BOYD K. PACKER ELNÖK
a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke
Bármennyire is látszunk divatjamúltnak, bármennyire is bagatellizálják a normákat, bármennyire is engednek mások a csábításnak, mi nem fogunk, mi nem tehetjük meg!
Az a célom, hogy megmagyarázzam a fiataloknak, fiatal felnőtteknek és a szüleiknek, hogy miért ragaszkodunk ennyire szigorúan az erkölcsös viselkedés magas normáihoz; miért tartózkodjunk a szenvedélykeltő kábítószerektől, valamint a teától, kávétól, alkoholtól és a dohánytól; miért tanítjuk a szerénységet az öltözködésben, a megjelenésben és a beszédben.1 Tudnotok kell, hogy honnan származnak a normáink, és miért nem lazíthatunk rajtuk és követhetjük azt, amit a világ.
Szabad akaratotok van – „erkölcsi önrendelkezésetek.”2 Szabadon választhatjátok meg a normáitokat.
Jobban meg fogjátok érteni, ha a szentírásról és tanról beszélek inkább, mint a viselkedésről.
Az egyház, amihez tartoztok, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, a visszaállított egyház.3 Amikor tudjátok, hogy mit jelent az, hogy „visszaállított”, akkor megértitek, hogy miért olyanok a normáink, amilyenek.
Krisztus keresztre feszítése után aposztázia történt. A vezetők elkezdték az emberek parancsolatait tanokként tanítani.4 Elvesztették a felhatalmazás kulcsait, és elvágták a kinyilatkoztatás csatornáit. Az elveszett felhatalmazást nem lehetett csak úgy visszaszerezni. Vissza kellett állítani olyan emberek által, akik az ősidőkben rendelkeztek a felhatalmazás kulcsaival.5
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nem egy másik egyház felújított változata. Ez nem egy másik egyház módosítása, helyesbítése vagy tiltakozás az ellen. Mindegyiknek megvan isteni formája6, jósága és értéke van.
Keresztelő János visszatért a fátyolon keresztül, hogy visszaállítsa „az ároni papságot, amely az angyalok szolgálatának, a bűnbánat evangéliumának és az alámerítéssel történő, bűnbocsánatra való keresztelésnek kulcsait foglalja magában.”7 A társszertartás, a konfirmáció és a Szentlélek ajándékának adományozása egy magasabb rendű felhatalmazást igényelt.8
Nem sokkal ezután Péter, Jakab és János, az Úr apostoltársai, visszaállították a magasabb rendű vagy melkisédeki papságot9 – vagyis az „Isten Fiának rendje szerint[i]”10 szent papságot.
A visszaállítás nem egyszerre történt. Látogatások sorozata által, más próféták eljöttek, hogy visszaállítsák a papsági kulcsokat.11
A helyreállított felhatalmazással kinyilatkoztatást kaptak a szervezettel kapcsolatban. Apostolokat szenteltek fel, majd megszervezték a Tizenkettek Kvórumát és az Első Elnökséget, ahogy az az ősidőkben is volt.12 Kinyilatkoztatásra kerültek a szertartások és az azok elvégzésére való felhatalmazás.
Lefordították és kiadták a Mormon könyvét, ami egy másik bizonyság Jézus Krisztusról, ami az „örök evangélium teljességét”13 tartalmazza.
Kiadtak más kinyilatkoztatásokat is – a Tanok és szövetségek és az Igazgyöngy címen. Ezekből a szentíráskönyvekből megtudhatjuk, ki és miért teremtette a földet.14 Az egyház korai vezetői megértették az evangélium teljességét, Jézus Krisztust és azokat a normákat, amit Ő megkövetelt a tanítványaitól.
Tanultunk a megváltás tervéről – „a boldogság nagyszerű tervé[ről]”15. Eljöttünk a földre, hogy próbára tegyenek minket, és tapasztalatokat szerezzünk azzal az ígérettel, hogy „Krisztus engesztelő áldozata révén minden ember üdvözülhet, ha az evangélium törvényeinek engedelmeskedik és szertartásaiban részesül.”16
Mielőtt eljöttünk a halandó életbe, Mennyei Atyánk szellemgyermekeként éltünk.17 „Minden emberi lény – férfi és nő – Isten képmására teremtetett. Mindegyikük mennyei szülők szeretett szellemfia vagy szellemleánya, és mint ilyenek, isteni természettel és sorssal rendelkeznek. Az ember neme alapvető jellemvonása az egyén földi élet előtti, halandó és örökkévaló azonosságának, valamint rendeltetésének.”18
A boldogság nagyszerű terve lehetővé teszi, hogy a családi kötelékek a síron túl is megmaradjanak. A csakis a templomokban elérhető szent szertartások és szövetségek lehetővé teszik az egyének számára azt, hogy visszatérhessenek Isten jelenlétébe, a családok számára pedig, hogy az örökkévalóságra egyesüljenek. A házasság, a család és az otthon képezik az egyház alapját.19 Semmi sem olyan fontos az egyháznak és magának a civilizációnak, mint a család!
