Virginia U. Jensen
Elsõ tanácsos a Segítõegylet általános elnökségében
Célunk az, hogy minden nõtestvérünk lélekben megerõsödjék, és elsajátítson olyan készségeket, amelyek életbevágóan fontosak ahhoz, hogy az elõttük álló kihívásoknak megfeleljenek.
Amikor a Segítõegylet 1892. március 17-én megalakulásának 50. évfordulóját ünnepelte, az egyház minden gyülekezetében, kerületében és cövekében, itt a Salt Lake-i Tabernákulumban is, összegyûltek a nõtestvérek, hogy egyszerre ajánlják fel imájukat. Joseph F. Smith, aki akkoriban Wilford Woodruff elnök tanácsosa volt, mondta az imát, mely ezeket a szavakat tartalmazta: „Áldd meg . . . a Segítõegylet tagjait szerte a világon . . . Légy velük Lelked által, hogy megáldhasd õket, hogy szívük örömmel teljen meg Teelõtted” (A Segítõegylet 1892. márc. 17-i általános tanácsának jegyzõkönyvébõl, Történeti Osztály Archívuma, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, 233-34.o.).
Több, mint száz évvel ezután ma este testvérekként összegyûltünk azzal a céllal, hogy megosszuk örömünket. A szívemet öröm és hála tölti el attól a nagyszerû áldástól, amit veletek együtt én is kapok azáltal, hogy ennek a csodálatos egyháznak a tagjai vagyunk, és azáltal, hogy ismerjük a Mennyei Atyánk által létrehozott megváltás tervét. Örömöt nyújtanak azok a csodás áldások, melyeket akkor kapunk meg, amikor tanulunk és fejlõdünk az egyházi programokon keresztül. Ma este különösen a segítõegyleti programok vidítanak fel. Örülök annak, amit a programok a múltban értünk tettek és annak, amit segítenek nekünk véghezvinni a jövõben.
Joseph F. Smith elnök a mi érdekünkben ajánlotta a Segítõegyletet, amikor úgy szólt róla, mint az „isteni módon készített, isteni felhatalmazással bíró, istenien felépített [és] Isten által elrendelt szent dologról” (jegyzõkönyv, 1914. márc. 17., 54. o.).
Elder Ezra Taft Benson arra emlékeztetett, hogy „az egyház nagymértékben a család segítésére teremtetett, és jóval azután, hogy az egyház elvégzi küldetését, [a család] még mindig állni fog” („A család megerõsítése,” Improvement Era, 1970. dec., 46. o.).
Szeretnék az otthonok építésérõl szólni, ahol mindannyiunk egyenként - akár férjnél van, akár hajadon, legyen bár öreg vagy fiatal - fejlesztheti és kiteljesítheti képességeit, ahol a családtagok mindent megtanulhatnak, amit ismerniük kell a megváltás tervének követéséhez, ami Mennyei Atyánk terve mindannyiunknak, hogy visszatérhessünk Õhozzá és mennyei otthonunkba, amikor véget ér halandóságunk megpróbáltatási ideje.
David O. McKay elnök lelkesedését visszhangzom, aki azt mondta, „teljes szívembõl hiszem, hogy az örökkévaló életre való felkészülésre a legjobb hely az otthon” („Blue- print for Family Living”, Improvement Era, 1963. ápr., 252. o.).
Ugyanakkor mégis intenek a szentírások, hogy mindennek kell, hogy legyen ellentéte (lásd 2 Ne. 2:11). Valóban, Boyd K. Packer elnök elmondja nekünk „az ellenség végsõ célja az, hogy megbontsa, összezavarja és lerombolja az otthont és a családot” (The Father and the Family, Ensign, 1994. máj., 19. o.).
Tavaly tavasszal két különbözõ madárcsalád épített fészket a kertemben. Egy kis fecske az udvaron lévõ rózsafát választotta fészkelõ helyének. Idõrõl idõre ide-oda repkedett, fûszálakat és kis gallyakat hozva a csõrében. Óvatosan manõverezett a rózsatüskék között, majd lerakta építõanyagait a kiválasztott helyre. Megállás nélkül dolgozott, míg a takaros fészek készen nem lett. Elcsodálkoztam azon, milyen körültekintõen szõtte össze a fûszálakat, hogy egy erõs és maradandó építményt hozzon létre. Majdnem kicsordultak könnyeim, mikor a fészek alján megláttam négy kis pamutdarabot, úgy helyezte oda, hogy éppen a legjobb helyen legyenek, ahol puha ágyul szolgálnak kicsinyeinek.
A másik madár, egy vörösbegy, a ház elején lévõ esõcsatorna melletti magas helyet választotta fészeképítésre, ahol a földi ragadozók nem érhetik el. Mivel nagyobb testû volt, hát a fészek is nagyobb lett, és amellett, hogy nagyobb volt, a fészkét kívülrõl sárral tapasztotta össze, ami a fûszálakat és a gallyakat összefogta és megtartotta az esõcsatorna fordulójában. Belül különálló fûszálak voltak összeszõve puha csészeformára, ami tökéletesen körbeölelte a madarat.
