„Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek” JAMES E. FAUST ELNÖK második tanácsos az Első Elnökségben A hit támasza lehet a legnagyobb vigasztalás az életben. Mindenkinek rá kell találni a személyes bizonyságára. Ma reggel szeretném alázatos bizonyságomat tenni azoknak, akiknek személyes kétségeik vannak Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza isteni küldetésével kapcsolatban. Sokan vagyunk úgy, mint az az apa, aki az Üdvözítőtől kérte, hogy gyermekét, akiben „néma lélek” volt, meggyógyítsa. A gyermek apja így kiáltott fel: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.”1 Azoknak, akik már hosszú ideje kételkednek, léteznek megoldások, melyek által hitetlenségükön segíteni lehet. Majdnem mindenkinek vannak olykor személyes kérdései, amint a fény, az igazság és a tudás keresésének folyamatában elfogadja vagy elutasítja az információkat. Ez is része a tanulás folyamatának. A hit támasza lehet a legnagyobb vigasztalás az életben. Mindenkinek rá kell találni a személyes bizonyságára. A bizonyság azzal kezdődik, hogy hit által elfogadjuk az egyház fejének, Jézus Krisztusnak isteni küldetését, valamint Joseph Smith-t a visszaállítás prófétájaként. A Joseph Smith által visszaállított evangélium vagy igaz, vagy nem. Ahhoz, hogy elnyerjünk minden megígért áldást, teljes egészében, fenntartások nélkül el kell fogadnunk az evangéliumot. Ez a fajta hit azonban általában nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. A lelkiséget sorról sorra és tantételről tantételre tanuljuk meg. Joseph Hamstead, a Londoni Egyetem egyik előadója az egyházról és annak a fiatalokra és családokra irányuló programjairól beszélt eme nagyszerű egyetem pár másik előadójának. Az egyikük ezt mondta: „Az mind nagyon tetszik, ami a családokkal kapcsolatos. Ha kivehetnénk azt a kis részt, amikor az angyal megjelenik Joseph Smith-nek, akkor én is csatlakozhatnék az egyházadhoz.” Hamstead testvér így válaszolt: „Na de ha kivennénk ezt a részt Joseph Smith-ről és az angyalról, akkor meg nem is létezne az egyház, mert mindennek ez az alapja.”2 Az egyetemi professzorhoz hasonlóan sokan vannak, akik látják ennek az egyháznak hamisíthatatlan csodáit, és meg vannak győződve arról, hogy nagyszerű értékekkel és tartalommal bír. Méltányolják azt, amit az egyház a híveiért tesz. Ennek ellenére nem rendelkeznek azzal a lelki megerősítéssel, hogy Joseph Smith látomásában tényleg látta az Atyát és a Fiút, és hogy egy angyal hozta el Joseph Smith-nek azokat a lemezeket, melyekről a Mormon könyve is le lett fordítva. Isten megismerésének képessége az a lelki ajándék, melyet minden férfi és nő elnyerhet. Ezt az Istenről való tudást Joseph Smith első kézből szerezte meg. Sok évvel később ennek az eseménynek és az életében történt más dolgoknak a hatásán elmélkedve Joseph Smith ezt mondta: „Nem hibáztatok senkit azért, mert nem hiszi el a történetem. Ha nem éltem volna át személyesen, saját magam sem hinném el.”3 Senki sem volt a fiatal Joseph Smith-szel a New York állambeli Palmyrában lévő szent ligetben, amikor Isten, az Atya és Fia, Jézus Krisztus megjelentek. Mégis azok, akik nem hiszik, hogy megtörtént, nehezen tudnak ésszerű magyarázattal szolgálni. Túl sok minden történt ezen esemény óta ahhoz, hogy bárki is megcáfolja annak megtörténtét. Ti, akik a bibliai apához hasonlóan azt mondjátok: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek”, bizonyságot nyerhettek azáltal, hogy követitek a Mormon könyve tanácsát, mely arra buzdít, hogy „kérdezzétek meg Krisztus