„Teremts rendet otthonodban” Elder Russell M. Nelson a Tizenkét Apostol Kvórumából „A családunk áll legnagyobb munkánk és örömünk középpontjában ebben az életben; és ez az örökkévalóságban is így lesz.” Évekkel ezelõtt, amikor Nelson nõtestvérnek és nekem tizenéves lányaink voltak, elvittük a családunkat egy nyaralásra messze a telefonoktól és fiúktól. Egy csónaktúrára mentünk a Colorado folyóra a Grand kanyonon át. Amikor elkezdtük utunkat, fogalmunk sem volt, milyen veszélyes is lesz majd. Az elsõ nap pompás volt. A második napon azonban, amikor elértük a Horn Creek zuhatagot, és láttuk a meredek esésû részt magunk elõtt, megrémültem. Egy gumicsónakban ülve, a mi drága családunk egy vízesésbe készült elmerülni! Ösztönösen az egyik kezemmel a feleségemet, a másikkal pedig a legkisebb lányunkat karoltam át. Védtem õket, próbáltam közel szorítani õket magamhoz. Amikor azonban elértük a meredélyt, a meghajlott csónak egy hatalmas parittyává vált, és kilõtt engem a levegõbe. A folyó kavargó zuhatagában landoltam. Alig tudtam feljönni. Amikor csak levegõt próbáltam venni, a csónak aljába ütköztem. A családom nem látott engem, de hallottam, amint azt kiabálják: „Apa! Hol van apa?” Végül megleltem a csónak szélét, és a felszínre emelkedtem. A családom kihúzta majdnem vízbefulladt testemet a vízbõl. Hálásak voltunk, hogy biztonságban újra együtt lehettünk. A következõ pár nap kellemes és gyönyörû volt. Aztán eljött az utolsó nap, amikor a Láva vízesésen kellett áthaladnunk, mely a túra legveszélyesebb részeként ismert. Amikor láttam, hogy mi vár ránk, egybõl azt kértem, húzzuk partra a csónakot, és tartsunk egy családi vésztanácsot, tudva, hogy ha túl akarjuk élni ezt az élményt, gondosan kell terveznünk. Azt fejtegettem a családnak: „Akármi történjék is, a gumicsónak a víz tetején fog maradni. Ha minden erõnkkel a csónakhoz erõsített kötelekbe kapaszkodunk, sikerülni fog. Még ha a csónak felborul is, rendben leszünk, ha erõsen a kötelekbe kapaszkodunk.” A kis hétéves lányunkhoz fordultam, és azt mondtam: „Mindenki egy-egy kötélbe fog kapaszkodni. Neked viszont apába kell kapaszkodnod. Ülj mögém. Karolj át és szoríts erõsen, én pedig tartom a kötelet!” Így is tettünk. Átkeltünk azon a meredek, embertelen zuhatagon - a drága életbe kapaszkodva -, és mind biztonságban átkeltünk.1 A TANULSÁG Testvérek, majdnem elvesztettem az életemet egy olyan lecke megtanulásakor, amit most nektek átadok. Amikor átkelünk az életen, akár nagyon vad vizeken is, egy apa ösztönös érzése, hogy szorosan feleségébe vagy gyermekeibe kapaszkodjon, esetleg nem a legjobb mód céljai eléréséhez. Ehelyett, ha szeretettel az Üdvözítõbe és az evangélium vasrúdjába kapaszkodik, családja akar majd õbelé és az Üdvözítõbe kapaszkodni. Ez a tanulság nem csak az apákra vonatkozik. Nemtõl, családi állapottól, vagy kortól függetlenül, az egyének választhatják azt, hogy magukat közvetlenül az Üdvözítõhöz kapcsolják, igazságának rúdjába kapaszkodnak, és annak az igazságnak a fényével vezetnek. Így az igazlelkûség példáivá válnak, akikbe majd mások akarnak kapaszkodni. A PARANCSOLAT Az Úr számára a család elengedhetetlen. Megteremtette a földet, hogy fizikai testünk lehessen, és családokat alkossunk.2Megalapította egyházát, hogy felmagasztosítsa a családokat. Templomokról gondoskodik, hogy a családok