A visszaállítás üzenete … felhívás arra, hogy mások is megtudják: miért állíttatott vissza egy próféta által a mai időkben Jézus Krisztus evangéliuma és az Ő igaz egyháza.
A szavak a szókincsnek olyan eszközei, melyekkel emberek közti érzéseket, tudást vagy információkat fejezünk ki. E szavak között van egy, amit arra használunk, hogy megtaláljuk egy dolognak az okát. Amikor kifejezésre kerül, kielégítjük vele kíváncsiságunkat, felfedezzük az ismeretlent, vagy választ találunk a halandó életünkkel kapcsolatos alapvető kérdésekre. Ha nem használják vagy figyelmen kívül hagyják, a gondolkodás folyamata megszűnik, és a tudatlanság kerül előtérbe. Mi is ez az alapvető szó? Kitaláltátok? Öt betűből áll: a miért ez a szó.
A miért a kisgyerekek és a tizenévesek egyik első és kedvenc szava. Az egyik unokám egyik kedvenc miértes kérdése: „Miért kell zöldséget ennem?” Majd, ahogy egyre növekednek, a miérttel érzéseket kezdenek felfedezni: „Miért halt meg nagymama?” Majd a tudás kutatását és a kötelességek megerősítését jelzi: „Miért kell istentiszteletre mennem vagy missziót szolgálnom?” „Miért kaptuk azt a parancsolatot, hogy osszuk meg másokkal az evangéliumot?”
Ez az utolsó kérdés nagyon nehéz! A misszionáriusi munka szintén minden egyháztag felelőssége, hogy „gyengéd, szelíd, figyelmeztető szó[t szóljunk] mindenkinek a szomszédjához intézve” (T&Sz 38:41). Miért? Azért, hogy mások is elnyerhessék az üdvözítő szertartásokat Jézus Krisztus egyházában azáltal, hogy Krisztushoz hívjuk őket (lásd Moróni 10:32). A visszaállítás üzenete ez a felhívás arra, hogy mások is megtudják: miért állíttatott vissza egy próféta által a mai időkben Jézus Krisztus evangéliuma és az Ő igaz egyháza.
Hogyan is hívhatunk fel valakit erre?
Először is úgy, hogy kijelentjük: Isten, az Atya él, szeret minket, és hogy Ő a kinyilatkoztatás Istene. Hogyan lehet ezt megtudni? Kinyilatkoztatás és a próféták bizonysága által.
A vallási történelem időszámítása a Bibliával kezdődik. Ez Isten az Ő prófétáinak adott korai kinyilatkoztatása, mely az emberiséggel foglalkozik. Ádám és Éva, vagyis első szüleink történetével kezdődik, az ő teremtésükkel, bukásukkal és annak következményeivel: a halandósággal, az Istentől való elszakadással, első lépéseikkel a halandóságban. Valószínűleg az egyik első kérdésük ez lehetett: „Miért vagyunk itt?” Hogy erre rájöjjenek, az egyetlen megoldás az volt, hogy Isten nevét hívják segítségül, az igaz tudás egyetlen forrását (lásd 1 Mózes 4:26). Közvetlen kinyilatkoztatás által az Úr hangját hallották, amint azt parancsolja nekik, hogy tisztelniük kell az Urat, az ő Istenüket, és áldozatot kell neki bemutatniuk (lásd 1 Mózes 4:4; Mózes 5:4–5). További kinyilatkoztatás útján Ádám és Éva megtudta, hogy az áldozat bemutatása hasonló az Atya Egyszülött Fiának az áldozathozatalára, és hogy csakis Jézus Krisztus által jöhet el számukra az üdvözülés. Ezután ígéretet kaptak, hogy megkapják a Szentlélek ajándékát, ami által bármit is kérnek, az megadatik nekik (lásd Mózes 5:6–7; 6:52).
Később a Szentlélek hatalma által Ádám egy szilárd és tévedhetetlen bizonyságot kapott arról, hogy Jézus a Krisztus, a világ Üdvözítője és Megváltója. Szó szerint visszaállíttatott a bukott Ádám és Éva halandó mivoltával kapcsolatosa tudás azáltal, hogy megtudták, milyen kapcsolatban állnak az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, azáltal, hogy tudást szereztek a kiengesztelésről és a visszaállításról, majd további tudást nyertek az üdvözülés evangéliumának első alapelveiről és szertartásairól.
Azáltal, amit Ádám hallott és látott, érdemes lett arra, hogy a föld első prófétája és az embernek adott kinyilatkoztatás személyes tanúja legyen. Elsődleges kötelességévé vált, hogy megőrizze az evangélium igazságát, valamint hogy úgy tanítson arról, ahogyan az számára adatott. Másrészről viszont Sátán, aki a másik oldalt képviseli, bármit megtett és tanított volna azért, hogy megtagadja, elutasítsa és figyelmen kívül hagyja a kinyilatkoztatás által kapott evangéliumot, hogy így hitehagyásba sodorja, összezavarja, megossza és hitük megtagadására késztesse azokat, akik korábban elfogadták azt. Az ószövetségi történet többi része a folyamatos kinyilatkoztatás vallási történelmévé vált számos olyan prófétán át, mint Noé, Ábrahám és Mózes, különféle – sáfárságoknak nevezett – időkben, hogy vissza legyen állítva mindaz, ami az újbóli aposztázia miatt elveszett. Ezeket a prófétákat mindig Isten hívta el, isteni felhatalmazást kaptak, rendelkeztek a papság kulcsaival, isteni megbízatásuk szerint az Úr nevében szóltak, tanítottak és jövendöltek Jézus Krisztus, az Üdvözítő és a világ Megváltója eljöveteléről és engesztelő áldozatáról (lásd Ámós 3:7).
