Elder Russell M. Nelson
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Adjatok hálát az Úrnak ezekért a nõvérekért, akik - csakúgy, mint Mennyei Atyánk - nem csak azért szeretnek minket, akik vagyunk, hanem azért is, akik lehetünk.
Nagy öröm veletek lenni ma este, testvérek, és csodálatos oly sok fiatalembert az édesapjával látni. Azért gyûltünk össze, mert az egyház vezetõit akarjuk hallgatni. De ez a gyülekezet egyedülálló. Nem látok anyákat. Egyikünk sem lehetne itt anya nélkül, mégis itt vagyunk - anyáink nélkül.
Ma este itt van velem egyik fiam, a vejeim és a fiúunokáim. Hol vannak az õ édesanyáik? Otthon, a konyhában! Mit csinálnak? Nagy tálnyi házi fánkot sütnek! És amikor hazamegyünk, lakmározunk a fánkokból. Amíg ezt élvezzük, ezek az édesanyák, nõvérek és lányok érdeklõdve figyelnek, amint mindannyian elmondjuk, mit tanultunk itt ma este. Szép családi szokás, amely azt jelképezi, hogy minden, amit papságviselõként tanulunk és teszünk, áldást hoz családunkra.1
Beszéljünk most kiváló és csodálatos nõvéreinkrõl, különösen édesanyáinkról, és gondoljuk át szent kötelességünket: az irántuk való tiszteletet.
Amikor fiatal egyetemi hallgató voltam, egyik osztálytársam sietve rábeszélte csoportunkat - utolsó napi szent barátait -, hogy adjunk vért édesanyjának, aki sok vért vesztett. Azonnal a kórházba mentünk, hogy megállapítsák a vércsoportunkat, és megvizsgálják a vérünket. Soha nem felejtem el azt a megrázkódtatást, amikor megmondták, hogy az egyik leendõ donor alkalmatlan, mivel a vérvizsgálat eredménye egy nemi betegséget mutatott ki. A fertõzött vér az övé volt! Szerencsére édesanyja életben maradt, de én soha nem felejtem el hosszan tartó bánatát. Ránehezült a teher - tudta, hogy személyes erkölcstelensége alkalmatlanná tette õt arra, hogy megadja a szükséges segítséget édesanyjának, és õ csak még több fájdalmat okozott neki. Megtanultam egy nagy igazságot: ha valaki nem tiszteli Isten parancsolatait, az nem tiszteli édesanyját sem; és ha valaki nem tiszteli édesanyját, az nem tiszteli Isten parancsolatait sem.2
TISZTELD AZ ANYASÁGOT
Hivatásos orvosi pályafutásom során néha megkérdezték tõlem, miért választottam ezt a nehéz munkát. Azt válaszoltam, hogy véleményem szerint a legmagasztosabb és legnemesebb munka ebben az életben egy édesanya munkája. Mivel ez a feladat nem volt elérhetõ számomra, azt gondoltam, hogy a betegekrõl való gondoskodás talán közel áll ehhez. Megpróbáltam a betegeimrõl olyan könyörületesen és megfelelõen gondoskodni, ahogy anya tette velem.
Sok évvel ezelõtt az Elsõ Elnökség közzétett egy kijelentést, amely mély és tartós hatást gyakorolt rám. „Az anyaság - írták - közel áll az istenséghez. Ez a legmagasztosabb, legszentebb szolgálat, amit az emberiség felvállalhat. Aki tiszteli szent hivatását és szolgálatát, az angyalokhoz válik hasonlóvá.”3
Mivel az édesanyák nélkülözhetetlenek Istennek a boldogsághoz vezetõ nagy tervéhez, szent munkájukat akadályozza a Sátán, aki el akarja pusztítani a családot, és le akarja rontani a nõk értékét.
Nektek, fiatal férfiaknak tudnotok kell, hogy nehezen tudjátok elérni a legjobb teljesítményt a jóságos asszonyok hatása nélkül, különösen édesanyátok, és néhány év múlva egy jó feleség hatása nélkül. Tanuljatok meg most tiszteletet és hálát tanúsítani! Ne feledjétek, hogy édesanyátok a ti édesanyátok! Nem kell utasításokat adnia. Kívánsága, reménye, jótanácsa olyan útmutatást ad, amit tisztelnetek kell. Köszönjétek meg neki, és fejezzétek ki szereteteteket iránta! És ha apa nélkül igyekszik felnevelni titeket, kétszeres kötelességetek tisztelni õt.
