Miért teszünk bizonyos dolgokat Gordon B. Hinckley elnök Ez sem nem könnyû, sem pedig erõfeszítések és áldozatok nélküli munka. Haladjunk tovább azon az úton, amit az Úr jelölt ki nekünk. Testvéreim, elismerésem nektek, bárhol is legyetek. Mint mindig, a Tabernákulum ma este is megtelt. A következõ tavasszal be tudunk fogadni mindegyikõtöket, aki szeretne részt venni ezeken a szombat esti papsági gyûléseken, és micsoda áldás lesz az! E gyûlés végén néhány percig arról szeretnék beszélni: „miért teszünk bizonyos dolgokat”. Most ébredek csak rá arra, hogy meglehetõsen furcsán hangzik ez a cím, de ez az egyetlen olyan gyûlés, ahol egyházi eljárásokról és vállalkozásokról beszélhetünk. A Szentlélek irányításáért imádkozom. Az egyház egy vallási szervezet. Egy jótékonysági társaság. Elsõsorban az Úr Jézus Krisztus tiszteletével foglalkozik. Nagyszerû küldetésünk az, hogy bizonyságot tegyünk arról, Õ valóban él. Semmi olyannal nem kellene foglalkoznunk, ami nincs összhangban ezzel a fontos dologgal. Olyasmikkel kellene foglalkoznunk, amik összhangban vannak vele. Sok olyan dolgot teszünk, ami látszólag úgy tûnik, nem kapcsolódik ehhez a kiemelkedõ rendszerhez. Ezek közül kettõrõl vagy háromról fogok beszélni. Köztük a Brigham Young Egyetem mûködtetésérõl. Az emberek megkérdezik, miért támogatunk egy ilyen nagy és költséges intézményt, amely alapvetõen világi oktatással foglalkozik. A kérdés helyénvaló. A támogatásnak hitelvi gyökere van. Az Úr kinyilatkoztatásban elrendelte: „Akkor szorgalmasan tanítsatok, és veletek lesz az én kegyelmem, hogy tökéletesebb oktatásban részesüljetek az elméletrõl, elvrõl, hittételrõl, és evangéliumi törvényrõl, - mindenrõl, ami Isten országára vonatkozik, és amit ajánlatos, hogy megértsetek. Ami az égben és a földön és a föld alatt van; ami volt , ami van és aminek rövidesen be kell következnie; ami itthon és ami a tengereken túl van; a háborúkról, a nemzetek közti bonyodalmakról és az országot sújtó ítéletekrõl, és hogy ismeretetek legyen országokról és birodalmakról. Hogy mindenre fel legyetek készülve, amikor újra elküldelek, hogy elhívásotoknak és megbízatásotoknak eleget tegyetek” (T&Sz 88:78-80). Nyilvánvaló, hogy nemcsak egyházi dolgokat, hanem világiakat is kötelesek vagyunk tanulni. Az egyházban van egy hagyomány, ami ezekkel a dolgokkal foglalkozik. A Próféták Iskolája (School of Profets) Kirtlandban. A Hetvenek Csarnokát (The Seventies Hall) Nauvoo-ban oktatási célokra használták. Egy egyetemet is terveztek Nauvoo-ba. Amikor a szentek megérkeztek ezekbe a nyugati völgyekbe, akadémiákat létesítettek a fiatalok oktatására. A Utahi Egyetemet 1850-ben alapították pionír elõdeink. A Brigham Young Egyetem csak késõbb épült, túlélve az egyház többi akadémiáját. Addig fejlõdött, míg a jelenleg felvettek száma meghaladta a 27000-et. Ez igen sok tanuló, de csak igen kis hányada azoknak a fiataloknak az egyházban, akik érdemesek az egyetemi képzésre. Viszonylag csak keveset tudunk befogadni. Ha nem tudjuk mindenkinek biztosítani, akkor miért kellene bárkinek is? A válasz az, hogy ha nem tudjuk mindenkinek biztosítani, akkor adjuk meg a lehetõséget annyinak, amennyinek csak tudjuk. Azok száma, akiket befogad az egyetem, véges, de az egyetem hatása határtalan. Roppant nagy erõfeszítéseket teszünk, hogy megnöveljük és kiterjesszük ezt a hatást. Milyen szerencsések azok, akiknek megadatott a lehetõség, hogy ide járhatnak. Majdnem haragra gyúlok, amikor panaszt hallok a diákok vagy a tantestület körébõl. Hálás vagyok, hogy azt mondhatom, nagyon kevés kivétellel azok, akik ide jönnek tanulni, és akik itt tanítanak, méltányolják és törõdnek azzal a