Vannak olyanok, akik nem mindent teljesítenek a halandó életben, mert nem volt alkalmuk a házasságra vagy a családalapításra. De a boldogság nagyszerű terve és a törvények, amelyek kormányozzák azt, a halálon túl is folytatódnak. Egy kedves és szerető Mennyei Atya vigyáz rájuk, és a dolgok örökkévaló rendjében nem fogják megtagadni tőlük azokat az áldásokat – ideértve a házasságot és a családot –, melyek szükségesek a felmagasztosuláshoz. És még édesebb is lesz a hosszú várakozás és vágyódás miatt.
Kinyilatkoztatás által megtudjuk, hogy nem kell elmondanunk nektek, mi a helyes és mi a rossz a halandóságot és a házasságot illetően. Léhi próféta azt tanította fiatal gyermekeinek, hogy „elég felvilágosítást kapott az ember, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól”20.
Mivel a halandó test teremtéséhez szükséges erő létfeltétele a boldogságunknak és felmagasztosulásunknak, az Úr szigorú büntetéseket vezetett be az élet teremtéséhez szükséges erő erkölcstelen használata ellen.21
Sátán tudja, hogy ha képes megrontani a nemzés folyamatát és képes arra ösztönözni a férfiakat és a nőket, hogy erkölcstelen cselekedetekig alacsonyítsák le azt, akkor teljesen össze fogja zavarni számukra a boldogság tervét.
Pál így tanított erről: „Isten … nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.”22
Kedves fiatalok, én nem akarok érző lelketekbe gázolni, de gonoszsággal fertőzött világotokban muszáj résen lennetek!
Vannak szavak, amiket inkább nem mondunk. Olyan dolgokat jelentenek, amikre jobb nem is gondolni! Menthetetlenül ki vagytok téve azoknak a kísértéseknek, amelyek kapcsolatosak a paráználkodással, házasságtöréssel, pornográfiával, prostitúcióval, perverzióval, bujasággal, a bizarr dolgokkal és mindazzal, amik ezekből erednek.
Csak nagy nehézség árán tudtok elmenekülni a lealacsonyító káromkodásoktól és a gonosz viccektől, illetve humortól, amik velük járnak. Ezek előttetek parádéznak az érdemtelen szórakoztatásban – zenében, nyomtatott formában, színházban, filmen, televízióban és természetesen az interneten.
Emlékezzetek vissza az első látomásra, amikor a fiatal Joseph letérdelt a ligetben! Azonnal sűrű sötétség vette körül. Megragadta az ellenség ereje, egy valós lény a láthatatlan világból. Azt tette, amit mindnyájan meg tudtok tenni. Istenhez fordult, és a gonosz erő elhagyta őt.23
Óriási erő van az imában! Isten fiaként vagy lányaként Josephhez hasonlóan ti is imádkozhattok erőért Istenhez Jézus Krisztus nevében.24
Sátán, az angyalaival együtt, megpróbálja rabul ejteni a gondolataitokat és irányítani azt, amit csináltok. Ha sikerül neki, akkor mindent meg fog rontani, ami jó.25 Számára ilyen a világháló, vagyis az internet: egy háló, ami a gonosz pornográfia szenvedélyébe csábít benneteket. Boldogtalanság fogja ezt követni.26
Néhányan politikai, társadalmi, és törvényes csatornákon keresztül megpróbálnak olyan új értelmet adni az erkölcsnek és a házasságnak, ami zabolázatlan, természetellenes és tiltott. De soha nem lesznek képesek megváltoztatni a tervet, ami a kezdetek óta irányítja az emberi életet és boldogságot. A csábítók a szenvedélyre, a hajlamra vagy a gyengeségre vadásznak. Meggyőzi őket, hogy a helyzetet nem lehet megváltoztatni, és olyan tevékenységekre bírja rá őket, melyekre maguktól soha sem jelentkeztek volna.
