől, legyen az valódi vagy vélt. Azok az emberek, akik nem osztoznak hitünkben, visszautasítóak lehetnek, amikor azt hallják, hogy valamire „misszionáriusi eszközként” utalunk. Az „eszköz” valami olyan, amit arra használnak, hogy egy élettelen tárgyat irányítsanak. Ha valamiről úgy beszélünk, mint „misszionáriusi eszközről”, azt a benyomást kelthetjük, hogy valakit befolyásolni akarunk. Ez a benyomás teljesen ellentétben áll a misszionáriusi szolgálatunk önzetlen, másokkal megosztó szellemével. Hinckley elnök nagyszerű beszédében kijelenti, hogy „mindenütt kínálkozik lehetőség az evangélium hirdetésére” (Liahona, 1999. júl., 119. o.). Sok olyan dolgot megemlít, melyeket meg tudunk tenni. Úgy kellene élnünk, amit ő úgy fejezett ki: „roppant nagy hatással bír egy egyháztag példája” a körülöttünk lévőkre (118. o.). „A leghatékonyabb kopogtatást - mondta - saját életünk és példánk jósága fogja jelenteni” (121. o.). Mindenkivel őszintén barátságosnak kell lennünk! Hinckley elnök emlékeztetett minket arra, hogy „valamilyen egyházi folyóiratot hagy[junk]” azoknál, akikkel kapcsolatba kerülünk (120. o.). Felkínálhatjuk otthonunkat a „misszionáriusi szolgálatra” (120. o.). „Helyénvaló, ha a misszionáriusok neveket kérnek az egyháztagoktól” (121. o.), és amikor így tesznek, nekünk reagálnunk kell erre. Összefoglalva, Hinckley elnök azt mondta, az egyház minden tagja „kitartóan dolgozz[on] azon, hogy érdeklődőket találj[on], s azokat biztass[a]” (121. o.). Más dolgok is vannak, melyeket megtehetünk, különösen, amikor Mormon próféta nagyszerű kijelentése szerint cselekszünk: „. . . és az emberektől sem félek, mert a tökéletes szeretet minden félelmet elűz belőlem” (Moróni 8:16; lásd még 1 János 4:18). Meghívhatjuk barátainkat az egyházi gyűlésekre vagy egyházi tevékenységekre. Pozitív utalást tehetünk egyházunkra, valamint tanításainak hatására, és megkérdezhetjük az emberektől, hogy szeretnének-e többet tudni arról. Még könnyebb az, ha a zsebünkben tartunk egy csomagot ezekből a tetszetős, kiosztható szórólapokból, és odaadjuk azoknak az embereknek - még ha csak felületesen is ismerjük őket -, akikkel kapcsolatba kerülünk életünk mindennapi tevékenységeiben. Ezek a szórólapok ideális módszerek arra, hogy meghívjuk az embereket, hogy azon további igazságok után érdeklődjenek, melyeket mi megosztunk. Nem tolakodó módon, mégis valami értékeset ajánlanak fel, de az ajándék a potenciális befogadó választásától és kezdeményezésétől függ. Tapasztalatunk szerint azok jelentős hányada, akik telefonon jelentkeznek a felajánlott ajándékért, úgy döntenek, olyanok vigyék el azt nekik, akik többet tudnak nekik mondani. Az egyház most jelentett be egy másik módszert az evangélium megosztására, mely világszerte elérhető az interneten. Lehetőségeiből adódóan, ez az új kezdeményezés olyan izgalmas, mint az írott szórólapok kiadása a tizenkilencedik században, és a rádió, a televízió és a film használata a huszadikban. Az egyház egy új internetes oldalt aktivált, amihez olyan embereket vezethetünk, akik információt szeretnének kapni az egyházról és tanairól, továbbá arról, hogyan találhatnak egy olyan helyet, ahol velünk együtt imádhatják az Urat. A címe:www.mormon.org.A misszionáriusoknak eme új forrás értéke és használata a tapasztalatokkal fog megmutatkozni. Nekünk, az egyház tagjainak segíteni fog barátaink kérdéseinek megválaszolásában, közvetlenül vagy úgy, hogy az oldalhoz irányítjuk őket. Lehetőséget nyújt arra is, hogy barátainknak elektronikus képeslapokat küldjünk, amelyek evangéliumi üzeneteket és meghívókat tartalmaznak. IV. BEFEJEZÉS Arra kértek bennünket, hogy kétszerezzük meg erőfeszítéseinket és hatékonyságunkat az evangélium megosztása terén, hogy elérjük az Úr célját ebben a nagyszerű munkában. Amíg ezt meg nem tesszük, ezek a csodálatos teljes idejű misszionáriusok - fiaink, leányaink és nemes társaink az Úr munkájában - kihasználatlanok maradnak abban a nagyszerű feladatukban, hogy Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát tanítsák. Beszéltünk a szeretetteljes vágyról, mennyei irányításról és arról, hogyan láthatunk neki azon mennyei parancs teljesítésének, hogy az evangéliumot a szomszédainkkal megosszuk. Jézus Krisztus evangéliuma a legragyogóbb fény és az egyetlen remény ebben az elsötétedett világban. Ahogy Nefi tanította: „Ezen a krisztusi úton haladjatok hát tovább, higgyetek tökéletes bizalommal, szeressétek az Istent és szeressetek minden embert” (2 Nefi 31:20). Bizonyságot teszek Jézus Krisztusról, az Üdvözítőnkről, és az Ő vágyáról, ami az, hogy teljes szívvel csatlakozzunk hozzá ebben, az Ő munkájában, Jézus Krisztus nevében, ámen.