Gordon B. Hinckley elnök
„Nyissuk meg szívünket, nyújtsuk le kezünket és emeljünk fel, nyissuk meg pénztárcáinkat, mutassunk nagyobb szeretet embertársaink iránt!”
Nos, kedves férfitestvéreim, amint szembenézek a férfiak eme nagy seregével ebben a csarnokban, és elképzelem, hogy több tízezren vagytok még szerte a világban egy szívvel és egy lélekkel, mindannyian az élõ Isten papságát viselve, csendessé és alázatossá válok. A Szent Szellem vezetésére törekszem.
Ez a szervezet egyedülálló az egész világon. Nincs hozzá hasonló. Az Úr hadtestét alkotjátok ti, akik készen álltok az igazság ellenségével vívandó csatára, akik hajlandóak vagytok felállni és megszámláltatni, akik az igazság bizonyságtételét hordozzátok, akik áldozatokat hoztatok és sokat adtatok ezért a nagyszerû ügyért. Az Úr áldjon meg, támogasson és magasztaljon fel benneteket! „Ti . . . választott nemzetség, királyi papság . . . vagytok” (1 Péter 2:9).
Testvérek, legyünk érdemesek a papságra, melyet viselünk! Éljünk közelebb az Úrhoz! Legyünk jó férjek és apák!
Bármely férfi, aki zsarnok az otthonában, érdemtelen a papságra. Nem lehet alkalmas eszköz az Úr kezében, amikor nem tanúsít tiszteletet, kedvességet és szeretetet választott társa iránt.
Hasonlóképpen bármely férfi, aki rossz példa gyermekei számára, aki nem tudja megfékezni indulatait, vagy aki becstelen, illetve erkölcstelen dolgokban vesz részt, a papság erejének megsemmisítését fogja tapasztalni.
Emlékeztetlek benneteket, „hogy a papság jogai elválaszthatatlanul a mennyei hatalmakhoz vannak kapcsolva, és hogy az égi erõket csak az igazság és a becsület alapelvei szerint lehet gyakorolni.
Ha megkíséreljük bûneinket takargatni, vagy büszkeségünket és hiú becsvágyunkat szolgálni, vagy akár a legcsekélyebb igazságtalan befolyást, kényszert vagy uralmat gyakorolni az emberek fiai felett, íme, akkor visszahúzódik az ég, elszomorodik az Úr Szelleme, és ha visszahúzódott, akkor ámen az ilyen ember papságának vagy felhatalmazásának” (T&Sz 121:36-37).
Testvérek, legyünk azok a jó emberek, akiket az Úr az Õ isteni erejének kiárasztásával tüntet ki!
Most egy más, de kapcsolódó témáról szólnék.
Múlt áprilisban a papsági gyûlésünkön bejelentettem egy új programot. Nagy számú misszionáriusainkról beszéltem Dél-Amerikából, Mexikóból, a Fülöp-szigetekrõl és egyéb területekrõl. Válaszolnak az elhívásokra, és együtt szolgálnak észak-amerikai testvéreikkel. Erõs bizonyságra tesznek szert. Új életmódot tanulnak. Nagyon hatékonyak, mert beszélik saját anyanyelvüket, és ismerik szülõföldjük kultúráját. A kemény és odaadó munka csodálatos idõszakát élvezik.
Aztán felmentik õket, hogy hazatérjenek. Családjaik szegénységben élnek, és sokan visszakerülnek abba helyzetbe, amelybõl elindultak; járatlanságuk és az abból adódó jó munkahely megtalálásának nehézsége miatt képtelenek elmozdulni.
Beszéltem nektek az Állandó Kivándorlási Alapról, melyet az egyház pionír korszakában alapítottak, hogy segítsenek a szegényeknek Angliából és Európából ide jönni. Egy kölcsönalapot hoztak létre, melybõl kis kölcsönöket vettek fel, amely aztán 30 000 embernek tette lehetõvé, hogy szülõföldjükrõl Sionba vándoroljanak és ott gyülekezzenek.
Azt mondtam nektek, hogy ugyanazt az elvet fogjuk alkalmazni, és létrehoztuk az úgynevezett Állandó Oktatási Alapot. A pénzalapokból - tagjaink felajánlásaiból, nem pedig a tizedalapból - létrehoztunk egy alaptõkét, melynek bevételeit fiatal testvéreink megsegítésére használunk, hogy iskolát végezve alkalmassá váljanak jobb munkára. Jártasságra tesznek szert, mely által eleget kereshetnek, hogy megfelelõen gondját viselhessék családjaiknak, és a szegénység általuk és az õket megelõzõ nemzedékek által ismert szintje fölé emelkedhessenek.
