Ímhol a férfi Bishop Richard C. Edgley elsõ tanácsos az Elnõklõ Pûspökségben Egy igaz férfi elég erõs ahhoz, hogy ellenáljon a Sátán ravaszságainak, és elég alázatos ahhoz, hogy alárendelje magát az Ûdvõzítõ megváltó hatalmának. Pár hónappal ezelõtt levelet kaptam a család egyik barátjától, akit már sok éve nem láttunk. Levele a reménytelenséget fejezte ki, és segítségért kiáltott. Miután egyedülálló anyaként gyermekei felnevelésével küszködött, most újra férjhez ment. A nem egyháztag férje nyers férfi volt, aki szeretett házon kívül tartózkodni, és férfiasságát italozás, visszataszító nyelvezet, tiszteletlen beszéd és kétes viselkedés által próbálta kifejezni. A barátunk nagy problémája az volt, hogy férje példája arra tanítja a fiát, hogy mindezek a dolgok igenis a férfiasság jellemzõi. A kérése hozzám: van-e mód arra, hogy habár nagy a távolság közöttünk, az igaz férfiasság jellemzõirõl beszéljek a fiával, akit hívjunk Bennek. Eme kérésnek eleget téve, ma este megpróbálok válaszolni. Ezért beszédemet egy távoli baráthoz intézem, és mindazokhoz a „Benekhez” az Egyházban, akik megpróbálják a férfi tulajdonságait kifejleszteni. Tehát, Ben, beszélgessünk. Mindannyian vágyunk az elfogadásra és elismerésre, amint belépünk a felnõtt világba. A felnõttkor akkor érkezik el számunkra ilyen vagy olyan módon, ha már elértünk egy bizonyos életkort. Igaz férfiasság, ugyanakkor csak abban az esetben érkezik, ha megérdemeljük, és amikor megérdemeljük. Sátánt a nagy csalónak ismerjük. Vallása, filozófiája és munkája a csaláson és hazugságokon alapszik. A célja, hogy megakadályozza az Úr munkáját azáltal, hogy félrevezet bennünket, és tulajdonképpen „olyan szerencsétlenné akar tenni, mint amilyen õ maga” (2 Ne 2:27). Azt akarja, hogy higgyünk abban, hogy õ egy férfi, és módszerei a férfiassághoz vezetnek minket. Ezzel ellentétben Jézus önként vetette alá magát az Atyja akaratának. Ennek eredményeképp elárulták, megvádolták, megverték és elítélték. Áldozata nem volt kötelezõ. Bátorságból, kötelességtudatból és szeretetbõl fakadóan tette ezt, és ez ahhoz a keserû pohárhoz vezette Õt, ami miatt minden pórusából vérzett. Miután Pilátus tanúja volt Jézus hatalmas szenvedésének és megaláztatásának és még elengedéséért is küzdött, végül is engedett a zsidók követelésének. Amikor átadta Õt a keresztre feszítésre, azt ezekkel az egyszerû, de mindent elmondó szavakkal tette, ímhol a férfi! (ld. János 19:5). Igen, Jézus a férfi. Rendelkezik az igaz, ideális férfi minden tulajdonságával. Az Õ útjai, nem pedig Sátán útjai vezetnek a férfiassághoz. Bárki más, aki másképpen hiszi, már Sátán csalásának örökkévaló láncaiba gabalyodott bele (ld. 2 Ne 28:19). Ben, minden fiatalembernek választania kell a jó és rossz között, illetve Isten és Sátán útjai között. Amikor egy fiatalember elkezd dohányozni azért, hogy bebizonyítsa, hogy férfi, kinek az emberévé válik? Amikor egy fiatalember inni kezd, kábítószereket használ, nemi kapcsolatokban vesz részt, féktelen vagy engedetlen, kinek az emberévé válik? Elhangzott már, hogy sok fiú tizenévesként kezd el dohányozni, hogy bebizonyítsa, hogy õ már férfi, és megpróbál leszokni 30 éves korában ugyanazon ok miatt. Nincs férfiasság abban, ha megadjuk magunkat Sátánnak. Nincs férfiasság, ha vereséget szenvedünk Sátán alapelveitõl. Tehát, Ben, ezzel a bevezetéssel hadd mondjam el neked az igaz férfi ismertetõjeleit az én szemszögembõl. Mivel az idõm véges, a sok közül csak két ismertetõjelet mondok el: (1) Egy igaz férfi elég erõs ahhoz, hogy ellenálljon Sátán ravaszságainak. (2) Egy igaz férfi elég alázatos ahhoz, hogy alávesse magát az Üdvözítõ megváltó