Az aranyévek Boyd K. Packer elnök A Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezetõ elnöke Becsüljétek meg az idõseket, de ne csak azért, hogy mit tesznek, hanem azért is, hogy kik õk! Évekkel ezelõtt szenteste egyik unokatestvérünk ötéves kisfia meghalt egy gyors lefolyású tüdõgyulladásban. A család összegyûlt a koporsó körül, hogy együtt imádkozzanak. A gyermek lábánál egy kis takaró volt összehajtogatva, amit az édesanyja készített. Éppen be akarták zárni a koporsót, amikor édesanyám elõlépett, megölelte a bánatos anyukát, és segített neki betakarni a kisfiút. Ez a kép maradt meg a szülõkben fiukról. A gyermek kedvenc takarójába bugyolálva aludt. Nagyon megható pillanat volt. Ezt teszik a nagymamák! Visszamentük Brigham Citybe az apósom, William W. Smith temetésére. Egy fiatalember, akit a szemináriumról ismertem, mélyen megrendülve állt a koporsónál. Nem tudtam, hogy ismerte az apósomat. Azt mondta: „Az egyik nyáron a farmján dolgoztam. Smith testvér a misszióba menetelrõl beszélgetett velem. A családom nem tudott volna anyagilag támogatni egy misszionáriust. Smith testvér azt tanácsolta, hogy imádkozzak róla és így szólt: ,Ha úgy döntesz, hogy elmész misszióba, akkor majd én kifizetem a missziódat.’ És meg is tette.” Sem a feleségem, sem az anyósom nem tudott errõl. Ez olyan dolog, amit a nagyapák tesznek. 10 gyermekünk van. Egy zûrös vasárnap reggel, amikor gyermekeink még kicsik voltak, feleségem egyedül ment velük az úrvacsorai gyûlésre. Nekem szokás szerint máshol kellett lennem. Gyermekeink egy egész sort elfoglaltak. Walker nõtestvér, egy õsz hajú nagymama, aki 12 gyermeket nevelt fel, csendben elõre ment, és leült nyughatatlan gyermekeink közé. A gyûlés után feleségem megköszönte a segítségét. Walker nõtestvér azt mondta: „Nincs egy szabad kezed sem, ugye?” Feleségem bólogatott. Walker nõtestvér megsimogatta a kezét és azt mondta: „Most a kezed van tele, késõbb a szíved lesz.” Mily jövõbelátó volt ez a csendes megjegyzés! Ezt teszik a nagymamák! A New England Misszió felett elnököltünk. Egy ott szolgált misszionáriusunk késõbb megnõsült, és öt gyermekük született. Útra kelt, hogy családjának egy nagyobb autót vegyen, de haza már nem ment. Holttestét késõbb egy felüljáró alatt találták meg; ellopták az autóját. Felhívtam cövekelnökét, hogy segítséget ajánljak fel a családnak. Akkorra ezt már õ is megtette. A nagypapa azt mondta: „Tudjuk, mit kell tennünk. Nem lesz szükségünk az egyház segítségére. Tudjuk, mit kell tennünk.” Ezt teszik a nagypapák! Szeretnék nektek a nagyszülõkrõl beszélni, és szeretnék szólni hozzátok, kedves nagyszülõk – nagypapák és nagymamák! Szólok mindazokhoz az idõsebb egyháztagokhoz is, akiknek nincsenek saját gyermekeik, de akik a nagyszülõket helyettesítik. A szentírások azt mondják nekünk: „A vén emberekben va[n] a bölcseség, és az értelem a hosszú életbe[n].” (Jób 12:12) Egyszer egy cövekkonferencián észrevettem, hogy a szokásosnál több idõs ember volt jelen, legtöbbjük özvegy. Megemlítettem a cövekelnöknek, milyen megkapó látványt nyújtanak. Az elnök így felelt: „Igen, de nem