A jószívűség, azaz a jobb rész választása BONNIE D. PARKIN a Segítőegylet általános elnöke Arra kérlek benneteket, hogy ne csak intenzívebben, hanem jobban is szeressétek egymást. Csodálatos együtt lenni segítőegyleti nőtestvérekként, szövetséges nőkként az Úr visszaállított evangéliumában! Mindannyiótokra szükség van, mindannyiótokat nagyra becsüljük és szeretjük a Segítőegyletben, nem számít, hány évesek vagytok, hol tartotok az életetekben, vagy milyenek a körülményeitek. Köszönjük nektek, hogy azok vagytok, akik vagytok! Köszönünk mindent, amit csak tesztek! Irodám falán lóg egy csodálatos festmény, ami Jézust ábrázolja Máriával és Mártával.1 Mindennap, amikor ez a kép köszönt, eltűnődöm, milyen kihívásaink vannak nekünk, nőknek. Hughes és Pingree nőtestvérrel együtt azt a sugalmazást kaptuk, hogy ezt a Máriáról és Mártáról szóló történetet vegyük e gyűlés mottójaként. Az Úr azt tanította: egy a szükséges dolog – válasszátok a jobb részt!2 Erről fogunk ma beszélni: a jobb rész választásáról. Márta egy Bethánia nevű falucskában lakott, ahol „befogadá [Jézust] házába. És [Mártának] vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.”3 Mindkét nő szerette az Urat. „Szereti vala pedig Jézus Márthát és [Máriát].”4 Sőt, kapcsolatuk felrúgta a hagyományokat, hiszen akkoriban a nők rendszerint nem beszélgethettek az evangéliumról férfiakkal. Egy alkalommal Márta éppen vacsorát készített, és – a szentírást idézve – belefáradt a szüntelen szolgálatba.5 Más szavakkal: betelt a pohár! Mária azonban Jézus lábainál ülve hallgatta az ő beszédét6, miközben Márta egyre dühösebb lett, hogy senki sem segít neki. Ismerősen hangzik ez nektek? Valami ilyesmire gondolhatott: „Miért üldögél Mária, miközben rólam szakad a verejték itt, a tűzhely fölött?” Így hát Márta odafordult Jézushoz, és így szólt: „Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.”7 Az Úr hozzá intézett gyengéd szavai talán meglepték. „Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekszel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.”8 Az Üdvözítő felelete szembeszökően megvilágította, mi számít a leginkább. Aznap este Márta otthonában a jobb rész nem a konyhában, hanem az Úr lábainál volt. A vacsora várhatott. Máriához hasonlóan éhezem arra, hogy az Üdvözítő lábainál lakmározzak, míg Mártához hasonlóan nekem is tisztává kell varázsolnom a ruhákat, meg kell felelnem a feladataimnak, és kihűlt pizzán kívül valami mást is kell adnom a férjemnek vacsorára. Tizenöt unokám van, akiknek gyengéd kis lelkét és napi gondjait mind jobban szeretném érteni, ugyanakkor van egy némileg igénybe vevő elhívásom is. Nincs túl sok időm. Hozzátok hasonlóan nekem is választanom kell. Mindannyian megpróbáljuk a jobb részt választani, ami nem vétetik el tőlünk, vagyis egyensúlyban tartani a lelki és fizikai dolgokat az életünkben. Milyen könnyű is lenne, ha látogatótanítás és bankrablás között kellene választanunk! De választásaink általában nem ennyire egyértelműek. Sok jó dolog közül kell választanunk. Mária és Márta ti vagytok és én vagyok – minden segítőegyleti nőtestvér. Ők ketten szerették az Urat, és ki akarták mutatni szeretetüket. Ebben az esetben úgy tűnik nekem, hogy Mária az Úr szavainak meghallgatásával, míg Márta a neki való szolgálattal juttatta kifejezésre szeretetét. Márta azt gondolta, jól cselekszik, és testvérének segítenie kellene neki. Nem hiszem, hogy az Úr azt állította volna, hogy vannak Márták és vannak Máriák. Jézus nem hessegette el Márta