hatalmának. Feltételezem, hogy számunkra természetes, hogy egyensúlyba helyezzük a férfiassággal az erõt, hatalmas büszkeséget, és talán még a féktelen és agresszív viselkedést is. Az igaz férfiasság jellemzõi azonban nem szükségszerûen fizikaiak. Hadd próbáljam megmagyarázni. Pál apostol figyelmeztetett, „Mert nem vér és test ellen [ami nem az igazi férfiasság próbája] van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen” (Efézusbeliek 6:12). Az igazi bátorság magába foglalja a Sátán ravaszságaival való szembeszállást, még akkor is, ha egyedül állunk, gyakran érezvén mások megvetését és nevetését. Ez a bátorság. Ez a férfiasság, és ez nehéz is lehet. Ismerek egy fiatalembert, akit nagy meglepetésére beválasztottak egy legjobb játékosokból álló kosárlabdacsapatba, hogy egy másik államban játsszon egy versenyen. Az elsõ éjszakán a hotelben a szobatársak elhatározták, hogy pornográf filmeket néznek meg. Ez a fiú kiment a szobából, és késõ éjszakáig a városban sétált, amíg a filmek véget értek. Biztos vagyok abban, hogy ez zavarba ejtõ, magányos és kihívást jelentõ volt. De ez bátorság; ez férfiasság a lehetõ legigazabb jelentésében. És azt mondom „Ímhol a férfi!”--egy 18 éves fiú férfivá vált. Sok száz fiatalembert ismerek, akik szembeálltak a gúnnyal és szégyenérzettel, hogy visszautasítsák a kábítószereket, alkoholt és nemi kapcsolatokat annak érdekében, hogy egymás szolgálata felé forduljanak, hogy jó példát mutassanak vagy megvédjék a tisztesség elveit. Minden fiatalember szembekerül Sátán ravaszságával. Lehetetlenség elkerülni ezt a harcot. De mindig van lehetõség arra, hogy gyõztesen kerüljenek ki belõle. Igen, egy igaz férfi elég erõs ahhoz, hogy szembeszálljon Sátán ravaszságaival. Ben, néhány teher, amelyekre elhívtak, hogy viseljük, olyan nehéz, hogy csak alázat, engedelmesség és bûnbánat által tudjuk legyõzni azokat. Úgy hangzik ugye, mint egy ellentmondás--erõt és hatalmat nyerni alázatosság, engedelmesség, és bûnbánat által. De ez csak egy az élet nagy iróniái közül-hatalmat kaphatunk természetes képességeinken túl is azáltal, hogy engedelmeskedünk az Atya akaratának. Valamilyen fokon mindannyian a kísértõ áldozatául esünk. Néha még komoly vétkeket is elkövetünk-olyan vétkeket, amiknek örökkévaló következményei vannak. Azoknak, akik már elkövettek ilyen komoly bûnöket, követniük kell a bûnbánat óvatosan megtervezett ösvényét, amit az Üdvözítõ készített, és gyakran a püspök vagy cövekelnök irányít. Ez a férfiasság igaz próbájává válik, és nem mindenki eléggé férfi ahhoz, hogy eleget tegyen eme kihívásnak. Néhány hónappal ezelõtt azt a feladatot kaptam, hogy készítsek interjút egy 21 éves fiatalemberrel, hogy eldöntsem a bûnbánata elegendõ volt-e számára ahhoz, hogy missziót szolgáljon. Fájt a szívem, amint a múltbeli komoly problémáiról és bûneirõl olvastam. Azon gondolkodtam, hogy egyáltalán lehetséges-e az, hogy valaki ilyen múlttal valaha is fel tudna készülni, hogy érdemesen szolgáljon missziót. Az interjúm megbeszélt idõpontjában egy jóképû fiatalembert pillantottam meg, aki odajött hozzám. Makulátlanul ápolt volt, és csodálatos tekintete volt. Úgy nézett ki, mint egy visszatért misszionárius, és azon gondolkoztam, hogy ki lehet. Amikor megszólított, felém nyújtotta a kezét, és meglepetésemre, ama fiatalemberként mutatkozott be, akivel beszélnem kellett. Az interjú alatt egyszerûen megkérdeztem, „Miért is beszélgetek veled ma este?” Ekkor õ elmagyarázta múltjának piszkos részleteit. Miután újra áttekintette és bevallotta bûnét, az engesztelõ áldozatról kezdett nekem beszélni, és a fájdalommal teli bûnbánat azon éveirõl, amik ehhez az interjúhoz vezették õt. Kifejezte az