Béke, remény és irányítás Patricia P. Pinegar az Elemi nemrégiben visszahívott általános elnöke Örüljünk a béke, remény és irányítás áldásainak, áldásoknak, melyeket Atyánk oly sok gyermeke nem élvez. Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat” (Péld. 3:5-6). Testvérek, szeretem az Urat és bízom benne teljes szívembõl. Tudom, Õ él és szeret mindannyiunkat. Tudom, mennybéli Atyánknak egy tökéletes terve van számunkra. Ahogy követjük ezt a tervet és az Üdvözítõ példáját, békére lelhetünk ebben a zavaros világban, szívünk megtelhet reménnyel, és elnyerjük azt az irányítást, amire szükségünk van. Míg missziót szolgáltunk Angliában, 17 éves fiunk, Cory meghalt egy autóbalesetben. Haza tudtunk jönni Utahba a temetésére, majd rögtön visszatértünk Angliába, hogy befejezzük missziónkat. Ez nagyon keserves idõszak volt az egész családnak. Egy nap, röviddel azután, hogy visszaérkeztünk Angliába, az utcán sétáltam, s megláttam egyik ismerõsünket, aki hallott fiunk haláláról, és azt mondta: „Nos, mit gondolsz most a te Istenedrõl? Teljes idejû missziót szolgálsz neki, õ pedig elvette a fiadat.” Megdöbbentett és fájdalmat is okozott. Úgy sajnáltam ezt az embert, aki nem értette meg Mennyei Atyánk tervét. A fiam halála okozta nehéz megpróbáltatás segített, hogy felismerjem és örömöm leljem a béke, remény és irányítás áldásaiban - áldásokban, melyeket mindenki élvezhet, aki valóban elfogadja és éli Jézus Krisztus evangéliumát. Bizonyságom tehetem Elder Richard G. Scott szavairól: „Kérlek, tanuljátok meg, hogy amint megbirkóztok egy kihívással, és bánkódtok miatta, azzal egyidejûleg békétek és örömötök lesz” (Conference Report, 1995. okt. 20., vagy Ensign, 1995. nov.,17). Melyek azok a különleges dolgok, amiket megtehetünk, hogy életünkben bírjuk a béke, remény és irányítás eme áldásait? Hadd osszak meg veletek három dolgot, ami segített nekem. Elsõ, tökéletesen bíznunk kell Mennyei Atyánk boldogság tervében, és Üdvözítõnk szerepében, amit abban a tervben játszott. A tervébe vetett bizalom békét adott nekem a fiunk halálát követõ idõszakban. Tudtam, hol van a fiunk, és tudtam, a Mennyei Atya szereti õt. Tökéletes reményem volt abban, hogy az Üdvözítõ engesztelõ áldozata miatt Cory él, és mi örökkévaló családként újra együtt leszünk. Irányítást is kaptam. Tudtam, mit kell tennem és mit kell a családomnak tennie, hogy örökké együtt legyünk. A második dolog, ami segített elnyerni ezeket az áldásokat, az a bátor engedelmesség elve. Olyan hálás vagyok a törvények és parancsolatok Istentõl való ajándékáért. Béke, remény és irányítás a következménye annak, hogy igyekszünk Jézus tanításai szerint élni és engedelmeskedni törvényeinek s parancsolatainak. A szentírások tanítják, hogy „A te törvényeidnek kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk” (Zsolt. 