Semmi nem volt az alapban, amikor terveztük. De hittel elõre haladva megalapoztunk egy szerény szervezetet, hogy kivitelezzük azt, amit szükségesnek láttunk. Örömömre szolgál, hogy azt jelenthetem, a pénz csak gyûlt, több tíz-, százezernyi dollár, még több milliónyi is! Az egyház nagylelkû tagjaitól jött, akik szeretik az Urat, és segíteni kívánnak a kevésbé szerencséseken az Õ népébõl, hogy felemelkedjenek egy gazdasági világban. Most már tekintélyes összeggel bírunk. Nem csak ennyire van szükségünk. Reméljük, hogy ezek a felajánlások folytatódnak. Az alaptõke mértéke határozza meg, hány embernek segíthetünk.
Most, hat hónappal késõbb szeretném elétek tárni, hogy mit értünk el. Elõször is, elhívtuk elder John K. Carmacket, aki oly jól szolgált a Hetvenek Elsõ Kvórumában, és aki ezzel a konferenciával nyugalmazott hetvenes lett. Õ gyakorlott ügyvéd, a józan ítélet embere az üzleti ügyekben, jó képességû ember. Õt jelöltük ki ügyvezetõ igazgatónak, és bár a hetvenek munkájától visszavonult, teljes idejét e törekvés folytatására fogja fordítani.
Elder Richard E. Cook a hetvenektõl, aki szintén nyugalmazott hetvenes lett, csatlakozni fog hozzá a pénzügyek intézésében. Elder Cook korábban a Ford Motor Company helyettes pénzügyi ellenõre volt, világméretû pénzügyekben jártas ember, tehetséges vezetõ, olyan ember, aki szereti az Urat és az Úr gyermekeit.
Ezeket a testvéreket elkoptattuk az egyik oldalon, s most átfordítottuk õket, hogy a másik oldalon is elkoptassuk.
Rex Allen testvérrel dolgoznak együtt, aki szervezési és képzési szakember; valamint Chad Evans testvérrel, akinek hatalmas tapasztalata van a felsõfokú oktatási programokban.
Mindannyian idejüket és szaktudásukat adják, ellenszolgáltatás nélkül.
A program él és mûködik. Ezek a testvérek alapos munkát végeztek, hogy szabályosan induljanak, összhangban a megfelelõ irányelvekkel. Leszûkítettük kezdeti mûködésének területét, de ez a terület bõvülni fog, amint lehetõségünk lesz rá.
Ezek a testvérek munkához láttak, hogy kiaknázzák az egyház létezõ szervezetét. A program a papságra épül, és ezért lesz sikeres. A püspököktõl és cövekelnököktõl indul. Magában foglalja az Egyházi Oktatási Szervezetet, a munkáltatói szolgáltatások irodáit, és másokat, akik együtt dolgoznak az együttmûködés csodálatos szellemében. Elsõként Peruban, Chilében és Mexikóban indították be - olyan területeken, ahol a visszatért misszionáriusok száma magas, és nagy az igény erre. A helyi vezetõk lelkesek és odaadóak. A haszonélvezõk az önellátás igaz alapelveit tanulják. Lehetõségeikrõl alkotott képük nagyban kiszélesedett. Jó helyi iskolákat választanak a képzéshez, és a lehetséges mértékig felhasználják személyes, családi és egyéb helyi forrásaikat. Megbecsülik, hajlandóak cselekedni és mélyen hálásak a nekik adott lehetõségért. Hadd adjak nektek két-három példát.
Az elsõ egy fiatalemberrõl szól, aki a Bolívia Cochamba Misszióban szolgált. Hithû édesanyjával és unokahúgaival él egy nagyon szegény környéken. Kicsi otthonukban betonpadló van, egyetlen izzó, a tetõ beázik, az ablak be van törve. Sikeres misszionárius volt. Azt mondja:
„A misszióm volt a legjobb dolog, amit életemben tehettem. Megtanultam engedelmeskedni a parancsolatoknak, és türelmesnek lenni a megpróbáltatásaimban. Megtanultam egy kicsit angolul és azt, hogy hogyan osszam be jobban a pénzemet, idõmet és képességeimet.
