Három választás ELDER JOSEPH B. WIRTHLIN a Tizenkét Apostol Kvórumából A saját önfejlesztő programomat szeretném figyelmetekbe ajánlani. Három olyan lépésből áll, mely számomra hasznosnak bizonyult. Nemrég észrevettem, hogy elég nagy számban vannak a különböző önfejlesztő programok. Hatalmas igény lehet rájuk, mert szinte alig tudjuk úgy bekapcsolni a televíziót vagy a rádiót, hogy ne látnánk vagy hallanánk mindenféle jóval kecsegtető reklámot a fogyókúrától kezdve a dús hajat növesztő szerekig. Néha azon tűnődöm, hogy akik ezeket a termékeket gyártják, engem személyesen ismernek-e. Ma az én saját önfejlesztő programomat szeretném figyelmetekbe ajánlani. Három olyan lépésből áll, mely számomra hasznosnak bizonyult, és biztos vagyok benne, hogy számotokra is ugyanolyan hasznos lesz. Sőt mi több, ez az önfejlesztő program teljesen ingyenes. Nem lesz szükség a hitelkártyátokra. Nem fog a képernyőn semmilyen zöldszám villogni, amit a következő 5 percben kell hívnotok, hogy le ne maradjatok az életreszóló lehetőségről. Talán a legjobban egy példázaton keresztül lehetne ezeket a dolgokat megtanítani. Volt egyszer egy John nevű ember, akinek viszonylag fiatal kora ellenére már sok fájdalomban és szenvedésben volt része. Hajléktalanná vált; alkohol és drogfüggő lévén John nagyon beteg és életunt volt. Minél inkább elhatalmasodott rajta betegsége és elkeseredettsége, annál inkább rájött, hogy ha hamarosan nem kap segítséget, hogy változtasson a dolgokon, akkor siralmas módon, magányosan, hasztalanul fog meghalni anélkül, hogy ez bárkit is érdekelne. Talán mivel gyerekkorában párszor volt az elemiben, John úgy döntött, hogy ellátogat egy közeli gyülekezeti házba, hogy a püspökkel találkozhasson. „Tönkre tettem az életemet” – mondta John, miközben hangos zokogás tört elő szenvedő lelkéből. Beszélt néhány döntéséről az életében, melyek erre a siralmas és önpusztító útra terelték őt. John szomorú történetét hallgatva a püspök tudta, hogy a férfi igazán meg akarta bánni bűneit. De azt is érezte, hogy John már nem nagyon hitte, hogy változni tudna. A püspök elgondolkozott egy pillanatra azon, hogy mit is mondhatna. Végül felnézett és így szólt: „John, három olyan döntést hoztam az életemben, mely sokat segített nekem. Talán neked is segítenek.” „Kérlek, áruld el! – kérlelte John. – Bármit megteszek! Előről akarok mindent kezdeni. Vissza akarok jönni.” A püspök elmosolyodott, és azt mondta neki: „Mindenek előtt azt kell megértened, hogy nem mehetsz vissza, és nem kezdheted újra ott, ahol voltál. De nem veszett el minden. Hozzáfoghatsz ott, ahol most vagy. Válaszd a bűnbánat útját most!” Valamilyen szinten hasonlítunk Johnhoz. Mindannyian követünk el hibákat. De bármilyen keményen próbálunk visszamenni és mindent újrakezdeni, nem tudunk. De elindulhatunk onnan, ahol most vagyunk. A Mormon könyvében olvashatunk a fiatalabb Almáról. Egy nagyszerű próféta fia volt, de apja ellen fordult és gonosz dolgokat kezdett művelni. Egy angyal látogatása után, mely megnémította őt, megbánta bűneit, és élete hátralévő részében azon munkálkodott, hogy jóvátegyen minden általa okozott kárt. Ennek eredményeképpen többezer ember életét áldotta meg és tette gazdagabbá. Alma nem fogadta el azt, hogy halálra van ítélve múltbéli hibái miatt. Megértette, hogy nem tudja a múltat kitörölni. De azt is megértette, hogy képes megbánni bűneit, és onnan