Sorsunk Elder L. Aldin Porter a Hetvenek közül A terv középpontja az Úr Jézus Krisztus. Ha elvetjük Õt, vagy semmibe vesszük, a boldogsághoz vezetõ nagy terv nem mûködik az érdekünkben. Néhány hónapja egy cövekkonferenciai gyûlést követõen egy már majdnem húszéves bájos fiatal hölgy beszélt velem, és nagyon foglalkoztatta a családhoz szóló kiáltvány néhány pontja. Viselkedése nem elutasító volt, inkább õszintén vágyott annak megértésére. Nagyon sokat gondolkodtam a problémáján. A teremtés Istene azért szólt Mózeshez, hogy segítsen neki megérteni a világ rendeltetését. „És számtalan világot alkottam; és saját célomra teremtettem azokat; és Egyszülött Fiam által alkottam azokat” (Mózes 1:33). Jegyezzétek meg az Úr szavait: „Saját célomra teremtettem azokat.” Az Úrnak volt célja a világok megteremtésével, és elmagyarázta néhány versben, hogy mi volt ez. „Mert lásd, ez mûvem és dicsõségem, hogy létrehozzam az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). Világos, hogy az Úrnak volt elõkészített terve céljainak teljesítésére. A szentírásokban a tervrõl több néven is olvashatunk: „a boldogsághoz vezetõ nagy terv”, „az üdvözülés terve”, „a nagy Teremtõ irgalmas terve”, „a megváltás terve”, „az irgalmasság terve” és „az Örökkévaló Isten nagy terve”. Mindegyik név a terv egyik vagy másik oldalát emeli ki. Azonban a valóságban csak egy terv van - csak sokféleképpen hívják -, amelyen keresztül Isten létre akarja hozni az ember halhatatlanságát és örök életét. Gondoljunk egy repülõgépre, amely egy elõre feltérképezett és megtervezett teljes utazás biztonságával hagyja el a repülõteret. A pilóták és a legénység pontosan tudják, hová mennek, és nem térnek le útvonalukról; ötvenezer repülésbõl egyszer sem fordul elõ, hogy nem érik el rendeltetési helyüket, hacsak az idõjárás vagy a mûszaki problémák nem szólnak közbe. Képzeljünk el egy másik repülõgépet kapitánnyal és legénységgel, azonban repülési terv nélkül. A motorok elindulnak, és a repülõgép kiáll a kifutópályára. Amikor elkezd emelkedni, a legénység nem tudja, hogy keletnek vagy nyugatnak forduljanak-e. Ha azon a gépen vagy, majdhogynem semmi esélyed sincs arra, hogy megérkezz rendeltetési helyedre. Mindannyiunk számára világos, hogy egy repülõgép legénységének szüksége van repülési tervre. Így van ez életünkben is. Az ember nem tud hosszú távú döntéseket hozni, hacsak meg nem érti, hogy van itt egy terv, és rá nem jön, hogy meg kell értenie a nagy Teremtõ irgalmas tervének legalább néhány szempontját. Az Úr utasításokat és parancsolatokat adott nekünk, hogy segítsen nekünk teljesíteni azt a küldetést, amelyet elõre elrendelt számunkra. A parancsolatokat azután lehet a legjobban megérteni, ha az ember ismer valamennyit a tervbõl. Alma ezt az alapelvet tanította, amikor ezt mondta: “Isten tehát, miután megismertette velük a megváltás tervét, parancsolatokat adott nekik, hogy semmi rosszat ne tegyenek, mert az igazságszolgáltatás szerint annak büntetése a második halál, vagyis az örökkévaló halál. Mert a megváltás az ilyenekre nem vonatkozhat, mivel az igazságot, Isten végtelen jósága miatt, nem lehet megsemmisíteni” (Alma 12:32, a kiemelés nem szerepel a forrásanyagban). A terv egyik nagyon fontos része a személyes választás joga. Az Úr ezt erkölcsi önrendelkezésnek hívja. Úgy dönthetünk, ahogy kedvünk tartja, azonban nem kerülhetjük el választásunk következményeit. Gondoljuk csak végig! Ebben az életben szabadon hozhatjuk meg döntéseinket, de azután már nem nevezhetjük a tervet igazságtalannak csak azért, mert el kell fogadnunk választásaink következményeit. A terv középpontja az Úr Jézus Krisztus. Ha elvetjük Õt, vagy semmibe vesszük, a boldogsághoz vezetõ nagy terv nem mûködik az érdekünkben. Élete a földi élet elõtti létben, a halandóságban, sõt még az örökkévaló világokban is arra szenteltetett, hogy áldásunkra és javunkra létrehozza az Atya tervét. A Mester által fizetett ár hatalmas volt. Gondoljunk Gecsemánéra és szenvedésére a Kálvárián. Ez teszi lehetõvé számunkra, hogy némi fogalmunk legyen a megváltás tervének fontosságáról. A kevélység, a világ hiábavaló dolgainak hajszolása, az erkölcstelenség, a