Izráel pásztorai GORDON B. HINCKLEY ELNÖK Hálát adok az Úrnak az egyházban szolgáló jó püspökökért. (…) Szívetekben … érezzétek azt a békességet, ami egyedül csakis Istentől jön el azokhoz, akik Őt szolgálják! Testvérek, ma este valami szokatlant fogok csinálni. Egy korábbi beszédemből fogok idézni nektek, amit 15 évvel ezelőtt mondtam az általános papsági gyűlésünkön. Az egyház püspökeiről, illetve hozzájuk szólok, azon emberek csodálatos testületéhez, akik ténylegesen Izráel pásztorai. Mindenki, aki részt vesz ezen a konferencián, felelősséggel tartozik valamely püspöknek vagy gyülekezeti elnöknek. Óriási terhet cipelnek a vállukon, és én most felszólítok minden egyháztagot, hogy tegye meg a tőle telhető legtöbbet azért, hogy könnyítsen a püspökök és gyülekezeti elnökök terhein. Imádkoznunk kell értük. Segítségre van szükségük, hogy elbírják nehéz terheiket. Több támogatást nyújthatunk számukra, és függetlenebbé válhatunk tőlük. Minden lehetséges tekintetben segítséget nyújthatunk nekik. Köszönetet mondhatunk mindazért, amit értünk tesznek. Rövid időn belül kimerülhetnek attól a sok tehertől, amit rájuk helyezünk. Több mint 18 000 püspökünk van az egyházban. Mindannyian olyan férfiak, akiket a jövendölés és kinyilatkoztatás lelke által hívtak és választottak el, valamint kézrátétellel felszenteltek. Mindegyikük viseli egyházközsége elnökségének kulcsait. Mindegyikük főpap, egyházközsége elnöklő főpapja. Mindegyik hatalmas pásztori felelősséggel bír. Mindegyikük népe atyjaként szolgál. Egyikőjük sem kap pénzt szolgálataiért. Egyik püspök sem kap fizetséget az egyházért tett püspöki szolgálataiért. A püspök elé támasztott követelmények ma is ugyanazok, mint Pál idejében, aki azt írta Timótheusnak: „A püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos; Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó; Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel; (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?) Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék.” (1 Timótheus 3:2–6) Titushoz írt levelében Pál hozzáteszi, hogy „a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; (…) A ki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal, és meggyőzhesse az ellenkezőket”. (Titus 1:7, 9) Ezek a szavak találóan írják le, milyen egy püspök Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában. Hadd beszéljek most közvetlenül a ma megjelent több ezer püspökhöz! Először is hadd mondjam el, hogy szeretlek titeket feddhetetlenségetekért és jóságotokért! Bizonyosan becsületes emberek vagytok. Példát kell mutatnotok annak a gyülekezetnek, ami felett elnököltök! Magasabb talajon kell állnotok, hogy felemelhessetek másokat! Teljes mértékben becsületesnek kell lennetek, mert ti kezelitek az Úr alapjait, az emberek tizedét, böjti felajánlásaikat és egyéb hozzájárulásaikat, amiket saját szűkös anyagi forrásaikból adnak! Mily nagy bizalmat élveztek ti, akik az Úr pénzéről gondoskodtok! Jóságtokkal mutassatok követendő példát népeteknek! Feddhetetlen erkölccsel kell rendelkeznetek! A gonosz csábításai előttetek heverhetnek, mert ő tudja, hogy ha elpusztít benneteket, akkor az egész egyházközségnek kárt okozhat. Bölcsességet kell gyakorolnotok minden kapcsolatotokban, nehogy valaki egy szikrányi erkölcsi bűnt is kiolvasson nyomon követett cselekedeteitekből! Nem engedhettek a kísértésnek, hogy pornográf irodalmat olvassatok, vagy saját kis titkos zugotokban pornográf filmeket nézegessetek! Erkölcsi tekintetben olyan erősnek kell lennetek, hogy ha mások kérdéses erkölcseit kell megítélnetek, mindezt személyes megalkuvás és feszengés nélkül tegyétek! Püspöki tisztségeteket nem használhatjátok saját üzleti érdekeitek céljából, nehogy anyagi csalással vádoljanak meg benneteket olyanok, akik hajlottak meggyőző szavaitokra! Nem veszélyeztethetitek elhívásotokat, miszerint a közösség bírái vagytok Izráelben! Félelmetes és óriási felelősség kiállni a nép bírájaként. Bíráiknak kell lennetek olyan esetekben, amikor