újrakezdeni, ahol akkor volt. Hogyan kezdjük a bűnbánatot? Először is felismerjük hibáinkat, és eldöntjük, hogy változni fogunk. Úgy, hogy még a mai napon elhatározzuk magunkat, hogy kiválóbbak, együtt érzőbbek, még inkább az Üdvözítőhöz hasonlóbbak leszünk. Sorsunk és végzetünk a döntéseinken múlik. Józsué, a nagy ószövetségi próféta tudta ezt, mikor azt mondta: „Válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; … én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”1 Józsué megértette, hogy mennyire fontos késlekedés nélkül az igazlelkűséget választani. Nekünk is most kell döntenünk. Életünk sajnálkozással és kétségbeeséssel lesz tele? Vagy megbánjuk bűneinket és minden nap azon munkálkodunk, hogy értelmet adjunk az életünknek? A holnap öröme vagy bánata a ma meghozott döntéseinkben gyökerezik. Talán néhányan azt gondolják magukban: „Tudom, hogy változtatnom kellene néhány dolgot az életemmel kapcsolatban. Talán kicsit később, de nem most.” Azok, akik mindig a küszöbön állnak a megfelelő időre várva, hogy elkezdjék a változást, olyanok, mint az az ember, aki a folyóparton várja, hogy elfolyjon a folyó, és ő száraz lábbal kelhessen át. Ma van a döntés napja. Mikor John meghallotta a püspök szavait, megígérte, hogy megtesz mindent, amit a püspök mondott neki. Függőségei miatt tudta, hogy meg kell bánnia bűneit és javítania kell egészségi állapotán. Így hát elment egy intézetbe, ahol a felépülés hosszú folyamatának vetette alá magát. Elkezdett egészségesen étkezni. Gyalogolni kezdett és más gyakorlatokat is végzett. A hetek múltak. Megszabadult a függőségeitől. Látta, hogy erősödik, és az egészsége egyre jobb lett. De még mindig nem volt elégedett. Olyan sok dolog volt az életében, melyen javítania kellett, hogy ettől elkeseredett és elbátortalanodott. Ezért megbeszélt egy újabb találkozót a püspökkel. Ekkor tanult a második választásról: „John – mondta neki a püspök–, valószínűleg nagyon nehezen fog ez menni, ha azt gondolod, hogy egyszerre tökéletessé kell változtatnod magad. Azt kell megtanulnod, hogyan válaszd meg a fontossági sorrendedet. A legfontosabb dolgokat előre kell helyezned.” A legtöbb esetben a növekedés lassan megy végbe – lépésről-lépésre. Ezt akkor értjük meg, mikor egy hangszeren tanulunk játszani, kiváló sportolóvá akarunk válni, vagy meg akarunk tanulni repülőgépet vezetni. Mégis néha alig tudunk megbocsátani magunknak, mikor nem olyan mértékben fejlődünk minden területen, mint azt elvárnánk magunktól. A nagyszerű szobrászok és festőművészek számtalan órát töltenek el tehetségeik tökéletesítésével. Nem úgy veszik kezükbe a vésőt, vagy az ecsetet és a festőpalettát, hogy azonnal tökéletességet várnak el maguktól. Megértik, hogy sok hibát fognak véteni a tanulás közben, de az alapokkal kezdik. A kulcsfontosságú dolgokkal. Így van ez velünk is. Hasonló módon mi is életünk mestereivé válunk – azáltal, hogy a legfontosabb dolgokat előre helyezzük. Mindenkinek elég jó elképzelései vannak a legfontosabb döntésekről – azokról, amelyek jobbá teszik, és nagyobb boldogságot és békét hoznak életünkbe. Itt kell kezdenünk. Ide kell a legjobban összpontosítanunk. Minden este lefekvés előtt előveszek egy darab papírt, és fontossági sorrendben felírom rá a másnapi teendőimet. Mikor reggel megérkezek az irodába, megnézem a papíromat, és minden erőmmel arra törekszem, hogy az első dologgal foglalkozzak. Mikor