Amikor a fészkek elkészültek, mindkét madár lerakta tojásait, és elkezdték mindennapi óvó-védõ virrasztásukat. Óráról órára, napról napra ezek a madarak csak ültek tojásaikon. Miután kikeltek a tojások, az anyák éhes kicsinyeik etetésén dolgoztak állandóan.
Egy különösen forró napon felfigyeltem a fészkén ülõ vörösbegyre, amint nyitott csõrével levegõ után kapkodott. Nyilvánvalóan kellemetlen volt neki a tûzõ napsugár. Elgondolkodtam, vajon miért maradt ott. Aztán észrevettem, hogy nem ült olyan mélyen a fészekben, mint korábban, amikor kicsinyeit melegítette. Inkább óvatosan szétterült a fészek felett, így alakítva ki egy védõ burkot, hogy a leégéstõl megóvja még tollatlan kicsinyeit.
Elkezdtem madarakról olvasni és arról, milyen nagy erõfeszítéseket tesznek a családi otthon felépítéséért. Tudtátok, hogy a csûri fecskéknek több, mint 1200-szor kell sárszállítás közben fordulniuk ahhoz, hogy fészkük felépüljön? Egyetlen csuklyás rigó fészek 3387 különbözõ anyagdarabot tartalmaz. Számomra úgy tûnik, hogy a madarak mindent feláldoznak - idejüket, energiájukat, eszközeiket, saját kényelmüket - azért, hogy otthont teremtsenek, és felneveljék kicsinyeiket. Ez nem olyan elv, ami másodlagos vagy elhanyagolható. Ez mindennél fontosabb.
Amióta nézegetem a madarakat a kertemben, gondolkodom azon, vajon ki tanította meg nekik, hogy mit tegyenek. Honnan tudták, hogyan kell fészket rakni, és árnyékot biztosítani fiókáiknak a nap elõl? A madarak ellátó, védelmezõ és tápláló ösztöneiket követik. Ezeket az ösztönöket Isten ültette beléjük, és amint elgondolkodtam rajtuk, a zsoltáríróhoz hasonlóan én is felkiáltottam: „Mely nagyok Uram a te mûveid!” (Zsolt. 92:6).
Minket is megáldott az Úr ösztönökkel. Ösztönösen szeretnénk oly sok mindent adni szeretteinknek, és mégis, mivel emberek vagyunk, sokkal több problémával találkozunk, mint az általam megfigyelt madarak. A mai társadalomban sokan megkérdõjelezik a hagyományos otthon és család jelentõségét. Egyesek úgy gondolják, hogy egy nõ idejének és tehetségének lehetnek a családnál fontosabb felhasználási területei. De a próféták könyörtelenül kinyilatkoztatták, hogy az otthonteremtõ szerep az egyike a legszentebb és legtartalmasabb céloknak, ami csak lehetséges egy férfi vagy nõ részére. Mindenféle életkörülmények között élõ nõtestvéreinknek van lehetõségük arra, hogy megerõsítsenek, és óvjanak másokat saját hatókörükön belül. Amint egyre többet tanulunk Mennyei Atyánk megváltási tervérõl, bizonyosságot szerzünk arról, hogy függetlenül egyéni életkörülményeinktõl, a biztonságos és támogató környezet megteremtése szeretteink számára a legnagyobb jelentõségû dolog.
Elder Neal A. Maxwell ezt így fejezte ki: „Az otthon általában az a hely, ahol hitünk nagyobbrészt megalapozódik és növekszik . . . Mennyire sajnálatos tehát az, hogy némelyik otthon csak egy hely, ahol megállunk enni-inni, amikor a celesztiális királyságra elõkészítõ legjobb iskolának kellene lennie” (Lord, Increase Our Faith [1994], 117.o.).
Amint szembeszállunk a világ negatív hatásaival, és küzdünk olyan otthonok létrehozásáért, amelyek „a celesztiális királyság elõkészítõ iskolái”, ne felejtsük el, hogy földi cselekedeteinknek lelki megalapozottsága és celesztiális végeredménye van.
A Segítõegylet általános elnökségeként szeretnénk újra megerõsíteni a Segítõegylet céljaihoz igazodó célkitûzéseinket és elkötelezettségünket, ami szerint segítünk nõtestvéreinknek és családjaiknak Krisztushoz jönni. Biztosak szeretnénk lenni abban, hogy a Segítõegylet minden egyházbeli nõtestvérnek, körülményeitõl függetlenül segítséget és áldást jelent. Célunk az, hogy minden nõtestvérünk lélekben megerõsödjék, és elsajátítson olyan készségeket, amelyek életbevágóan fontosak ahhoz, hogy az elõttük álló kihívásoknak megfeleljenek.