igazán tevékenyek az egyházban.” Gondolt itt arra, hogy nem szolgáltak vezetõi vagy tanítói elhívásban. Úgy beszélt róluk, mintha tehernek tekintené õket. Elismételtem: „Nem tevékenyek az egyházban?” Majd megkérdeztem: „Tevékenyek az evangéliumban?” Elõször nem nagyon értette a két kérdés közti különbséget. Sokunkhoz hasonlóan túlságosan elvonta figyelmét az, hogy mit tesznek az emberek, és elsiklott afelett, hogy mit jelentenek – mily értékes forrásai ¡k a tapasztalatnak, bölcsességnek és sugalmazásnak! Baljós kihívással nézünk szembe manapság. A népesség világszerte csökken. A születések száma a legtöbb országban csökken, a várható élettartam pedig nõ. A családok egyre kisebbek, ráadásul szándékosan. Néhány országban az elmúlt pár éven belül több lesz a nagyszülõ, mint a gyermek. A népesség elöregedése széles körû következményekkel jár mind gazdaságilag, társadalmilag és lelkileg. Hatással lesz az egyház növekedésére. Meg kell tanítanunk a fiataljainknak, hogy közeledjenek az idõs nagymamákhoz és nagypapákhoz. Az Elsõ Elnökség nemrégiben azt tanácsolta a nõvé váló fiatal nõknek, hogy csatlakozzanak a Segítõegyletbe tartozó anyukákhoz és nagymamákhoz (lásd Elsõ Elnökségi levél, 2003. márc. 19.). Vannak olyan fiatal nõk, akik elhatárolják ettõl magukat. Szívesebben vannak a saját korosztályukba tartozókkal. Fiatal Nõk! Ne legyetek olyan nagyon önzõk, hogy még csak nem is barátkoztok az idõsebb nõtestvérekkel! Sokkal több értéket visznek majd az életetekbe, mint azon tevékenységek nagy része, amiket annyira szerettek. Vezetõk! Tanítsátok meg a lányoknak, hogy kerüljenek közelebb édes-anyjukhoz és nagymamájukhoz, valamint a Segítõegylet idõsebb nõtestvéreihez! Ekkor a papsági kvórumokban barátkozó fiatal férfiakhoz hasonlóan nekik is lesznek idõsebb barátaik. A fiataloknak szentelt minden figyelmünk, minden program, amit értük mûködtetünk kárba vész, ha nem tanítjuk meg nekik az evangélium visszaállításának célját. A papság kulcsai visszaállíttattak, a pecsételõ hatalom kinyilatkoztatott, és templomok épültek, hogy a nemzedékek összekapcsolódhassanak. 'sidõk óta minden kinyilatkoztatást átszõ ez az örökkévaló aranyfonál: „És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz.” (Malakiás 4:6) Püspök! Látod-e, hogy a fiatalok és mások miatti nagy aggodalmaid egy része megoldható lenne, ha közelebb kerülnének szüleikhez, nagyszüleikhez és a többi idõsebb emberhez? Ha túl sok tanácsot kell adnod, akkor használd ki az idõsebb nõtestvéreket, az egyházközség nagymamáit, akik jó hatással lehetnek a fiatal feleségekre, és saját nagymamájukként tekinthetnek rájuk! A fiatal férfiaknak pedig ott vannak a nagypapák. Az idõs emberekben benne van a tapasztalatból eredõ magabiztosság és derû. Tanuld meg e forrást használni! Joseph Smith próféta azt mondta: „Ahhoz, hogy bármilyen fontos dologban sikeresek legyünk, magunk köré kell gyûjtenünk a bölcs férfiakat [és nõket], a tapasztalt idõs férfiakat [és nõket], hogy segítõ tanácsokat adjanak a nehézségek idején.” (Teachings of the Prophet Joseph Smith, vál. Joseph Fielding Smith [1976], 299. o.) Igyekszünk