Te szent vagy? ELDER QUENTIN L. COOK a hetvenektől Ha napjainkban akarunk szentek lenni, akkor el kell különíteni magunkat a világban uralkodó gonosz cselekedetektől és romboló tevékenységektől. Jó néhány évvel ezelőtt Atlantában jártam, Georgia államban, ahol ügyvédként képviseltem egy embert, aki megvásárolni készült egy üzletet. Néhány napos tárgyalás után végre megegyeztünk, és aláírtuk a záródokumentumokat. Azon az estén az egyik eladó fél meghívott minket vacsorára, hogy megünnepeljük a „lezárást”. Miután megérkeztem, megkínált valamilyen szeszesitallal, amit én visszautasítottam. Akkor ezt kérdezte: „Te szent vagy?” Nem teljesen értettem, mit akart ezzel mondani, ezért megismételte: „Te utolsó napi szent vagy?” Igennel feleltem, mire ő azt mondta, hogy a tárgyalások folyamán figyelte a viselkedésemet, és arra a következtetésre jutott, hogy vagy utolsó napi szent vagyok, vagy pedig gyomorbántalmaim vannak. Ezen mindketten jót nevettünk. Azután elmondta nekem, hogy eddig az egyház egyetlen egy tagját ismerte csak személyesen, David B. Haightet. Mindketten vezető beosztásban dolgoztak Chicagóban egy óriási áruházláncnál a második világháborút követően. Elmondta, hogy milyen nagy hatással volt az életére elder Haight, és milyen nagy tiszteletben tartja őt. San Franciscóba hazafelé repülve eltűnődtem azon, hogy mi is történt, különösen két szempontot figyelembe véve: Egyrészt meglepődtem azon, hogy milyen érzés volt, amikor azt kérdezték tőlem, hogy „szent” vagyok-e. Másrészt lenyűgözött az, hogy egy ember – elder Haight – kiváló példamutatása milyen nagy hatással volt erre a derék emberre. Mit jelent szentnek lenni? Az Úr egyházában a tagok utolsó napi szentek, és arra törekszenek, hogy kövessék az Üdvözítő példáját, hogy kövessék a tanításait és hogy megkapják az üdvözítő szertartásokat azért, hogy együtt élhessenek a celesztiális királyságban Istennel, az Atyával és az Üdvözítőnkkel, Jézus Krisztussal.1 Az Üdvözítő azt mondta: „Ez az én evangéliumom; és azt is tudjátok, hogy egyházamban mit kell cselekednetek; mert amit engem láttatok cselekedni, nektek is azt kell cselekednetek.”2 Nem könnyű utolsó napi szentnek lenni. Az Úr nem is szánta könnyűnek. A végső cél, hogy Istennel, az Atyával és az ő fiával, Jézus Krisztussal együtt élhetünk, olyan kiváltság, amit alig lehet felfogni. Az egyik legnagyobb megpróbáltatás, amivel az egyháznak valaha is szembe kellett nézni, Joseph Smith próféta vértanúhalála volt, végül pedig az, amikor a szenteket kiűzték Nauvoo-ból. Miközben a rendkívül mostoha körülmények között átszelték a síkságot, William Clayton megírta a nagyszerű egyházi éneket: „Fel, szentek, fel!” Olyan ének volt ez, amely felkavarta a lelküket, és segített nekik emlékezni szent küldetésükre. Közülünk ki ne érzékenyülne el, amikor átérezzük az áldozatukat, bátorságukat és elkötelezettségüket, miközben azt énekeljük, hogy „ha meghalunk a vágyott cél előtt, az sem baj, nem sírunk”3? Ez az ének vigaszt, enyhülést és reményt adott a számukra az olyan nagy nehézségek idején, amikor az akadályok leküzdhetetlennek tűntek. Ez felemelte őket és kihangsúlyozta a tényt, hogy ez a halandó élet egy utazás a halandó élet előtti lét és az eljövendő örök élet között – a boldogság nagyszerű terve. Clayton testvér ihletett éneke kihangsúlyozza az áldozathozatalokat és azt, hogy valójában mit is jelent szentnek lenni. Pionír egyháztagjainknak szembesülniük kellett napjaik kihívásaival azért, hogy szentek lehessenek. Görögül a szent szó annyit jelent, hogy „elválasztott, elkülönített, szentséges”4. Ha napjainkban akarunk szentek lenni, akkor el kell különíteni magunkat a világban uralkodó gonosz cselekedetektől és romboló tevékenységektől. Az erőszak és az erkölcstelenség képeivel bombáznak minket. Egyre inkább megengedett lesz a nem megfelelő zene és a pornográfia. Zabolátlanul fogyasztják a kábítószert és az alkoholt. Sokkal kevesebb hangsúly jut a becsületességre és a jellemre. Követelik az egyéni jogokat, de a feladatokat, felelősségeket és kötelességeket elhanyagolják. Eldurvult a nyelvezetünk és sokkal inkább előtérbe kerül az, ami alantas és közönséges. A gonosz könyörtelenül arra törekszik, hogy aláássa a boldogság tervét. Ha elkülönítjük magunkat ettől a világias