Előbb vagy utóbb azonban az isteniség szikrája mindannyiukban fel fog lobbanni. Isten képére teremtett27 fiakként és lányokként megmutathatják a szabad akaratukat és megtagadhatják a pusztítót. Amiről elhitették velük, hogy nem változtatható meg, azokat megváltoztathatják, és érezni fogják Krisztus megváltásának erejét.28 A terhüket leveszik és fájdalmukat begyógyítják.29 Ez az, amiről Krisztus kiengesztelése szól.
Mennyei szülők gyermekeiként igényt tarthatnak az örökségükre, és a halandó élet kínzó, gyötrő próbatétele után tudni fogják, hogy nincsenek elveszve.
Az egyházban az egyén nincs ítélet alatt a hajlamai vagy a csábítások miatt. Az embert a vétkeiért vonják felelősségre.30 Ha a gyarló meggyőzésre nem feleltek cselekedetekkel, nem lesztek elítélve vagy egyházi fegyelmi tanács elé állítva.
Nem mi állítjuk fel a normákat, de azt parancsolták, hogy tanítsuk és tartsuk fenn azokat. Az önmegtartóztatás marad a norma a házasság előtt, a házasságban pedig a teljes hűség. Bármennyire is látszunk divatjamúltnak, bármennyire is bagatellizálják a normákat, bármennyire is engednek mások a csábításnak, mi nem fogunk, mi nem tehetjük meg! Az erkölcsi normák és a Bölcsesség szavának betartása továbbra is követelménye lesz a papságba történő felszentelésnek, a misszionáriusi szolgálatnak és a templomi ajánlásnak.
Rátok ruházták a Szentlélek ajándékát. Amikor döntést kell hoznotok, beleegyező vagy figyelmeztető suttogást fogtok hallani.31 A Szentlélek eltávolíthat titeket a gonosztól, és visszahozhat benneteket, ha elkóboroltatok és letértetek az ösvényről. Soha ne felejtsétek el, hogy Isten fiai és lányai vagytok! Sátán nem tud mindörökre börtönbe zárni titeket. Mindig nálatok van a bűnbánat kulcsa, amely kinyitja a börtön ajtaját.
Ha ti, drága fiataljaink, egyedül érzitek magatokat, akkor emlékezzetek arra, hogy az egyházban sok millióan vagytok! Közületek több tízezren misszionáriusi szolgálatot végeznek. Látható példák vagytok, a visszaállítás bizonyságai, még azok számára is, akik nem hallgatnak az üzenetetekre. Bárhol is legyetek – iskolában, munkahelyen vagy játék közben, vagy a katonaságnál –, nem vagytok egyedül.
Fegyverként használhatnak szavakat ellenetek. Ha a másság szót használják ellenetek, ragadjátok meg, és mondjátok azt: „Én már más vagyok, és az is szeretnék maradni.” Ha a toleranciát, akkor ragadjátok meg azt is, és mondjátok: „Elvárom, hogy toleráld az életvitelemet, ami magába foglalja az engedelmességet, a becsületességet, az önmegtartóztatást és a bűnbánatot!” Ha a szó a választás, akkor mondjátok el nekik, hogy ti a jó, régimódi erkölcsöt választjátok! Azt választjátok, hogy méltó férjek és feleségek lesztek, érdemes szülők.
Lehet, hogy az egész egyház egyedül fog kiállni ezen normák védelmében. Azonban nem mi vagyunk az elsők. Moróni, népének utolsó fennmaradt tagja, azt mondta: „Én maradtam [egyedül] életben (…) én pedig teljesítem atyám parancsát.”32 Ne féljetek!33
Amikor fiatal és új voltam még ebben az elhívásban, elküldtek keletre, hogy ott találkozzak néhány nagyhatalmú és befolyásos tisztviselővel, akik akadályozták a munkánkat. Útban a repülőtér felé megálltam Harold B. Lee elnöknél és megkérdeztem tőle: „Tudnál valamit tanácsolni az útravalóul?”
„Igen – felelte. – Emlékezz arra, hogy ma már nem 1830-at írunk, és nem csak hatan vagyunk!”
Ez eloszlatta félelmemet. Közbenjártam az ügyünkért. A probléma megoldódott.
A társadalomban azon a pályán, ami a civilizációk pusztulását okozta, egyre jobban érik a gonoszság. Maga a civilizáció is veszélyben van. Ti, csodálatos fiatalok, példák vagytok sok millió jó ember számára világszerte.
Arra az örömre és boldogságra gondolok, ami ebben az életben vár rátok és arra a nagyszerű munkára, amit el kell végeznetek, és akkor nem csüggedhetek el.
