Gordon B. Hinckley elnök
Az egyház kijelölt küldetése során kijelölt sorsának irányában halad elõre.
Legyetek üdvözölve a konferencián! Újra üdvözlünk benneteket, testvéreim, ezen a nagyszerû világkonferencián. A konferenciák közti hat hónap egykor olyan hosszú idõnek tûnt. Most úgy tûnik, egyre gyorsabban telik el ez az idõszak. Összegyûlünk, mint egy nagy család - több, mint 10 millióan, hogy halljunk és tanuljunk azoktól, akiket arra hívtak el, hogy vezessenek, hogy megújítsák hitünket és építsék elhatározásunkat, miszerint is jobb életet fogunk élni, és hogy elvegyüljünk ebben a kellemes társaságban.
Boldog és áldott nép vagyunk, miközben azon dolgozunk, hogy építsük a földön Isten ügyét és birodalmát. Fajra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül, akár szegények, akár gazdagok vagyunk, akár idõsek vagy fiatalok, összejövünk, hogy megosszuk egymással arról az Úrról való közös bizonyságunkat, akinek nevét imádjuk.
Örömmel jelentem be, hogy az egyház jó helyzetben van. A munka továbbra is halad elõre; csak két vagy három területet fogok kiemelni.
Jelenleg megközelítõen 60 000 misszionáriusunk van. Július elérkeztével 333 misszió lesz. Megpróbálunk eleget tenni az Úr által adott megbízásnak: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” (Máté 28:19).
Továbbá 137 629 önkéntes és misszionárius vesz részt nem hittérítõ tevékenységekben. Õk többségében olyan felnõtt emberek, akik bármiféle viszonzás nélkül, viszont a királyság iránti nagy szeretettel áldoznak idejükbõl és tehetségükbõl. Egyesült közremûködésük 15 174 teljes idejû alkalmazott munkájával egyenértékû, akiknek a fizetési jegyzéke 531 000 000 dollárt tenne ki. Milyen figyelemreméltó dolog ez!
Családtörténeti munkánk egyre fokozódó lendülettel halad elõre. Mindenütt roppant nagy az érdeklõdés az emberek gyökerei iránt. Az évek múlásával mindezek azon nagyszerû cél beteljesedéséhez vezetnek majd, amelyért ezt a munkát végezzük. A gyermekek szíve atyáikhoz fordul, és az Úr céljai beteljesedhetnek.
Olyan ütemben építünk templomokat, amirõl soha azelõtt még csak nem is álmodtunk, s mindezt azért, hogy ezt a munkát eljuttassuk elrendelt céljához. Múlt év októberétõl templomot szenteltünk Anchorageban, Alaszkában; Colonia Juárezben, Mexikóban; és Madridban, Spanyolországban. Úgy számítjuk, hogy az év hátralévõ részében még további 14 templomot fogunk felszentelni.
Ez egy roppant nagy vállakozás, amely sok problémával jár együtt, de nem számít, milyen nehéz, a dolgok rendben lesznek, s és biztos vagyok abban, hogy elérjük célunkat.
Nagy számban építünk kápolnákat, hogy kielégítsük népünk szükségleteit. Létezik egy régi közmondás, miszerint a rossz szél nem fúj jót. Azok a gazdasági problémák, amelyek Ázsiát és a világ más részeit sújtják, lejjebb vitték a birtokok valódi árát, s ez lehetõvé tette számunkra, hogy kevesebb összegért jussunk építési telkekhez.
Az egyház sok területén az úrvacsorai gyûlésen való részvételi arány nõ, és az aktivitás szintje fokozódik.
Egyszerûen csak azért említem meg ezeket a dolgokat, hogy jelezzem, a munka világszerte tapasztalható erõs növekedését.
Hajlamosak vagyunk nagy számokról beszélni, amikor az egyház teljes tagságáról van szó. De sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mi mindannyian egyének vagyunk saját szükségleteinkkel és problémáinkkal, saját reményeinkkel és álmainkkal, saját hitünkkel és meggyõzõdésünkkel. Egyesek erõsek, egyesek gyengék, de mindannyian próbálkozunk. Vannak problémáink, amelyekkel meg kell küzdenünk; ezek komoly és nehéz problémák. Szükségünk van egymásra, hogy építsük és erõsítsük egymást. Sosem szabad szem elõl tévesztenünk a tényt: azért vagyunk, hogy segítsük az elesetteket, felemeljük a lecsüggesztett kezeket és erõsítsük az ingatag térdeket” (T&Sz 81:5).
Sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nagyon változatos világban élünk. A földön élõ emberek mindannyian Atyánk gyermekei, akik sok és különbözõ vallásos meggyõzõdéshez tartoznak. Türelmet, megbecsülést és tiszteletet kell kifejlesztenünk egymás iránt. Különbségek vannak a tantételeinkben. Ez nem szükséges, hogy ellenségeskedést vagy bármiféle „én különb vagyok nálad” állásfoglalást hozzon magával.
Ebben a pillanatban szívünk Koszovó népe felé fordul, akikkel kegyetlenül bántak. Nehéz nekünk megérteni, hogy a magukat keresztényeknek vallók miképpen lehetnek olyan barbárok a más hiten lévõkkel. Hálás vagyok azért, hogy sietünk humanitárius segítséget nyújtani e rémtettek áldozatainak.
Örömmel adok számot arról, hogy az egyházat jobban ismerik és jobban megértik. Általában véve a média kegyes volt hozzánk. Tisztességesen bántak velünk. Természetesen vannak kivételek, és ezeket sajnáljuk. A múlt negatív képeit továbbra is elõrángatják azok, akik a szenzációhajhászással és a haszonleséssel foglalkoznak. De a televíziós ábrázolások a roppant nagy mennyiségû információ miatt csaknem azonnal feledésbe merülnek. A tegnapi napailapot hamar elfelejtik. Mindeközben az egyház kijelölt küldetése során kijelölt sorsának irányában halad elõre.
Türelemmel együtt fogunk dolgozni, és sosem veszítjük szem elõl azt a nagyszerû küldetést, amit Õ adott, Õ, aki a mi vezetõnk, s akié e az egyház.
Most arra biztatlak benneteket, hogy figyeljetek a testvérekre. Mindazok, akik felszólalnak, érzik az ebben rejtõzõ felelõsséget. Sok imába és erõfeszítésbe került, ami elmondásra kerül majd. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának tagjaiként erõsödjön meg hitünk, tanításunk és gyakorlatunk nagyszerû és kiemelkedõ támaszaiban! Ezért imádkozom alázatosan, Jézus Krisztus nevében, ámen.