Édesanyátok hatása megáld benneteket egész életeteken át, különösen amikor misszionáriusként szolgáltok. Sok évvel ezelõtt elder Frank Croft Alabama államban szolgált. Amíg az embereknek hirdette az igét, erõszakkal elrabolta egy elvetemült banda, hogy megostorozzák, megkorbácsolják csupasz hátát. Elder Croftnak megparancsolták, hogy vegye le kabátját és ingjét, mielõtt egy fához kötözték volna. Amikor ezt tette, egy levél esett le a földre, amelyet nemrég kapott édesanyjától. A banda gonosz vezetõje felvette a levelet. Elder Croft lehúnyta szemeit, és csendes imát mondott. A támadó elolvasta az elder Croft édesanyja által írt levelet. A levél egy másolatából idézek:
„Szeretett fiam! . . . Ne feledd az Üdvözítõ szavait, amikor azt mondta: ,Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örûljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bõséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik elõttetek voltak.’ Emlékezz arra is, amikor az Üdvözítõ a kereszten szenvedett a világ bûneitõl, és amikor ezeket a halhatatlan szavakat mondta: ,Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.’ Fiam, akik rosszul bánnak veled, biztosan nem tudják, mit tesznek, máskülönben nem tennék. Valamikor, valahol meg fogják ezt érteni, és akkor meg fogják bánni tetteiket, és tisztelni fognak téged azért a dicsõséges munkáért, amit végzel. Hát légy türelmes, fiam, szeresd azokat, akik rosszul bánnak veled, és mindenféle rosszat mondanak rólad, és az Úr meg fog áldani és fel fog magasztalni téged . . . Azt se feledd, fiam, hogy édesanyád éjjel-nappal imádkozik érted.”
Elder Croft figyelte az utálatos embert, amint a levelet vizsgálta. Elolvasott egy-két sort . . . aztán leült és gondolkozott. Felkelt, és közelebb ment foglyához. A férfi azt mondta: „Haver, nagyszerû anyád van. Tudod, nekem is volt egyszer.” Aztán a bandához szólva ezt mondta: „Emberek! Miután elolvastam a mormon anyjának levelét, nem tudom folytatni a munkát. Talán jobb lenne elengedni.” Elder Croftot sértetlenül szabadon engedték.4
Mélyen hálásak vagyunk misszionáriusaink hûséges anyáiért és apáiért. Gyermekeikért érzett szeretetük csodálatra méltó.
TISZTELD A NÕVÉREKET
Nekünk, akik a szent papságot viseljük, szent kötelességünk tisztelni nõvéreinket. Elég idõsek és bölcsek vagyunk ahhoz, hogy felismerjük: a kötekedés rossz dolog. Becsüljük a nõvéreket - nem csak a közvetlen családunkban, hanem az összes csodálatos nõvért életünkben. Isten leányaiként isteni lehetõségeik vannak. Nélkülük lehetetlenség lenne az örök élet. Irántuk való nagy tiszteletünk Isten iránti szeretetünkbõl fakad, és annak ismeretébõl, hogy magasztos céljuk van Isten nagyszerû, örökkévaló tervében.
Ennélfogva óva intelek benneteket a pornográfiától. Ez a nõk megalázása. Ez bûn. Fertõzõ, ártalmas és rabságba ejt. A testnek vannak eszközei, amelyekkel meg tudja tisztítani magát az ártalmas ételek és italok nemkívánatos hatásaitól. De a pornográfia mérgét nem tudja kivetni magából. Ha egyszer bejut gondolataidba, mindig újra elõjön, perverz képeket felvillantva elmédben, erejével elhúzva az élet egészséges dolgaitól. Óvakodj tõle, mit a pestistõl!
TISZTELD FELESÉGEDET
Ha még nem vagytok házasok, gondoljatok eljövendõ házasságotokra. Jól válasszátok meg társatokat! Emlékezzetek a szentírásra, amely a templomban kötött házasság fontosságára tanít:
„A celesztiális dicsõségben három birodalom vagy fokozat van.
A legmagasabb fokozat eléréséhez a férfinak magára kell vennie a papság eme rendjét (a házasság új, örökreszóló szövetségét).
Aki ezt nem teszi, az nem érheti el a legmagasabb fokozatot.”5
Az Úr házában a legnagyobb szertartásokban a férj és a feleség együtt és egyformán részesül - máskülönben egyáltalán nem lehet!
Visszatekintve látom, hogy életem legfontosabb napja az a nap volt, amikor kedvesem, Dantzel és én összeházasodtunk a szent templomban. Nélküle nem részesülhettem volna a papság legnagyobb és legmaradandóbb áldásaiban. Nélküle nem lehetnék édesapja csodálatos gyermekeinknek, vagy nagyapja drága unokáinknak.
Mint apák, határtalanul szeretnünk kell gyermekeink édesanyját. Meg kell adnunk nekik azt a hálát, tiszteletet és dicséretet, amit megérdemelnek. Férjek! Ha meg akarjátok õrizni a romantika szellemét házasságotokban, legyetek tapintatosak és kedvesek házaséletetek gyengéd közvetlenségében. Gondolataitok és tetteitek keltsenek bizalmat. Szavaitok legyenek tartalmasak, az együtt eltöltött idõ pedig legyen felemelõ. Az életben semmi ne élvezzen elsõbbséget feleségetekkel szemben - sem a munka, sem a szórakozás, sem a szenvedély.
