Templomi áldásokban részesülni Elder Richard G. Scott a Tizenkét Apostol Kvórumából Ez a béke, az egyedüllét és az ihlet helye. A rendszeres templomlátogatás nagyszerûbb céllal fogja gazdagítani az életed. Az Úr egyik leggyönyörûbb, legmegnyugtatóbb tantételét, azt, amelyik mérhetetlen békét, boldogságot és határtalan örömöt hoz, az örökkévaló házasság elvének nevezzük. Ez a tantétel azt jelenti, hogy egy férfi és egy nõ, akik mélyen szeretik egymást, akik egy együtt töltött élet megpróbáltatásain, örömein, bánatain és boldogságán keresztül együtt fejlõdtek, a fátyolon túl is örökké együtt élhetnek a családjukkal, amely megérdemli ezt az áldást. Ez nem csupán egy nagy megelégedést nyújtó álom, hanem valóság. Bármelyik férj és feleség, akiknek részük volt a házasság örömeiben itt a földön, akarják ezt az áldást. De csak azok nyerik el ezt a felséges ajándékot, akik eleget tesznek az Úr által felállított követelményeknek. Bizonyságomat teszem arról, hogy mindazok a dolgok, amelyek a legnagyszerûbb boldogságot hozták és hozzák az életemben, a templomi szertartásokban gyökereznek. Most döntsd el, hogy a megfelelõ idõben részesülni akarsz a templomi szertartásokban! Ne hagyd, hogy bármi is legyõzze ezt az elhatározást! Ha most készen állsz arra, hogy templomi szertartásokban részesülj, körültekintõen készülj fel arra a mindent betetõzõ eseményre! Mielõtt belépsz a templomba, a templomi ajánlásod miatt püspököd és cövekelnököd interjút fog készíteni veled. Legyél velük õszinte és nyílt! Ez az interjú nem egy vizsga, amin át kell menni, hanem egy fontos lépés, amely megerõsíti, hogy rendelkezel a legmagasabb fokú szertartások elnyeréséhez, s az Úr házában felkínált nemesítõ szövetségek megkötéséhez és megtartásához szükséges érettséggel és lelkiséggel. A személyes érdemesség alapvetõ követelmény ahhoz, hogy élvezhessük a templomi áldásokat. Bárkinek, aki olyan oktalan, hogy arra érdemtelenül lép be a templomba, ítéletben lesz része. Derék jellem leginkább a Mester tanításaira összpontosító, következetesen helyes válaszokból álló életben kovácsolódik. Egy pillanatra azokhoz szólok, akik most készülnek az örökkévaló házassághoz vezetõ, udvarlásként ismert édes, felfedezõ idõszakra. Ez a fejlõdésnek és az együttlét egy csodálatosan gyönyörû ideje lehet, egy olyan idõszaka, amikor két személlyel - majdani gyermekeid szüleivel - kapcsolatos gondolataidra, tetteidre és terveidre kell összpontosítanod. Úgy készülj fel a sikeres szülõi létre, hogy az udvarlás alatt minden gondolatot és tettet illetõen teljesen légy érdemes rá! Az örökkévaló házasság megalapozásához a csinos arcnál és a vonzó alaknál többre van szükség. A népszerûségnél és a karizmánál többet kell fontolóra venni. Miközben az örökkévaló társ után kutatsz, olyan valakit keress, aki rendelkezik a boldogságot biztosító alapvetõ tulajdonságokkal: rendelkezik az Úr és az Õ parancsolatai iránti mély szeretettel - elhatározta, hogy azok szerint él -, kedvesen megértõ, mások iránt megbocsátó, hajlandó arra, hogy önmagából adjon - vágyik arra, hogy gyönyörû gyermekekkel megkoronázott családja legyen, s elkötelezettséggel, hogy otthon igaz alapelveket tanítson nekik. Egy leendõ feleség számára nélkülözhetetlen a vágy, hogy feleség és anya akarjon lenni. Ki kell fejlesztenie azokat a szent tulajdonságokat, amiket Isten adott leányainak azért, hogy kiváló feleségek és anyák legyenek: türelmet, kedvességet, gyermekszeretetet, s vágyat arra, hogy inkább gondjukat viselje, mintsem szakmai babérokra törjön. Jó iskolázottságra kell szert tennie ahhoz, hogy felkészüljön az anyaság követelményeire. Egy leendõ férjnek szintén tisztelnie kell papságát és élnie kell vele mások szolgálatában. Olyan embert keress, aki elfogadja a családfenntartó szerepét, aki képes erre, és aki szorgalmasan törekszik arra, hogy felkészüljön e feladatok teljesítésére! Javaslom, miközben a tökéleteset keresed, ne hagyd figyelmen kívül azt a sok lehetséges jelöltet, akik még mindig e tulajdonságok fejlesztésén dolgoznak! Valószínûleg nem fogtok rátalálni arra a tökéletes illetõre, és ha mégis, akkor biztos, hogy azt az embert te nem érdekelnéd. Ezeket a tulajdonságokat férjként és feleségként együtt lehet legjobban kifejleszteni. Mivel a templomi élmény sok