Ezért az Elsõ Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvórumának beleegyezésével most örömmel tesszük meg a következõ bejelentéseket: 2000. január elsejei hatállyal megváltozik az Otthonteremtõ gyûlés neve. Ez lesz az új neve: Otthont, családot és egyént gazdagító gyûlés. Az új elnevezésnek az a célja, hogy egyértelmûen közölje, hogy ez a fontos, hét közepén tartott segítõegyleti gyûlés milyen feladatot hivatott elvégezni. Egy további cél az új névvel az, hogy segítsen mindannyiunk figyelmét saját magunk megerõsítésére visszafordítani, majd ezzel a megnövekedett erõvel támogassuk családtagjainkat, barátainkat, szomszédainkat és a közösséget úgy, hogy mindegyikük közelebb kerüljön Mennyei Atyánkhoz és Fiához, Jézus Krisztushoz. Ennek a gyûlésnek a 15 perces oktató részében a tanítók elõadást tartanak egy lelki témáról. A 60-tól 90 percig terjedõ tevékenységi részében pedig a lelki témához kapcsolódó gyakorlati készségeket sajátítjuk el. Ilyen gyakorlati tevékenység lehet például a ház rendben tartása, javítások, kertészkedés vagy steppelés. Választhatunk olyan szolgálat elvégzésében való részvételt is, ami megáld és megerõsít másokat. Ennek a gyûlésnek mindannyiunk életét gazdagítania és fejlesztenie kell.
Az evangéliumban találhatók a válaszok, amikre a világnak szüksége van ahhoz, hogy a minket mindenütt körülvevõ problémákat meg tudja oldani. Jézus Krisztus evangéliumán keresztül rendelkezünk olyan ismerettel és eszközökkel, hogy megalapozzuk az erõ, a béke, a szeretet és a hit otthonait. Ezt nem egyedül kell megtennünk. Az egyházi programok segítenek nekünk. Szükségünk van arra a segítségre is, amit Mennyei Atyánk szívesen megad. A Zsoltárok Könyvének 127:1 verse figyelmeztet minket: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi.”
Nemrég Richárd barátom munkából hazaérkezvén egy nagyon kicsi, zokogó lányt talált háza elõtt a járdán ücsörögve. Megkérdezte tõle, tud-e segíteni. Könnyek közt mesélte el a kislány, hogy eltévedt. Barátom elmondta neki, hogy ez az õ háza, bent van a felesége. Azt is elmondta, tudja, a kislánynak nem szabad idegenekkel elmenni, de ha biztonságosnak érzi azt, hogy bejön hozzájuk, akkor a feleségével megpróbálja megkeresni az otthonát. Bementek a házába és Linda, a felesége, elkezdte vigasztalni a kicsi lányt.
-Biztos, nagyon féltél,-mondta.
-Igen, féltem,-válaszolta a lány,-amíg meg nem láttam, hogy Jézus képe lóg a falukon. Aztán már tudtam, hogy jó helyen vagyok.
Szerte a világon Isten gyermekei közül sokan eltévednek. Mi, akik ismerjük az igazságot, segíthetünk nekik. Megmutathatjuk nekik az erõs otthonok és az erkölcsös családtagok példáját. Segíthetünk nekik, ha velünk van az Üdvözítõ az otthonunkban - nem csak a képe a falon, hanem tanításai, Szelleme és szeretete. Az ösztönök ellenére, amivel megáldattunk, az ilyenfajta otthonok nem maguktól jönnek létre. Szellemi erõre és gyakorlati tevékenységre is szükségünk van ahhoz, hogy olyan otthont hozhassunk létre, ahol az Úr Szelleme jelen van. Az Otthoni, családi és egyéni feltöltõdés gyûlése az a hely, ahol megoszthatjuk testvériségünket, gyarapíthatjuk tudásunkat, gyakorlati dolgokat tanulhatunk és erõsíthetjük bizonyságunkat. Ez a gyûlés lesz a helyszíne annak is, ahogyan újra otthonainknak és családjainknak szenteljük magunkat, és mások szol- gálatának, bármikor is van rá szükség.
Segítõegyleti vezetõkként és tagként mindannyian látjuk képzeletben, és érezzük az Otthoni, családi és egyéni feltöltõdés gyûlés izgalmát, és cselekszünk az ebbõl következõ lelkesedéstõl vezérelve, növekedni fogunk bizonyságunkban és szellemi erõben. Közelebb kerülünk Üdvözítõnkhöz, és tudni fogjuk, hogyan építsünk olyan otthont, ahol Õ lakhat. Majd, Thomas S. Monson elnököt idézve: „az Úr, mint építési tanácsadó, mondhatja nekünk is, amit mondott. . . . Salamonnak, egy másik kor építõjének, , . . . Megszenteltem e házat, a melyet építettél, abba helyeztetvén az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor’” (1 Kir. 9:3; Pathways to Perfection [1973], 250. o.).
A Segítõegylet isteni eredetû szervezet. Benne rejlik az a hatalom, hogy megerõsítse a nõtestvéreket és családjaikat, és létrehozza a nõtestvérek világot behálózó családját. Jézus Krisztus nevében, ámen.
Previous
