Hisszük mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott ELDER L. TOM PERRY a Tizenkét Apostol Kvórumából Isten folyamatosan kinyilatkoztatja szándékát az emberiség számára, ahogy azt mindig is tette, amikor felhatalmazott szolgái voltak a földön. „Hisszük mindazt, amit Isten a múltban kinyilatkoztatott, mindazt, amit most nyilatkoztat ki, és hisszük, hogy ezután is sok nagyszerű és fontos dolgot fog kinyilatkoztatni Isten országáról.”1 Kijelentjük a világnak, hogy a mennyek kapui nincsenek bezárva. Isten folyamatosan kinyilatkoztatja szándékát az emberiség számára, ahogy azt mindig is tette, amikor felhatalmazott szolgái voltak a földön. Ezt a tényt Mennyei Atyánk minden gyermekének ismernie kell, mert a szentírások bőségesen adnak rá bizonyítékot. Isten szándékának közlését néha kinyilatkoztatásként határozzuk meg. Néha az effajta közlést sugalmazásnak nevezzük. Azonban a kinyilatkoztatás ennél sokkal tágabb kifejezés. Amíg a sugalmazást helyesen tekinthetjük kinyilatkoztatásnak, a kinyilatkoztatás magába foglalja a látomásokat, álmokat, az élő szót és más lelki megnyilvánulásokat. Elder Talmage azt mondta: „A kinyilatkoztatás az isteni igazság tudtunkra adása a mennyekből származó közlés által. (…) A sugalmazás szónak néha majdnem akkora jelentőséget adunk, mint a kinyilatkoztatásnak, jóllehet eredetileg és korai használatában teljesen eltérő jelentéssel bírt. Sugalmazni szó szerint azt jelenti, hogy a lélekkel buzdítani; egy ember akkor sugalmazott, amikor nem a saját erejének hatása alatt áll. Az isteni sugalmazást úgy is felfoghatjuk, mint a léleknek a kinyilatkoztatásnál alacsonyabb szintű, kevésbé közvetlen hatását az emberre. A különbség tehát inkább a mértékben, nem pedig a jellegben van.”2 Az Úr egy bizonyos rend szerint nyilvánítja ki akaratát az emberiségnek. Mindannyiunknak jogában áll megkérdezni az Urat és sugalmazást kapni az Ő Lelke által a saját sáfárságunk határain belül. A szülők kinyilatkoztatást kaphatnak a saját családjuk számára, a püspökök a számukra kijelölt gyülekezetek számára, egészen fel az Első Elnökségig, akik az egész egyház számára kapnak kinyilatkoztatást. Nem kaphatunk azonban kinyilatkoztatást valaki más sáfárságához. Joseph Smith próféta kijelentette: „Isten rendje ellen való az, hogy az egyház bármely tagja, vagy bárki [más] utasítást kapjon nála felhatalmazásban feljebb álló részére”3. „Isten akaratának és szándékának, amit az egyházhoz intéz, az [Első] Elnökségen keresztül kell jönnie. Ez a menny rendje, valamint ennek a papságnak a hatalma és kiváltsága. Ebben az egyházban bármely tisztségviselő kaphat kinyilatkoztatást egészen addig, amíg az kapcsolatos a konkrét egyházi elhívásával és kötelességével”4. Minél inkább összhangban tartjuk az életünket azzal az útmutatással, amit az Úr ad nekünk, hogy irányítsa az életünket, annál inkább összhangba kerülünk az Ő Lelkével. Annak a személynek, aki az Úrhoz fordul útmutatásért, érdemesnek kell lennie arra. Az életének összhangban kell lennie az Úr azon normáival, melyeket a gyermekeinek előírt, és azokat be kell tartania. Életének rendben kell lennie az Úr és az Ő népe előtt. Összhangban kell állnia a szentírások és a próféták tanításaival, valamint az egyház rendjével. Mondhatja valaki azt, hogy kinyilatkoztatást kapott arra, hogy legyen becstelen azért, hogy javítson a pénzügyi helyzetén. Vagy azt is mondhatja, hogy olyan utasítást kapott, hogy az egyháznak más irányba kellene haladnia, mint amerre a próféta vezeti. Rögtön tudnánk, hogy az effajta állítások nem Istentől származnak. Óriási erő és hatalom rejtőzik abban a tényben, hogy az egész világon milliók osztják ugyanazt a bizonyságot Istenről, az Üdvözítőről és Joseph Smith próféta elhívásáról. Soha nem buzdítottak minket arra, hogy vakon engedelmeskedjünk; a tudatos engedelmesség jellemez minket, az egyház tagjait. Brigham Young azt mondta egyszer, hogy az a legnagyobb félelme, hogy az egyház tagjai Isten akaratának és szándékának fogadják el, amit mond, anélkül, hogy előtte imádkoznának és tanúbizonyságot szereznének saját maguk számára.5 Amikor az Úr megalapította királyságát a földön, elrendelt