„A remény sugarának édes fénye” Julie B. Beck elsõ tanácsos a Fiatal Nõk Általános Elnökségében Ti is felébredhettek minden nap úgy, hogy ragyogó reménysugárral tekintetek [a jövõbe], hiszen életetekben ott van az Üdvözítõ. Pár nappal azelõtt, hogy legidõsebb unokánk megszületett volna, szülei azon tûnõdtek, hogy fiú lesz-e vagy lány. A következõ vasárnapi istentiszteleten e szavakat énekelték: „A remény sugarának édes fénye…” („Prófétánkat köszönjük az Úrnak”, Egyházi énekek, 47. o.) Egy hirtelen gondolattól indítva egymás felé fordultak és azt mondták: „Kislány lesz!” Amikor a kislány megszületett, a Reménysugár nevet adták neki. Sugi, aki nagyon is megfelelõ nevet kapott, most ötéves. Minden reggel valamilyen új kaland reményében ébred fel. Ebben az évben ment iskolába, és nagyon sok minden van, amit meg akar tanulni. A remény sugara ott ragyog a szemében. (Lásd 2 Nefi 31:20.) Az elmúlt hetekben sok fiatal nõvel találkoztam. Beszélgettem velük tehetségeikrõl, gondjaikról és jövõre vonatkozó álmaikról. Lelki szemeimmel még mindig látom az arcotokat. Látom magam elõtt annak a fiatal nõnek a boldog arcát, aki csupán hat hónapja tagja az egyháznak. Látom magam elõtt annak a lánynak a magányos arcát, aki egyedüli egyháztag a családjában, és egymagában várakozik a buszmegállóban. Látom magam elõtt egy aggódó lány arcát, aki azt kérdezi: „Érdemes lehetek én valaha is arra, hogy belépjek a templomba?” És látom azon fiatal nõk fáradt arcát, akik nagyon korán kelnek, hogy szemináriumra menjenek. Vannak közöttetek olyanok, akik lelkesednek az életért, és vannak olyanok, akik nehéz helyzetben vannak kihívásaik és jövõjük miatt. Amikor beszélgettem veletek, tekintetemmel azt kerestem, hogy a remény sugara ott ragyog-e a szemetekben. Néha eltûnõdöm azon, emlékezetben tartjátok-e, hogy Mennyei Atyánk lányai vagytok, aki szeret benneteket. Amikor megkeresztelkedtetek, Megváltótok példáját követtétek, és ráléptetek arra az útra, ami visszavezet titeket mennyei otthonotokba. Nefi azt mondja, hogy ti most „az örök élethez vezetõ szoros és keskeny ösvényen [vagytok]; igen, beléptetek a kapun” (2 Nefi 31:18). Mivel már rajta vagytok azon az ösvényen, egyszerûen csak rajta kell maradnotok. Kell, hogy legyen reményetek, aminek fénysugara beragyogja az utatokat! Mormon felteszi a kérdést: „És mi az, amiben reménykedhettek?” Válasza a három nagy reménységrõl szól: „Az, hogy Krisztus kiengesztelése és feltámadásának ereje, továbbá pedig a beléje vetett hitetek által, az ígéret szerint, örök életre támadhattok fel.” (Moróni 7:41) Amikor megkeresztelkedtetek, az elsõ remény, vagyis Krisztus engesztelésének részeseivé váltatok. Minden alkalommal, amikor arra érdemesen vesztek az úrvacsorából, lehetõségetek nyílik arra, hogy mindent újrakezdjetek és egy kicsit jobban végezzétek. Olyan ez, mintha eltemetnétek önmagatok régi, gyarló részét, és új életet kezdenétek. Beszélgettem két olyan fiatal nõvel, akik szó szerint eltemették régi szokásaikat. Volt pár olyan ruhájuk, melyek nem ütötték meg azt a normát, ami Isten szövetséges leányaihoz méltó. Mély gödröt ástak, és az összes szemérmetlen ruhájukat beletették, majd betemették! A Megváltóba vetett hitetek és reményetek fokozódni fog, ha bûnbánatot tartotok és megváltoztok, ami pedig egyenlõ saját bûneitek eltemetésével. Lehet, hogy jó lenne szüleitek és püspökötök segítségét kérni, amikor azon munkálkodtok, hogy jobbakká váljatok. Amikor megbánjátok bûneiteket és arra érdemesen vesztek az úrvacsorából, akkor „új életben” járhattok (Rómabeliek 6:4). A remény sugara ragyogja be utatokat Krisztus engesztelése jóvoltából. Mivel megkeresztelkedtetek, már az örök élet felé vezetõ úton vagytok. Csak maradjatok rajta! A második nagy remény a feltámadás. Azt az ígéretet kaptátok, hogy Megváltónk, Jézus Krisztus által feltámadtok, és tudjátok, hogy amikor ez az élet véget ér, bizony még akkor is hosszú élet áll elõttetek. Katie nevû unokahúgom 20 éves egyetemi hallgató volt, aki sok tehetséggel és nagy