aggodalmait, hanem inkább más irányba terelte a figyelmét azzal, hogy arra kérte, válassza a jobb részt. És mi ez a jobb rész? Léhi próféta azt tanította: „hallgassatok a nagy Közbenjáróra, szívleljétek meg bölcs parancsolatait, kövessétek hűen szavait, és Szent Lelkének akarata szerint válasszátok az örök életet.”9 Az „egy szükséges dolog” az örök élet választása. Naponta hozunk döntéseket. Amikor az Urat keressük, Őrá hallgatunk és Őt követjük, karjaiba zár szeretete, az Ő tiszta szeretete. Mormon azt tanítja: „a jószívűség, az igaz krisztusi szeretet, mindörökké megmarad.”10 Az igaz krisztusi szeretet. Nézzük csak meg! Mit is jelent ez a kifejezés? A választ részben Józsué könyvében találjuk meg: „Igen vigyázzatok, hogy … szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és … szolgáljatok néki teljes szívetekből és teljes lelketekből.”11 A jószívűség nem más, mint az Úr iránti szeretetünk, ami másoknak nyújtott szolgálatunk, türelmünk, könyörületünk és megértésünk által nyilvánul meg. Az igaz krisztusi szeretetbe további betekintést nyerhetünk Éthertől. Ezt mondta Jézusról: „Annyira szeretted a világot, hogy életedet adtad érte, azért, hogy újra felvedd és helyet készíts az emberek fiai részére. Most már tudom, hogy az a szeretet, amit az emberek fiai iránt éreztél, a jószívűség.”12 A jószívűség továbbá az Úr irántunk érzett szeretetét is jelenti, ami az Ő szolgálattal, türelemmel, könyörülettel és megértéssel teli tetteiben mutatkozik meg. „Krisztus igaz szeretete”13 nemcsak a mi iránta érzett szeretetünkre, hanem az Üdvözítőnek az irántunk érzett szeretetére is utal. Mária és Márta története azt is jól példázza, miként halványulhat el a jószívűség ajándéka. Amikor Márta segítséget kért, ki nem mondott, mégis világos ítéletet is alkotott: „Nekem van igazam, nem Máriának.” Mi is megítéljük egymást? Kifogásoljuk-e egymás választásait, azt gondolva, hogy mi jobban tudjuk, amikor valójában ritkán értjük meg a másik egyedi körülményeit vagy a neki adott személyes sugalmazást? Mondtuk-e valaha: „Nem otthoni munkát vállal.” Vagy: „Az ő fia nem szolgált missziót.” Vagy: „Túl idős már egy elhíváshoz.” Vagy: „Ő nem alkalmas, hiszen egyedülálló.” Az ilyen és hasonló ítélkezések megfosztanak minket a jobb résztől, vagyis az igaz krisztusi szeretettől. Szem elől tévesztjük a jobb részt akkor is, amikor másokhoz hasonlítgatjuk önmagunkat. Az ő frizurája csinosabb, az én lábam vastagabb, az ő gyerekei tehetségesebbek, az ő kertje szebb – nőtestvérek, mind ismerjük ezeket. Nem cselekedhetünk így! Nem szabad alkalmatlannak éreznünk magunkat azért, akik nem vagyunk! Összpontosítsunk inkább arra, akik vagyunk! Mi mind nőtestvérek vagyunk a Segítőegyletben. Egyszerűen nem kritizálhatunk, nem pletykálkodhatunk, nem ítélkezhetünk úgy, hogy velünk maradjon az igaz krisztusi szeretet! Meg kell hallanunk az Úr édes feddését: „Mártha, Mártha…” Ahogy elder Marvin J. Ashton csodálatosan megfigyelte: „Talán akkor mutatkozik meg a legnagyobb jószívűség, amikor kedvesek vagyunk egymáshoz, amikor nem ítélünk meg vagy skatulyázunk be másokat, amikor egyszerűen a legjobbat feltételezzük másokról, vagy csendben maradunk. A jószívűség nem más, mint elfogadni mások különbözőségét, gyengeségeit vagy hibáit; türelmet tanúsítani valakivel szemben, aki cserbenhagyott minket; és ellenállni a késztetésnek, hogy megbántódjunk, ha valaki nem úgy intéz valamit, ahogy reméltük volna. A jószívűség azt jelenti, hogy nem használjuk ki mások gyengeségét, és