nagyszerû áldással, amiben részük van. Azonfelül az egyetem sokkal kedvezõbb figyelmet hozott az egyháznak. Támogató szervezetét, az egyházat, széles körökben elismerik. Ismertté vált azon kívánalmak és eszmék miatt, amelyekrõl írunk, beszélünk, és melyek tudatják a világgal azokat a dolgokat, amikben hiszünk. Akadémiai és atlétikai programjai tiszteletet hoztak mind az egyetemnek, mind az egyháznak. És ahogy diákok generációi áthaladnak csarnokain és közelednek tanulmányaik befejezése felé, aztán kiáramlanak a világba, tiszteletet hoznak alma máterjükre és annak támogatójára, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházára. Továbbra is támogatjuk a BYU-t és annak Hawaii kirendeltségét. Továbbra is támogatjuk a Ricks Fõiskolát (Ricks College). Valószínûleg nem építünk több egyetemi kirendeltséget. Szeretnénk eleget építeni, hogy befogadjuk mindazokat, akik arra vágynak, hogy ott tanulhassanak. De ez lehetetlen. Iszonyúan drágák. De fenntartjuk ezeket, parancsnoki hajókként tanúsítva az egyház nagyszerû és határozott elkötelezettségét mind az egyházi, mind a világi oktatás mellett, és miközben így teszünk, bebizonyítjuk a világnak, hogy a kiváló világi tudás megszerezhetõ vallásos hitû környezetben is. Ezeket az intézményeket segítik egyéb iskoláink, vallásunk insztitútjai, és az egyház nagyszerû szemináriumi rendszere szétszórva messze és széles körben. Reméljük, hogy ezeken keresztül fiataljaink, bárhol legyenek is, megtapasztalhatnak valamennyi jót a BYU-ból. Most a következõ kérdés: „Miért vannak az egyháznak üzleti érdekeltségei?” Van néhány üzleti érdekeltségünk. Nem sok. Sok közülük még azokban a korai idõkben kezdõdött, amikor az egyház volt az egyetlen szervezet, amely gondoskodhatott arról a tõkérõl, amely szükséges volt bizonyos üzleti érdekeltségek beindításához, melyeket arra terveztek, hogy szolgálják az embereket ebben a elhagyatott térségben. Régóta megváltuk néhányuktól, ahol úgy éreztük nincs rájuk többé szükség. Beleértve például az öreg az Egyesült Szekér- és Gépgyárat (Consolidate Wagon and Machine Company), ami jól mûködött a szekerek és lófogatú földmûvelõ gépek idején. A társaság túlélte hasznavehetõségét. Az egyház eladta a bankokat, amik egyszer birtokában voltak. Amikor jó bankügyleti szolgáltatások jöttek létre a közösségben, többé nem volt szükség egyházi tulajdonban lévõ bankokra. Néhány üzleti tevékenység közvetlenül az egyház szükségleteit szolgálja ki. Például, a hírközlés. Szólnunk kell az emberekhez világszerte. Beszélnünk kell idehaza, hogy megismerjék álláspontunkat, és külföldön, hogy megismertessük másokkal munkánkat. Így van egy saját hírlapunk, a Deseret News, a legrégibb üzleti érdekeltség Utahban. Hasonlóképpen tulajdonunkban vannak televízió- és rádióállomások. Ezek szolgáltatják az irányadó hangot azokban a közösségekben, ahol szolgálnak. Hadd tegyem hozzá, hogy néha zavarba hoznak a hálózati televíziós mûsorok. Népünk minden tõle telhetõt megtesz, hogy lecsökkentse ezek hatását. Létezik egy olyan osztályunk, melynek elsõdleges szerepe az, hogy biztosítsa a Templom teret körülvevõ ingatlanok mûködõképességét, és fenntartsa azok vonzerejét. Sok városközpont szörnyen lepusztult. Ez nem mondható el Salt Lake Cityrõl. Bár lehetséges, hogy nem értetek ezzel egyet, amikor manapság megpróbáltok eljutni a Tabernákulumhoz. Igyekeztünk szem elõtt tartani, hogy a közösség továbbra is vonzó és életképes legyen. A Templom tér és a hozzátartozó keleti blokk gyönyörû parkjaiban olyan kerteket tartunk fent, amelyek vetekednek a világon bármelyikkel. Ez a terület még vonzóbb lesz, amikor a Fõ utcán épülõ létesítményt, és északra a