reménnyel tekintett a jövõbe. Négy évvel ezelõtt Katie meghalt egy autóbalesetben. Bár a családnak még mindig nagyon hiányzik, tudjuk, hogy újra vele lehetünk, így nem aggódunk emiatt. Katie tárcájában ott volt a templomi ajánlása, amit a püspökétõl kapott, hogy megkeresztelkedhessen a hozzátartozóiért. Katie érdemes volt erre. Nem sokkal azelõtt, hogy meghalt, a következõ szavakat írta le: „Ha ez lenne az utolsó napom a földön, akkor ezt a feljegyzést hagynám hátra. Tégy minden napot jelentõségteljessé! (…) Maradj közel az Úrhoz, szerezz minél több tudást a szentírásokból, az evangéliumról és az Úr teremtményeirõl! Adj magadból másoknak, … és mindig tartsd észben Krisztust, az ' példáját és kiengesztelését; mindennap igyekezz olyan lenni, mint '!” Katie rálépett arra az útra, ami az örök életre visz, és rajta is maradt. Krisztus miatt van reménysugár, ami beragyogja utatokat, így nektek nem kell túlságosan sokat aggódnotok a betegség, a halál, a szegénység vagy más nehézségek miatt. Az Úr gondoskodni fog rólatok. A ti feladatotok az, hogy betartsátok a parancsolatait, Krisztus szavával tápláljátok magatokat és a mennyei otthonotokhoz vezetõ ösvényen maradjatok. A kiengesztelés és a feltámadás reményével együtt van egy harmadik remény, mégpedig az örök élet reménye. Mivel van Megváltótok, tervezhettek az ez életet meghaladó jövõre is. Ha betartjátok a parancsolatokat, az ígéret szerint örök életet nyerhettek. Felkészülhettek a tanulás révén és az által, ha megismertek „minden jó könyvet és nyelveket és népeket” (T&Sz 90:15). Tudjátok, hogy „amilyen intelligenciaszintet érünk el ebben az életben, úgy ébred az velünk a feltámadáskor” (T&Sz 130:18). Olyan édesanyával áldattam meg, aki egész életét az Istennel való találkozásra történõ felkészülésnek szentelte, és aki érti az alkotás, tanulás és szolgálat alapelvét az életben. Ez a mottója: „Fogadd szeretettel azokat a feladatokat, melyek erõdön felüli teljesítést követelnek, és akkor fejlõdni fogsz!” Hadd mondjak el nektek pár kiemelkedõ esetet kalandos életébõl! Fiatalkorában a vad Uinta hegység ormai között élt, ahol édesapja dolgozott. Megtanulta, hogyan vágjon ki magas fákat, hogyan horgásszon, táborozzon. Telente a városba járt iskolába, játszott a kosárlabdacsapatban és megtanult trombitálni. Egyetemre ment és nõvér lett. Miután férjhez ment, férjével együtt Brazíliába mentek misszióba, ahol megtanult portugálul. Sok országban járt és ezreknek tanította az evangéliumot. Naponta tanulmányozza a szentírásokat, számos családtörténeti könyvet írt, templomi munkát végez, 62 unoka életét követi nyomon, és képes 600 fánkot sütni egyetlen reggel folyamán! Édesanyám egész életében az Üdvözítõ útján maradt, Krisztusba vetett megingathatatlan hittel (lásd 2 Nefi 31:19). Minden reggel valamilyen új kaland reményében ébred fel. Számára ez az élet olyan érdekes, és úgy érzi, még mindig sok tanulnivalója van. Mivel van Megváltótok, ti is hisztek a boldog örök életben, ami az alkotásról, a szolgálatról és a tanulásról szól. Már rajta vagytok a szoros és keskeny ösvényen, és rátok mosolyog „a remény sugarának édes fénye”. Pár évvel ezelõtt az én nemesszívû, 97 éves nagymamánál voltam. Hajlott háttal ült a tolószékében gyengén és szinte vakon, és csendesen az életérõl mesélt. Azt mondtam: „Gonosz világban élünk. Oly sok benne a kísértés és kihívás. Lehetséges egyáltalán érdemesnek maradni és visszatérni Mennyei Atyánkhoz?” Lassan kiegyenesedett és kihúzta magát. Parancsoló hangon mondta: „Igen! Ezt meg kell tenned! Ezért vagy itt!” Köszönöm, nagyi, hogy reményre tanítottál engem! Katie-hez, az édesanyámhoz és az ötéves Sugihoz hasonlóan ti is felébredhettek mindennap úgy, hogy ragyogó reménysugárral tekintetek az új kalandok felé, hiszen életetekben ott van az Üdvözítõ. Megkeresztelkedtetek az ' egyházában, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában. Csak benne kell maradnotok, és a remény ragyogásával elõre kell törnötök mennyei otthonotok felé. Jézus Krisztus nevében, ámen.