elvégeztem az első dolgot, jöhet a második és így tovább. Néha az egész listát ki tudom pipálni. Máskor marad pár befejezetlen feladat. Ennek ellenére nem keseredek el, mert energiámat a legfontosabb dolgokra összpontosítom. John elkezdte megérteni azt, hogy nem tud minden helytelen dolgot egy szempillantás alatt megváltoztatni az életében, de fel tud állítani fontossági sorrendet. Így a számára legfontosabb dolgokra tud összpontosítani, és idővel az élete elkezd javulni. Az elderkvórum segítségével John talált egy rendes lakhelyet. Tudta, hogy meg kellett találni a módját annak, hogy eltartsa magát, és ahogy az egészsége javult, talált is egy részmunkaidős állást. John minden este lefekvés előtt készített egy listát a következő napi legfontosabb dolgokról. Végül John biztos jövedelemmel rendelkezett. Elköltözött egy kényelmesebb helyre, és vett egy autót magának. Bár már sokkal jobb érzései voltak az életével kapcsolatban, még mindig érezte, hogy valami hiányzik. Következésképpen harmadszor is visszatért, hogy a püspökkel beszéljen. A püspök azt mondta: „Azért érzed ilyen üresnek az életed, mert még a nem tetted meg a harmadik dolgot.” John megkérdezte, mi az. A püspök így válaszolt: „Nem elég minden nap döntéseket hozni, és azután azokon munkálkodni. Sokan töltik eredményes munkával életüket és sok mindent el is érnek. De mégis üresnek érzik magukat. Földi napjaik végén pedig arról panaszkodnak, hogy életüknek nem sok értelme volt.” John is pontosan ugyanígy érzett. A püspök így folytatta: „Nem elég csak tenni a dolgokat. A helyes dolgokat kell tennünk – azokat, melyeket Mennyei Atyánk kíván, hogy megtegyünk.” „Honnan tudom, hogy melyek a helyes dolgok?” – kérdezte John. A püspök mosolyogva szentírásokat vett elő az asztala fiókjából. A bőr borítás már kopott és gyűrött volt. A lapszélek aranyozása már alig látszódott. „A szentírások és az utolsó napi próféták szavai által – válaszolt a püspök. – Ezek a ’helyes dolgok’” – mondta. Sokan úgy hiszik, hogy Mennyei Atyánk parancsolatai nehezek és korlátozóak. Valójában viszont ezek alkotják a boldogság kézikönyvét. Jézus Krisztus evangéliumának minden részlete – a tanok, alapelvek és parancsolatok – Mennyei Atyánk tervének részét képezik, mely segít minket, hogy békéhez és boldogsághoz jussunk. A püspök kinyitotta a Mormon könyvét, és Benjámin király szavait kezdte felolvasni: „[De szeretném], ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik megtartják Isten parancsolatait. Mert bizony mondom, áldottak ők mind a testi, mind a lelki dolgokban, és ha mindvégig hűségesen kitartanak a jóban, a mennyország vár rájuk, hogy Istennel véget nem érő boldogságban éljenek.”2 Miközben a püspök beszélt, John elgondolkodott saját életéről. Azokról a dolgokról, melyek nem hoztak számára boldogságot. Talán a püspök szavai igazak. Talán a boldogság tényleg Mennyei Atyánk parancsolatainak betartásából ered. „Emlékezz az Üdvözítő szavaira! – mondta a püspök, mintha tudta volna, mire gondol John: – Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”3 John még aznap este elhatározta, hogy kinyitja a szentírásokat, hogy saját maga tanulja meg Mennyei Atyánk parancsolatait és tanait. Ahelyett, hogy visszautasította volna az Úr szavait, most már magához ölelte és dédelgette azokat. Ahogy ezt tette, a lelkében lévő üresség egyre kisebb lett, és helyében fokozatosan felfedezte