GORDON B. HINCKLEY ELNÖK
Ez még csak a kezdet. Még a felszínt is alig karcoltuk meg. A férfiak és nők lelkéért végzett munkában foglalatoskodunk.
Szeretett testvéreim világszerte, üdvözletünket küldjük mindannyiótoknak a Megváltónk nevében! Fogadjátok szeretetünket és áldásunkat! Dicséretre méltó mindaz, amit azért tesztek, hogy segítsétek az Úr munkájának előrehaladását.
Újra és újra eltűnődöm e munka terjedésén és hatásán. Felidézem azt a gyűlést, amelyet meglehetősen kevés résztvevővel Peter Whitmer farmján tartottak 1830. április 6-án. Ekkor szerveződött meg az egyház, és itt kezdődött az a hosszú menetelés, ami egészen idáig vezette az egyházat.
Népünknek része volt elnyomásban és üldöztetésben; elszenvedték az otthonukból való kiűzetést és minden egyéb elképzelhető gonoszságot. És mindebből olyasmi lett, ami ma dicső a tekintetnek.
Munkája kezdetekor az Úr kijelentette:
„Figyeljetek, ó, én egyházam népe! – Szól az, aki a magasságban lakik és mindenkit szemmel tart – Igen, mondom, figyeljetek ti távoli népek és ti is, akik a tenger szigetein éltek, mindnyájan figyeljetek!
Mert valóban, az Úr hangja minden emberhez szól, senki sem menekülhet előle; nincsen szem, amely ne látná, nincsen fül, amely ne hallaná, sem szív, amelyet szava át ne járna. (…)
Ez a figyelmeztetés minden néphez szól tanítványaim hangja által, akiket ezekben az utolsó napokban választottam.
Amerre ők járnak, senki sem állja útjukat, mert az én szavamra, az Úr parancsára mennek.” (T&Sz 1:1–2, 4–5)
Semmi kételyünk nem lehet a föld népei iránti felelősségünkkel kapcsolatban! Nem lehet kétely afelől, hogy azon munkálkodunk, hogy eleget tegyünk e felelősségnek!
Ahogy ma hozzátok szólok, az egyház legtöbb tagja hallhatja hangomat, bárhol is éltek. Ez csoda. Korábban ki álmodhatott volna a lehetőségek e koráról, amelyben most élünk?
Az Egyesült Államok minden államában és Kanada minden tartományában vannak már erős gyülekezeteink, ahogy Mexikó minden államában, minden közép-amerikai nemzetben, és Dél-Amerika országaiban is. Erős gyülekezeteink vannak Ausztráliában és Új-Zélandon, valamint a csendes-óceáni szigeteken. Megalapozottak vagyunk a Távol-Keleten. Jelen vagyunk Nyugat-Európa minden és Kelet-Európa legtöbb államában, és szilárdan állunk Afrikában is.
Elismerésben részesülünk programjaink hatalmas erényeiért és az általuk elért jó dolgokért.
Egy kaliforniai újság nemrég ezt írta: „A fehér ing, a hátizsák és a kerékpár elárulja őket, még mielőtt meglátnánk a Mormon könyvét.
Igen jellegzetesek, és ennek jó oka van.
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát képviselő fiatal misszionáriusok serege szigorú fegyelemmel van megszervezve a földgolyót behálózó missziókban.
Két éven át heti 60 órát töltenek evangéliumi munkával, imádkozás-sal, tanulással és azzal, hogy az evangéliumról beszélnek másoknak, ami arra késztette őket, hogy maguk mögött hagyják családjukat, barátaikat és otthonuk kényelmét.
Szeretteikkel való kapcsolatuk levelekre és évi két telefonhívásra korlátozódik.
Takarékosan élnek, különálló házban vagy lakásban a misszionárius társukkal, reggel hatkor kelnek, hogy tanuljanak, és hogy útmutatásért imádkozzanak ahhoz a munkához, amit még naplemente után is végezni fognak. (…)
Azt mondják, ez az életforma áldozatot és az elképzelhető legjobb szórakozást jelenti számukra.” (Priscilla Nordyke Roden, „Answering the Call”, San Bernardino County Sun, hétfő, 2003. aug. 26., B1. o.)
Ezt bármely misszionáriusunkról írhatták volna, aki a világ több mint 120 nemzetében szolgál.