szempontból lényegesen különbözik a megszokott istentiszteletektõl, kérj tanácsot püspöködtõl, hogy segítsen neked felkészülni. Õ intézkedhet, hogy egy különlegesen képzett személlyel megbeszéljétek a fontos templomi szempontokat, hogy segítsen neked megérteni és még teljesebben értékelni ezt a szent élményt. A templom felruházási és összepecsételési szertartásai jelentésüket tekintve olyan gazdagok, hogy jelentõs idõt kívánsz majd arra szánni, hogy részesülj azokban a szertartásokban és eltöprengj jelentésükön. Esetleg szeretnéd e szertartások elvégzését két templomlátogatás között megosztani. Ha lehetséges, az elsõ látogatás alkalmával kísérjen el egy olyan családtagod, vagy veled azonos nemû közeli barátod, aki már részesült a felruházásban. A templomi élmény szent természete miatt a téged elkísérõ családtagok és közeli barátok számát néhány emberre akarod majd korlátozni. Ne engedd, hogy fogadások, esküvõi reggelik, búcsúztatók vagy más tevékenységek beárnyékolják a szent templomi élményt! S ami mindennél fontosabb, ne légy túlságosan aggodalmaskodó! Gondos templomszolgák segítenek majd neked lépésrõl lépésre. Céljuk az lesz, hogy látogatásod azt a csodálatos élményt jelentse számodra, amit vársz. A templomon kívül nem beszélünk az ott feltárt különleges, szent dolgokról. A templomban azonban lesznek arra felhatalmazott személyek, hogy segítsenek megválaszolni kérdéseidet. Az elsõ látogatásod alkalmával az arra felhatalmazott személyektõl körültekintõen elõkészített, meghatározott útmutatásokat fogsz kapni azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyekrõl nem beszélünk a templom falain kívül. Elsõ templomi élményetek legyen olyan megindító és ihletet adó, mint amilyen az enyém volt! Az is lesz, ha körültekintõen felkészülsz rá. Legyetek érdemesek! Bûn az udvarlás idején olyan, a meghittséggel kapcsolatos cselekedeteket elkövetni, amelyekre csak a házasság kötelékein belül kerülhetne sor. Az ilyen cselekedetek sértik a Szentlelket, lefektetik a szívfájdalmak és a csalódások alapját, és elkendõzhetnek olyan jellemvonásokat illetve jellegzetességeket, amelyek a házassági szövetségen belül viszályt eredményezhetnek, illetve amelyek azzal nem összeeg-yeztethetõek. A válásban és a templomi áldások elvesztésében végzõdõ bizalmatlanság magjait gyakran a személyes tisztaság törvényeinek megszegése által vetik el. Ne kövesd el ezt a hibát! Amikor elpecsételnek benneteket az Úr házában, egy új családi egység jön létre. A szülõk, akik születésedtõl fogva közvetlen felelõsséggel rendelkeztek, most egyfajta tanácsadói szerepbe vonulnak vissza. Tanácsuk nagy értékkel bír. De most te és örökkévaló társad együtt hozzátok a döntéseket. Férjként és a papság érdemes viselõjeként annak az Üdvözítõnek a példáját akarod majd követni, akinek a papságát viseled. Életedet elsõsorban arra fogod összpontosítani, hogy átadd magad feleségednek és gyermekeidnek. Alkalmanként az ember megpróbálja kézben tartani az egyes családtagok sorsát. Õ hoz meg minden döntést. Felesége ki van téve az õ szeszélyeinek. Lényegtelen, hogy ez a szokás avagy sem. Ez nem az Úr útja. Ez nem az a mód, ahogy egy utolsó napi szent férj a feleségével és a családjával bánik. Milyen hálás vagyok azért, hogy Hinckley elnöknek az Úr azt sugalmazta, hogy példátlan ütemben építsünk új templomokat, hogy a szertartások szerte a világon hozzáférhetõbbé váljanak az egyháztagok számára. Ha már részesültél a templomi szertartásokban, de jelenleg nem látogatsz el a templomba akkor sem, ha van egy a közelben, akkor szívem minden szeretetével arra kérlek, térj vissza a templomba. Sok ok szól mellette. Ez a béke, az egyedüllét és az ihlet helye. A rendszeres templomlátogatás nagyszerûbb céllal fogja gazdagítani az életed. Lehetõvé válik, hogy meghalt õseid számára biztosítsd azokat a felmagasztosító szertartásokat, melyekben te is részesültél. Menj el a templomba! Te tudod, ez az a helyes dolog, amit meg kell tenni. Tedd meg most! A templomi szertartások olyannyira telítettek szimbolikus jelentéssel, hogy egy életre szóló hasznos elmélkedést és tanulást biztosítanak. Gondolkodj el a templomban elhangzott minden egyes szón és tevékenységen! Vizsgáld, milyen kapcsolatban állnak ezek egymással! Amint e dolgok jelentõségén