Azután amikor befejeztem a missziómat, nehéz volt hazamenni. Amerikai társaim visszamentek az egyetemre. Országunkban azonban nagy a szegénység. Nagyon nehéz iskolázottságra szert tenni. Édesanyám mindent megtesz, de nem tud segíteni. Sokat szenvedett, és én vagyok a reménye.
Amikor hallottam az Állandó Oktatási Alapról, nagyon megörültem. A próféta felismerte az erõfeszítéseinket. Nagy öröm töltött el. . . . Lehetõség nyílt arra, hogy tanuljak, önellátóvá váljak, családom legyen, és segítsek édesanyámnak.
Könyvelést fogok tanulni egy helyi iskolában, ahol tanulni és dolgozni tudok. Ez csak egy rövid tanfolyam, három év. Takarítóként kell dolgoznom, de nem baj. Ha végzek, és könyvelõi munkát kapok, magasabb szintû oktatás után nézek a nemzetközi üzleti életben.
Ez a mi lehetõségünk, és élnünk kell vele. Az Úr bízik bennünk. Sokszor olvastam a Mormon könyvében a szavakat, melyeket az Úr a prófétáknak mondott, hogy ha betartjuk a parancsolatokat, boldogulni fogunk országunkban. Ez most beteljesedik. Oly hálás vagyok Istennek ezért a nagyszerû lehetõségért, hogy elnyerhetem azt, ami a testvéreimnek nem volt, hogy segíthessek a családomnak, és megvalósíthassam a céljaimat! Alig várom, hogy visszafizethessem a kölcsönt, és lássam, amint mások is áldásban részesülnek. Tudom, hogy az Úr meg fog áldani, ha ezt teszem.”
Nos, hát nem csodálatos? Most egy másik. Egy fiatalembernek Mexikó városban egy kb. 1000 dolláros kölcsönt hagytak jóvá, hogy iskolába járhasson, és autószerelõ lehessen. Azt mondta: „Azt ígérem, hogy a legjobbat adom magamból, hogy elégedett legyek az erõfeszítéseimmel. Tudom, hogy ez a program értékes és fontos. Ezért próbálom a legjobban kihasználni azt a jövõ érdekében. Képes leszek szolgálni és segíteni a szegényeken, illetve tanácsokkal segíteni a családomnak. Köszönöm Mennyei Atyámnak ezt a gyönyörû és sugalmazott programot.”
Nemrégiben hagytak jóvá egy kölcsönt egy másik fiatalember számára Mexikóvárosban, aki a Nevada Las Vegas Misszióban szolgált. Fogászati asszisztens szeretne lenni. Képzése 15 hónapnyi odaadó munkát fog igényelni. Ezt mondja: „Ígéretem az, hogy a szakiskolai tanulmányaimnak az Állandó Oktatási Alap segítségével történõ elvégzése után visszafizetem a kölcsönt, hogy más visszatért misszionáriusok is élvezhessék ezeket az áldásokat.”
Így tehát elkezdtük ezt a munkát, mely lehetõvé teszi hithû és rátermett fiataljaink számára, hogy megmásszák a létrát, mely biztosítani fogja õket a gazdasági sikerrõl. A jelentõsen megnövelt lehetõségekkel ki fognak lépni a szegénység csapdájából, melyet õk és elõdeik oly régóta ismertek. Missziót szolgáltak, és tovább fognak szolgálni az egyházban. Vezetõkké fognak válni ebben a remek munkában a szülõföldjükön. Fizetni fogják tizedüket és felajánlásaikat, ami lehetõvé fogja tenni az egyház számára, hogy világszerte kiterjessze munkáját.
Úgy számítjuk, hogy ez év végére kb. 1200-an lesznek a programban. Mostantól három évre becslésünk szerint 3000-en lesznek. A lehetõség ott van. A szükség égetõ. Néhányszor esetleg kudarcot vallhatunk. De a nagy többség elvárásaink szerint fog teljesíteni, fiatal férfiak és nõk egyaránt.
Az egyetlen korlát az alapban lévõ összeg lesz. Ismét felkérünk mindenkit, aki részt akar venni, tegye meg felajánlását, legyen az sok vagy kevés. Akkor megnövelhetjük ezt a nagyszerû munkát, mely lehetõvé teszi a hittel és rejtett képességekkel rendelkezõk számára, hogy gazdasági függetlenségbe emelkedhessenek, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként.