Milyen csoda, hogy több mint hatvanezren vannak, legtöbbjük fiatalok, akik idejüket és bizonyságukat adják a világnak!
Nemrégiben gyűlésem volt egy olyan misszionáriuscsoporttal, akiket másnap felmentettek, és hazaindulhattak. A föld különféle nemzeteiből jöttek, Mongóliától kezdve Madagaszkárig. Tiszták, ragyogók és lelkesek voltak. Az egyház, a misszióelnökük és a társaik iránti szeretetről beszéltek. Mily csodálatos dolog az egyház e nagyszerű és egyedülálló programja!
És más programok is.
Nemrég a médiában ünnepeltek minket azért, mert hárommillió dollárt adtunk afrikai gyerekek himlőoltására. Ez az összeg nem a tizedből származott, hanem hithű emberek adományozták az egyház humanitárius szolgálataihoz. Az Amerikai Vöröskereszttel, az ENSZ Alapítványával, a Betegségmegelőzési Központtal, az ENSZ Gyermekalapítványával, a Világegészségügyi Szervezettel, valamint a Pánamerikai Egészségügyi Szervezettel működtünk együtt 200 millió gyermek beoltására és 12 millió haláleset megelőzésére a következő öt évben. A mi hozzájárulásunk hárommillió gyermek beoltását biztosította.
Mily csodálatos és hatalmas dolog is ez! És így van ez minden humanitárius programunkkal.
Még egy dolog.
2001. március 31-én bejelentettük, hogy az egyház kidolgozott egy tervet, hogy hozzásegítse a visszatért misszionáriusainkat és más fiatal felnőtteket ahhoz, hogy képesítést és képzettséget szerezzenek, ami jobb munkalehetőséget nyit meg számukra olyan országokban, ahol nincs akkora bőség és nincs olyan sok lehetőség.
Megkértük mindazokat, akik segíteni szeretnének ebben, hogy lehetőségeik szerint fizessenek be az Állandó Oktatási Alapba, ami a 19. századi Állandó Kivándorlási Alap mintájára jött létre. Egy pár szóval összefoglalom, mi is történik e terv keretein belül.
Nagylelkű hozzájárulásaitoknak köszönhetően lépést tudunk tartani az egyre növekvő számú kölcsönigényléssel. A mai napig az egyház közel 10 000 kölcsönt folyósított fiatal férfiaknak és nőknek Latin-Amerikában, Ázsiában, Afrikában és más területeken. Ezek a fiatalok kötelezték magukat a kölcsön visszafizetésére, hogy mások is élvezhessék ugyanazokat a lehetőségeket, mint ők.
Sokan már elvégezték iskolájukat, mára pedig már tapasztalják képzésük áldásait. A mai napig körülbelül 600 fiatal szerzett képzést ily módon. Többségük jó állásban tudott elhelyezkedni. Az előttünk álló hónapokban még sokkal többen fognak végezni és munkába állni saját lakóhelyükön. Nagy hatással lesznek közösségükre, családot fognak nevelni és szolgálni fognak az egyházban. Sokan már most is megteszik mindezt.
Példának okáért Patrick volt az első Állandó Oktatási Alapból támogatott tanuló, aki Jamaicában végzett. Üzletvezetésben szerzett alapdiplomája jól fizető, ígéretes jövővel kecsegtető álláshoz juttatta a repülőtéren. Azonnal megkezdte kölcsönének visszafizetését.
Flaviának, a Dél-Amerika egy szegényebb régiójából származó nőtestvérnek kevés lehetősége és pénze volt tanulni és rendszeres munkát találni, míg segítséget nem kapott az Állandó Oktatási Alaptól, hogy számítógép-kezelői tanfolyamot végezzen. Az UNSZ Munkaügyi Szolgálat segítségével állást talált egy jó cégnél, miután elvégezte a tanfolyamot. Így mesél erről: „Ma én vagyok a felelős Recifében a [bonyolult] számítógépes rendszerrel dolgozó egyik legnagyobb kórház pénzügyi tanácsadó területéért. Része voltam annak a csoportnak, amelyik bevezette ezt a pénzügyi rendszert.”
