ELDER MONTE J. BROUGH
a hetvenektől
Szükségünk van arra, hogy a fiatal férfiak hithűen teljesítsék az elhívásaikat, ismerve a felszentelésben kapott jogaikat, hogy megfelelően működjenek abban a tisztségben, amire kijelölték őket.
A kezemben egy 1947-ben kiadott Vasárnapi Iskolai kézikönyvet tartok, melynek címe: Vezetők a szentírásokban. A szerzői Marion G. Merkley és Gordon B. Hinckley voltak. 56 évvel ezelőtt! Már évek óta megvan ez a kézikönyv, és ennek a beszédnek a megírásához is ihletet adott.
A visszaállítás egyik legfontosabb eseménye az ároni papság 1829 májusában bekövetkezett visszaállítása volt. Keresztelő János megjelent Joseph Smith prófétának és Oliver Cowderynek.
Joseph ezt írja: „Miközben ezzel voltunk elfoglalva, az Úrhoz imádkozva és segítségét kérve, a mennyből egy hírnök ereszkedett alá egy fényes felhőben, és kezeit a fejünkre helyezve, felszentelt bennünket, mondván:
Szolgatársaim, a Messiás nevében rátok ruházom az Ároni Papságot, amely az angyalok szolgálatának, a bűnbánat evangéliumának és az alámerítéssel történő, bűnbocsánatra való keresztelésnek a kulcsait foglalja magában.”1
Az általános konferencia papsági gyűlésén több tízezer fiatal férfi van jelen, akik rendelkeznek az ároni papsággal, és akik tagjai a diakónusi, tanítói vagy papi kvórumoknak szerte a világon. Minden egyes kvórumot egy kvórumelnökség vezet, egy kvórumelnökkel az élén, aki rendelkezik az adott papsági kvórum vezetéséhez szükséges kulcsokkal.
Közülünk sokan talán úgy gondolhatjuk, hogy ezek a vezetők túl fiatalok ahhoz, hogy ilyen fontos és felelősségteljes hivatalokat töltsenek be. Vizsgáljunk meg néhány példát arra, mire is képesek igazán a fiatalok!
Először is Jeremiás próféta:
„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
És mondék: Ah, ah Uram Isten! Íme én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
Az Úr pedig azt monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked. (…)
És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Íme, az én igéimet adom a te szádba!”2
Ha az Úr úgy kívánja, nem tud tán szavakat adni egy 13 éves diakónuskvórum-elnök szájába is, aki rendelkezik az angyalok szolgálatának kulcsaival?
Egy másik fiatal férfi, Timótheus, Pál apostol misszionáriustársa lett. Pál Timótheushoz írt levelében elismerően ír e fiatal férfi hitéről és bizonyságáról. Hadd olvassak fel néhány idézetet ebből a levélből:
„Minekokáért …, gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, a mely benned van az én kezeimnek rád tétele által. (…)
[Krisztus] a ki megtartott minket és hívott szent hívással.”3
„És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek.”4
Timótheushoz hasonlóan egy tanítók kvóruma 14 éves elnökének talán nem jár „Isten ajándéka”, amikor elválasztja őt a püspök? A tanítók kvórumának elnöki elhívása nem „szent elhívás”? Lehet egy 16 éves pap „bölcs”? A szentírások harsogó igennel felelnek!
Az egyik legnagyszerűbb példát Mormon mutatta arra, hogy egy fiatal férfi is képes hatalmas dolgokat véghezvinni. Hadd olvassam fel írásának egy részletét:
„És most én, Mormon, leírom mindazt, amit láttam és hallottam, és írásomat Mormon könyvének nevezem.
Körülbelül abban az időben, amikor Ammáron az írásokat az Úrnak elrejtette, eljött hozzám (én akkor tíz éves lehettem, és népem módján már valamelyest tanult voltam), és ezt mondta nekem: Látom, hogy komoly gyermek vagy és jól meg tudod figyelni a világ dolgait. (…)
És vedd magadhoz [akkor] Nefi lemezeit, a többit azonban hagyd ott, ahol vannak, és vésd fel Nefi lemezeire mindazt, amit e néppel kapcsolatban megfigyeltél.”5
„És akkor Nefi népe hatalmas termetem miatt, annak ellenére, hogy olyan fiatal voltam, engem választott meg vezérének, vagyis engem tettek meg a hadsereg parancsnokának.
És így az történt, hogy én tizenhat éves koromban a nefita hadsereg élén a lámániták ellen vonultam.”6
Micsoda események sorozata egy fiatal életben! Tízéves korában kezdte meg a felkészülést a prófétai elhívására, megismerve az ősi szent feljegyzéseket. Nefi népének jelölésére 16 évesen ő lett a nefita hadsereg vezére.