Péter apostol az Úr mellett állva azt mondta nektek: „Választott nemzetség [vagytok], királyi papság, szent nemzet, [egy különös nép], hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”34
Emlékezzetek erre a nagyszerű jövendölésre:
„Az igazság zászlaja kibontatott; semmilyen szentségtelen kéz nem állíthatja meg e munka előrehaladtát; (…) Isten igazsága előre fog haladni nyíltan, nemesen és függetlenül, míg minden kontinensre behatol, minden éghajlatra ellátogat, minden országon végigsöpör, és minden fülben elhangzik, míg Isten céljai megvalósulnak, és a nagy Jehova azt mondja: a munka elvégeztetett.”35
Amikor fiatalok voltunk, gyakran énekeltük a következő szavakat:
Vajon Sion ifjúsága
Meghátrál a harc elől?
Mikor az ellenség támad,
Várunk, míg sorsunk eldől? Nem!
Hűek a hithez, melyet szüleink őriztek,
Hűek a hithez, melyért mártírok haltak meg.
Isten Urunk, el nem futunk,
Hitünkért mi bátran kiállunk.
Bár a sötétség erői
Nehezítik munkánkat,
Az ígéret gyermekei
Ne fognák a vasrudat? De! (…)
Kimunkáljuk üdvösségünk;
Az igazság támaszunk;
Az ifjúság buzgalmával
Dolgozunk s imádkozunk, Igen! (…)
Törekszünk, hogy méltók legyünk
Urunk királyságára,
Hogy azokkal együtt éljünk,
Kik hallgattak szavára, Igen!
Hűek a hithez, melyet szüleink őriztek,
Hűek a hithez, melyért mártírok haltak meg.
Isten Urunk, el nem futunk,
Hitünkért mi bátran kiállunk.36
Isten áldjon meg benneteket – az egyház több millió fiatal tagját –, akik hittel követitek az evangélium alapelveit, és akikben erős bizonyság van – az a bizonyság, amit mindannyian magunkra veszünk és megosztunk másokkal! Jézus Krisztus nevében, ámen.
JEGYZETEK
1. Lásd A fiatalság erősségéért: Isten iránti kötelességünk teljesítése.
2. T&Sz 101:78.
3. T&Sz 115:4.
4. Lásd Joseph Smith története 1:19; lásd még Máté 15:9.
5. Lásd T&Sz 27:12–13.
6. Lásd Joseph Smith története 1:19.
7. T&Sz 13:1.
8. Lásd T&Sz 20:41; 33:15.
9. Lásd T&Sz 27:12–13; Joseph Smith története 1:72.
10. T&Sz 107:3.
11. Lásd T&Sz 110.
12. Lásd T&Sz 18:9; 20:1–2; 107:22,29.
13. T&Sz 27:5.
14. Lásd Mózes 1:30–39.
15. Alma 42:8; lásd még 2 Nefi 11:5; Alma 12:25; 17:16; 34:9; 41:2; 42:5, 11–13, 15, 31; T&Sz 101:22; Mózes 6:62.
16. Hittételek 1:3.
17. Lásd 4 Mózes 16:22; Prédikátor 12:7; Zsidók 12:9.
18. „A család: Kiáltvány a világhoz”, Liahona, 1998. okt., 24. o.
19. Lásd „A család: Kiáltvány a világhoz”, Liahona, 1998. okt., 24. o.
20. 2 Nefi 2:5.
21. Lásd Jákób 3:12; T&Sz 42:24; 104:8–9.
22. 1 Korinthusbeliek 10:13.
23. Lásd Joseph Smith története 1:15–16.
24. Lásd Jakab 4:7.
25. Lásd T&Sz 10:22; lásd még Lukács 22:3; 2 Nefi 2:17–18, 27; 3 Nefi 18:18; T&Sz 50:3.
26. Lásd Alma 41:10.
27. Lásd 1 Mózes 1:26–27; Mózes 2:26–27; 6:9; Ábrahám 4:26–27.
28. Lásd 2 Nefi 2:1–6.
29. Lásd Alma 7:11–12.
30. Lásd T&Sz 101:78; Hittételek 1:2.
31. Lásd T&Sz 8:2–3; 9:7–9.
32. Mormon 8:3.
33. Lásd 2 Timótheus 1:7; T&Sz 68:6.
34. 1 Péter 2:9.
35. Joseph Smith, History of the Church 4:54. o.
36. „Hűek a hithez”, Hymns, 254. sz.
Previous