készek vagyunk megbocsátani, ha valaki megbántott minket. A jószívűség nem más, mint a legjobbat várni másoktól.”14 A jószívűség gyakorlása során ismerjük meg nőtestvéreink szívét. Ha pedig megismertük, mások leszünk. Nem fogjuk megítélni. Egyszerűen csak szeretjük. Arra kérlek benneteket, hogy ne csak intenzívebben, hanem jobban is szeressétek egymást. Ha így cselekszünk, bizonyosan tudni fogjuk, hogy „a jószívűség … soha el nem múlik”15. Ahogy az valószínűleg Mártával is volt, ha túl sok feladat hárul rám és gondokkal küszködök, szinte legelőször a jószívűség illan el belőlem. Veletek is így van ez? Megtanultam, hogy a jószívűség visszaszerzésének legjobb módja, ha tehermentesítem magam, majd egyszerűen csak szeretem és szolgálom az Urat. Miként tehetjük ezt? Minden napot úgy kezdünk, hogy imában letérdelünk Mennyei Atyánk előtt, meghallgatjuk szavait a szentírások mindennapos tanulmányozása során, majd követjük a kapott útmutatásokat. Krisztust téve az első helyre visszaáll a jószívűség folytonos szeretete. „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!”16 Ez a jószívűség visszaható körforgása. Nőtestvérek, „a jószívűség soha el nem fogy”! Amikor ezt az elhívást kaptam, teljes szívemmel arra vágytam, hogy legyen bennem elég jószívűség ahhoz, hogy őszintén szeressek minden egyes nőtestvért az egyházban. Arra vágytam, hogy fokozott szeretetem segítsen nektek is érezni az Úr szeretetét az életetekben. Szívem teljes erejével könyörögtem Mennyei Atyámhoz, hogy telve legyek ezzel a szeretettel, amit ő Fia, Jézus Krisztus minden igaz követőjének megad.17 Egy Vasárnapi Iskolában tavaly decemberben a tanító azt javasolta, hogy a tizedrendezés idején adjunk számot az Úrnak egy konkrét evangéliumi alapelv tanulmányozásáról és alkalmazásáról. Erősen éreztem azt, hogy tanulmányozásomat a jószívűségre kell összpontosítanom. Ez az érzés megerősítést nyert az úrvacsorai gyűlés során, és tudtam, az útmutatás az Úrtól ered. A veletek való kapcsolatom során mindent elsöprő szeretetet éreztem irántatok és jóságotok iránt. Alázattal töltött el soha nem szűnő támogatásotok. Elmélyült a vágy, hogy szolgáljalak titeket. Ezek a jószívűség érzései, ezek az imáimra adott válaszok, ezek elhívásom legédesebb pillanatai. Idén decemberben be tudok majd számolni Mennyei Atyámnak a jószívűség megértésére és gyakorlására tett erőfeszítéseimről. Ahogy Máriának és Mártának, úgy nekünk is megmutatja az Úr azt a jobb részt, ami soha el nem vétetik tőlünk. Megadja nekünk a jószívűséget, az igaz krisztusi szeretetet, hiszen „a jószívűség soha el nem múlik”. Kedves nőtestvérek, egy dolog szükséges: hogy mindennap kövessük az Urat. Válasszátok tehát az Úr Krisztust! Válasszátok azt, hogy az Ő igéjén fogtok lakmározni! Válasszátok azt, hogy bíztok benne! Válasszátok azt, hogy vágytok a szeretetére! Válasszátok azt, hogy neki adjátok teljes szíveteket! Válasszátok tehát azt a jobb részt! Ezért imádkozom, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Mary Heard His Word, Walter Rane, az Egyháztörténeti és Művészeti Múzeum jóvoltából. 2. Lásd Lukács 10:42. 3. Lukács 10:38–39; kiemelés hozzáadva. 4. János 11:5. 5. Lukács 10:40. 6. Lukács 10:39. 7. Lukács 10:40. 8. Lukács 10:41–42. 9. 2 Nefi 2:28. 10. Moróni 7:47. 11. Józsué 22:5; kiemelés hozzáadva. 12. Éther 12:33–34; kiemelés hozzáadva. 13. Moróni 7:47. 14. „The Tongue Can Be a Sharp Sword”, Ensign, 1992. máj., 19. o. 15. Moróni 7:46. 16. 1 János 4:19. 17. Moróni 7:48; kiemelés hozzáadva.