összegyûjteni a fiatalokat, de közben elfeledkezünk arról, hogy összehozzuk a nemzedékeket. Az idõs egyháztagok oly sok mindent tudnak tenni! Ha azt látjátok, hogy egy idõs egyháztag nem tevékeny az egyházban, tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Tevékeny az evangéliumban?” Ne kerülje el figyelmeteket a szülõk és nagyszülõk imáinak hatalmas támogató ereje! Emlékezzetek arra, hogy „igen hasznos az iga[z férfinak vagy nõnek] buzgóságos könyörgése” (Jakab 5:16). A fiatalabbik Alma lázadó volt. Meglátogatta egy angyal, aki azt mondta neki: „Az Úr meghallgatta népe imáit és szolgájának, a te atyádnak, Almának imáit is, mert õ nagy hittel imádkozott érted, hogy megismerd az igazságot. Ezért abból a célból jöttem, hogy meggyõzzelek Isten erejérõl és hatalmáról, és azért, hogy szolgáink kérése hitük szerint teljesüljön.” (Móziás 27:14) Feleségemmel együtt megéltük, milyen elveszíteni a nagyszüleinket, majd szüleinket. Pár élmény, ami elõször tehernek vagy nehézségnek tûnt, már régen átértékelõdött áldássá. Apósom a mi otthonunkban halt meg. Állandó gondozásra szorult. A nõvérek megtanították a gyermekeinknek, hogyan kell ágyhoz kötött nagypapájukat gondozni. A tanultak nagy értékkel bírnak az õ és a mi számunkra is. Mily hálásak is vagyunk, hogy közel tudhattuk õt magunkhoz! Ezerszer visszafizette ezt nekünk gyermekeinkre gyakorolt hatásával. Nagyszerû tapasztalat volt ez gyermekeinknek, olyan, mint amilyen az enyém volt, amikor Packer papa a mi otthonunkban halt meg. Becsüljétek meg az idõseket, de ne csak azért, hogy mit tesznek, hanem azért is, hogy kik õk! Elgondolkoztatok-e valaha is azon, vajon miért úgy szervezte meg az Úr az Elsõ Elnökséget és a Tizenkét Apostol Kvórumát, hogy az egyház vezetõségét mindig idõsebb férfiak tegyék ki? Ez a rendszer arról tanúskodik, hogy a fiatalságnál és a fizikai erõnlétnél lényegesebb a bölcsesség és a tapasztalat. Az Elnökség és a Tizenkettek átlagéletkora jelenleg 77 év. Nem vagyunk nagyon mozgékonyak. Lehet, hogy eljárt felettünk az idõ. Az Úr azonban így látta jónak a dolgokat. Az elmúlt vagy az azt megelõzõ konferencián Joseph Wirthlin azt mondta, hogy versenyre hívja a Tizenketteket. Elsõ gondolatom az volt: „Hát, én benne vagyok.” Aztán úgy voltam vele, a legbiztosabb az lesz, ha a 96 éves David Haight testvérrel versenyzek. Amikor átgondoltam, arra jutottam, lehet, hogy David elgáncsol a botjával, és akkor mégis csak veszítek. Így tehát feladtam! Amikor az Elnökség és a Tizenkettek találkozik, összesen 1161 évnyi különféle elképesztõ tapasztalatot egyesítünk. Ebbõl 430 év olyan, amit az egyház általános felhatalmazottaiként éltünk meg. Bármirõl is legyen szó, valaki vagy valakik közülünk ott voltak – még katonai dolgokban is. Viharos idõket élünk. Fiataljaink nem fognak kevesebb nehézséget megélni, hanem valószínûleg inkább többet. Az idõsek biztos tudást kínálnak fel, miszerint minden dolog elviselhetõ. Gyermekeink megházasodtak, és elmentek otthonról, hogy szerencsét próbáljanak. Egyikük a családjával együtt beült egy régi autóba és elhajtott. Feleségem könnyekre