nevében Istent” azon igazságok felől, melyekhez csakis a Krisztusba vetett hit és kinyilatkoztatás révén jutunk. Szükség van azonban két nélkülözhetetlen dologra. Ezt „komolyan” és „igaz szándékkal” kell kérdezni, és akkor majd Isten „a Szentlélek ereje által ki fogja nyilatkoztatni e felől az igazságot. És a Szentlélek ereje által mindenről megtudhatjátok az igazat.4 Meggyőző bizonyítékok, melyek a Mormon könyve mellett szólnak, ugyancsak megerősítik Joseph Smith állítását. Rögtön az elején ott van a három tanú és a nyolc tanú, akik kezükben tartották a lemezeket, látták a bevéséseket, és bizonyságot tettek arról, hogy a Mormon könyve Isten ereje által lett lefordítva. Joseph Smith családjának tagjai, akik őt a legjobban ismerték, ugyancsak elfogadták és hittek ebben az üzenetben. A hívők között voltak a szülei, fivérei, nővérei és nagybátyja, John Smith is. Bátyja, Hyrum azzal bizonyította Joseph munkájába vetett teljes hitét, hogy Josephfel együtt életét áldozta. Ezek a szavahihető tanúk mind megerősítik a próféta bizonyságát. Legközelebbi barátai teljes mértékben hittek Joseph Smith isteni küldetésében. Közülük ketten, Willard Richards és John Taylor Josephfel és Hyrummal volt, amikor megölték őket. Joseph megkérdezte Willard Richards-ot, hogy hajlandó lenne-e velük tartani. Willard kétségek nélkül kijelentette: „Joseph testvér, te nem kértél, hogy keljek át a folyón veled; arra sem kértél, hogy jöjjek veled Carthage-ba; sőt arra sem, hogy börtönbe menjek veled. Ezek után gondolod, hogy magadra hagynálak? De megmondom, mit teszek. Ha elítélnek téged árulás miatt és felakasztatnak, akasszanak engem helyetted, és te szabadon távozhatsz!”5 John Taylor bizonyságában azt mondta: „Joseph Smith, az Úr prófétája és látnoka többet tett az emberek üdvösségéért ezen a világon, mint bárki más, aki valaha a földön élt, egyedül Jézust kivéve.”6 A gyakorlatias Brigham Young azt mondta: „Úgy érzem, hozsannát szeretnék kiáltani minden alkalommal, amikor arra gondolok, hogy valaha is ismertem Joseph Smith prófétát, akit az Úr támasztott és szentelt fel, és akinek kulcsokat és hatalmat adott, hogy felépítse és támogassa Isten királyságát a földön.”7 Véleményem szerint ezeket az okos, intelligens férfiakat nem vezethették félre. Számomra ugyancsak nagyon meggyőző az a tény, hogy semelyik másik egyház nem állítja, hogy rendelkezik a kulcsokkal a családok örök pecsételéséhez. Hinckley elnök azt mondta: „Minden templom, legyen az kicsi vagy nagy, régi vagy új, bizonyságunk kifejezése arról, hogy a síron túli élet éppoly valós és biztos, mint a halandóság.”8 Azoknak, akik szeretik családjukat, megvan minden okuk arra, hogy Isten templomában az örök életre szóló templomi pecsételés magasabb rendű áldásait igényeljék. A nagyszülők, szülők, férjek, feleségek, gyerekek és unokák számára ez a pecsételő erő a fő tantétel – minden dolog újjáteremtésének9 csúcspontja Joseph Smith prófétán keresztül. A pecsételések örök kötelékek. Ez az áldás azokra is kiterjedhet, akik most élnek, és a helyettesítő szertartások révén azokra is, akik meghaltak. Ezáltal a családok örökké együtt lehetnek.10 Eme szent munkának erőteljes bizonyítékaként szolgál az egyház figyelemre méltó növekedése és erősödése világszerte. Ez egy egyedülálló intézmény. Igazából semmi sem hasonlítható hozzá. Gamáliel így érvelt, mikor Péter és a korai apostolok bizonyságukat tették Jézus Krisztus isteni mivoltáról: „Ha emberektől van … e dolog, semmivé lesz; Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt.”11 Ez mind