Az idõk, melyeket megélünk Gordon B. Hinckley elnök „Biztonságunk a bûnbánatban rejlik. Erõnk az Isten parancsolatainak való engedelmességbõl ered.” Szeretett testvéreim, alázattal fogadom ezt a lehetõséget. Imádkozom azért, hogy az Úr Szelleme vezessen mondandómban. Ebben a pillanatban kaptam egy üzenetet, mely szerint megkezdõdött az Egyesült Államok rakétatámadása. Nem kell emlékeztetnem benneteket arra, hogy veszedelmes idõket élünk. Ezekrõl az idõkrõl szeretnék szólni, valamint körülményeinkrõl ezen egyház tagjaiként. Mindannyian sajgó tudatában vagytok a szeptember 11-i (alig egy hónappal ezelõtti) eseményeknek. E kegyetlen és rút tett háborúba sodor bennünket. Ez a 21. század elsõ háborúja. A múlt századot az emberiség legháborúsabb évszázadának nevezték. Most úton vagyunk egy másik veszélyes vállalkozás felé, melynek a kibontakozását és végét nem ismerjük. Az Egyesült Államok nemzetté alakulásunk óta elsõ ízben esett súlyos hazai földön történt támadás áldozatául. Azonban ez nem pusztán az Egyesült Államok elleni támadás volt, hanem világszerte jóakaratú emberek és nemzetek ellen irányult. Jól eltervezett, merész kivitelezésû volt, eredményei pedig katasztrofálisak. A becslések szerint több mint 5000 ártatlan ember vesztette életét, köztük sok más nemzetbeli is. Kegyetlen és ravasz, végtelenül gonosz tett volt ez. Nemrégiben hazánk néhány más vallási vezetõjével a Fehér Házba voltam hivatalos egy találkozóra az elnökkel. Nyíltan és egyenesen szólt hozzánk. Aznap este félreérthetetlen nyelvezettel szólt a kongresszushoz és a nemzethez Amerika és barátai eltökéltségét illetõen, hogy kézre kerítik a terroristákat, akik felelõsek e szörnyû tettért, valamint mindazokat, akik õket bújtatják. Most pedig háborúban állunk. Nagy erõket mozgósítottak eddig, és fognak továbbra is. Politikai szövetségek kovácsolódnak. Nem tudjuk, meddig tart ez a konfliktus. Nem tudjuk, hány életet és mennyi pénzt fog követelni. Nem tudjuk, milyen módon lesz kivitelezve. Sokféle módon hatással lehet az egyház munkájára. Nemzetgazdaságunk visszaesésbe lett sodorva. Már azelõtt is voltak gondok, és ez tovább fokozta a helyzetet. Sokan veszítik el a munkájukat. Saját népünk között ez befolyásolhatja a jóléti szükségleteket, valamint az egyház tizedét. Hatással lehet misszionáriusi programunkra. Mostanra világszervezetté váltunk. Több mint 150 nemzetben vannak tagjaink. E világméretû program igazgatása érezhetõen nehezebbé válhat. Azok közülünk, akik amerikai állampolgárok vagyunk, szilárdan állunk nemzetünk elnöke mellett. Fel kell lépni a gonosz szörnyû erõi ellen, és felelõssé kell tenni õket tetteikért. Ez nem a kereszténységnek az iszlám elleni ügye. Örömömre szolgál az, hogy élelmiszert juttatnak a célpontként kitûzött ország éhezõihez. Nagyra becsüljük muzulmán szomszédainkat világszerte, és reméljük, hogy nem kell szenvedniük azoknak, akik az õ hitüket vallják. Különösen azt kérem, hogy a mi népünk semmilyen módon ne vállaljon részességet az ártatlanok üldözésében! Ehelyett legyünk barátságosak, segítõkészek; nyújtsunk védelmet és támogatást! A terrorista szervezeteket kell felkutatni és letörni. Mi, ennek az egyháznak a tagjai, tudunk valamelyest az ilyen csoportokról. A