viselkedéstől, velünk lesz a Szentlélek az életünkben és megtapasztaljuk, hogy milyen örömmel jár méltó utolsó napi szentnek lenni. Szentekként el kell kerülnünk a világi istenek imádását. Hinckley elnök kinyilvánította a vágyát, hogy „mindenki rendelkezhet az élet néhány jó dolgával”, de figyelmeztetett minket, hogy „a gazdagság megszerzésének szenvedélye az, ami megront és elpusztít”.5 1630-ban John Winthrop közzétett egy látomást az újvilágról (Amerikáról) a vele tartó utasok nevében, miközben az Arbella fedélzetén utazott. Ez a prédikáció a „Város a hegy tetején” címmel vált ismerté. Az utolsó bekezdésben Winthrop utal Mózes ötödik könyvére, és figyelmeztet más istenek imádása és szolgálata ellen, és különös hangsúlyt fektet az „élvezetre és a haszonszerzésre”.6 Nemrég Kimball elnök arra figyelmeztetett, hogy még az otthonokat, hajókat, bizonyítványokat, címeket és egyéb hasonló tevékenységeket is imádhatjuk bálványként, amikor azok elcsábítanak minket Isten szeretetétől és szolgálatától.7 Moróni próféta napjainkról szólva figyelmeztetett a pénz, az anyagiak szeretetére és azt mondta, hogy jobban szeretjük ezeket, mint „a szegényt, a szükséget látót, a beteget és a nyomorultat”.8 Ha méltó szentek akarunk lenni, akkor szolgálnunk kell másokat és meg kell szívlelnünk az Üdvözítő figyelmeztetését, hogy szeressük Istent és a felebarátainkat. A világ gonoszságaitól való elkülönüléssel együtt kell járnia a megszenteltetésnek. Egy szent szereti az Üdvözítőt és követi Őt a szentségben és az áhítatosságban.9 A szentség és az áhítatosság effajta bizonyítékát példázza a felajánlás és az áldozathozatal. Hinckley elnök azt tanította, hogy „áldozathozatal nélkül nem imádhatjuk igazán Istent”.10 Az áldozathozatal az evangélium végső vizsgája. Ez azt jelenti, hogy időt, tehetséget, energiát és földi javakat ajánlunk fel Isten munkájának előmozdítása érdekében. A Tanok és szövetségek 97-ben a 8. vers azzal fejeződik be, hogy „befogadom mindazokat, … akik készek fogadalmaikat áldozatok árán is betartani, igen minden áldozat árán, amit én, az Úr parancsoltam.” Azokat a szenteket, akik válaszolnak az Üdvözítő üzenetére, nem vezetik tévútra a zavaró és romboló tevékenységek, és felkészültek lesznek arra, hogy helyénvaló áldozatokat hozzanak. Mindazok számára, akik szentek akarnak lenni, az Üdvözítő engesztelő áldozata példázza az áldozathozatal fontosságát, ami az evangélium központjában áll.11 Visszatérve az eredeti kérdéshez, amit az ismerősöm kérdezett Atlantában „Te szent vagy?”, hadd javasoljak három kérdést, ami figyelembe veszi az önértékelést! Először is, az életünk összhangban van-e azzal, amiben hiszünk, továbbá a barátaink és ismerőseink felismerik-e, ahogy elder Haight barátja tette, hogy elkülönítetjük magunkat a világi gonoszságoktól? Másodszor, a világi élvezetek, hasznok és hasonló dolgok eltérítenek-e minket attól, hogy kövessük, imádjuk és szolgáljuk az Üdvözítőnket mindennapi életünkben? Harmadszor, Isten szolgálatának érdekében és azért, hogy megszenteltessünk, a szövetségeinkkel összhangban hozunk-e áldozatokat? Milyen gyönyörű áldás is utolsó napi szentnek lenni! Nagyon szeretem az „Ó, Sion szentjei” című himnusz utolsó sorait: Ó, Sion szentjei, azt az ösvényt járjátok, mit kitapostak hithű atyáitok! Szívetekben hálát adjatok s az élő Istent szolgáljátok!12 Tanúbizonyságomat teszem, hogy a gonosz és romboló viselkedés elkerülése, és a szolgálat miatt hozott áldozat feljogosít minket arra, hogy megérezzük, milyen öröm elkötelezett utolsó napi szentnek lenni, és ahogy a szentírás megígéri, békét hoz erre a földre és örök életet az eljövendő világra.13 Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Lásd 2 Nefi 9:18. 2. 3 Nefi 27:21. 3. Hymns, 30. o. 4. Daniel H. Ludlow, szerk., Encyclopedia of Mormonism, 5 kötet, (1992), 3:1249. o. 5. Gordon B. Hinckley, „Thou Shalt Not Covet”, Tambuli, 1991. febr., 6. o. 6. „A Model of Christian Charity”, Robert L. Ferm, szerk., Issues in American Protestantism (1969), 11. o. 7. Lásd The Miracle of Forgiveness (1969), 40–41. o. 8. Mormon 8:37. 9. Lásd Wm. Grant Bangerter, „What It Means to Be a Saint”, Ensign, 1987. máj., 11. o. 10. Teachings of Gordon B. Hinckley (1997), 565. o. 11. Lásd Alma 34:8–16. 12. Hymns, 39. sz. 13. T&Sz 59:23.