119:165). Azt is tanítják: „tanuljátok meg, hogy aki igaz ügyben munkálkodik, az megkapja jutalmát, vagyis békességet nyer ezen a földön és a túlvilágon” (T&Sz 59:23). Míg Pinegar testvér a Provo Misszionáriusképzõ Központ elnökeként szolgált, gondolhatjátok, milyen gyakran beszélgettünk a misszionáriusokkal a boldogság és béke érzésérõl, mely bátor engedelmességet társít az igaz tantételekhez. Beszélgettünk a Szentlélek hatásáról, ami azokhoz társul, akik engedelmesek. Buzdítottuk a misszionáriusokat, hogy engedelmességre törekedjenek. Szívesen meséltem el nekik a kisfiú történetét, aki édesapjával a parkba ment sárkányt eregetni. A fiú nagyon fiatal volt. Ez volt az elsõ tapasztalata a sárkányeregetésben. Édesapja segített neki, s néhány próbálkozás után a sárkány a levegõbe emelkedett. A fiú szaladt, még több zsinórt engedett, s a sárkány hamarosan magasan repült. A kisfiú olyan izgatott volt; a sárkány gyönyörû volt. Végül nem maradt több zsinór, hogy magasabbra engedje a sárkányt. A fiú így szólt édesapjához: „Apu, vágjuk el a zsinórt, és engedjük repülni a sárkányt; szeretném látni, hogy egyre magasabbra száll.” Apja azt mondta: „Fiam, a sárkány nem emelkedik magasabbra, ha elvágjuk a zsinórt.” „De igen - válaszolt a fiú - A zsinór tartja lent a sárkányt; érzem.” Az apa egy zsebkést adott fiának. A fiú elvágta a zsinórt. A sárkány pillanatok alatt irányíthatatlanná vált. Ide-oda cikázott, s végül összetörve landolt a földön. A fiú nemigen értette ezt. Biztosan érezte, a zsinór tartja lent a sárkányt. Isten parancsolatai és törvényei olyanok, mint a sárkány zsinórja. Ezek vezetnek és irányítanak bennünket felfelé. Ezeknek a törvényeknek való engedelmesség ad nekünk békét, reményt és irányítást. A harmadik dolog, amit megtehetünk, hogy elnyerjük a béke, remény és irányítás áldásait az, hogy megtanulunk felelni a Szentlélek sugalmazásaira, és elismerjük hálánkat az Úrnak ezért a nagyszerû ajándékért. Néhány vasárnappal ezelõtt segítettem ellátni Pinegar nagyit. A nagyi 99 éves, és nagyon gyenge. Vak és elég süket, s nemrégen nehézzé vált számára a beszéd, csak suttogni tud. Apró teste úgy meghajlott, hogy nem jut sok hely tüdejében a levegõnek. Közel hajoltam hozzá és megkérdeztem: „Nagyi, meséld el, hogyan áldotta meg életedet az evangélium!” Halkan suttogva megosztotta háláját a sugalmazásokért és iránymutatásért, amit a Szentlélektõl kapott. Amikor második gyermeke, James 18 hónapos volt, bátyjával kint játszott, õ pedig az ablakból figyelte õket. Hirtelen sehol sem látta õt, s rohant ki a házból kétségbeesetten kiabálva és kutatva. Az öntözõcsatornában víz volt, aminek nem kellett volna; õ pedig az árok mentén kutatott, de nem látott semmit. Rohant a farmon dolgozó munkásokért, hogy jöjjenek és segítsenek, s futott vissza oda, ahol az árok egy hosszú vízátvezetõ csatornába torkollott. A csatorna másik végéhez futva meglátott két kicsiny cipõt, s kiemelte õket. Mikor gyermekét a karjaiban tartotta indíttatást érzett arra, hogy kezeit összetegye, fia hasa alá helyezze, s így vigye õt maga elõtt, térdét használva a súly egy részének megtartásához. Rohant az út irányába segítségért kiáltozva. A sugalmazás - amit kapott, hogy fiát ilyen szokatlan módon cipelje - mentette meg a fiú életét. Én személyesen hálás vagyok a sugalmazásokért, melyeket az Elemi elnökségeként kapunk. Az általános konferencián, amikor megerõsítettek bennünket, Gordon B. Hinckley elnök felvázolt néhányat a borzalmas szörnyûségek közül, melyek a gyermekeket érik az egész világon. Újságokban és magazinokban olvasunk a gonosz hatásairól, melyek betörnek otthonainkba. Az elemi új és aggódó elnökségeként