Mormon könyve szól a Gadianton rablókról és az õ vérszomjas, eskü alatt tartott titkos szervezetükrõl, amely gonoszságra és pusztításra hajlott. Az õ idejükben rendelkezésükre álló eszközeikkel megtettek minden tõlük telhetõt, hogy elpusztítsák az egyházat, hogy álbölcsességükkel megnyerjék az embereket, és átvegyék a társadalom feletti uralmat. Ugyanezt látjuk a jelenlegi helyzetben is. Békés nép vagyunk. Krisztus követõi vagyunk, aki maga a Békesség Fejedelme. Vannak azonban olyan idõszakok, amikor ki kell állnunk a jóért és tisztességért, a szabadságért és a civilizációért, ugyanúgy, ahogy napjaiban Moróni is összehívta népét feleségeik, gyermekeik és a szabadság ügyének védelmére (lásd Alma 48:10). Egyik este Larry King mûsorában azt kérdezték tõlem, mi a véleményem azokról, akik vallásuk nevében ilyen gyáva tetteket hajtanak végre. Azt feleltem: „A vallás nem kel a gonoszság és az ehhez hasonló dolgok védelmére. Az Isten, akiben én hiszek, nem táplálja az ilyen tetteket. Õ az irgalom Istene. Õ a szeretet Istene. Õ a béke és a bizonyosság Istene, és az ehhez hasonló idõkben Hozzá fordulok vigaszért és megerõsítésért.” Az egyház tagjai ebben és más nemzetekben sok más emberrel fognak össze egy nagy nemzetközi vállalkozásban. A televízióban láthatjuk a szeretteiket hátrahagyó katonákat, nem tudva, hogy valaha is visszatérnek-e. Mindez hatással van népünk otthonaira. Egyházként egyként térdre kell ereszkednünk, és a Mindenható hatalmát kell segítségül hívnunk azokra, akik e hadjárat terheit viselik. Senki sem tudja, meddig fog tartani. Senki sem tudja, pontosan hol lesz a harc. Senki sem tudja, mivel járhat, mielõtt vége lesz. Olyan kezdeményezésbe fogtunk, amelynek a méretét és a jellegét jelenleg még nem is láthatjuk. Az ilyesfajta alkalmakkor élesen hasít belénk a felismerés, miszerint az élet törékeny, a béke törékeny, és maga a civilizáció is törékeny. A gazdaság különösen sebezhetõ. Újra és újra intettek minket az önellátással, az adóssággal és a takarékossággal kapcsolatban. Népünk közül oly sokaknak van nagy adóssága olyan dolgok miatt, amelyek egyáltalán nem is szükségesek! Fiatalember koromban édesapám azt a tanácsot adta, hogy építsek egy szerény otthont, ami megfelel családom szükségleteinek, és tegyem azt széppé, vonzóvá, kellemessé és biztonságossá. Azt tanácsolta, fizessem ki a jelzálogot, amilyen gyorsan csak tudom, hogy történjék bármi is, mindig legyen tetõ feleségem és gyermekeim feje felett. Ezen a tanon nõttem fel. Az egyház tagjaiként arra ösztönözlek benneteket, hogy ahol csak lehetséges, szabaduljatok meg az adósságtól, és valamennyit tegyetek félre a nehéz idõkre! Nem lehetünk felkészültek minden eshetõségre, azonban felkészülhetünk számos váratlan eseményre. Emlékeztessen minket a mostani helyzet arra, hogy ezt meg kell tennünk! Ahogy az elmúlt 60 év során folyamatosan figyelmeztettek bennünket, tegyünk el valamennyi élelmiszert, ami szükség esetén egy ideig elegendõ lehet! Azonban ne essünk kétségbe, se túlzásba! Legyünk mértékletesek minden tekintetben! És, kedves testvéreim, mindenek felett haladjunk elõre az Élõ Istenbe és Szeretett Fiába vetett hittel! Nagyok az Amerika földjével kapcsolatban tett ígéretek. Egyértelmûen