örökre együtt lehessenek.3 Persze elvárja az apáktól, hogy elnököljenek családjuk felett, gondoskodjanak arról, és védelmezzék azt.4De a Mester ennél többet kért. A szentírásokba karcolva található a parancsolat, hogy otthonodban teremts rendet.5Amikor mi, szülõk megértjük ennek a parancsolatnak a fontosságát és jelentését, meg kell tanulnunk, hogy tegyük meg azt. MIKÉNT TEREMTSÜNK RENDET OTTHONUNKBAN Ha az Úrnak tetszõ módon akarunk rendet teremteni otthonunkban, akkor az Õ módján kell azt tennünk. Alkalmaznunk kell az Õ tulajdonságait: „az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tûrést, [és] a szelídséget.”6Minden apának emlékeznie kell, hogy „Nem lehet és nem szabad másként papsági hatalmat vagy befolyást gyakorolni, csak meggyõzéssel, türelemmel, gyengédséggel, alázattal és õszinte szeretettel.”7 A szülõk életükkel mutassanak példát a kedvességrõl és tiszta tudásról, melyek . . . nagyban gyarapítják a lelket.8Minden anya és apa tegye félre az önzõ érdekeket, és kerülje a képmutatás, fizikai erõszak vagy gonosz beszéd bármely gondolatát is.9A szülõk hamar megtanulják, hogy mindegyik gyermekben van egy veleszületett sóvárgás a szabadságra. Minden egyén a maga útját keresi. Senki sem szereti a korlátokat, még a legjobb szándékú szülõtõl sem. De mindannyian kapaszkodhatunk az Úrba. Réges-régen Jób tanította ezt a fogalmat, amikor azt mondta: „Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok.”10Nefi is tanította: „Akik Isten szavára hallgatnak, és . . . ahhoz ragaszkodnak . . . azok soha el nem vesznek.”11 Ezek a tanok kortalanok, mint az evangélium, és végtelenek, mint az örökkévalóság. Fontoljátok meg ezeket a további szentírásbeli intelmeket: Az ószövetségi Példabeszédekbõl ezt olvassuk: „Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; õrizd meg azt, mert az a te életed”.12 Az Újszövetségbõl: „Atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, a melyre . . . taníttattatok”.13 A Mormon könyvébõl sokaságokról hallunk, akik „állandóan erõsen a vasrúdba kapaszkod[tak]”14, Isten szavához hasonlítva azt.15Az igazságban lehorgonyozva az a vasrúd elmozdíthatatlan és megváltoztathatatlan. EGYÉB ISTENI RENDELKEZÉSEK Nemcsak a szülõknek kell az Úr szavába kapaszkodni, hanem isteni megbízatásuk, hogy gyermekeiket is arra tanítsák. A szentírás utasítása nagyon világos: „amennyiben a szülõknek gyermekeik vannak Sionban . . . és nem tanítják nekik, hogy megértsék a bûnbánat tanát, Jézus Krisztusba, az élõ Isten Fiába vetett hitet, a keresztséget és a Szentlélek adományozását kézrátétel által, amikor nyolcévesek, akkor e bûn szálljon a szülõk fejére”.16 Ez a parancsolat a gyermekeik tanításának felelõsségét és a számadást nyíltan a szülõk vállára helyezi. A családról a világhoz szóló kiáltvány arra figyelmeztet, hogy az egyének, „akik nem tesznek eleget családi kötelességeiknek, egy nap számadással fognak Isten elõtt állni”.17Ma ünnepélyesen megerõsítem ennek valóságát. E teendõk elvégzésében az egyházra és a családra egyaránt szükségünk van. Együttmûködnek egymás erõsítése érdekében. Az egyház azért van, hogy felmagasztosítsa a családot. A család pedig az egyház alapegysége. Ezek a kölcsönhatások nyilvánvalóak, amikor az egyház korai történetét tanulmányozzuk. 