igaz, bár mindannyiunknak szüksége van lelki megerősítésre a Szentlélek ereje által, mely erősebb, mint minden érzékszervünk összesen. Azoknak, akik azt mondják: „Hiszek Uram! Légy segítségére hitetlenségemnek”, azt tanácsolom, hogy „hittel néz[zetek] a jövőbe”12! Azoknak, akik így tesznek, az Úr megígérte, hogy szívükben és elméjükben fog hozzájuk szólni a Szentlélek által, aki rájuk fog szállni és szívükben fog lakozni.13 Az emberek számtalan magyarázatot találnak, amikor hitük tüze pislákol és kialszik: emberi gyengeség és mások tökéletlensége; valami az egyház történetében, amit nem értenek; a folyamatos növekedés, valamint a kinyilatkoztatások miatti változások; közöny; vagy vétkek. Egyszer az Úr azt mondta, hogy kedve telik Joseph Wakefield szolgájában.14 Derék, hithű ember volt, aki százakat tanított Joseph Smith prófétai munkájáról. 1833-tól 1834-ig azonban néhány kirtlandi egyházellenes ember befolyása alá került. Egyszer Joseph Smith otthonában volt. Joseph kijött a szobából, ahol Isten szavát fordította, és szinte azonnal elkezdett játszani pár gyermekkel. „Ez meggyőzte [Wakefield testvért] arról, [hogy] Joseph nem Isten embere volt, és hogy [emiatt] a munka, amit végzett, szintén hamis.”15 Idővel Joseph Wakefield elhagyta hitét, kizárták, és az egyház, valamint a szentek üldözőjévé vált. Egy inaktív egyháztag, mikor fia misszióba ment, rádöbbent, hogy ő maga nem tért meg az egyházhoz. Amikor saját életével összevetette azt a sok történetet, amit látványos megtérésekről hallott, felötlött benne a kérdés: „Hogy lehet, hogy azoknak az embereknek a megtérése olyan erőteljes volt, én pedig a pionír örökségemmel még nem tértem meg?” Elkezdte olvasni a Mormon könyvét, bár kételkedett értékében, és unalmasnak találta. Aztán egy barátja ezzel a kihívással állt elé: „Azt mondod, hiszel az imában. Akkor meg miért nem imádkozol felőle?” Megtette, és miután befejezte az imádkozást, újra elkezdte olvasni a Mormon könyvét. Már nem volt unalmas többé. Minél többet olvasott, annál inkább magával ragadta. Azt gondolta magában: „Ezt nem írhatta Joseph Smith – ezek a szavak Istentől származnak!” Elolvasta a könyvet, és azon tűnődött, hogy Isten hogyan tudná neki megmondani, hogy igaz-e. Azt mondta: „Egy hatalmas, gyönyörű és boldogsággal eltöltő erő futott végig testemen. (…) Tudtam, hogy Jézus Krisztus feltámadt, … és hogy Joseph Smith próféta volt, aki látta Istent és Jézus Krisztust. Tudtam, hogy csodálatos módon, Isten irányításával ősi feljegyzéseket fordított le. Tudtam, hogy Joseph Smith kinyilatkoztatásokat kapott Istentől.” Megváltozott az élete, mert most már ő is megtért!16 Azok számára, akik hite meggyengült, az okok valósak lehetnek, de ezek az okok nem változtatnak mindazon, amit Joseph Smith visszaállított. Joseph Smith próféta azt mondta: „Soha nem mondtam nektek, hogy tökéletes vagyok; csak azt, hogy nincs hiba a kinyilatkoztatásokban, melyeket tanítottam.”17 Senki sem támadhat meg eredményesen igaz tantételeket és alapelveket, mert azok örökkévalóak. A Joseph Smith által kapott kinyilatkoztatások még mindig igazak! Hibát követünk el, ha engedjük, hogy az apró, zavaró tényezők vagy bántások tönkretegyék hitünket. Határozott bizonyságunk lehet arról, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, az emberiség Megváltója, és hogy Joseph Smith volt az a próféta, aki által az egyház napjainkban visszaállíttatott akkor is, ha nem értünk teljességgel minden evangéliumi tantételt. Nincsen azonban rózsa tövis nélkül. Így van ez az evangéliummal is. Az