az értelmén túlszárnyaló örömöt és békét. Valóban megváltoztatták életét azok a dolgok, amiket a püspök mondott neki. Míg régen megtört és bánatos volt, közel a halálhoz, most újra élettel, örömmel és lelkesedéssel telinek érezte magát. Testvérek! Szerető Mennyei Atyánk azért adta a szentírásokat, hogy megtanítsa nekünk a békéhez és boldogsághoz vezető utat. Ma újra nagy okunk van az örömre, mert az Ő Fia beszél mindannyiunkhoz. Az Úr nem csak ott ül a mennyben, csendesen, falakkal elszigetelve. Mennyei Atyánk irányítása alatt az Úr útmutatást ad az Ő felkent szolgáinak. Ebben a pillanatban is egy próféta, Gordon B. Hinckley irányítja az Úr szent munkáját itt a földön. Továbbá Krisztus fénye minden halandót elvezet az Atyához és az Ő igazságaihoz. Arra tanít minket, hogy szeressük az Urat és a felebarátainkat, mert „Krisztus Lelke minden embernek megadatott, hogy különbséget tudjon tenni a jó és a rossz között”4. Nem sok kifogásunk lehet arra, hogy ne az Úr útját válasszuk. Gondoljátok, hogy az ítélet napján az Úr akár egy kicsit is törődni fog azzal, hogy mekkora vagyont halmoztunk fel, vagy mennyi elismerésben részesültünk? Azt akarja, hogy hozzá jöjjünk, tanuljunk tőle, és hogy felfedezzük Krisztus igaz szeretetét, mely az Ő parancsolatainak való engedelmességgel jár. Ez a módja annak, hogy megszabaduljunk az ürességtől életünkben, és lelkünket mindent felülmúló boldogsággal töltsük meg. Hadd ismételjem át ezt a három választást, melyet fontolóra kell vennünk! Semmi kétség afelől, hogy nektek is voltak már olyan döntéseitek, amelyeket sikeresen követtetek egész életetekben. Először is most kezdjük el a bűnbánat folyamatát! Ne késlekedjetek! Járjatok el az egyházi gyűlésekre és szolgáljatok jókedvvel az egyházban! Tanuljatok az evangélium alapelveiről, és éljetek azok szerint! Már most vegyétek az irányt a templom felé! Másodszor, válasszátok meg a fontossági sorrendeteket! A család legyen a legfontosabb! Tartsunk tartalmas családi esteket! A családotokkal eltöltött idő mennyisége álljon összhangban azzal, hogy mennyire fontosak ők számotokra! Óvjátok és ápoljátok családtagjaitokat, és soha ne engedjétek, hogy a sűrű időbeosztásotok, vagy rosszkedvetek beékelődjön a családotok és ti közétek! Minden nap azon legyetek, hogy jobban engedelmeskedjetek az Úr parancsolatainak! Harmadszor pedig, válasszátok a jót! Tanulmányozzátok a szentírásokat, valamint ma élő prófétánk, Gordon B. Hinckley elnök szavait! Alkalmazzátok ezeket szent tanításokat az életetekben! Nyújtsátok ki kezeteket a szenvedőknek – magányosoknak, betegeknek és a szükséget szenvedőknek! Tegyetek meg minden tőletek telhetőt szenvedéseik enyhítése érdekében, és segítsetek nekik önellátóvá válni! Ha ezt teszitek, az Úr elégedett lesz veletek. Testvéreim! Tudom, hogy Mennyei Atyánk és az Ő szeretette Fia él. Bizonyságomat teszem nektek arról, hogy Joseph Smith lett kiválasztva arra, hogy az Úr egyházát megszervezze az idők teljességének sáfárságában. Jézus Krisztus különleges tanújaként tudom, hogy az Üdvözítő életét adta értünk. Engesztelő áldozata által az egész emberiség megbánhatja bűneit, és megtisztulhat a bűntől. Mind visszatérhetünk Mennyei Atyánkhoz, ha felismerjük az Üdvözítő végtelen áldozatának értékét. Bizonyságot teszek erről az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Józsué 24:15. 2. Móziás 2:41. 3. Márk 8:36. 4. Moróni 7:16.