megmondatott, hogy „ez egy kiválasztott föld, és amelyik nép ezt a földet birtokolni fogja, az mentes lesz a szolgaságtól, rabságtól, vagy a földkerekség bármely népének az uralmától mindaddig, amíg e földnek Istenét, Jézus Krisztust fogják szolgálni” (Éther 2:12). Ez az egész dolog döntõ kérdése - az Isten parancsolatainak való engedelmesség. Az alkotmányunk, amely nemcsak minket áldott meg, hanem más alkotmányok mintájaként is szolgált, a mi Istentõl sugalmazott nemzeti biztosítékunk, amely biztosítja a szabadságot, az igazságot és a törvény elõtti egyenlõséget. Nem tudom, mit tartogat a jövõ. Nem szeretnék borúlátónak hangzani, de szeretnélek emlékeztetni benneteket a szentírások figyelmeztetéseire és a próféták tanításaira, amelyek mindig elõttünk voltak. Nem tudom elfelejteni a fáraó kövér és ösztövér tehenekrõl, valamint szép és kiszáradt gabonafejekrõl való álmának nagyszerû leckéjét. Nem megy ki a fejembõl az Úrnak a Máté 24. fejezetében adott komor figyelmeztetése. Ismerem, ahogy ti is, a modernkori kinyilatkoztatás kijelentéseit, miszerint eljön az idõ, amikor a föld megtisztul, és leírhatatlan gyötrelem lesz, sírással, gyásszal és jajgatással (lásd T&Sz 112:24). Nos, nem szeretnék rémhíreket terjeszteni. Nem szeretnék pusztulást jövendölõ próféta lenni. Optimista vagyok. Nem hiszem, hogy eljött az idõ, hogy egy mindent elsöprõ csapás sújtson minket. Buzgón imádkozom, hogy ne így legyen. Az Úr munkájának oly nagy részét kell még elvégezni! Miránk és minket követõ gyermekeinkre vár mindez. Biztosítalak benneteket, hogy azok, akik felelõsek az egyház ügyeinek intézéséért, körültekintõek és megfontoltak lesznek, ahogy arra a múltban is törekedtünk. Az egyház tizedalapja szent. Maga az Úr által megjelölt módon kerül felhasználásra. Nagyon nagy és összetett szervezetté váltunk. Számos széles körû és költséges programot tartunk fenn. Azonban biztosíthatlak benneteket, hogy nem fogjuk túllépni a bevételeinket. Nem visszük adósságba az egyházat. Az elérhetõ forrásokhoz szabjuk mûködésünket. Mennyire hálás vagyok a tized törvényéért! Ez az Úr pénzügyi törvénye. Néhány szóban került kijelentésre a Tanok és szövetségek 119. részében. Az Õ bölcsességébõl ered. Minden férfinak és nõnek, minden fiúnak és lánynak, minden gyermeknek ebben az egyházban, aki becsületes tizedet fizet, hálámat fejezem ki a szívetekben élõ hitért. Emlékeztetünk titeket, akik, bár kellene, de nem fizettek tizedet, hogy az Úr csodálatos áldásokat ígért (lásd Malakiás 3:10-12). Azt is ígérte, hogy „az, aki megfizeti a tizedet, nem égettetik meg az õ eljövetelekor” (T&Sz 64:23). Hálámat fejezem ki azok iránt, akik fizetnek böjti felajánlást. Ez semmi egyébbe nem kerül az adakozónak, mint hogy havonta két étkezést kihagy. Ez válik jóléti programunk gerincévé, melyet a szenvedõk megsegítésére hoztak létre. Nos, mindannyian tudjuk, hogy a háborúság, a gyûlölet, a legszörnyûbb szenvedés nem új keletû. A ma tapasztalt konfliktus pusztán egy újabb kifejezõdése a mennyei háborúval kezdõdött konfliktusnak. A Jelenések könyvébõl idézem: „És lõn az égben viaskodás: Mihály és az õ angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az õ angyalai; De nem vehetének diadalmat, és az õ helyök sem