nemek szerepében fennálló félreértések, és az emberi élet szentségének semmibevétele csupán néhány példa a halandó élet akadályaira. Meggátolhatnak bennünket, illetve megakadályozhatják, hogy elérjük rendeltetési helyünket. A terv lehetõséget biztosít a bûnbánatra, de nem engedi meg az önpusztító magatartás elfogadását. „Mert én, az Úr a legcsekélyebb elnézéssel sem tekinthetek a bûnre. Mégis az, aki megbánja bûneit és megtartja az Úr parancsolatait, bocsánatot nyer” (T&Sz 1:31-32). A terv megértése nagy vigaszt nyújthat nekünk azoknak a kemény próbatételeknek az alkalmával, amelyek az emberiséget sújtják. Továbbá annak megértése erõsíteni fogja hitünket. Az egyik ilyen legnehezebb próbatétel, amelyrõl beszélek, a szeretteinktõl való elszakadás a halál által. A terv nagyszerû vigasz, ha megértjük a következõ szentírás szavait: „Mert az embernek meg kell halnia, hogy a nagy Teremtõ irgalmas terve megvalósulhasson, ezért kell, hogy legyen egy feltámasztó erõ is; de az ember csak akkor támadhat fel, ha elbukik. Az ember pedig azért bukik el, mert vétkezett, kitaszíttatott az Úr szína elõl” (2 Ne. 9:6). Szó szerint Isten fiai és leányai vagyunk. Ez a gondolat kell, hogy átjárja teljes lényünket. Ennek az egy igazságnak az ismerete nagymértékben befolyásolja az élet döntéseit, amelyek vagy nagy örömhöz, vagy keserû megbánáshoz vezetnek bennünket. Sokan vannak, akik emberi bölcselkedéssel érvelnek, és ezek keveset vagy semmit sem tudnak Isten céljairól. Világi felfogásuk gyakran elszomorítóan kevés az örök célokhoz. Ha például valaki azt hiszi, hogy az ember földi létezése a véletlen természet mûve - nézete hibás. Ezek az újkori bölcselkedõk nem tudnak semmit az emberiség földi élet elõtti létezésérõl, és nincsenek tudatában az ember örökkévaló rendeltetésének sem. Hogyan tudnának hát olyan fogalmakat felépíteni, amelyek kiállják az évszázadok erõpróbáit? Gordon B. Hinckley elnök így hirdette ki a családról szóló kiáltványt: „Az oly sok igazságként kikiáltott megtévesztõ okfejtés, az oly sok normákra és értékekre vonatkozó csalás, a világ lassú romlásának annyi csábítása és kísértése miatt éreztük úgy, hogy figyelmeztetnünk és intenünk kell. Ennek elõsegítése érdekében mi - az Elsõ Elnökség és a Tizenkét Apostol Tanácsa - közzéteszünk egy kiáltványt az egyház és a világ számára, a családra vonatkozó normák, a tanok és szokások nyilatkozataként és megerõsítéseként, amelyeket ennek az egyháznak a prófétái, látnokai és kinyilatkoztatói újra és újra kihangsúlyoztak az egyház történetében” („Stand Strong Against the Wiles of the World”; Ensign, 1995. nov., 100. o.). Néhányan arra panaszkodnak, hogy amikor a próféták világosan és határozottan beszélnek, akkor elveszik szabad akaratunkat. Ettõl még szabadon választhatunk. Azonban el kell fogadnunk azoknak a döntéseknek a következményeit. A próféták nem veszik el szabad akaratunkat. Egyszerûen csak figyelmeztetnek bennünket arra, mik lesznek döntéseink következményei. Milyen balgaság hibáztatni a prófétákat figyelmeztetésükért! Fejlesszünk ki hitet prófétáink és figyelmeztetéseik iránt. Törekedjünk a Szellem megerõsítésére, amely õket is sugalmazza. Amikor pedig beszélnek, és ti megfogadjátok tanácsát, vigaszra, békére, sõt örömre leltek. Alma igen aggódott embertársaiért, amikor ezt mondta: „Mennydörgés szavával szólnék minden léleknek a bûnbánatról és a megváltás tervérõl. Hívnám õket, hogy bánják meg bûneiket és térjenek meg Istenükhöz, hogy sehol ne legyen többé szomorúság ezen a világon” (Alma 29:2). Ha megértitek az Örökkévaló Isten nagy tervét, a családról szóló kiáltvány békét és biztonságot teremt életetekben. Maga a munka tesz bizonyságot saját magáról, mert Isten Szelleme van vele. A kiáltvány üzenete megvigasztalja a szülõket is, akik talán kétségbe vonják szerepüket otthonukban. Biztonságot ad a gyermekeknek, amikor olyan szülõk nevelik fel õket, akik szeretik õket, és megértik isteni küldetésüket. És tartós boldogságot hoz annak a fiatal lánynak is, aki beszélt velem, amikor megérti és teljesíti a mindent tudó és szeretõ Mennybéli Atya által számára elrendelt szerepet. Jézus Krisztus nevében, ámen.