Személyes felelősségünk a papságban ELDER RUSSELL M. NELSON a Tizenkét Apostol Kvórumából Mikor felszentelnek minket a papság egy hivatalába, felhatalmazást kapunk. De erőt csak e felhatalmazás igazlelkű gyakorlása által nyerünk. Kedves papságviselő testvéreim! Bár sok különböző nemzetből jöttünk, Pál szavait idézve „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség”1, amely összeköt minket. A hit ereje azonban mindenkiben egyénileg fejlődik ki, nem pedig csoportosan. Például gondoljunk csak annak a körülbelül nyolcéves fiúnak hitére, akit akut vakbélgyulladással kellett operálni! Ahogy ott feküdt a műtőasztalon, felnézett a sebészre és azt mondta: „Doktor úr, mielőtt hozzákezdene, imádkozna értem?” Az orvos csodálkozva nézett a fiúra és így válaszolt: „De hiszen én nem tudok érted imádkozni.” A kisfiú erre azt felelte: „Ha ön nem imádkozik értem, akkor kérem, várjon, amíg én imádkozom magamért.” A fiú ott a műtőasztalon letérdelt, és összefont kézzel imádkozni kezdett. Így szólt: „Mennyei Atyám! Én csak egy árva kisfiú vagyok. Nagyon beteg vagyok, és ezek az orvosok most meg fognak műteni. Kérlek, segíts nekik, hogy jól sikerüljön! Mennyei Atyám! Ha meggyógyítasz, jó fiú leszek. Köszönöm, hogy segítesz meggyógyulni.” Aztán visszafeküdt az asztalra, majd felnézett a könnybe lábadt szemű orvosokra és nővérekre, és azt mondta: „Most már kész vagyok.”2 Testileg teljesen felépült, lelki ereje pedig kialakulóban volt. Ti, testvéreim már idősebbek vagytok, és rátok ruházták a papságot. A papsági kvórumaitok lehetőséget biztosítanak a barátkozásra, a szolgálatra és a tanulásra. De a papsági erő kifejlesztése mindenkinek személyes felelőssége. Csakis egyénileg tudjátok kialakítani magatokban az Istenbe vetett szilárd hitet és a személyes ima iránti szeretetet. Csakis egyénileg tudjátok betartani Isten parancsolatait. Csakis egyénileg tudtok bűnbánatot tartani. Csakis egyénileg lehettek alkalmasak arra, hogy a megváltás és felmagasztosulás szertartásaiban részesüljetek. És mikor majd a feleségetekhez pecsételnek titeket, az ő ereje és képességei a tietekét erősítik majd. Én egy csodálatos papsági kvórumhoz tartozom. Becses testvériséget élvezünk. Együtt imádkozunk, együtt szolgálunk. Tanítjuk, szeretjük és támogatjuk egymást. A Tizenkettek tagjai különféle – üzleti, oktatási, jogi és tudományos – háttérrel rendelkeznek. De senkit sem a képzettsége miatt hívtak el erre a szolgálatra. Valójában minden férfit azért hívnak el valamely papsági felelősséggel járó tisztségbe, mert az, aki, valamint azért, aki még lehet.3 Életetek során a feladatok és felelősségek széles skálájával találkoztok majd. Ezek közül sok csak ideiglenes, és felmentésetekkel egyidőben megszűnik. (Valószínűleg nem fogtok ellenkezni, amikor a jóléti farmon végzendő gazolás alól mentenek fel.) A személyes és családi fejlődésünkhöz kötődő felelősségek alól azonban soha nem leszünk felmentve. Mikor felszentelnek minket a papság egy hivatalába, felhatalmazást kapunk. De erőt csak e felhatalmazás igazlelkű gyakorlása által nyerünk. Az Úr iránti felelősségünk