találtaték többé a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az õ angyalai is õ vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erõ, és a mi Istenünknek országa, és az õ Krisztusának hatalma” (Jel. 12:7-10). Ez biztosan szörnyû összecsapás volt. A gonosz erõi szembeálltak a jó erõivel. A nagy megtévesztõt, a hajnal fiát legyõzték és számûzték, õ pedig magával vitte a mennyei seregek egyharmadát. Mózes könyve és Ábrahám könyve további fényt vet erre a nagy küzdelemre. Sátán elvette volna az embertõl az akaratát, és magára vett volna minden érdemet, tiszteletet és dicsõséget. E terv ellentéteként állt az Atya terve, melyrõl a Fiú azt mondta, teljesíti, mely szerint a földre jött, és életét adta az emberiség bûneiért való kiengesztelésül. Káin napjaitól egészen máig az ellenfél állt az oly sok szenvedést okozó szörnyû küzdelmek hátterében. Az árulás és a terrorizmus vele kezdõdött, és folytatódni is fog, míg Isten Fia visszatér, hogy békével és igazlelkûséggel uralkodjon Isten fiai és lányai között. Évszázadokon keresztül férfiak és nõk - oly nagyon sokan! - éltek és meghaltak. Néhányan az elõttünk álló küzdelemben veszthetik életüket. Számunkra - és errõl ünnepélyes bizonyságot teszünk -, a halál nem jelenti a véget. Van élet ez után az élet után, olyan biztosan, mint ahogy most élünk. A nagyszerû terv által, amely a mennyei háború kirobbantó oka volt, az emberek tovább élnek majd. Jób tette fel ezt a kérdést: „Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é?” (Jób 14:14). Így felelt: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bõrömet megrágják, testemben látom meg az Istent. A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más” (Jób 19:25-27). Nos, testvéreim, eleget kell tennünk kötelességünknek, legyen az bármi. Lehet, hogy egy idõre meg leszünk fosztva a békétõl. Lehet, hogy néhány kiváltságunkban korlátozva leszünk. Kényelmetlenségek adódhatnak. Lehet, hogy így vagy úgy szenvednünk kell majd. De Isten, a mi Örökkévaló Atyánk õrködni fog e nemzet és az egész civilizált világ felett, akik Õrá tekintenek. Kijelentette: „Boldog nép az, a melynek Istene az Úr” (Zsoltárok 33:12). Biztonságunk a bûnbánatban rejlik. Erõnk az Isten parancsolatainak való engedelmességbõl ered. Legyünk imádságos lelkûek! Imádkozzunk igazlelkûségért! Imádkozzunk a jó erõiért! Nyújtsuk ki kezünket, hogy segítsünk a jóakaratú férfiaknak és nõknek, legyenek bármilyen vallásúak és éljenek bárhol is! Szilárdan álljunk ellen a gonosznak, mind itthon, mind külföldön! Éljünk a menny áldásaira érdemesen, szükség szerint átalakítva életünket, és Õrá tekintve, aki mindannyiunk Atyja! Õ azt mondta: „Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11). Veszedelmes idõk ezek? Igen. Ám félelemre nincs okunk. Béke lehet a szívünkben és az otthonunkban. Lehetünk jóravaló hatás e világban - mindannyian megtehetjük ezt! A menny Istene, a Mindenható segítsen és áldjon meg minket, amint különféle ösvényeinken járunk az elõttünk álló bizonytalan napokban! Töretlen hittel tekintsünk Õrá! Méltóan vessük bizodalmunkat Szeretett Fiába, aki a mi nagy Megváltónk, akár az életben, akár a halálban, ezért imádkozom az Õ szent nevében, igen, Jézus Krisztus nevében, ámen.