imádkoztunk, kutattuk a szentírásokat és rátaláltunk egy versre Ézsaiás könyvében, mely leírja a millenium alatti állapotokat: „Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (És. 11:9). Pontosan ezt akartunk, hogy történjen. Azt akartuk, hogy egy gyermeket se bántsanak vagy tegyenek tönkre, de nem akartunk a milleniumig várni. Azt akartuk, hogy ez most rögtön történjék. Ha elemi iskoláinkban teljes lenne az Úr ismerete, ha otthonaink telve lennének az Úr ismeretével, akkor béke és igazságosság lenne, s a gyermekeket semmi módon sem bántanák. Imádkoztunk, hogy megtudjuk, miképp segíthetnék, hogy ez valóra váljék, s rátaláltunk a 2 Nefi 25:26-ra. Otthonaink és elemi iskoláink megtelnek az Úrról való ismerettel, amikor „Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk.” Olyan hálásak vagyunk a békéért és reményért, amit ezek a szentírások adtak nekünk, és az irányításért, amit a Szentlelken keresztül kaptunk, hogy megerõsítsük az elemi vezetõit, hogy Krisztus központú elemi iskoláink legyenek. Testvérek, örüljünk a béke, remény és irányítás áldásainak, áldásoknak, melyeket Atyánk oly sok gyermeke nem élvez. Amikor megtapasztaljuk ezeket a nagyszerû áldásokat saját életünkben, segítsünk másoknak is megismerni azokat, különösen a gyermekeknek. Átfogalmazva az Üdvözítõ szavait: „Te azért idõvel megtérvén, a [te gyermekeidet] erõsítsd” (Lk. 22:32). A szentírásbeli anyag az elemi számára: „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (3 Ne. 22:13). A világ nem egy biztonságos hely. Nem egy olyan hely, ahol a gyermekek békét, reményt és irányítást éreznek, hacsak nem tanítják meg õket szeretni és követni az Üdvözítõt. Kérlek benneteket, segítsetek nekik megismerni ezeket a nagyszerû áldásokat, melyek övéik lehetnek, és mutassátok meg nekik, mit kell tenniük, hogy megkapják ezeket az áldásokat. Olyan nagyon hálás vagyok a lehetõségért, amit kaptam, hogy az elemiben szolgáljak. Szeretem a tanácsosaimat, Anne Wirthlin nõvért és Susan Warnar nõvért. Egy a vágyunk, hogy szolgáljuk és megáldjuk egyházunk gyermekeit. Hisszük, hogy a Krisztus központú elemik segíthetnek a szülõknek, amint gyermekeiknek Jézus Krisztus evangéliumát tanítják, mely az egyetlen tudás, ami békét, reményt és irányítást ad gyermekeinknek. Hálás vagyok a hithû, elhívatott tanácstagokért, és a megfelelõ hivatali testület tagjaiért, valamint köszönet papsági vezetõinknek, akik tanítottak és lelkesítettek bennünket. Hálás vagyok az elemi új elnökségért, melyet ezen a konferencián erõsítettünk meg. Szeretetemet és támogatásomat ajánlom nekik. Legõszintébb hálám és szeretetem illeti drága családomat, különösen kedves férjemet soha nem szûnõ szeretetéért és támogatásáért. Elismerem Üdvözítõm jóságát és kedvességét életem minden részében. A béke, remény, irányítás áldásai, amiket felismertem, csupán három a sok közül, ahogy életem megáldatik Jézus Krisztus evangéliuma miatt. Egy elemis dal szavaival kifejezve, szeretném, ha az Üdvözítõ tudná, érzem szeretetét: Kezed rámtéve áldón. Fogadd el szívemet; Te légy a pásztorom. Buzgón járok utadon, lelkem, ím, átadom. Szerelmed érzem én, mely árad rám kitartón. („I Feel My Savior’s Love”, Children’s Songbook, 74-74) Jézus Krisztus nevében, ámen.