Az egyház elnökétől egészen a diakónusig mindannyian felelősséggel tartozunk az Úrnak. Igaznak és hithűnek kell lennünk, valamint azon tanítások és alapelvek szerint kell élnünk, amiket Ő adott nekünk. Nem tanúsíthatunk megalkuvást a nekünk adott kinyilatkoztatások és parancsolatok tekintetében! Isten ránk bízta „országának építését, és az ő igazlelkűségének megalapozását”4. Egy napon mindannyian számot fogunk adni az úr előtt.5 Ez a tudás nyilvánvalóvá vált egy komoly beszélgetés alkalmával, melyet egy kedves barátommal folytattam, aki élete végéhez közeledett. Megkérdeztem tőle, hogy kész-e a halálra. Soha nem fogom elfelejteni válaszát. Bátran és meggyőződéssel azt mondta: „Az életem készen áll a felülvizsgálatra.” Mikor Joseph Smith próféta farkasszemet nézett a halállal, azt mondta: „Úgy megyek, mint a bárány a vágóhídra, mégis olyan nyugodt vagyok, mint egy nyári reggel. Lelkiismeretem tiszta. Nem vétettem sem Isten, sem ember ellen.”6 Most van itt az idő, hogy felkészüljünk végső interjúnkra! Megkérdezhetjük magunktól: „Szívvel-lélekkel fizetem a tizedet? Betartom a Bölcsesség szavát? Beszédem mentes a káromkodó és trágár szavaktól? Erkölcsileg tiszta vagyok? Valóban hálás vagyok-e az kiengesztelésért, mely lehetővé teszi a feltámadásomat és az örök életet? Tiszteletben tartom-e a templomi szövetségeimet, melyek örökre a szeretteimhez pecsételnek?” Ha őszinte igennel tudtok ezekre válaszolni, akkor már fejlődik bennetek a papság ereje. A Szentlélek ajándéka is hozzátesz ehhez az erőhöz. A szentírások beszélnek olyan emberekről, akik megkapták a Szentlelket, de nem is tudták.7 Ne engedjétek, hogy veletek is ez történjen! Ápoljátok ezt az ajándékot, és tegyétek magatokat képessé Isten ígéreteinek elnyerésére! „Mondjátok el a gondolatokat, amelyeket én majd szívetekbe ültetek, és nem fogtok szégyent vallani az emberek előtt. Mert abban az órában, igen, abban a pillanatban megadatik nektek, hogy mit mondjatok.”8 Személyes kötelességünk és a papság ereje A papsági felhatalmazás már sok sáfárságban jelen volt, mint például Ádám, Noé, Énók, Ábrahám és Mózes idejében, valamint az idők delén, továbbá a járediták, a nefiták és mások idejében is. Minden ezelőtti sáfárság időben behatárolt volt, és mindegyik hitehagyással végződött. Továbbá csak a Föld kisebb részein voltak jelen. Ezekkel ellentétben, a mi sáfárságunk – az idők teljességének sáfársága – nem lesz időben és térben behatárolva. Az egész földet betöltve teljes és tökéletes egység otthona lesz, mely összeolvasztja a sáfárságokat, kulcsokat, felhatalmazásokat és dicsőségeket Ádám idejétől egészen napjainkig.9 Az ároni papságot Keresztelő János állította vissza 1829. május 15-én; a melkisédeki papság röviddel ezután Péter, Jakab és János által lett visszaállítva.10 További hírnökök hozták el a papság konkrét kulcsait. Moróni a Mormon könyvének kulcsával rendelkezett.11 Mózes Izráel összegyűjtésének és a tíz törzs vezetésének kulcsaival rendelkezett.12 Éliás minden dolog visszaállításának kulcsát ruházta át13, beleértve az ábrahámi szövetség visszaállítását is14, Illés