A próféták hívó szava ELDER SHIRLEY D. CHRISTENSEN a hetvenektől Próféták és apostolok állnak e munka élén ma, ahogy az előrehalad az egész világon. Ahogy letekintek erre a hatalmas gyülekezetre, lelki szemeimmel nemcsak a Konferenciaközpontban összegyűlteket látom, hanem azokat is, akik világszerte gyülekezeti házakban és otthonokban vesznek részt e konferencián. Lehettek közel vagy távol, mégis létfontosságúak vagytok az Úr munkájában és az egyház megalapításában ott, ahol éltek. Isten, a mi Örökkévaló Atyánk iránti szeretetünk fűz össze minket. Tiszteljük az Ő és Egyszülött Fia nevét, aki a világ Üdvözítője, vagyis Jézus Krisztus. Ezen a konferencián a Szentlélek ereje által olyan érzések jutnak el hozzánk, amelyek növelik az Atyába és a Fiúba vetett hitünket, valamint a visszaállított evangélium alapelvei iránti szeretetünket. Ezek az érzések aztán közelebb húznak minket hozzájuk, és érezni fogjuk, hogy jelen vannak az életünkben. Teljes szívünkkel arra fogunk vágyni, hogy megismerjük akaratukat és olyanná váljunk, mint Ők. Üzenetem és bizonyságom az, hogy próféták és apostolok állnak e munka élén ma, ahogy az előrehalad az egész világon. Isten hívta el őket kinyilatkoztatás által. Ők valóban próféták, látnokok és kinyilatkoztatók. Az Úr szereti őket, mi pedig az egyház tagjaiként tiszteljük őket, és az élő Isten szolgáiként tekintünk rájuk. A próféták hívó szava ugyanolyan tiszta ma, mint bármikor korábban, a próféták bizonysága pedig egészen addig a pillanatig hallatszani fog, míg az Úr Jézus Krisztus visszatér, hogy dicsőségben uralkodjék. Csodálatos, ám veszedelmes időkben élünk. Úgy tűnik, a nemzetek és az egész föld stabilitása egyre gyengül. Az összhang hiányát és ellenségességet látunk vezetők és nemzetek között, összetűzéseket a közösségekben és viszálykodást a családokban. A világ bajainak ellenszere az Úr Jézus Krisztus tanainak és tanításainak megértésében és abban rejlik, hogy azt minden egyes emberi lény alkalmazza is az életében. Mind az ősi, mind a modernkori próféták világosan tanítják az isteni tanokat és tanításokat, ahogy arra a Szentlélek irányítja őket. Amikor ezeket az igazságokat meghalljuk, ugyanaz a Lélek súgja azokat szívünkbe és elménkbe. Ha megvizsgáljuk a próféták szerepét, alapvetően fontos megértenünk, hogy a prófétákat Isten hívja el, ők pedig tanúságot tesznek a világnak elhívásukról. Ábrahám ősi könyve olyan eseményt ír le, ami a halandó élet előtti létben történt meg, amikor Isten végigtekintett az általa teremtett szellemeken: „És Isten látta ezeket a lelkeket, hogy azok jók voltak, és ő a körükben állt és így szólt: Ezeket akarom kormányzóimmá tenni; mert ő e szellemek között állt és látta, hogy azok jók; és így szólt hozzám: Ábrahám, te ezek egyike vagy, te kiválasztattál, mielőtt még megszülettél.” (Ábrahám 3:23) Sámuelről, az ószövetségi prófétáról így írnak a szentírások: „Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni. És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.” (1 Sámuel 3:19–20) A Mormon könyve idézi az ősi Amerikába látogató Üdvözítőt, amint kihangsúlyozza Ésaiás ószövetségi jövendöléseinek fontosságát: „Íme, azt mondom nektek, hogy kutassátok ezeket a dolgokat. Sőt megparancsolom, hogy szorgalmasan kutassátok ezeket, mert Ézsaiás nagy dolgokat mondott. És … tudjuk, hogy ő népemre, Izráel házára vonatkozó dolgokról szólott … És amit ő megmondott, az mind be is következett, vagy be fog következni. (…) Kutassátok tehát a próféták írásait, mert sok olyan van abban, ami erről tanúskodik.” (3 Nefi 23:1–3,5) Másodszor, a próféták szerepe az, hogy tanítsanak Krisztusról, és tanúságot tegyenek isteni mivoltáról és küldetéséről. Ádám, az első próféta, és felesége, Éva hallotta az Úr hangját, és olyan mintával szolgáltak, ami az őket követő sáfárságokban is alkalmazásra került. Így szól a feljegyzés erről a jelentős eseményről: „Ádám dicsérte Istent, és eltelve jövendölni