hatalmas Konferenciai Központot befejezik. Ezek az üzletek haszonérdekelt-ségûek? Természetesen igen. Egy versenyképes világban mûködnek. Adót fizetnek. Fontos részei a közösségnek. Profitot termelnek, és abból a haszonból származik az a pénz, amit Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Alapítvány arra fordít, hogy jótékonysági és érdemleges ügyeket segítsen ebben a közösségben, és külföldön, s még inkább arra, hogy az egyház nagyszerû emberbaráti erõfeszítéseit támogassa. Ezek az üzletek hasznuk egy tizedét az Alapítványnak adják. Az Alapítvány nem juttathat magának, vagy más egyházi személynek, de erõforrásait felhasználhatja arra, hogy más ügyeket támogasson, amit meg is tesz bõkezûen. Dollármilliók osztatnak így szét. Ezrek és ezrek jutottak élelemhez. Lettek ellátva gyógyszerrel. Ruhával és menedékkel nagy szükség és szörnyû ínség idején. Mekkora hálát érzek ennek a nagyszerû Alapítványnak a jótékonyságáért, melynek erõforrásai az egyház üzleti érdekeltségeibõl származnak! Még egy kérdés megbeszélésére van idõm: „Miért kerül kapcsolatba az egyház olyan ügyekkel, melyek a törvényhozás és a választótestület elé kerülnek?” Sietek hozzátenni, hogy csak azokkal a törvényhozói dolgokkal, amelyek szigorúan erkölcsi természetûek, vagy közvetlenül az egyház jólétét érintik. Elutasítjuk a szerencsejátékot és a szeszes italokat, és ezután is ezt tesszük. Nemcsak jogunknak, hanem kötelességünknek is tekintjük, hogy szembeálljunk azokkal az erõkkel, melyekrõl úgy érezzük, hogy aláássák a társadalom erkölcsi hálóját. Erõfeszítéseink nagy része, nagyon nagy része kapcsolatban áll olyanokkal, akiknek érdekei hasonlóak. Zsidó csoportokkal, katolikusokkal, muszlimokkal, protestánsokkal, és olyanokkal, akiknek nincs különösebb vallási hovatartozásuk, olyan szövetségekben dolgoztunk együtt, melyek azért jöttek létre, hogy védelmezzünk alapvetõ erkölcsi normákat. Ez történik jelenleg Kaliforniában, ahol utolsó napi szentek egy szövetség részeként azon munkálkodnak, hogy megoltalmazzák a hagyományos házassági formát társadalmunkban azoktól az erõktõl, melyek próbálják újra meghatározni ezt a szent intézményt. Az Isten által szentesített házasság férfi és nõ között a civilizáció alapja több ezer éve. Nem indokolt a házasság fogalmának újraértelmezése. Ez nem a mi jogunk, és azok, akik megkísérlik, magyarázattal tartoznak Istennek. Néhányan az úgynevezett azonos nemûek közötti házasság törvényesítését polgári jogként festik le. Ez nem a polgári jog dolga; az erény dolga. Mások megkérdõjelezik alkotmányos jogunkat, hogy mint egyház felemeljük hangunkat egy olyan problémával szemben, amely döntõen fontos a család jövõjének szempontjából. Hisszük, hogy ennek a szent intézménynek a megóvása azáltal, hogy azon fáradozunk, hogy megõrizzük a hagyományos házasságot, vallási és alkotmányos kiváltságunk. Valójában, tanaink késztetnek bennünket arra, hogy felszólaljunk. Mindazonáltal, és kihangsúlyozom ezt, szeretném elmondani, hogy szembenállásunkat azokkal a próbálkozásokkal - melyek igyekeznek törvényesíteni az azonos nemûek közötti házasságot - sohasem kellene úgy értelmezni, mint utálatot, türelmetlenséget vagy sérelmezést azok iránt, akik hajlanak a homoszexualitásra, akár egyénileg, akár csoportként. Ahogy már mondtam egy évvel ezelõtt errõl a szószékrõl, szívünk azok felé fordul, akik magukat melegnek, vagy leszbikusnak nevezik. Isten fiaiként és leányaiként szeretjük és tiszteljük õket. Örömmel látjuk õket az egyházban. Azonban tõlük is elvárjuk, hogy ugyanazokat az Isten adta viselkedési szabályokat kövessék, amelyek mindenki másra vonatkoznak, akár egyedülállóak, akár