egyház tagjaiként az egészet el kell fogadnunk. Még az evangéliumról való kismértékű lelki megerősítés is áldás, és idővel azokról a dolgokról, melyben most bizonytalanok vagytok, a hit és az engedelmesség által bizonyságot nyertek. A népszerű és az erényes dolgok közötti szakadék egyre mélyül. Ahogy Ésaiás is megjövendölte, sokan vannak ma, „a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak”18. Az Isten prófétáitól származó kinyilatkoztatások nem olyanok, mint egy étterem kínálata, melyből válogathatunk. Sokkal tartozunk Joseph Smith prófétának azért a sok nagyszerű kinyilatkoztatásért, melyet általa kaptunk. Egyedülálló volt a lelki tudás visszaállítása tekintetében.19 Beteljesedett a kinyilatkoztatás, melyet Joseph Smith 1839 márciusában kapott: „A föld távoli zugaiban fognak neved felől tudakozódni; bolondok gúnyolnak, és a pokol dühe tombol majd ellened. De a tisztaszívűek, a bölcsek, a nemes lelkűek és erényesek szüntelenül tanácsért, felhatalmazásért és kezed áldásáért fordulnak majd hozzád.”20 Ti, akik hisztek, de arra vágytok, hogy hitetek megerősödjön, arra buzdítalak benneteket, hogy hitben járjatok és bízzatok Istenben! A lelki tudás elnyeréséhez mindig szükség van a hit gyakorlására. Úgy nyerjük el az evangélium alapelveiről való bizonyságot, hogy azok szerint próbálunk élni. Az Üdvözítő azt mondta: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é?”21 Az ima hatékonyságáról való bizonyság alázatos és őszinte ima által jön. Bizonyságot a tizedről a tized fizetése által nyerünk. Ne engedjétek, hogy a személyes kételyeitek elválasszanak titeket a tudás isteni forrásától! Imádságos lélekkel, alázatosan keressétek az örök fényt, és hitetlenségetek szertefoszlik majd! Bizonyságomat teszem arról, hogy ha továbbra is céltudatosan kutatjátok és befogadjátok a lelki fényt, igazságot és tudást, az biztosan tiétek lesz. Meglátjátok, hitetek erősödni fog azáltal, hogy hittel haladtok előre. Mint a jó mag, „ha hitetlenségetek ki nem veti, … akkor kebletekben növekedni fog”22. Hiszem, hogy minden ember személyes bizonysága, melyet Jézusról, mint Krisztusról szerez, lelki ajándékként jön el. Senki sem tud sikerrel ellenszegülni neki, mivel aki kapja, annak ez igen személyes lelki ajándék. Olyan lesz, mint egy mindig újratöltődő lelki energiaforrás, mely azt a lelki fényt táplálja, amely megmutatja számunkra az örök boldogsághoz vezető utat. Bizonyságomat teszem azonban, hogy ez sokkal több is lehet – sokkal, de sokkal több. Azáltal, hogy készek vagyunk Istenünkkel szövetséget kötni, hogy egész életünkben mindent megteszünk, amit kíván tőlünk, nevébe vetett hitünk által szívünk megújul, tehát újjá születünk általa, és az ő fiai és leányai leszünk23. Ezt biztosan tudom, és ki is jelentem nektek Jézus Krisztus szent nevében, ámen. JEGYZETEK 1. Márk 9:17, 24. 2. Személyes levelezés. 3. History of the Church, 6:317. o. 4. Moróni 10:4–5; kiemelés hozzáadva. 5. History of the Church, 6:616. o. 6. T&Sz 135:58, 3. 7. Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young (1997), 98. o. 8. „This Peaceful House of God”, Ensign, 1993. máj., 74. o. 9. Lásd Ap. csel. 3:21. 10. Lásd T&Sz 110:15–16. 11. Apostolok cselekedetei 5:38–39. 12. Alma 5:15. 13. T&Sz 8:2. 14. T&Sz 50:37. 15. George A. Smith, Deseret News, 1858. jan. 20., 364. o. 16. Lásd Grace Jorgensen, „Every Member a Convert”, Ensign, 1980. ápr., 70–71. o. 17. History of the Church, 6:366. o. 18. Ésaiás 5:20. 19. T&Sz 135:3. 20. T&Sz 122:1–2. 21. János 7:17. 22. Lásd Alma 32:28. 23. Lásd Móziás 5:5, 7.