meghatározzátok, érdemesek-e arra, hogy egyháztagok legyenek, hogy beléphetnek-e az Úr házába, hogy megkeresztelkedhetnek-e, hogy elnyerhetik-e a papságot, hogy szolgálhatnak-e missziót, hogy a szervezetek tisztségviselőiként taníthatnak-e és szolgálhatnak-e. Meg kell ítélnetek, hogy ínség idején érdemesek-e arra, hogy segítséget kapjanak az emberek böjti felajánlásaiból és az Úr tárházainak készleteiből. A rátok bízott nyájból senki nem éhezhet, senki nem lehet ruhátlan és fedél nélkül, csak mert vonakodnak attól, hogy hozzátok forduljanak! Ismernetek kell az egész nyáj körülményeit, akik felett elnököltök! Tanácsosuknak, vigasztalójuknak, horgonyuknak és erősségüknek kell lennetek a gond és a baj idején! Határozottan bánjatok az erővel, amit az Úrtól kaptok! Bölcsen kell bánnotok azzal a bölcsességgel, ami az Úrtól jön! Ajtótoknak nyitva kell állni, hogy meghalljátok sírásaikat, hátatoknak erősnek kell lenni, hogy viseljétek a terheiket, szíveteknek fel kell ismernie a szükségleteiket, akkora isteni szeretetnek kell lenni bennetek, amivel még a rossztevőket és a kritikusokat is be tudjátok fogadni! Türelmesnek kell lennetek, oda kell figyelnetek az emberekre, és meg kell őket értenetek! Vannak olyanok, akik egyedül csak hozzátok fordulhatnak! Mellettük kell állnotok, amikor senki és semmi más nem maradt nekik! Engedjétek meg, hogy felolvassak néhány sort egy levélből, amit egy püspöknek küldött valaki: „Kedves püspök! Majdnem két év telt el azóta, hogy kétségbeesetten hozzád fordultam segítségért. Abban az időben öngyilkosságot akartam elkövetni. Senki máshoz nem tudtam fordulni. Nem volt se pénzem, se munkám, se barátaim. A házamat elkobozták, és nem volt, hol laknom. Az egyház volt az egyetlen reményem. Mint tudod, 17 évesen elhagytam az egyházat, és megszegtem szinte az összes létező szabályt és parancsolatot, miközben boldogságot és beteljesedést kerestem. Boldogság helyett az életem telve volt nyomorúsággal, gyötrelemmel és kétségbeeséssel. Nem volt számomra remény és jövő. Még könyörögtem is Istennek, hogy hagyjon meghalni, csak hogy megszabaduljak kínkeserveimtől. Még Ő sem akart engem. Úgy éreztem, ő is elutasít. Ekkor fordultam hozzád és az egyházhoz. (…) Megértést tanúsítottál irántam, tanácsot, útmutatást és segítséget kaptam tőled. Evangéliumi tudásom növekedni és fejlődni kezdett. Rájöttem, hogy meg kell változtatnom az életben bizonyos alapdolgokat, ami szörnyen nehéz volt, de bensőmben ott volt a vágy és az erő. Rájöttem, hogy miközben az evangélium szerint éltem és bűnbánatot tartottam, félelmem tovatűnt. Békesség öntötte el bensőmet. A kín és kétségbeesés fellege elszállt. A kiengesztelésnek köszönhetően gyengeségeim és bűneim bocsánatot nyertek Jézus Krisztus és az Ő irántam érzett szeretete által. Ő megáldott és megerősített. Utakat nyitott meg előttem, irányt adott, és megóvott a bajtól. Rájöttem, hogy miközben minden akadályt leküzdöttem, vállalkozásom egyre jobban ment, és többet tudtam nyújtani a családomnak. Ezáltal végre úgy éreztem, hogy elértem valamit. Püspököm! Ezalatt a két év alatt megértést és támaszt nyújtottál számomra. Soha nem jutottam volna el idáig a szereteted és a türelmed nélkül! Köszönöm mindazt, ami vagy az Úr szolgájaként, hogy segítettél nekem, az Ő kóborló gyermekének!” Püspökök! Őrszemek vagytok annak az egyházközségnek a tornyán, ami felett elnököltök. Sok tanító van abban az egyházközségben. De nektek kell lenni a fő tanítónak köztük! Meg kell győződnötök arról, hogy semmilyen hamis tan nem fészkeli be magát az emberek közé! Meg kell győződnötök arról, hogy növekednek hitben és bizonyságban, feddhetetlenségben és igazlelkűségben, valamint a szolgálatban! Meg kell győződnötök arról, hogy az Úr iránti szeretetük erősödik és megnyilvánul abban, hogy nagyobb szeretetet mutatnak egymás iránt! Ti vagytok az ő gyóntatóik, legbensőbb titkaik bizalmasai. Nem sérthetitek meg a belétek vetett bizalmat! Kiváltságos kommunikáció a tietek, melyet tisztelnetek és védenetek kell minden betolakodó