Emeljük fel hangunkat! ELDER M. RUSSELL BALLARD a Tizenkét Apostol Kvórumából Emeljük fel hangunkat, és támogassunk egy felemelőbb, inspirálóbb és elfogadhatóbb médiát! Amerikában a TV társaságok ősszel szokták sugározni „premierműsoraikat”, és ekkor kerülnek bemutatásra az új sorozatok is. Egyik barátomtól tudom, hogy 37 új sorozatot indítanak el most ősszel. Látva az előzeteseket szinte nem is talált ezek között olyat, amit nyugodt szívvel engedne megnézni a gyerekeinek. A legtöbb sorozatban és „valóság show-ban” találunk erkölcstelenséget, erőszakot, illetve a hagyományos értékek és családok burkolt nevetségessé tételét. Az új sorozatok mintha minden évben egyre csak romlanának, igazodva a nyilvánosság igényeihez. Az, ami Hollywoodból jön, és amit az interneten, valamint a mai zene zömében találunk, a hanyatlás hálóját fonja körénk, mely csapdába ejtheti gyermekeinket, és mindannyiunkat veszélybe sodorhat. Az egyházi vezetők kötelessége, hogy szóljanak az erkölcsről, és tanáccsal lássák el az egyéneket és a családokat. A család a társadalom alapvető egysége és az örökkévalóság alapvető egysége is. Ezért, ha külső erők fenyegetik a családunkat, az egyház vezetőinek „vissza kell vágnia”. A család áll Mennyei Atyánk tervének szívében, mert mindannyian az Ő családjához tartozunk, és mert a halandóság egy lehetőség számunkra, hogy megteremtsük saját családunkat, és magunkra vegyük a szülői szerepet. A családunkon belül tanuljuk meg, mi a feltétel nélküli szeretet, mely elérhet és nagyon közel húzhat minket Isten szeretetéhez. A családon belül tanuljuk meg az értékeket, és itt épül jellemünk. Az apaság és anyaság két olyan elhívás, ami alól soha nem mentenek fel minket, és nincs fontosabb feladatunk annál, mint hogy felelősséggel tartozunk Isten szellemgyermekei iránt, akik a családunkba érkeznek. A család kiemelkedő fontosságának és a családokat érő fenyegetettségeknek környezetében nem meglepő, hogy az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma erős szavakat használ a család kiáltványban: „Figyelmeztetjük azokat az egyéneket, akik … nem látják el családi kötelezettségeiket, hogy egy napon mindezért Isten előtt felelni fognak. Továbbá felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a családok széthullása ősi és újkori próféták által megjósolt csapásokat fog hozni az egyénekre, közösségekre és nemzetekre.”1 Az egyik ilyen próféta Malakiás volt, aki figyelmeztette a szülőket és a gyermekeket, hogy fordítsák szívüket egymás felé, mert különben az egész világot átok fogja sújtani (lásd Malakiás 4:6). Ezekkel az Ószövetséggel egyidős ősi, valamint a napjainkban adatott család kiáltványban olvasható figyelmeztetések mellett én is felemelném figyelmeztető hangomat, méghozzá korunk médiája és hatásos negatív befolyásai ellen, melyek a családot és a családi életet célozzák meg. Már puszta méretéből fakadóan a mai média rengeteg, élesen ellentmondó véleményt mutat be. Káros és erkölcstelen oldalán kívül a médiának pozitív és hasznos oldala is van. A televízió csatornái között találunk történelmi, felfedező és oktató jellegű adókat is. Lehet olyan filmeket és TV sorozatokat találni, melyek szórakoztatók és felemelők, és amik pontos képet festenek a jó és a rossz következményeiről. Az internet az információ-és kommunikációáramlás csodás eszköze, és persze rengeteg jó zene is van a világon. Így hát az a legnagyobb kihívásunk, hogy bölcsen válasszuk ki, mit nézünk és mit hallgatunk. Ahogy Léhi próféta mondta: Krisztus és az Ő engesztelő áldozata miatt mindörökre szabadok leszünk, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, és tetszésünk szerint