1833-ban az Úr megfeddte egyházának fiatal vezetõit szülõi hiányosságaik miatt. Az Úr azt mondta: „Én azonban megparancsoltam nektek, hogy gyermekeiteket világosságban és igazságban neveljétek. És bizony mondom neked, . . . Nem tanítottad gyermekeidnek a világosságot és igazságot a parancsolatok szerint; . . . És én adok neked egy parancsolatot: . . . saját otthonodban kell rendet teremtened, mert sok minden van otthonodban, ami nem helyes. . . . Tehát elõször otthonodban teremts rendet.”18 Ez a kinyilatkoztatás egyike a Smith próféta feddhetetlenségét jelzõ sok erõteljes megerõsítésnek. Nem törölte ki az élesen feddõ szavakat a szentírásból, még ha néha neki is szóltak.19 Napjainkban az Elsõ Elnökség ismét hangsúlyozta a szülõi szerep elsõbbségét. A szenteknek szóló egyik nemrég kelt levelükbõl idézek: „Arra kérjük a szülõket, hogy a legjobb képességeik szerint tanítsák és neveljék gyermekeiket, olyan evangéliumi alapelvek szerint, melyek az egyházhoz közel tartják õket. Az otthon az igaz élet alapja, és semmi más nem helyettesítheti szerepét vagy töltheti be alapvetõ feladatát, hogy eleget tegyen ennek az isten-adta feladatnak.”20 MIT TANÍTSANAK A SZÜLÕK? E szent kötelességet szem elõtt tartva gondoljuk csak át, mit tanítsunk! A szentírások arra vezérlik a szülõket, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitet, a bûnbánatot, a keresztelést és a Szentlélek ajándékát tanítsák.21A szülõk tanítsák az üdvözülés tervét,22és az Isten parancsolatai szerinti élet fontosságát.23Máskülönben gyermekeik Isten megváltó és szabadulást hozó törvényének ismerete hiányát szenvedik majd.24A szülõk példájukkal azt is mutassák meg, hogyan ajánlják fel életüket - idejüket, képességeiket, tizedüket és vagyonukat arra használva,25hogy megalapozzák Isten egyházát és királyságát a földön.26Ha így élnek, az szó szerint meg fogja áldani utódaikat. Egy szentírás kijelenti: „Ezért és családod miatt kötelességed örökre az egyházhoz fûz”.27 SZEMBESZÁLLÁS A CSALÁDDAL A szülõknek és a gyermekeknek fel kell ismerni, hogy mindig lesz erõs ellenszegülés az Úr munkája és akarata iránt.28Mivel Isten mûve (és dicsõsége) a halhatatlanság és örök élet létrehozása a családban29, logikusan következik, hogy az ellenfél munkája közvetlenül az otthon középpontja ellen irányul - a család ellen. Lucifer könyörtelenül támadja az élet szentségét és a szülõi lét örömét. Mivel a gonosz mindig dolgozik, éberségünk nem lankadhat - egy percre sem. Egy apró és látszólag ártalmatlan meghívás hatalmas kísértésbe fordulhat, mely tragikus bûnhöz vezethet. Éjjel-nappal, otthon és távol kerülnünk kell a bûnt, és ami jó, azt meg kell tartanunk.30 A pornográfia, az abortusz és a káros anyagoktól való függõség lázító gonoszságai termeszként rágják szét a boldog otthon és a hithû család erejének támasztékát. Nem engedhetünk semmiféle romlottságnak anélkül, hogy családunkat ne veszélyeztetnénk. Sátán olyan nyomorulttá akar tenni minket, mint amilyen õ is.31Életre keltené érzéki étvágyunkat, csalogatna, hogy éljünk lelki sötétségben, és kételkedjünk a halál utáni élet valóságában. Pál apostol megfigyelte: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk”.32 A CSALÁDI ÁLDÁSOK ÁLLANDÓSULÁSA Isten nagyszerû boldogság-tervének megértése azonban megerõsíti a jövõbe vetett hitünket. Terve idõtlen kérdésekre kínál válaszokat: Egymás iránti rokonszenvünk és szeretetünk