ellen! Előfordulhat, hogy kísértést éreztek arra, hogy továbbadjatok dolgokat. Nem engedhettek ennek a kísértésnek! Hacsaknem törvényrendelkezés írja elő, akkor bizalmasan kell kezelnetek mindazt, amit hallotok! Az egyház „forródrótot” tart fenn, amit fel kell hívnotok, ha bántalmazás esetével találkoztok! Ti, személy szerint, elnököltök az egyházközség ároni papsága fölött. Ti vagytok a vezetőik, tanítóik, példájuk, akár tetszik, akár nem. Ti vagytok az elnöklő főpapok, az egyházközségi család atyjai, akik döntőbírók a nézeteltérések felett és a vádlottak védelmezői. Ti elnököltök olyan gyűlések felett, ahol az evangéliumot tanítják. Ti vagytok a felelősek ezeknek a gyűléseknek a lelkiségéért, az úrvacsora egyháztagok közti kiosztásáért, hogy mindannyian megemlékezzenek azokról a szent szövetségekről és kötelességekről, melyek azokon nyugszanak, akik magukra vették az Úr nevét. Komoly barátainak kell lennetek az özvegyeknek, az árváknak, a gyengéknek, a bántottaknak, a megtámadottaknak és az elhagyatottaknak! A kürt hangjának határozottnak és világosnak kell lennie! Egyházközségetekben az Úr hadseregének fejeként álltok, győzelemre vezetve népeteket a bűn, a közöny és a hitehagyás elleni harcban. Tudom, hogy a feladat néha nehéz. Soha nincs elég idő arra, hogy mindent megoldjunk. A telefonhívások gyakoriak. Mással is foglalkoznotok kell. Ez igaz. Nem rabolhatjátok el az időt munkáltatótoktól, ami jogosan az övé. Nem rabolhatjátok el családotoktól az időt, ami nekik jár. De amire sokan rájöttetek már, hogy ha isteni segítségért folyamodtok, a magatokénál nagyobb bölcsességgel, erővel és képességgel áld meg Isten benneteket, melyről nem is tudtátok, hogy létezik! Lehetséges úgy beosztani az időt, hogy közben ne hanyagoljátok el sem a munkáltatótokat, sem a családotokat, sem a nyájatokat. Isten áldja Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza jó püspökeit! Előfordulhat, hogy alkalmanként szeretnétek panaszkodni kicsit tisztségetek terheiről. De azt is tudjátok, mennyi öröm van a szolgálatotokban. Akármilyen nehéz is a terhetek, tudjátok, hogy a leg-édesebb, a legjutalmazóbb, a legfontosabb dolog az, amivel valaha is foglalkoztatok saját otthonaitok berkein kívül! Hálát adok az Úrnak értetek! Hálát adok az Úrnak az egyházban világszerte szolgáló jó püspökökért. Imádkozom mind a tizennyolc ezretekért. Arra kérlek benneteket, hogy legyetek erősek és igazak! Arra kérlek titeket, hogy ne legyetek megalkuvók a saját életetekben és a mások elé támasztott céljaitokban! Legyenek bár napjaitok hosszúak és fárasztóak, kívánom, hogy pihenésetek legyen édesded. Szívetekben pedig érezzétek azt a békességet, ami egyedül csakis Istentől jön el azokhoz, akik Őt szolgálják! Bizonyságot teszek az egyház püspökeinek erősségéről és jóságáról. Elismeréssel adózok a tanácsosoknak, akik segítenek nekik, és mindazoknak, akik a ő irányításuk alatt szolgálnak, elfogadván az elhívást, amit kapnak. Nem várunk el tőletek lehetetlent! Arra kérünk titeket, hogy tegyétek meg a tőletek telhető legtöbbet! A munka minden olyan részét osszátok meg másokkal is, amire ehhez felhatalmazást kaptok! Majd hagyjátok a dolgokat az Úr kezében! Egy napon fel fognak menteni benneteket. Szomorú időszak lesz az a számotokra. De meg fogtok nyugodni, amikor nyájatok köszönetet mond majd nektek. Soha nem felejtenek el titeket! Emlékezni fognak rátok, és évekig megbecsüléssel fognak rólatok beszélni, mert minden egyházi tisztségviselő között ti álltatok hozzájuk a legközelebb. Elhívtak, felszenteltek és elválasztottak benneteket a nyáj pásztoraiként. Felruháztak benneteket tisztánlátással, ítélőképességgel és szeretettel, hogy életeket áldjatok meg. A folyamat során a saját életetek is áldott lesz. Bizonyságot teszek elhívásotok isteni természetéről, és arról, hogy csodásan végzitek a munkátokat! Legyetek áldottak tanácsosaitokkal, feleségetekkel és gyermekeitekkel együtt, amint az Úr gyermekeit szolgáljátok! Ezért imádkozom alázatos szívvel Jézus Krisztus nevében, ámen.