cselekedhetünk; szabadon választhatjuk vagy a szabadságot és az örök életet, vagy pedig a fogságot és a halált (lásd 2 Nefi 22:26–27). A médiával kapcsolatos választásaink jelképezhetik a valós életben hozott döntéseinket. Ha a TV műsorok közül azokat választjuk, amelyek divatosak, izgatóak és giccsesek, előfordulhat, hogy ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, a valós életben is ugyanilyen dolgokat fogunk választani. Ha nem hozunk helyes döntéseket, a média tönkreteheti a családunkat; gyermekeinket lehúzhatja a keskeny evangéliumi ösvényről. A kivetítő vászon és a TV képernyő virtuális és mesterséges valóságában a családpusztító nézőpont és viselkedés gyakran kellemesnek, stílusosnak, izgalmasnak és normálisnak van feltüntetve. A média család ellen elkövetett legszörnyűbb támadásai gyakran nem nyílt, frontális és egyenes formában történnek. Az intelligens gonosz sokkal ravaszabb ennél, hisz’ tudja, hogy a legtöbb család még mindig hisz a családban és a hagyományos értékekben. Támadásai inkább burkoltak és amorálisak – vagyis a jó és a rossz kérdése fel sem merül! Az erkölcstelenség és a szexualitásra való utalások mindenütt jelen vannak, és azt érik el egyeseknél, hogy elhiggyék: mivel mindenki azt teszi, ezért nincs is abban semmi rossz. Ez a veszedelmes gonosz nem kinn van valahol az utcán, hanem közvetlenül otthonunkba tör, nyílegyenesen családunk szívébe. Ahhoz, hogy erős és boldog családunk legyen, a 13. hittételben leírt igazságokkal kell táplálnunk azt: hinnünk kell abban, hogy „becsületesnek, igaznak, erkölcsösnek, jóakaratúnak és erényesnek kell lennünk, és minden emberrel szemben jót kell cselekednünk”. Szerencsére sok hasonló gondolkodású, különböző kultúrájú és vallású férfi és nő van, akik szintén azt keresik, ami „erényes, szép, jónak mondott, vagy dicséretre méltó”. De abban a „veszedelmes időben” élünk, melyre Pál apostol utalt, amikor arról a napról jövendölt, mikor „lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, … rágalmazók, … a jónak nem kedvelői. (…) Vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2 Timótheus 3:1–4). Alattomos férfiak és nők, kik a jó cselekedetek helyett inkább csak nyerészkedni akarnak, mindenféle gonoszságra „uszít[ják] a népet” (Alma 11:20), meggátolván ezáltal a média nemes célokra való használatát. A média szószékéről prédikált új erkölcs semmi egyéb, mint a régi idők erkölcstelensége. Megtámadja a vallást. Tönkreteszi a családot. Az erényből bűnt kovácsol, a bűnből erényt. Megostromolja a józan észt, és olyan üzenetekkel, képekkel bombázza a lelket, melyek se nem erényesek, se nem szépek, jónak sem nevezhetők, és dicséretesnek sem mondhatók. Elérkezett az idő, amikor az egyház tagjainak ki kell állni és csatlakozni kell mindazokhoz, akik úgyszintén szembeszegülnek a média ártalmas, pusztító és gonoszlelkű befolyásával, ami végigsöpör a földön. A Kaiser Family Foundation szerint a fő műsoridőben közvetített, szexuális töltetű televíziós programok aránya az 1998-ban megállapított 67 százalékról 2000-re 75 százalékra nőtt.2 Az ilyen tartalmú műsoroknak számos negatív hatása van. Érzéketlen hozzáállást táplál a nők iránt, akik az erőszak tárgyaiként vannak feltüntetve, nem pedig Isten drága leányaiként, akik elengedhetetlenek az Ő örökkévaló tervében. A házasság előtti intim kapcsolattól való tartózkodás régről becsben tartott értékei, valamint a házasságkötés után a férj és feleség közti abszolút hűség bemocskolódott és nevetség tárgyává vált. A gyerekek és a fiatalok összezavarodtak, és félrevezetik őket olyan deviáns viselkedések, amiket az általuk rajongásig szeretett, példaképnek tekintett úgynevezett „sztárok” képviselnek. A média által teremtett morális összevisszaságban a maradandó értékek az útszélre kerülnek. A „cyber pornó” gyorsan fellendült, sok felhasználóban idézve elő az internettől való szexuális függőséget. Egyesek annyira rabjává válnak az internetes pornográfiának, és olyan mértékben keverednek bele veszélyes „online” beszélgetésekbe, hogy nem törődnek házassági szövetségeikkel és családi kötelezettségeikkel, és gyakran az állásukat is veszélybe sodorják. Sokan törvénybe ütköző dolgot tesznek. Mások pedig toleranciával viseltetnek saját perverz hajlamaikkal szemben, és további veszélyeknek teszik ki magukat, csak hogy kielégíthessék erkölcstelen szenvedélyeiket. Házasságok bomlanak szét, kapcsolatok omlanak össze, ahogy a szenvedélybetegek minden valós, örök értéket elveszítenek. Egy társadalomkutató szerint: „A televízió … felváltotta a családot, az iskolát és az egyházat – ebben a sorrendben –, és a szocializáció, valamint az értékátvitel legfőbb eszközévé vált. (…) A mohóságot, bujaságot, erőszakot, önimádatot, morális korlátok hiányát … napi szinten tálalja fel csillogón-villogón a gyermekeinknek.”3 Óvakodnunk kell a mai populáris zene erőszakos és szexuális töltetű szövegeitől, valamint a videoklipek viszonylag új „művészi formáitól”. A piac megfigyelői szerint a videoklipek megtekintőinek 40 százaléka 18 év alatti fiatal.4 Az egyik tanulmány jelentésében az áll, hogy az összes videoklip körülbelül háromnegyed része szexuális képeket, a fele pedig erőszakot jelenít meg.5 A képek által közvetített divatirányzatok pedig a lehető legmesszebb állnak attól, ami „erényes, szép, jónak mondott, vagy dicséretre méltó”. A mi korunk kétség kívül olyan idő, amikor az emberek „a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak” (Ésaiás 5:20). Hadd mondjam el még egyszer, hogy a család a gonosz támadásának fő célpontja, ezért kell nekünk a lehető legjobban védeni és megóvni azt! Ahogy korábban már mondtam, ha az ördögi stratégiai szemszögéből vizsgálódunk, akkor értjük, miért dúl a család elleni harc. Amikor Sátán le akarja dönteni az Úr munkáját, nem mérgezi meg a világ mogyoróvaj készleteit, hogy az egyház misszionáriusi rendszere összeomoljon. Nem sújt gégegyulladással, hogy elnémítsa a Mormon Tabernákulum Kórust. Nem kampányol a zöld Jell-O vagy a pizza ellen. Amikor a gonosz nekiindul, hogy ledöntse Isten munkáját, a családra támad. Úgy teszi, hogy figyelmen kívül hagyatja az erkölcsi tisztaság törvényét, összekuszálja a nemeket, immunizálja az erőszakot, normálisnak veteti a közönséges, káromló szavakat, és az erkölcstelen, deviáns viselkedést szinte törvényszerűen előírja. Nem szabad elfelejtenünk Edmund Burke kijelentését: „Az egyetlen dolog, ami a gonosz győzelméhez szükségeltetik, az, ha a jó emberek semmit sem tesznek.”6 Fel kell emelnünk a hangunkat más hasonlóan gondolkodó állampolgárokkal együtt, hogy szembeforduljunk a jelenlegi trendekkel! A káros műsorok támogatóinak meg kell mondanunk, hogy elegünk van! Olyan programokat kell támogatnunk, melyek pozitívak és felemelők! Ha közösen kiállunk hasonló gondolkodású szomszédainkkal és barátainkkal, akkor világos üzenetet juttathatunk el a felelős személyekhez. Megtaláljuk a címüket internetes honlapjukon és a helyi képviseleteiknél. A leveleknek és az e-maileknek nagyobb hatásuk van, mint ahogy azt sokan gondolnák, különösen az olyannak, amit az egyik segítőegyleti nőtestvérünk írt: „Egy száznál is több tagból álló női szervezetet képviselek. Minden héten találkozunk, és sokszor beszélünk arról, milyen ártalmas gyermekeink számára az Önök műsora.” Természetesen a média negatív hatása elleni tiltakozás