házasok. Elismerésem tagjaink közül azoknak, akik más, hasonló lelkületû emberekhez önkéntesen csatlakozva igyekeznek megvédeni a hagyományos házasság szentségét. Egy olyan szövetség részeként, amely magához ölel más hitûeket, bõségesen adsz javaidból. A Kaliforniában összegyûjtött pénzt az egyház tagjai adományozták a szövetségnek. Ahogy sok más egyház is teszi, egy olyan ügynek szenteled idõdet és tehetségedet, amely talán politikailag helytelen lehet, mindazonáltal az Úr gyermekeinek számára készített örökkévaló tervének középpontjában áll. Ez egy közös erõfeszítés. Azt hiszem, ez minden, amit el kell mondanom errõl és a többi dologról, amirõl beszéltem. Próbáltam elmagyarázni, miért teszünk bizonyos dolgokat. Remélem segítségetekre voltam. Most, végezetül szeretném elmondani, hogy szeretem ennek az egyháznak a papságát. Ez alapvetõ, és élõ dolog. Ez munkánk szíve és ereje. Ez az az erõ és felhatalmazás, mely által Isten, Mennyei Atyánk elvégzi munkáját a földön. Ez az a felhatalmazás, mely által az emberek az Õ nevében szólnak. Ez az a felhatalmazás, mely által irányítják az Õ egyházát. Szeretem azokat a fiúkat, akik viselik az ároni papságot. Minden ilyen fiatalember, ha az Úr parancsolatait betartva jár, megtapasztalhatja a Szentlélek irányítását életében. Az a Lélek megáldja õt tanulmányaiban és egyéb tevékenységeiben, és olyan erõfeszítésekre készteti, melyek megáldják õt és a körülötte lévõket. Fiúk, helyeslem és megismétlem azt, ami már elhangzott itt ma este; éljetek az általatok viselt papságra érdemesen. Sose tegyetek olyat, ami érdemtelenné tenne benneteket. Tartsátok be a Bölcsesség szavát! Ez nem nehéz, és meghozza nektek az ígért áldásokat. Tartózkodjatok a kábítószerektõl! Teljesen tönkretesznek benneteket. Rabjává tesz, és olyan romlott és halálos szorítást vet rátok, amit szinte lehetetlen szétszakítani. Tartsátok magatokat távol a pornográfiától! Az is tönkretesz titeket. Elhomályosítja elméteket gonoszsággal, és lerombolja azt a képességeteket, hogy értékelni tudjátok a jót és a szépet. Tartózkodjatok az alkoholtól, mint undorító kórtól! A sör ugyanazt teszi veletek, mint a tömény alkohol. Mind tartalmaz alkoholt különbözõ mértékben. Kerüljétek az erkölcstelenséget! Megrontja életeteket, ha engedtek neki. Lerombolja önbecsüléseteket. Megfoszt benneteket kellemes lehetõségektõl, és érdemtelenné tesz a kedves, fiatal nõkkel való kapcsolatra. Ahogy elõre tekintetek és tervezitek életeteket, vegyétek bele a missziót is! Kötelességetek. Nehéz élmény lehet számotokra, de gazdagabbá teszi és kiegyensúlyozza életeteket, és megáldja másokét is, olyan mértékben, hogy azt fel sem tudjátok fogni. Oly sok függ tõletek, drága, fiatal barátaim! Isten áldjon meg benneteket, amint haladtok elõre életetekben, az Õ parancsolatainak való engedelmességben járva! Emlékeztetek minden férfit és fiút, aki ma este itt ül e roppant nagyszámú hallgatóság soraiban, ez a Mindenható Isten egyháza és királysága. Ahogy történelmünk bõségesen mutatta, ez sem nem könnyû, sem pedig erõfeszítések és áldozatok nélküli munka. Haladjunk tovább azon az úton, amit az Úr jelölt ki nekünk. Próbáljunk erõsek maradni, és nem lankadni, amint folytatjuk azokat a programokat és gyakorlatokat, melyeket megalapítottak és megõriztek az idõk generációin keresztül. Testvérek, micsoda óriási szervezet ez, melynek mind részei vagyunk! Haladunk elõre és sose lankadunk vagy rettenünk el erõfeszítésünkben, hogy felépítsük királyságát, és megalapítsuk a becsületességet a földön. Áldjon meg Isten bennünket bölcsességgel, erõvel és elhatározással, azért imádkozom alázatosan Megváltónk, Jézus Krisztus nevében, ámen.