Biztos alap ELDER SHELDON F. CHILD a hetvenektől Bizonyságunknak is szilárd alapokon kell állnia, mélyen gyökeret eresztve Jézus Krisztus evangéliumában. Számos évvel ezelőtt hatalmas vihar tombolt abban a térségben, ahol akkoriban éltünk. Szakadó esővel kezdődött, amit pusztító keleti szél követett. Amikor megszűnt a vihar, felmérték a károkat – elektromos vezetékek szakadtak le, épületek rongálódtak meg, és a térségben növő sok szép fa gyökerestől kidőlt. Pár napra rá beszélgettem az egyik barátommal, aki jó pár fát veszített el az udvarában. A háza egyik oldalán egyenesen, magasan álltak a fák. Ezek sikeresen ellenálltak a viharnak, a többi fa azonban, amik az általam tekintett legszebb helyen álltak, nem tudtak ellenállni az erős szélnek. Elmagyarázta, hogy azokat a fákat, amik átvészelték a vihart, szilárd talajba ültette. Gyökereik mélyen a földbe nyúltak, hogy táplálékhoz jussanak. Azokat a fákat, amiket elveszített, egy kis patak mellé ültette, ahol a táplálék könnyen elérhető volt. Gyökerük laza volt. Nem nyúltak le elég mélyen ahhoz, hogy kiállják a vihart. E fákhoz hasonlóan bizonyságunknak is szilárd alapokon kell állnia, mélyen gyökeret eresztve Jézus Krisztus evangéliumában, hogy amikor jönnek a szelek és az esők az életünkben – amik biztosan elérnek minket –, elég erősek legyünk ahhoz, hogy kiálljuk a körülöttünk tomboló viharokat. Hélamán ezt tanácsolta fiainak: „És emlékezzetek rá, fiaim, hogy a sziklára, Megváltó Krisztusunkra, az Isten Fiára építsetek! Mert akkor, ha majd az ördög hatalmas szélvészt, forgószelet és villámlást szabadít is rátok, ha jégesővel, dühöngő viharral tör is rátok, nem lesz rajtatok hatalma. Akkor nem taszíthat le benneteket a szenvedés és a végtelen siralom völgyébe, mert az a szikla, amelyre ti építettetek, olyan biztos alap, hogy arról az ember soha le nem bukhat.”1 A Mormon könyvében Jákób próféta a következő kérdést szegezte Séremhez, az antikrisztushoz: „Tagadod az eljövendő Krisztust? És ő azt felelte: Ha volna Krisztus, akkor nem tagadnám; de én tudom, hogy nincs Krisztus, soha nem volt és soha nem is lesz. És én azt mondtam neki: Hiszed-e az írásokat? És ő azt felelte: Igen. És én azt mondtam neki: Akkor nem érted meg őket, mert azok valóban bizonyságot tesznek Krisztusról. Bizony mondom neked, hogy egyetlen próféta sem írt vagy jövendölt anélkül, hogy Krisztusról ne beszélt volna. És ez nem minden, mert én magam is kaptam kinyilatkoztatást a Szentlélek hatalma által.”2 Jákób az igazság három forrását emeli ki – a szentírásokat, a prófétákat és a Szentlelket –, melyek bizonyságot tesznek Krisztusról. Segítenek abban, hogy „a sziklára, Megváltó Krisztusunkra, az Isten Fiára építs[ünk]”3. 1. A szentírások Maga az Üdvözítő mondta: „Tudakozzátok az írásokat, mert … ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam.”4 Amikor az Úr utasította Léhit, hogy fogja a családját, és meneküljenek a pusztaságba, tudta, hogy az új földön erős alapra lesz szükségük, melyre építhetnek. Oly fontosak voltak a szentírások, hogy megszerzésük érdekében a Szentlélek hangja utasította Nefit, hogy ölje meg Lábánt: „Jobb, ha egy ember vész el, minthogy egy egész nemzet süllyedjen és vesszen el a hitetlenségben.”5 A történelemben körülbelül ugyanekkor az Úr egy másik népcsoportot is kivezetett Jeruzsálemből az ígéret földjére. Több nemzedékkel később Móziás király megtalálta leszármazottjaikat. Zarahemla népének nevezték őket. Lelkileg nyomorúságos állapotban voltak. Omni könyvében azt olvassuk: „Nyelvük is megromlott, és írásaikat sem hozták magukkal, és … még Alkotójukat is megtagadták.”6 Szentírások nélkül nemcsak nemzetek pusztulnak el, hanem a családok és egyének is hitetlenségbe süllyednek. A napi szentírásolvasás segít abban, hogy lehorgonyozzuk Krisztusba vetett hitünket. Ezek valóban bizonyságot tesznek róla. 2. A próféták Jó pár évvel ezelőtt felkértek, hogy szervezzek újjá egy cövekelnökséget. A konferencia vasárnapi ülésén az újonnan elhívott cövekelnök felesége a következő történetet mesélte el: Elmondta, hogy egy jó keresztény családban nevelkedett. Szülei mindennap egybegyűjtötték a családot, és tanulmányozták a Bibliát. Míg a régi idők prófétáiról olvastak, megkérdezte a szüleit, miért nincsenek próféták ma a földön. Nem tudtak sem ők, sem tanárai, sem vallási vezetői kielégítő válasz adni a kérdésére. Egyetemista korában egy nap felfigyelt két fehéringes, nyakkendős fiatalemberre. Megpillantotta a „Jézus Krisztus” feliratot fekete névtáblájukon. Beszédbe elegyedett velük, és megkérdezte, hogy lelkipásztorok-e. „Igen, azok vagyunk! Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusai vagyunk.” „Akkor kérdezhetek valamit? – szólt vissza. – Szereti ma az Úr az embereket annyira, mint amennyire a régi idők embereit szerette?” „Igen!” – hangzott a válasz. „Akkor miért nincsenek próféták ma a földön?” El bírjátok képzelni, milyen izgalomba jött ez a két fiatal misszionárius ettől a kérdéstől? Azt felelték: „Igenis, ma is vannak prófétáink a földön! Beszélgethetünk róluk?” A világnak szóló üzenetünk ugyanez: „Igenis, ma is vannak prófétáink a földön!” Ma délután is fel fogjuk emelni a kezünket, hogy prófétaként, látnokként és kinyilatkoztatóként támogassuk Gordon B. Hinckley elnököt, a tanácsosait és a Tizenkettek Kvórumát. Ők Jézus Krisztus különleges tanúi. „Az élő Krisztus – Az apostolok bizonysága” című dokumentumban kijelentették: „Felszentelt apostolaiként bizonyságunkat tesszük, hogy Jézus az Élő Krisztus, Isten halhatatlan Fia. (…) Ő a világ világossága, élete és reménysége. Az Ő útja az az ösvény, amely ebben az életben boldogsághoz, az elkövetkezendőben pedig örök élethez vezet.”7 Testvérek! Ha Isten eléggé szeret minket ahhoz, hogy prófétákat küld számunkra, akkor nekünk is szeretnünk kell Őt olyannyira, hogy követjük őket! Ha követjük a prófétákat, ők segítenek megvédeni minket az élet viharaitól, és Krisztushoz vezetnek. 3. A Szentlélek Amikor Krisztus, keresztre feszítését megelőzően találkozott apostolaival a „nagy vacsoráló helye[n]”, azt mondta: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.”8 Amikor keresztelkedésünk után fejünkre teszik a kezüket, az Ő egyháza tagjává konfirmálnak minket, majd elnyerjük a Szentlélek ajándékát. Ha igazlelkűen élünk, és érdemesek maradunk, az Ő állandó társaságát kapjuk ígéretül. Útmutatást ad életünkben, igazságokról tanít minket, és tanúságot tesz arról, hogy Jézus a Krisztus. Az Úr egyházának szövetséges tagjaiként megígérjük, hogy neki szolgálunk, és betartjuk parancsolatait, hogy „még bőségesebben kitölthesse [ránk] Lelkét”9. Nyugat-Afrikában, ahol jelenleg szolgálunk, érezzük, ahogy Lelkét valóban bőségesen kitölti a hithű szentekre. 1989-ben egy vihar ütötte fel fejét Ghánában – nem szél és eső tombolt, hanem üldöztetés, gyalázkodás és félreértések. Nehéz idők voltak akkor. Az egyház még új volt ott. Az összes olyan misszionáriusunknak el kellett hagyni az országot, akik nem voltak afrikaiak. A gyülekezeti házakat bezárták, és őrizet alá vették, nehogy az egyháztagok használni tudják őket. A szentek nem gyűlhettek össze, így otthonukban szentelték meg a vasárnapot. Néhány egyháztagot őrizetbe vettek és letartóztattak. A befagyasztás szóval illeték az akkori állapotokat. Az egyháztagok alig érintkeztek az országon kívüli egyháztagokkal, és szinte semmilyen támogatást nem élvezhettek, de nem maradtak saját magukra a viharral szemben. Ott voltak nekik a szentírások és a próféták szavai. Bizalmukat és hitüket az Úrba helyezték, aki pedig kitöltötte rájuk Lelkét. Az egyik egyháztag azt mondta: „Velünk volt az Úr Szent Lelke. Éreztük az Ő irányítását és vezetését. Közelebb kerültünk egymáshoz és az Üdvözítőhöz is.” A szentek tizennyolc hónapig böjtöltek és imádkoztak azért, hogy vége legyen ennek az időszaknak. 1990 novemberében feloldották a tilalmat. A vihar legrosszabb része elmúlt, de kemény áldozatokat szedett. Voltak, akik elpártoltak. Gyökereik lazák voltak, alapjuk gyenge. Ma Ghánában az egyház alapja azoknak a hitére épül, akik kiállták a vihart. Gyöke-rük mélyen lenyúlt Jézus Krisztus evangéliumába. Testvérek! A szentírások, az élő próféták és a Szentlélek mind bizonyságot tesznek Krisztusról. Segíteni fognak abban, hogy olyan biztos alapra építsünk, amilyenről „az ember soha le nem bukhat”10. Erről teszek alázatos tanúbizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Hélamán 5:12. 2. Jákób 7:9–12. 3. Hélamán 5:12. 4. János 5:39. 5. 1 Nefi 4:13. 6. Omni 1:17. 7. „Az élő Krisztus – Az apostolok bizonysága”, Liahona, 2000. április, 3. o. 8. János 14:15–16. 9. Móziás 18:10. 10. Hélamán 5:12.