legalapvetőbb módja az, ha egyszerűen nem is nézzük, nem is olvassuk és nem is játsszuk le azt. Meg kell tanítanunk a családtagjainknak, hogy kövessék az Első Elnökség fiataloknak adott tanácsát. A fiatalság erősségéért című füzetben rendkívül világosan beszélnek a szórakozásról és a médiáról: „Ne járjatok el, ne nézzétek meg, és ne vegyetek részt azokban a szórakozásokban, amik bármilyen módon is közönségesek, erkölcstelenek, erőszakosak vagy közük van a pornográfiához! Ne vegyetek részt olyan szórakozásban, ami bármi módon is úgy jeleníti meg az erkölcstelen vagy erőszakos viselkedést, mintha az elfogadható volna! (…) Legyen meg a bátorságotok ahhoz, hogy felálljatok a moziban vagy videónézés közben, hogy kikapcsoljátok a számítógépet vagy a televíziót, csatornát váltsatok a rádión, vagy lerakjátok a magazint, ha olyan dolgot találtok bennük, ami nem felel meg a Mennyei Atyánk által felállított normáknak! Akkor is tegyétek meg ezt, ha mások nem így cselekszenek!”7 Testvérek! Ne engedjétek, hogy kihasználjanak benneteket! Ne hagyjátok, hogy manipuláljanak titeket! Ne támogassátok azokat a műsorokat, amelyek szétrombolják a hagyományos családi értékeket! Lehet, hogy kezdetben nem vagyunk még elég hangosak, mégis emeljük fel hangunkat, és támogassunk egy felemelőbb, inspirálóbb és elfogadhatóbb médiát! Amellett, hogy hangot adunk véleményünknek, hadd fejezzem be hét olyan dologgal, amit minden szülő megtehet ahhoz, hogy minimalizálja a média negatív, családunkra gyakorolt hatását: 1. Családi tanácsot kell tartanunk, és el kell döntenünk, hogy a médiát illetően mit tartunk a saját normánknak! 2. Elegendő minőségi időt kell eltöltenünk gyermekeinkkel, hogy következetesen mi gyakoroljunk hatást rájuk, ne pedig a média vagy kortársaik! 3. Jó műsorokat kell mi magunknak is kiválasztanunk, hogy jó példát mutassunk gyermekeinknek! 4. Meg kell határoznunk, hogy naponta mennyi időt tölthetnek gyermekeink a TV és az internet előtt, valamint a videojátékokkal! Ne engedjük, hogy a virtuális valóság igaz valósággá váljék a számukra! 5. Ha lehet, használjunk internetszűrőt, és figyeljünk oda, mit néznek gyermekeink a TV-ben, nehogy akár csak véletlenül is olyan dolgot nézzenek, amit nem kellene! 6. A TV készüléket és a számítógépet egy közösen használt helyiségben tartsuk, ne a hálószobában vagy privát helyen! 7. Időt kell szakítanunk arra, hogy jó műsorokat nézzünk meg együtt a gyermekeinkkel, és beszéljük meg velük, hogyan válasszanak aszerint, ami felemelő és jellemépítő, nem pedig degradáló és pusztító! Isten áldjon meg minket bátorsággal és bölcsességgel, hogy mindannyian megtegyük a tőlünk telhetőt azért, hogy a média árhullámát a sötétségből az igazság és a világosság felé fordítsuk! Isten áldja meg a családunkat, hogy erősek és igazak maradjunk az evangélium alapelveihez! Ez az én alázatos imám, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. „A család: Kiáltvány a világhoz”, Liahona, 1998. okt., 24. o. 2. Lásd Dale Kunkel and others, Sex on TV 2003: A Biennial Report to the Kaiser Family Foundation (2003), 40. o. 3. Zbigniew Brzezinski, „Weak Ramparts of the Permissive West”, in Nathan P. Gardels, szerk., At Century’s End: Great Minds Reflect on Our Times (1995), 53. o. 4. Lásd National Institute on Media and the Family, „Fact Sheet”, Internet, http://www. mediafamily.org/facts/facts_mtv.shtml. 5. Lásd Barry L. Sherman és Joseph R. Dominick, „Violence and Sex in Music and Videos: TV and Rock ‘n’ Roll”, Journal of Communication, Winter 1986, 79–93. o. 6. John Bartlett, szerk., Familiar Quotations, 15. kiadás (1980), ix. o. 7. A fiatalság erősségéért, (2002), 17., 19. o.