Az Újszövetség alátámasztja az ószövetségi próféták tanításait, bizonyságát és jövendöléseit. Jézus Krisztus, az élő Isten Fia születéséről, életéről és küldetéséről szól, valamint az Ő engesztelő áldozatáról és feltámadásáról. Egyháza megalakulásáról számol be, az Ő isteni felhatalmazásáról, evangéliumáról, és tanítványainak adott parancsolatáról, miszerint menjenek és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek (lásd Márk 16:15).
Az Újszövetség üzenete világos: egy nyáj van, egy hit, egy evangélium, egy papság, egy egyház azért, hogy Krisztus gyermekeiként egyek legyünk (lásd 4 Nefi 1:17).
A feltámadás utáni időszakot viszont ismét az üldöztetés, az isteni természet, Krisztus evangéliuma és az Ő felhatalmazott papsági szolgáinak megtagadása jellemezte. Vallási történelem bizonyítja, milyen gyorsan kiszorította a világi felhatalmazás a papsági felhatalmazást, hogyan váltották fel az isteni tanokat félremagyarázott és eltorzult emberi filozófiák, miként másították meg és árulták pénzért az üdvözülés szertartásait, hogyan váltotta fel a kinyilatkoztatást egy olyan homályos fátyol, ami a lelki sötétség korához vezetett.
Azonban elérkezett egy olyan időszak ebben a nagy aposztáziában, amiről előzőleg már jövendöltek, amikor ismét felszínre került a vallási kutakodás, a „Miért van ez így?” kérdése. Nagy hittel rendelkező emberek bukkantak fel, hogy megreformálják a hamis tanokat és a hamis lelki felhatalmazást. Derék és őszinte erőfeszítéseik mindössze azt eredményezték, hogy még több egyház alakult, melyek az ő nevüket, az ő tiltakozásukat hordozták magukkal, s ezáltal az emberek még inkább összezavarodtak és több részre szakadtak. A valóságban két fő elem hiányzott a reformációban: a kinyilatkoztatás és a felhatalmazás – az Úr egyetlen eszközei ahhoz, hogy isteni igazságokat tanítsanak az emberiségnek.
Ahogy gyorsan továbbhaladunk ezen a vallási történelmi vonalon, találunk egy dátumot és egy nevet. A dátum 1820, a név Joseph Smith. Ez a fiatalember, miközben erről a korának teljes vallási zavaráról és egyházi szétszakadásokról elmélkedett, megkérdezte: „Ha egyiknek is igaza van, akkor melyik az, és hogyan tudhatom meg?” (Joseph Smith története 1:10) Miért lett ilyen zűrzavar? A prófétai modell az volt, hogy meg kell kérdezni Istent. A vallási történelem hirtelen megismételte önmagát Isten elképzelése szerint azzal kapcsolatban, hogyan kell megválaszolni az emberiség miértjeit. Ismételten egy látomás érkezett válaszként, ez alkalommal az Atyáról és a Fiúról való látomás. Ismét megadatott az Atyáról való isteni bizonyság: „Ez az én Szeretett Fiam, őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:17) Ismét egyenes kinyilatkoztatás válaszolt Joseph Smith kérdésére, hogy melyik egyház igaz, és melyikhez csatlakozzon. „Azt a választ kaptam, hogy egyikhez sem, mert mind eltévelyedtek.” (Lásd Joseph Smith története 1:18–19.) Az aposztáziát ismét igaz forrásból jelentették ki – vagyis maga Jézus Krisztus. Ismételten visszaállításnak kellett következnie ezután, ami így is lett.
Az ez után következő években Joseph Smith teljes tantételbeli tudást és felhatalmazást, valamint papsági kulcsokat kapott kinyilatkoztatás útján. Végezetül 1830-ban Jézus Krisztus egyháza az üdvözülés minden tanával és az azokhoz kapcsolódó szertartásokkal együtt ismét visszaállíttatott. Joseph Smith jogosult volt arra, hogy a modern időkben a visszaállítás prófétájának neveztessék.
Amint a Biblia kézzel fogható bizonyítéka az ősi idők prófétáinak adott isteni kinyilatkoztatásnak, ugyanígy a Mormon könyve is – ami egy másik bizonyság Jézus Krisztusról – szintén korunk meggyőző bizonyítéka arról, hogy Joseph Smith próféta volt, aki kinyilatkoztatást és felhatalmazást kapott csakúgy, mint az ősi idők prófétái. Aki bizonyságot szerez a Mormon könyve igazságáról, az könnyebben fog választ találni arra, hogy miért állíttatott vissza az evangélium és Jézus Krisztus egyháza egy próféta által, és miért van ma is egy élő prófétánk, nevezetesen Gordon B. Hinckley. Tudni fogja a végső miértre adott válaszként, hogy az evangélium összes szertartása a legnagyobb áldást nyújtja számunkra ahhoz, hogy felkészüljünk a saját üdvözülésünkre, és hogy eleget tegyünk halandó célunknak, vagyis hogy örökkévaló családokat teremtsünk. A visszaállítás eme üzenete igaz, mert isteni eredetű.
Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.
Previous