pedig a pecsételő felhatalmazás kulcsait adta át15. A kulcsok nem ismeretlenek előttetek. Éppen most is a zsebetekben lehet a lakásotok vagy az autótok kulcsa. A papsági kulcsok viszont láthatatlanok és nem tapinthatók. Ezek a papsági felhatalmazást „kapcsolják be”. Néhány kulcs felhatalmazást hordoz magában arra is, hogy a mennyben és a földön is összekössön.16 Joseph Smith a Tizenkettek minden tagjára ruházott papsági kulcsokat.17 Ezeket a kulcsokat az őket követő vezetőkre is ráruházták. Ma Gordon B. Hinckley elnök rendelkezik mindazokkal a visszaállított kulcsokkal, melyek birtokában voltak mindazoknak, „akik a teremtés óta bármikor sáfárságot kaptak”18. Ezt a tanbéli történelmet szem előtt tartva tisztán látjuk, hogy a papságot nem lehet megvásárolni. A szentírások kimondják: „Senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is.”19 A papság viselése azt jelenti, hogy személyes felelősségünk elhívásunk felmagasztosítása. Minden szolgálatra való alkalom segít erősíteni papsági erőnket. Személyes megjelenésünk az élő próféták példáját tükrözze! Ha így teszünk, arról teszünk tanúságot, hogy tényleg értjük az Isten Fiának rendje szerinti szent papság20 fontosságát. Testvéreim! Mikor alkalmatok adódik arra, hogy a melkisédeki papságot használjátok, gondoljatok bele, hogy mit is készültök éppen tenni! Mikor valakinek a fejére helyezitek kezeiteket, nem egyszerű imát mondotok, melyhez természetesen nem szükséges semmilyen felhatalmazás. Felhatalmazásotok van arra, hogy az Úr nevében elválasszatok, felszenteljetek, megáldjatok és beszéljetek.21 Emlékezzünk az Ő ígéreteire: „Akit megáldasz, azt megáldom én is …”22 és „részesíteni foglak [az én Szellememben] (…) és akkor, vagyis azáltal fogjátok tudni mindazt, … ami jó és igaz, mert megkapjátok, ha hittel és bizalommal kéritek.”23 Fiatal férfiak! Ahhoz, hogy felmagasztaljátok elhívásotokat az ároni papságban, a következő öt személyes célra kell összpontosítanotok: • Ismerjétek meg Jézus Krisztus evangéliumát! • Legyetek érdemesek a misszionáriusi szolgálatra! • Legyetek erkölcsileg tiszták, hogy érdemesek legyetek belépni a szent templomba! • Tartsátok szem előtt az iskolai tanulmányaitokat! • Az egyház normái szerint, a leendő társatokhoz érdemesen éljetek! Hogyan tudtok emlékezni erre az öt dologra? Nagyon egyszerűen. Nézzetek a kezetekre! A mutatóujjatokkal mutassatok a szentírásokra! Tegyetek szert belőlük még nagyobb tudásra Jézus Krisztus evangéliumáról, majd pedig éljetek az Ő tanításai szerint! Harmadik ujjatok emlékeztes-sen arra, hogy érdemesek legyetek a misszionáriusi szolgálatra! Gyűrűs ujjatok emlékeztessen titeket a házasságra, a felruházásra, a pecsételésre és a templom áldásaira! Kisujjatok emlékeztessen arra, hogy az iskolai oktatásra való törekvés vallási kötelezettségünk is!24 Felfelé mutató hüvelykujjatok juttassa eszetekbe azt, hogy az egyház normái szerint és a leendő társatokhoz érdemesen éljetek! Ezen öt cél megvalósítása megáldja majd életeteket. Ti pedig, akik a melkisédeki papságot viselitek, a celesztiális dicsőség legfelső fokára