kezdett a föld minden nemzetségéről, mondván: Dicsértessék Isten neve, mert vétkem miatt megnyíltak szemeim; és ebben az életben örömöm lesz, és újból meglátom testben az Istent. És asszonya, Éva, hallotta mindezt, és örvendezett, mondván: Ha nem lett volna a vétkünk, nem lennének ivadékaink, és sohasem ismertük volna meg a jót és a rosszat, és megváltásunk és az örök élet örömét, amelyet Isten minden engedelmesnek ad. Ádám és Éva dicsérték Isten nevét és mindezeket a dolgokat közölték fiaikkal és leányaikkal.” (Mózes 5:10–12) Hélamán, egy ősi amerikai próféta, ezt tanította Nefi és Léhi nevű fiainak: „És emlékezzetek rá, fiaim, hogy a sziklára, Megváltó Krisztusunkra, az Isten Fiára építsetek! Mert akkor, ha majd az ördög hatalmas szélvészt, forgószelet és villámlást szabadít is rátok, ha jégesővel, dühöngő viharral tör is rátok, nem lesz rajtatok hatalma. Akkor nem taszíthat le benneteket a szenvedés és a végtelen siralom völgyébe, mert az a szikla, amelyre ti építettetek, olyan biztos alap, hogy arról az ember soha le nem bukhat.” (Hélamán 5:12) Az Üdvözítőről talán 1832-ben, Joseph Smith próféta és Sidney Rigdon adta a legerőteljesebb bizonyságot ebben a sáfárságban: „Most pedig, a sok tanúbizonyság után, amit őróla tettek, íme az utolsó, a mi tanúbizonyságunk az, hogy ő él! Mert láttuk őt az Atya jobbján, és hallottuk a hangot, amely tanúsította, hogy ő az Atya Egyszülöttje, Mert őtőle, őáltala és őreá nézve teremtetnek és teremtettek a világok.” (T&Sz 76:22–24) A próféták harmadik jellemzője az, hogy tanításaik feljegyzésre kerülnek, majd az őket követő próféták és tanítók átadják azokat a föld minden lakosának. Az Úr így szólt az ószövetségi Mózes prófétához: „Jőjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.” (2 Mózes 24:12) Az Úr mai élő prófétái hasonlóan lenyűgöző bizonyságot tettek, amikor 1995-ben bizonyságot tettek a világnak a házasság és a család szent természetéről: „Mi, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Első Elnöksége és a Tizenkét Apostol Tanácsa ünnepélyesen kijelentjük, hogy a férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el, és a család központi szerepet játszik a Teremtő gyermekeinek örökkévaló sorsára vonatkozó tervében. (…) Kijelentjük, hogy a módot, mely által a halandó élet megszületik, Isten jelölte ki. Megerősítjük az élet szent voltát, és Isten örökkévaló tervében játszott fontos szerepét. (…) Felhívjuk mindenhol a felelős polgárokat és kormánytisztviselőket, hogy támogassák azokat a lépéseket, melyek célja a családnak mint a társadalom alapegységének a fenntartása és megerősítése.” („A család: Kiáltvány a világhoz”, Liahona, 1998. okt., 24. o.) Később az Úr apostolaiként személyes tanúságot tettek Jézus Krisztus küldetéséről: „Ünnepélyesen bizonyságunkat tesszük arról, hogy élete, amely az egész emberi történelem középpontjában áll, nem Betlehemben kezdődött, és nem a Kálvárián ért véget. Ő volt az Atya Elsőszülötte, Egyszülött Fia a testben, a világ Megváltója. (…) Tanúságot teszünk, hogy egy napon visszatér majd a földre. (…) Királyok Királyaként kormányoz majd, és Urak Uraként uralkodik, minden térd meg fog hajolni, és minden nyelv hódolattal szól majd Őelőtte. Mindegyikünk ott fog állni, hogy cselekedeteink és szívünk vágya szerint megítéljen minket.” („Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága”, Liahona, 2000. ápr., 2–3. o.) Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tanainak – egészen azok legalapvetőbb értelmezésében is – az a célja, hogy minden őszinte léleknek, aki hittel kér Istentől, személyes bizonyságot tegyen Urunkról és Üdvözítőnkről, valamint a próféták szerepéről az idők kezdetétől egészen mostanáig. Tanúságomat teszem, hogy a próféták utódlása folyamatos volt Joseph Smith-től, e sáfárság legelső prófétájától egészen Gordon B. Hinckley-ig, az Úr mai prófétájáig. Erről teszem tanúságomat és bizonyságomat. Jézus Krisztus nevében, ámen.