mind csak idõleges talán - elveszik a halállal? Nem! Vajon tovább élhet-e a családi élet e halandó próbatétel ideje után? Igen! Isten kinyilatkoztatta a celesztiális házasságnak és a családnak mint a legnagyobb örömforrásnak az örök természetét. Testvérek, a világi javak és a világ elismerései nem maradandóak. De egységetek mint férjé, feleségé és családé, igen. A családi élet egyetlen idõtartama, mely kielégíti az emberi lélek legmagasztosabb vágyakozását, az örökkévalóság. Nincs túl nagy áldozat, ha az örökkévaló házasság áldásairól van szó. Hogy megfeleljünk ennek, meg kell tagadnunk magunkat az istentelenségtõl, és tisztelnünk kell a templom szertartásait. A szent templomi szövetségek megkötése és megtartása által Isten és társunk iránti szeretetünket, valamint utódaink iránti valódi törõdésünket bizonyítjuk - a még meg nem születettek iránt is. A családunk áll legnagyobb munkánk és örömünk középpontjában ebben az életben; és ez az örökkévalóságban is így lesz, amikor majd „trónusokat; királyságokat, fejedelemségeket, . . . hatalmakat és birodalmakat, . . . teljes megdicsõülést” örökölhetünk.33 Ezek a felbecsülhetetlen áldások a mieink lehetnek, ha most rendet teremtünk otthonunkban, és az evangéliumba kapaszkodunk. Isten él. Jézus a Krisztus. Ez az Õ egyháza. Gordon B. Hinckley elnök az Õ prófétája. Errõl teszek bizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Lásd Russell M. Nelson és Rebecca M. Taylor, „Friend to Friend”, Friend, 1997. márc., 6-7. o. 2. Lásd T&Sz 2:1-3. 3. Lásd T&Sz 138:47-48. 4. Lásd 1 Timótheus 5:8. 5. Lásd T&Sz 93:44; lásd még 2 Királyok 20:1; Ésaiás 38:1. 6. 1 Timótheus 6:11. 7. T&Sz 121:41. 8. T&Sz 121:42. 9. Lásd 1 Péter 2:1. 10. Jób 27:6. 11. 1 Nefi 15:24. 12. Példabeszédek 4:13. 13. 2 Thessalonikabeliek 2:15. További szentírások lehetnek: „Az egészséges beszédeknek . . . példáját pedig megtartsd, a miket én tõlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben” (2 Timótheus 1:13), és „tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul” (Zsidók 10:23). 14. 1 Nefi 8:30. 15. 1 Nefi 11:25. 16. T&Sz 68:25; kiemelés hozzáadva. 17. „A család: Kiáltvány a világhoz”, Liahona, 1998. okt., 24. o. 18. T&Sz 93:40-44. 19. Lásd T&Sz 93:47. 20. Abban az 1999. február 11-i levélben, melyet Gordon B. Hinckley, Thomas S. Monson és James E. Faust elnök írt alá, azt is leírták, mit tehetnek a szülõk: „Azt tanácsoljuk a szülõknek és gyermekeknek, hogy helyezzék életükben a legelsõ helyre a családi imát, a családi esteket, az evangélium tanulmányozását és tanítását, valamint a tartalmas családi tevékenységeket. Lehetnek más dolgok vagy tevékenységek bármily tiszteletre méltóak és helyénvalóak, nem szabad megengedni nekik, hogy kiszorítsák azokat az Isten által meghatározott kötelezettségeket, melyeket csak a szülõk és a család végezhetnek el megfelelõen” (Elsõ elnökségi levél, Liahona, 1999. dec., 1. o.). 21. Lásd Moróni 8:10; T&Sz 19:31; 68:25-34; 138:33; Hittételek 1:4. 22. Lásd Mózes 6:58-62. 23. Lásd 3 Mózes 10:11; 5 Mózes 6:7; Móziás 4:14. 24. Lásd 2 Nefi 2:26; Móziás 1:3; 5:8; T&Sz 98:8. 25. Lásd Móziás 4:21-26; 18:27; Alma 1:27. 26. Lásd JSF Máté 6:38. 27. T&Sz 23:3. 28. Lásd Moróni 7:12-19. 29. Lásd Mózes 1:39. 30. 1 Thessalonikabeliek 5:21. 31. Lásd 2 Nefi 2:17-18, 27. 32. 1 Korinthusbeliek 15:19. 33. T&Sz 132:19.