kell, hogy érdemesek legyetek. „[E] fokozat eléréséhez a férfinak magára kell vennie a papság eme rendjét [a házasság új, örökreszóló szövetségét]. Aki ezt nem teszi, az nem érheti el a legmagasabb fokozatot.”25 Feleségünk tiszteletben tartásával tartjuk tiszteletben ezt a szövetséget. A férj legfőbb feladata az legyen, hogy gondját viseli a feleségének! Legyetek hűek hozzá! Soha ne engedjétek, hogy a szemetek pornográf dolgokra tévedjen, vagy hogy beszédetek közönséges legyen! A szabad akaratunk fényében hozott döntések igenis behatárolják jövőbeli döntéseinket. Nem gyakorolhatjátok a szabad akaratot úgy, hogy minden egyes választásotok után mentesültök a felelősségektől és következményektől. Soha ne feledjétek, „hogy a papság jogai elválaszthatatlanul a mennyei hatalmakhoz vannak kapcsolva, és hogy az égi erőket csak az igazság és a becsület alapelvei szerint lehet gyakorolni”26. Ha visszaélünk ezzel az erővel, hogy bűneinket takargassuk, büszkeségünket és becsvágyunkat szolgáljuk, vagy akár a legcsekélyebb igazságtalan befolyást vagy uralmat gyakoroljuk mások felett, akkor a felhatalmazásunkat és a papság erejét is elveszítjük.27 Testvérek! Szelíden, hosszútűréssel, kedvességgel, alázattal, őszinte szeretettel, tiszta tudással és mindenki iránt jószívűséggel telve szolgáljunk!28 És akkor „a papság tana úgy permetezi majd lelkedet, mint égből a harmat”29. Szeretetünkről és hálánkról szeretnélek biztosítani benneteket. Köszönjük nektek hiteteket, szolgálatotokat és támogató erőtöket. A papság erejének elnyerésére való igazlelkű törekvésetek által legyetek áldottak ti, szeretteitek és utódaitok is! Isten él. Jézus a Krisztus. Prófétái és apostolai által vezeti az egyházát. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Efézusbeliek 4:5. 2. Lásd George Albert Smith, Sharing the Gospel with Others, szerk. Preston Nibley (1948), 144–145. o. 3. Lásd Máté 20:16; 22:14; 1 Péter 2:9; Jelenések 17:14; Alma 13:3, 6, 9; 3 Nefi 12:1; T&Sz 3:10; 52:1; 95:5; 121:34, 40–46. 4. Lásd Joseph Smith Translation, Matthew 6:38. 5. Lásd Zsidók 13:17; Alma 5:18; 11:43; T&Sz 72:13–16. 6. T&Sz 135:4. 7. Lásd 3 Nefi 9:20. 8. T&Sz 100:5–6. 9. Lásd T&Sz 128:18. 10. Lásd Joseph Smith története 1:72; T&Sz 27:8, 12. 11. Lásd T&Sz 27:5. 12. Lásd T&Sz 110:11. 13. Lásd T&Sz 27:6. 14. Lásd T&Sz 110:12. 15. Lásd Joseph Smith, Teachings of the Prophet Joseph Smith, vál. Joseph Fielding Smith (1976), 337–338. o.; lásd még T&Sz 27:9; 110:13–16; 128:21. 16. Lásd Máté 16:19; 18:18; T&Sz 124:93; 127:7; 128:8, 10; 132:46. 17. Lásd Joseph Fielding Smith, Doctrines of Salvation, szerk. Bruce R. McConkie, 3 köt. (1954–1956), 3:154–156. o. 18. T&Sz 112:31; lásd még T&Sz 128:18. 19. Zsidók 5:4. 20. Lásd T&Sz 107:3; lásd még Joseph Smith Translation, Hebrews 7:3; Alma 13:1. 21. Lásd T&Sz 1:20, 38; 84:19–22, 26–27; 107:18–20; 124:39–46; 133:6. 22. T&Sz 132:47. 23. T&Sz 11:13–14. 24. Lásd T&Sz 130:18–19. 25. T&Sz 131:2–4; a zárójel az eredetiben is megtalálható. 26. T&Sz 121:36. 27. Lásd T&Sz 121:37. 28. Lásd 2 Thessalonikabeliek 1:3; T&Sz 121:41–42. 29. T&Sz 121:45.