Fel tudjátok fogni ezen egyház óriási munkájának a jelentését? Hadd vázoljak fel nektek egy helyzetet. Egy misszionárius pár kopogtat egy kis ház ajtaján valahol Peruban. Egy asszony ajtót nyit. Nem egészen érti, mit akarnak a misszionáriusok. De behívja õket. Úgy intézik, hogy visszajönnek, amikor a férje és a többi családtag is ott lesz.
A misszionáriusok tanítják a családot. A Szellem ereje által megérintve válaszolnak az örök igazság üzenetére. Megkeresztelkednek.
A család aktív az egyházban. Becsületes, de csekélyke tizedet fizetnek. Van egy fiú vagy egy lány a családban, aki majdnem húsz éves. A megfelelõ idõben a fiút vagy lányt elhívják misszióba. A család mindent megtesz a támogatására, a maradékot pedig a missziós alap állja, mely a szentek hozzájárulásaiból ered.
A fiú vagy lány egy amerikai vagy kanadai társsal dolgozik. Megtanul angolul, miközben a társ spanyol nyelvtudása sokat javul. Egymás iránti szeretettel, elismeréssel és megbecsüléssel dolgoznak együtt, két eltérõ kultúra képviselõjeként.
Missziójuk végeztével az észak-amerikai hazamegy, és visszamegy tanulni. A perui hazamegy, és reméli, hogy legalább valami kis alantas munkát talál. A fizetése végtelenül kicsi. A jövõ komor. Nincsen meg a szükséges szakismerete, hogy az ilyen munka fölé emelkedhessen. És aztán jön ez a ragyogó reménysugár. Nos, férfitestvérek, ismerõs a helyzet. Nem kell tovább ecsetelnem. Az út elõttünk tiszta, a szükség hatalmas, és az Úr megmutatta az utat.
Elder Carmack nemrégiben akadt rá egy régi számlakönyvre. Elhozta nekem. Felfedeztük, hogy még 1903-ban egy kis pénzalapot hoztak létre, hogy törekvõ tanítóknak segítsenek nagyobb lehetõségeket kiaknázni kisebb kölcsönök által, amivel segítenek nekik, amíg iskolába járnak.
Harminc éven át folytatták, amikor végül a nagy gazdasági világválság idején abbamaradt.
Elámultam a nevektõl, melyek abban a régi számlakönyvben szerepeltek. Kettejükbõl egyetemi elnök lett. Másokból jól ismert és magasan képzett pedagógus vált. A könyv 10, 25, és 3 dollár 10 centes kamat visszafizetésérõl, meg ilyesmikrõl ad számot. A program egyik haszonélvezõje püspök, majd cövekelnök, utána apostol és végül tanácsos lett az Elsõ Elnökségben.
Testvérek, szorgalmasabban kell törõdnünk egymással! Kicsit több erõfeszítést kell tennünk, hogy segítsünk azokon, akik a létra alján állnak. Bátorítást és felemelõ kezet kell nyújtanunk a hívõ, feddhetetlen és rátermett férfiaknak és nõknek, akik egy kis segítséggel megmászhatják azt a létrát.
Ez az elv nem csak a jelenlegi alappal kapcsolatos vállalkozásunkra vonatkozik - annál sokkal általánosabb. Nyissuk meg szívünket, nyújtsuk le kezünket és emeljünk fel, nyissuk meg pénztárcáinkat, mutassunk nagyobb szeretet embertársaink iránt!
Az Úr oly bõségesen megáldott bennünket. A szükség pedig olyan hatalmas. Az Úr megmondta: „a mennyiben megcselekedtétek egygyel ez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Máté 25:40).
Az Apostolok cselekedeteinek könyvébõl olvasom:
„És hoznak vala egy embert, ki az õ anyjának méhétõl fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a templomba.
Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére õ tõlük alamizsnát.
Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!
Az annak okáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tõlük.
Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
És õt jobb kezénél fogva felemelé: és azonnal megerõsödének az õ lábai és bokái.
És felszökvén, megálla és jár vala és beméne õ velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent” (Ap. csel. 3:2-8).
Figyeljétek meg, hogy Péter jobb kezénél megfogta és felemelte õt!
Péter lenyújtotta a kezét, hogy felemelje a sánta embert. Nekünk is ezt kell tennünk.
Isten áldjon meg benneteket kedves testvéreim, fiatalokat és idõseket! Tartsátok meg a hitet! Szolgáljatok szeretettel! Az Úr módján neveljétek családotokat! „Tekints[etek] Istenre és élj[etek]!” (Alma 37:47).
Eképp imádkozom, Jézus Krisztus nevében, ámen.
Previous