Üdvözítõ iránti szeretetét, és azután elmagyarázta, hogy Krisztus engesztelõ áldozata elegendõ volt ahhoz, hogy még egy olyan fiút is, mint õ, megmentsen. Az interjú befejeztekor kezemet a vállára tettem, és azt mondtam, „Amikor visszamegyek az Egyház központjába, az lesz a javaslatom, hogy engedélyt kapj missziós szolgálatra.” Ezután pedig így szóltam, „Csak egy dolgot kérek tõled-csak egyet. Ha olyan kiváltságos vagy, hogy szolgálhatsz, azt akarom, hogy te légy a legjobb misszionárius az egész Egyházban. Ez minden.” Körülbelül négy hónappal késõbb egy misszionáriusi áhítaton mondtam beszédet a Misszionáriusképzõ Központban Provoban, Utahban. A gyûlés után a pódium elõtt álltam, és a misszionáriusokat üdvözöltem, amikor észrevettem egy ismerõs arcot felém közeledni. Az elsõ gondolatom az volt, hogy a zavarba esés határán vagyok, mert ismernem kellene ezt a fiatalembert. Nem emlékeztem, hol találkoztam vele, és tudtam, mi lesz az elsõ kérdése. De még mennyire így történt, kinyújtotta karját és megkérdezte, „Emlékszik rám?” Bocsánatkérõen és kissé szégyellve válaszoltam, „Sajnálom. Tudom, hogy meg kellene, hogy ismerjem, de nem emlékszem.” Ekkor azt mondta, „Nos, hadd mondjam el önnek, ki vagyok. Én vagyok a legjobb misszionárius az MTC-ben.” Nem tudtam visszatartani a könnyeket, melyek lassan peregtek az arcomon, miközben arra gondoltam, „Ott van a férfi. Átélte saját Gecsemánéját. Megfizette a bûnbánat fájdalmas árát. Megalázta magát, és alávetette magát az Üdvözítõ megváltó hatalmának. Megfelelt a kihívásoknak. Elérte az igaz férfiasságot.” És azt mondom, „Ímhol a férfi,” egy férfi, aki elég alázatos ahhoz, hogy alávesse magát az Üdvözítõ megváltó hatalmának. Ben, jellemezhetsz egy férfit magasság, súly, bõrszín vagy fizikai adottságok alapján. Értékelni egy férfit viszont csak karaktere, könyörületessége, becsületessége, gyengédsége és elvei alapján értékelhetsz. Egyszerûen szólva, egy férfi méretei a szívébõl és lelkébõl erednek, nem a fizikai tulajdonságaiból (ld. 1 Sám 16:7). Láthatóak azonban az életvitelben és viselkedésben. A férfiasság tulajdonságai olyan gyakran evidensek abban a dologban, amit képmásnak hívunk. Amikor Alma megkérdezte, „Arcotokon az õ [az Üdvözítõt-az igaz férfit-értve ez alatt] képmását hordozzátok-e?” (ld. Alma 5:14), akkor, barátom, az igaz férfiasság tulajdonságairól beszélt. Igen, Ben, Sátánnak is megvan az õ embere, és Istennek is megvan az Õ embere, és Sátánnak megvan az õ férfiasságának a tulajdonságai, Istennek pedig az Övéi. Sátán a saját tulajdonságait az igaz férfiasság mértékének tûnteti fel, Isten kritériumait pedig gyengének és gyávának. Azonban meg kell érteni, hogy Sátán kritériumai majdnem mindig a legkönnyebbek és leggyengébbek. Sátán útján járni nem kíván bátorságot, jellemet, egyéni erõfeszítést, és egyáltalán nem bizonyítja a férfiasságot. Egy igazi férfinak nincs szüksége arra, hogy Sátán a könnyû ösvényre vezesse a pusztulás örökkévaló láncaival. Egy igazi férfi elég erõs ahhoz, hogy szembeszálljon Sátán ravaszságaival, és elég alázatos ahhoz, hogy alávesse magát az Üdvözítõ megváltó erejének. Mózes, a motiváció és a dorgálás pillanataiban számon kérte az izraelitáktól: Ki áll az Úr oldalán? (ld. II. Móz 32:26). Amit valójában kérdezett, „Tulajdonképpen kinek az emberei vagytok?” Mennyei Atyánkat a Szentség Férfiújának (Móz 6:57, 7:35) hívják. Ez egy olyan cím, amit tisztelettel tartunk meg a Felsõbb Lény számára. Ez nem olyan cím, amit magunkra veszünk, Ben. De minden papságot viselõ személynek vágynia kell arra, hogy egyszerûen csak Isten emberének ismerjék. Ez, kedves barátom, a férfiasság. Jézus Krisztus nevében, ámen.