Annak az évnek a júniusában, amikor 12 éves voltam, lovas balesetet szenvedtem, miközben szülővárosomban, a utah-i Randolphban újságot kézbesítettem. Tolószékben töltöttem 6 hónapot, mielőtt karácsony napján újra lábra tudtam állni. Emlékszem, hogy a diakónusok kvórumának elnöksége meglátogatott. Dale Rex, Doug McKinnon és mások, akik 13 éves vezetők voltak a diakónusok kvórumának elnökségéből, úgy tűnt, megértették, hogy felelősséggel tartoznak értem a kvórumuk tagjaként.
Nemrég a Salt Lake City Nemzetközi Repülőtér csomagkiadó futószalagja mellett álltam, amikor egy hölgy odajött hozzám és megkérdezte a nevemet. Felismertem benne a gimnáziumi osztálytársamat sok évvel ezelőttről. Megváltozott, amióta utoljára láttam őt. Mindannyian tudjátok, milyen érzés ott lenni a rettegett osztálytalálkozókon. Volt egy pár ránca és a haja is őszült már. (Én természetesen mitsem változtam.) Nyilvánvaló volt, hogy misszionárius gyermeke elé jött ki, aki éppen akkor tért haza missziójából. Nagyon meglepett. Amikor még iskolába jártunk, akkor költöztek kis közösségünkbe a családjával, akik nem voltak az egyház tagjai. Alice Gomeznek hívták. Körülbelül egyidős volt velem és a barátaimmal. Emlékszem, hogy nagyon barátságos volt és mindig udvarias, de soha nem jött el egyetlen egy egyházi rendezvényünkre sem.
Azt mondtam neki: „Alice, meséld el a történetedet! Nyilvánvaló, hogy most az egyház tevékeny tagja vagy, de akkor nem csatlakoztál, amikor még iskolába jártunk.”
Válasza elítélő volt: „Soha senki nem kért rá!” Hűha! Hát, kvórumunk valóban elmulasztotta ezt.
Nemrégiben meséltek nekem egy fiatal jamaikai papsági kvórumról. Elhatározták, hogy segítenek a misszionáriusoknak a munkájukban. Így ez a fiatal férfiak kvóruma elment ajtókon kopogtatni, hogy érdeklődőket szerezzenek a misszionáriusoknak. Hamarosan több időpontot egyeztettek, mint amennyit a misszionáriusok teljesíteni tudtak.
Kaysville-ben, Utah államban, egy papok kvóruma elhatározta, hogy kvórumuk egyetlen egy tagját sem fogják elveszíteni. Az egész kvórum elment egy kevésbé tevékeny egyháztag otthonába, és az ágya körül ülve tartották meg a vasárnapi leckéjüket. Hamarosan a fiatal férfi csatlakozott a kvórumhoz, hogy a vasárnapi leckét egy másik otthonba vihessék.
2003-ban több mint 26 000 egyházközség és gyülekezet van az egyházban, körülbelül 78 000 diakónusi, tanítói és papi kvórummal. Ez aztán a hadsereg!
Az ároni papság kvórumai nagymértékben hozzájárulhatnak a térítés, a megtartás és az aktiválás munkájához, amit kvórumuk többi tagjáért végezhetnek.
Ha Mormon 16 évesen hatalmas hadsereg parancsnoka lehetett, ha Jeremiásnak még gyermekként szavakat adhatott a szájába a Mindenható Isten, és ha Timótheus olyan bölcs lehetett, amilyen valóban volt, akkor minden egyes fiatal férfi, akihez hangom eljut, képes teljesíteni kvórumának kötelességeit.
Az ároni papsági kvórumok felelősségei nem kevésbé fontosak, mint az elderek vagy főpapok kvórumának felelősségei. Emlékezzetek, ők rendelkeznek az angyalok szolgálatának kulcsaival! Szükségünk van arra, hogy a fiatal férfiak hithűen teljesítsék az elhívásaikat, ismerve a felszentelésben kapott jogaikat, hogy megfelelően működjenek abban a tisztségben, amire kijelölték őket.
Tanúságomat teszem arról, hogy ezek az ároni papságbeli kvórumok Isten szent papságát viselik. Jézus Krisztus nevében, ámen.
JEGYZETEK
1. Joseph Smith története 1:68–69.
2. Jeremiás 1:4–7, 9.
3. 2 Timótheus 1:6, 9.
4. 2 Timótheus 3:15.
5. Mormon 1:1–2, 4.
6. Mormon 2:1–2.
Previous