És még tovább folytathatnám a példák felsorolását. Örömmel jelentjük be, hogy a terv kiválóan működik, és a tapasztalatok növekedésével a program is egyre bővül. A kölcsönök visszafizetéséről tett jelentések biztatóak. Ismételten megköszönjük nektek nagylelkűségeteket, érdeklődéseteket és imáitokat az Állandó Oktatási Alap ügyéért.
Hajdanán a nap soha nem hunyt le a Brit Birodalomban. Mára ez a birodalom feloszlott. Az azonban ma is igaz, hogy a nap soha nem nyugszik le az Úr e munkájában, ami világszerte megérinti az emberek életét.
Ez még csak a kezdet. Még a felszínt is alig karcoltuk meg. A férfiak és nők lelkéért végzett munkában foglalatoskodunk. E munka nem ismer határokat. Az Úr gondoskodásával tovább fog haladni. Egy nap majd megnyílnak azon nemzetek kapui, melyek ma még zárva vannak előttünk. Én hiszek ebben. Meggyőződésem, hogy így lesz. Bizonyságom van erről.
A kis kő, ami kéz érintése nélkül vágatott ki a hegyből, előre gördül, hogy betöltse a földet (lásd Dániel 2:31–45; T&Sz 65:2).
Azt mondom minden utolsó napi szentnek világszerte, ahogy összegyűlünk erre a konferenciára: Isten áldjon meg benneteket! Tartsátok meg a hitet! Legyetek hűek a szövetségeitekhez! Járjatok az evangélium világosságában! Építsétek a földön Isten királyságát!
Az egyház csodás állapotban van, és ennél már csak jobb lehet. Növekedni és erősödni fog.
Átlagos emberek vagyunk, akik átlag feletti ügyben tevékenykedünk. Olyan férfiak vagyunk, akik az élő Isten papságát viselik. Az előttünk járók nagy csodákat vittek végbe. Lehetőségünk és feladatunk, hogy tovább haladjunk ebben a nagyszerű munkában, aminek a jövőjét még elképzelni is alig tudjuk!
Testvéreim, köszönöm hiteteket és hithűségeteket! Köszönöm, hogy olyan szeretettel viseltettek a Mindenható eme munkája iránt! A világban élünk. A világban dolgozunk. De felül kell emelkednünk a világon, miközben az Úr munkájában foglalatoskodunk és királysága felépítésére törekszünk a földön. Fogjunk össze most olyan férfiak és nők e nagyszerű, világméretű konferenciáján, akik Isten gyermekeiként valóban fivérek és nővérek!
Az előttünk álló két nap során sokaktól fogunk hallani. Egyiküknek sem mondtuk meg, miről beszéljen, hanem mindannyian az Úrhoz fordultak, hogy valami olyat tudjanak mondani, ami segíti, sarkallja és felemeli mindazokat, aki hallani fogják őket.
Legyenek veletek a menny áldásai! Legyetek hithűek és igazak ahhoz a nagyszerű és dicső ügyhöz, amiben foglalatoskodtok! Ez az én alázatos imám Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.
Most pedig következzék egy különleges ajándék: Szeretném megkérni David B. Haight testvért, hogy fáradjon az emelvényre. Ő egy nagyszerű, idős harcos. Kilencvenhét éves. Többet élt, mint bármely más apostol ennek a sáfárságnak a történelmében. Nemrég megbetegedett, és kisebb nehézségei támadtak. De itt akart lenni ma reggel, hogy kifejezze háláját és irántatok érzett elismerését hatalmas szeretetével együtt. Drága barátom, azt mondjuk neked, hogy Isten áldjon és gyógyítson meg téged! Szeretünk és támogatunk. Imádkozunk érted. Nyugodjanak rajtad a menny áldásai, drága Haight testvér! Köszönöm!
Elder Haight: Köszönöm!
Hinckley elnök: Szeretnél integetni ezeknek az embereknek?
Elder Haight: Igen, mindenképp! Integetek. Köszönöm, köszönöm. Örülök, hogy együtt lehetünk!
Hinckley elnök: Köszönjük!
Elder Haight: Köszönöm!
Hinckley elnök: Most pedig elengedjük Haight testvért. Televízión keresztül fog követni bennünket. Milyen nagyszerű katona ő az Úr seregében! Nagyon szépen köszönjük, Haight testvér!