alapvető tantételeket és törvényeket, hogy kormányozza az Ő gyermekeit. Az e törvények és tantételek iránti engedelmesség olyan áldásokkal jár, amiket Ő szövetségben megígért. Az engedetlenség magával vonja az Ő ítéletét. Az emberiség történelmét tekintve példákat találhatunk arra, amikor az engedelmesség áldásokat hozott és arra is, amikor az engedetlenség bánatot és pusztulást eredményezett. A követendő utat Isten szent prófétáin keresztül nyilvánítja ki, akik arra kérnek minket, hogy engedelmeskedjünk az Úr utasításainak. Egyik példa erre az Úr Izráel gyermekei számára adott útmutatása, amikor azok a pusztában vándoroltak. Azért, hogy istenimádatuknak és tevékenységüknek legyen központja, az Úr arra szólította fel Mózest, hogy építsen egy szent hajlékot. A szent hajlék a templom előfutára volt. Szállítható volt, hogy könnyen magukkal tudják vinni. „Mert szólott vala az Úr Mózesnek, mondván: Hanem a lévitákat rendeld el a bizonyság hajlékához, és minden edényéhez, és minden ahhoz valókhoz; ők hordozzák a hajlékot, és annak minden edényét, és ők szolgáljanak mellette, és a hajlék körül táborozzanak. És amikor a hajléknak elébb kell indulni, a Léviták szedjék azt szét, mikor pedig megáll a hajlék, a Léviták állassák azt fel. (…) És tábort járjanak Izráel fiai kiki az ő táborában, és kiki az ő zászlója alatt, az ő seregeik szerint. A léviták pedig tábort járjanak a bizonyság hajléka körül, hogy ne legyen harag Izráel fiainak gyülekezetén; és megtartsák a léviták a bizonyság hajlékának őrizetét.”6 Így lett a szent hajlék a táboruk központja, miközben az Ígéret földje felé haladtak. Itt szent szolgálatokat végezhettek. Azon a napon, amikor elkészült a szent hajlék, egy felhő szállt rá. A felhő eltűnt, amikor folytatniuk kellett az utazást. Amikor a felhő betakarta a szent hajlékot, akkor nem szabadott utazniuk. Útjuk során az Úr elvezette őket, hogy táborozzanak le a Sínai-hegy lábánál. Itt Mózes azt az utasítást kapta, hogy másszon fel a hegyre és beszélgessen az Úrral. Ott utasításokat kapott arról, hogyan kell kormányozni Izráel gyermekeit a pusztában. Ezen kívül Mózes megkapta még a „bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat”.7 Mózes huzamosabb ideig távol volt népétől. „Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott.”8 Áron engedett a nép akaratának és azt mondta nekik, hogy gyűjtsék össze minden aranyukat és ezüstjüket és drágakincseiket, és azt öntsék egy aranyborjút ábrázoló formába – ez lett a bálvány, amit imádhattak és amit magukkal vihettek az utazásra. Eközben Mózes megkapta a bizonyság két tábláját, amely tartalmazta Isten népének szánt parancsolatait. A táblákkal a kezében Mózes lejött a hegyről. „És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.”9 Izráel gyermekeinek engedetlensége miatt „Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül.”10 Mostanra központjuk, a szent hajlék, távol volt tőlük. Többé nem vezette és oltalmazta őket a jelenléte. Ekkor már csak a hithűeket engedték be a szent hajlékba. Az Úr egy dolgot nem tűrt el, mégpedig az idegen istenek imádatát. Az Egyiptomban eltöltött sokévi fogság után ez nagy kihívás volt Izráel gyermekei számára. Miután egy ideig bűnbocsánatért esedeztek az Úrhoz, Mózes azt az utasítást kapta, hogy vágjon „két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez”11, és jöjjön fel a hegyre. Mózes negyven napot és negyven éjszakát töltött a Sínai-hegyen, víz és kenyér nélkül, és az Úr a következő utasítást adta neki: „Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel. (…) És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.”12 Így kapta meg az emberiség a tízparancsolatot, hogy kövesse azt, és egész életén át alkalmazza azokat. Az engedelmesség végül elhozta az Úr parancsolatát Izráel gyermekei számára. Az engedetlenség csupán késleltette Izráel gyermekeinek az Ígéret földje felé való haladását. Érdemesnek kellett lenniük arra, hogy megkapják az Úr törvényét. Vegyük észre, hogy az Úr Mózesnek, az Ő prófétájának nyilatkoztatta ki a szavát! Az Úr tudja, hogy mi hoz áldást a gyermekeinek, és evégből törvényeket ad az embereknek, a prófétáin keresztül. Ha engedelmesek vagyunk, akkor ezek a törvények visszavezetnek minket Istenhez. Nem határozhatjuk meg magunknak, hogy mik ezek a törvények. Ezeket Isten adja az ember számára. Az Üdvözítő betöltötte Mózes törvényét,13 és ehhez hasonló isteni utasítások kerültek kinyilatkoztatásra napjainkban Joseph Smith próféta által, ahogy az a Tanok és szövetségek 59. részében megtalálható. Az Úr megparancsolta: „Ezért parancsolatot adok nekik, mondván: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből, és szolgáld őt Jézus Krisztus nevében. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ne lopj, ne légy házasságtörő, ne ölj, sem semmi hasonlót ne tégy. Mindenben mondj köszönetet Uradnak, Istenednek. Igaz áldozatot mutass be, igen, Uradnak, Istenednek, igen, a megtört szív és a töredelmes szellem áldozatát. És hogy még tisztábban tarthasd magadat a világiasságoktól, az én szent napomon menj el az imádság házába, és ajánld fel szent fogadalmaidat. Mert valóban ez a nap van kijelölve számodra, hogy munkád után megpihenj, és áhítattal hódolj a Legfelségesebbnek. De ettől eltekintve minden nap és minden időben igaz szívvel ajánld fel fogadalmaidat. Ne feledd azonban, hogy ezen a napon, az Úr napján, mikor felajánlod adományaidat és szent fogadalmaidat a Legfelségesebbnek, bevalld bűneidet testvéreid előtt és az Úr előtt. És ezen a napon semmi mást ne tégy, csak tiszta szívvel készítsd el ételedet, hogy böjtöd teljes legyen, vagy más szóval, hogy örömöd teljes legyen.”14 Vegyük észre, hogy a kommunikációs csatorna az Úrtól nyílik felénk. A történelemben oly sokszor, az önigazolásunk miatt, megpróbáltuk megfordítani ezt a csatornát és megpróbáltuk megváltoztatni Isten törvényeit. Arról nincs feljegyzésünk, hogy ez valaha is működött volna. Arra viszont van példa, hogy amikor Isten gyermekei megszegték a törvényét, az isteni következetességet és rendet megzavarta az engedetlenség és a pusztítás. Az Úr módszere működik. Törvényeinek és parancsolatainak betartása mindig meghozza az általa ígért áldásokat. Nefinek azt parancsolta az Úr, hogy szerezze meg a rézlemezeket, hogy magukkal vihessék a pusztába. Lábán mindenfajta törekvésnek ellenállt, amivel megpróbálták megszerezni a feljegyzéseket. Azután az Úr Nefi kezé-be adta Lábánt. Lábán megölésével kapcsolatban Nefinek ezt tanították: „Jobb, ha egy ember vész el, minthogy egy egész nemzet süllyedjen és vesszen el a hitetlenségben.”15 Ez a kinyilatkoztatás segített Nefinek, hogy visszaemlékezzen az Úr egy korábbi ígéretére, amit még a pusztában tett neki: „Ha utódaid betartják parancsolataimat, az ígéret földjén boldogulni fognak.”16 Ezután Nefi azt mondta: „És erre az is eszembe jutott, hogy hogyan tudnák betartani az Úrnak Mózes törvénye szerinti parancsolatait, ha a törvények nem lennének a birtokukban? És azt is tudtam, hogy a törvények a rézlemezekre voltak vésve.”17 A szentírások újra meg újra kijelentik, hogy az Úr a parancsolatait a prófétákon keresztül adja az embereknek. Egyetlen bizottságnak, gyűlésnek vagy más egyéb hatóságnak sincs jogában, hogy olyan tant írjon elő neki, ami szemben áll törvényével. Isten örökkévaló áldásai attól függnek, hogy engedelmesek vagyunk-e és hallgatunk-e az Úr szavára, amit az Ő szent prófétáin keresztül nyilatkoztat ki a számunkra. Adja Isten, hogy mindig legyen szándékunk és bátorságunk ahhoz, hogy engedelmeskedjünk neki, aki a mi Örökkévaló Atyánk, és az Ő választott Fiának, a mi Urunknak és Üdvözítőnknek, hogy itt is és az eljövendő örökkévalóságban is élvezhessük az áldásait! Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus, nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Hittételek 1:9. 2. The Articles of Faith, 12. kiad. (1924), 296. o. 3. Teachings of the Prophet Joseph Smith, vál. Joseph Fielding Smith (1976), 21. o. 4. Teachings, 111. o. 5. Lásd Deseret News, 1857. dec. 9., 317. o.; 1862. febr. 12., 257. o. 6. 4 Mózes 1:48, 50–53. 7. 2 Mózes 31:18. 8. 2 Mózes 32:1. 9. 2 Mózes 32:19. 10. 2 Mózes 33:7. 11. 2 Mózes 34:1. 12. 2 Mózes 34:27–28. 13. Lásd 3 Nefi 15:5. 14. T&Sz 59:5–13. 15. 1 Nefi 4:13. 16. 1 Nefi 4:14. 17. 1 Nefi 4:15–16.