Az ideális házasság igaz kapcsolat két gyarló ember között, amelyben mindketten igyekeznek kiegészíteni a másikat, betartani a parancsolatokat, és megtenni az Úr akaratát.
AZ APÁK SZERETETTEL IRÁNYÍTJÁK A CSALÁDOT
A család a társadalom és az egyház legfontosabb egysége. A család Isten rendelése. Központi szerepet játszik Isten tervében, amelyet gyermekei örök életének érdekében alkotott.6 „Isten azért teremtett családokat, hogy boldoggá tegye gyermekeit, hogy lehetõvé tegye számukra a helyes elvek szeretetteljes légkörben történõ elsajátítását, és hogy felkészítse õket az örök életre.”7
A szülõk felelnek elsõdlegesen gyermekeik jólétéért.8 Az egyház nem léphet ennek a szülõi feladatnak a helyébe. Az utolsó napi szent családot - ideálisan - egy érdemes férfi irányítja, aki viseli a papságot. A pátriarkális felhatalmazást minden adományozási korszakban tisztelte Isten népe. Isteni eredetû, és ez az egység - ha a megfelelõ felhatalmazás pecsételi meg - az örökkévalóságon át tart. Õ, aki mindannyiunk Atyja, és ennek a felhatalmazásnak a forrása, azt kívánja, hogy az otthon irányítása szeretetben és tisztességesen történjen.9
Apukák, segíthettek mosogatni, ellátni és tisztába tenni a síró babát. És talán valamelyik vasárnap ti készítitek el a gyerekeket istentiszteletre, feleségetek pedig kint ül a kocsiban és dudál.
„Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért.”10 Ilyen szeretettel, testvérek, jobb férjek és apák, kedvesebb és áhítatosabb vezetõk leszünk. Az otthoni boldogság a legnagyobb valószínûség szerint akkor valósul meg, amikor a szokások Jézus Krisztus tanításain alapulnak.11 A mi felelõsségünk biztosítani, hogy a családi ima, a szentírás-tanulás és a családi est ne maradjon el. A mi feladatunk felkészíteni gyermekeinket az üdvözítõ és felmagasztosító szertartások, és a tizedfizetõknek ígért áldások elnyerésére. A mi kiváltságunk, hogy gyógyító, vigasztaló és útmutató papsági áldásokat adjunk.
Az otthon a szeretet nagy laboratóriuma. Az önzés és a kapzsiság nyers vegyszere összeolvad az együttmûködés tégelyében, hogy létrehozza az egymás iránti jószándékú törõdést és szeretetet.12
Tiszteljétek a különleges nõvéreket életetekben, testvérek! Mutassátok ki szereteteteket feleségetek, édesanyátok, és a nõvérek iránt! Dicsérjétek meg õket, amiért türelmesek voltak veletek szemben akkor is, amikor nem a legjobb oldalatokat mutatjátok! Adjatok hálát az Úrnak ezekért a nõvérekért, akik - csakúgy, mint Mennyei Atyánk - nem csak azért szeretnek minket, akik vagyunk, hanem azért is, akik lehetünk. Aláztosan adok hálát Istennek édesanyámért, nõvéreimért, lányaimért, leányunokáimért, és rendkívüli kedvesemért, társamért és barátomért - a feleségemért!
Isten áldjon meg bennünket, hogy tiszteljük az összes erényes nõt - ezért imádkozom, Jézus Krisztus nevében, ámen.
JEGYZETEK
1. Lásd T&Sz 23:3.
2. Sok szentírás tanít szüleink tiszteletére. Lásd 2 Móz. 20:12; 5 Móz. 5:16; Mt. 15:4; 19:19; Mk. 7:10; 10:19; Lk. 18:20; Ef. 6:2; 1 Ne. 17:55; Mózi. 13:20; JSF Mt. 19:19; JSF Mk. 7:12.
3. James R. Clark: v. ö. Messages of the First Presidency of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints 6 köt. (1965-75), 6:178. 1935-ben az Elsõ Elnökség megállapította: „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának igaz szellemisége a nõt az emberi életben a tisztelet legmagasabb fokára emeli” (Messages of the First Presidency, 6:5).
4. Lásd Arthur M. Richardson: The Life and Ministry of John Morgan (1965), 267-268. o.
5. T&Sz 131:1-3.
6. Lásd „A család - kiáltvány a világhoz”; Liahona, 1998. okt., 24. o.
7. Family Guidebook, (füzet, 1992) iv.
8. Lásd T&Sz 68:25-28.
9. Lásd T&Sz 121:41-45.
10. Ef. 5:25.
11. Lásd Liahona, 1998. okt., 24. o.
12. Lásd Móziás 4:14-15; T&Sz 68:25-31.
Previous