fakadt. Így vigasztaltam: „Az új helyükön is ott van az egyház. Lesz ott egy nagymama, hogy válaszoljon a fõzéssel, gyermekekkel kapcsolatos kérdésekre, és lesz ott egy nagypapa, hogy megtanítsa a gyakorlati dolgokat.” Örökbefogadásra váró nagymamákat a Segítõegyletben lehet találni. Nagypapák pedig ott vannak a papsági kvórumokban. De nem minden ilyen nagyszülõ van az egyházban. Egyik fiunk egy távoli államban vett egy kis házat. Mutatott nekem egy téglát, amit az alap sarkából vett ki. Bizony alaposan mállásnak indult. Tõlem kérdezte, mit tegyen. Én nem tudtam, így azt kérdeztem: „Nincs ott a közelben egy idõsebb házaspár?” „De, van – mondta. – A túloldalon pár házzal lejjebb él egy nyugdíjas pár.” „Miért nem kéred meg a férfit, hogy jöjjön el és nézze meg? ' ismeri az éghajlatot.” Így is lett, a fiam pedig tanácsot kapott egy idõs férfitól, aki már sok ehhez hasonló problémát látott. Ezt teszik az örökbe fogadott nagypapák! „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.” (2 Mózes 20:12) Pál apostol azt tanította, hogy a „vén asszonyok[nak]” kell tanítaniuk a fiatal nõket, a „vén emberek[nek]” pedig meg kell inteni a fiatal férfiakat, „mindenben [magukat] adván példaképül a jó cselekedetekben” (Titus 2:1–7). Most már idõsek vagyunk, és ha eljön az ideje, áthívnak minket a fátyol túloldalára. Nem ellenkezünk ezzel. Igyekszünk megtanítani az évek alatt elsajátított gyakorlati dolgokat azoknak, akik fiatalabbak – a családunknak és másoknak. Már nem tudjuk megtenni az egykor elvégzett munkát, de többek lettünk, mint egykor voltunk. Az élet leckéi, melyek közül némely nagyon fájdalmas volt, feljogosítanak a fiataljainknak nyújtott tanácsadásra, a helyesbítésre, sõt, még a figyelmeztetésre is. Aranyéveinkben oly sok a tennivaló. Ne nyugdíjazzátok magatokat az életbõl a szórakozásba! Ez némelyek számára hiábavaló, sõt, még önzõ is! Talán szolgáltatok missziót, fel is mentettek és úgy gondoljátok, hogy ezzel elvégeztétek az egyházi szolgálatotokat. De soha nem mentenek fel benneteket az alól, hogy tevékenyek legyetek az evangéliumban! „Ha – mondta az Úr – Istent akarjátok szolgálni, akkor hivatva vagytok a munkára.” (T&Sz 4:3) Lehet, hogy öregen és meggyengülve tanuljátok meg, hogy a legnagyobb misszió mindenkor az, hogy megerõsítsük saját és mások családját, hogy egymáshoz pecsételjük a nemzedékeket. Nos, igaz alapelvet tanítok. Tant tanítok. Meg van írva, hogy az „alapelv pontosan megegyezik azzal a tanítással, amelyet a kinyilatkoztatás parancsol nektek” (T&Sz 128:7). A „Nem épült homokra” címû egyházi ének 1835-ben látott napvilágot az elsõ utolsó napi szent énekeskönyvben. Így szól az egyik versszaka: A soha el nem múló szeretetem Bizonyítja majd minden hû gyermekem; S midõn õsz szálak borítják fejüket, Keblemen meglelik békés helyüket. (Hymns, 85. sz., 6. vsz.) Tartsátok életben a visszaállított evangéliumról kapott bizonyságotok és a Megváltónkról szerzett tanúságotok tüzét, hogy gyermekeink megme-lengethessék kezüket hitetek tüzénél! Ezt kell tenniük a nagypapáknak és a nagymamáknak! Jézus Krisztus nevében, ámen.