elmélkedsz, ezekre a dolgokra az Üdvözítõvel való kapcsolatunk és Üdvözítõnknek a mi Mennyei Atyánkkal való kapcsolatának fényében gondolj! Elmélkedj el azon, hogy az általad nyert megértés miképpen gazdagítja földi életed azáltal, hogy megfelelõ hangsúlyt ad azoknak a dolgoknak, amelyek életbe vágóan fontosak. Készítsd elõ, hogy meghalt õsökért részt vehess elpecsételésben és más szertartásokban éppen úgy, mint a felruházásban! Úgy találtam, hogy ha egy másik emberért szertartásokban veszek részt, segít, ha megpróbálok kapcsolatba kerülni azzal az illetõvel. Gondolok rá és imádkozom azért, hogy elfogadja a szertartást és az hasznára váljék. Tedd meg ezeket a dolgokat, miközben szívedben azért imádkozol, hogy a Szentlélek fokozza megértésedet és gazdagítsa életed! Ezek a méltó imák válaszra fognak lelni. Segítségképpen hadd osszak meg egy személyes tapasztalatot azokkal, akik gyötrõdnek, amikor az örökkévaló házasság említésre kerül, mivel úgy gondolják, házastársuk a mélyen gyökerezõ jellemvonások illetve szokások miatt nem fog felkészülni arra a szent élményre! Körülbelül öt éve voltunk házasok, amikor egy fejlõdést segítõ élményben volt részünk. Drága kétéves fiúgyermekünk, Richard meghalt egy mûtét során, mellyel megpróbáltak helyrehozni egy veleszületett szívrendellenességet. Hat héttel késõbb leányunk, Andrea halt meg, amikor megszületett. Apám, aki akkor nem volt tagja az egyháznak, nagyon szerette a kis Richardot. Azt mondta az én inaktív édesanyámnak: „Nem tudom megérteni, hogy Richard és Jeanene látszólag hogyan képesek elfogadni ezeknek a gyerekeknek az elvesztését.” Anya egy sugalmazásra válaszolva ezt mondta: „Kenneth, õket összepecsételték a templomban. Õk tudják, hogyha erényesen élnek, akkor gyermekeik velük lesznek az örökkévalóságban. De veled és velem nem lesz ott az öt fiúgyermekünk, mert mi nem kötöttük meg azokat a szövetségeket.” Apám eltöprengett ezeken a szavakon. Találkozni kezdett a cövek-misszionáriusokkal és hamarosan megkeresztelkedett. Alig több, mint egy év múlva anya, apa és a gyerekek össze lettek pecsételve a templomban. Késõbb, Kimball elnök helyezte kezét apám fejére, a fiatalság energiáját és erejét ígérte meg neki, és megadta neki az összepecsételõ hatalmat. Édesanyámmal az oldalán tizenegy éven át összepecsételõként dolgozott a Washington D. C. Templomban. Tedd meg a rád esõ részt! Ne add fel egy templomi házasság reményét! Ha egyedülálló vagy és még nem találtad meg azt az embert, aki alkalmas a celesztiális házasságra, élj érte! Imádkozz érte! Gondolj arra, hogy az Úr a maga idejében megadja ezt! Semmiképpen ne veszélyeztesd a normáidat, hogy az megfosszon ettõl az áldástól a fátyolnak ezen vagy a túlsó oldalán! Az Úr ismeri szíved szándékát! A próféták kijelentették, hogy el fogod nyerni ezt az áldást, ha következetesen úgy élsz, hogy kiérdemeld azt. Nem tudjuk, hogy erre a fátyolnak ezen vagy a tulsó oldalán kerül-e sor. De ezért élj! Ezért imádkozz! Én ismerem azt a rendkívüli örömöt, ami egy templomi oltárnál, a szent összepecsételõ erõ által kötött örökkévaló házasságból származik. Amikor jelen van az erényesség, az elkötelezettség arra, hogy önmagunkat adjuk, amikor jelen van az Isten parancsolatai iránti engedelmesség és az elhatározás, hogy az Õ akaratát keressük együtt minden dologban, akkor kimondhatatlan az az öröm. Nem tudom szavakkal kifejezni azt a beteljesülést és békességet, ami egy ilyen mennyei élménybõl származik, még akkor is, amikor ideiglenesen megszakad az együttes földi élet dicsõsége. Ez az az öröm és boldogság, amit mindegyikõtöknek kívánok. S ami még fontosabb, ez az, amit Mennyei Atyád kíván. Gyere el most a templomba! Nagy áldást fog hozni életedre és biztosítja a nélkülözhetetlen szertartásokat azok számára, akik a fátyolon túl vannak, s akik ezt nem tudják megtenni saját magukért. Tanúságot teszek arról, hogy az Üdvözítõ elképzelhetetlen szenvedéssel és haláltusával, felbecsülhetetlen áron kiérdemelte a jogot, hogy Közbenjárónk, Megváltónk és Végsõ Bíránk legyen. A Benne való hit és a nélkülözhetetlen szertartások, valamint szövetségek elnyerése által meg fogod szerezni a jogot az örökkévaló házasság áldásaihoz, amelyet az Õ végtelen engesztelõ áldozata tett lehetõvé. Jézus Krisztus nevében, ámen.