A nyáj pásztorai Gordon B. Hinckley elnök Szívbõl becsülöm püsnökeinket. Mélységesen hálás vagyok a Mindenható kinyilatkoztatásáért amelynek eredményeképpen létrejött és mûködik ez a hivital. Kedves testvéreim! Óriási megtiszteltetés és feladat hozzátok beszélni. Imádkozom az Úr áldásáért. Micsoda óriási testvériség ez, amely olyan férfiak és fiúk százezreit fogja össze, akiket felszenteltek Isten papságába. Mily hatalmas tömeg lenne, ha egyszer úgy igazán összegyûlnénk. Bámulatba ejtené a világot. Nincs semmi ehhez fogható, amit ismerek. Ti vagytok az egyház gerince, testvéreim. Soraitokból kerülnek ki a püspökök és gyülekezeti elnökök, a kerületi- és cövekelnökök, a területi felhatalmazott hetvenek, és az összes általános felhatalmazott. Ti, fiatal férfiak vagytok a legfontosabb elemei annak a nagyszabású misszionárius programnak, amelynek hatása világszerte érzõdik. Egészében véve olyan férfiak és fiúk vagytok, akik magukra vettétek Isten teljes fegyverzetét, hogy elõremozdítsátok az Õ munkáját a földön. Valahányszor összegyûlünk egy ilyen gyûlésen, sajnálom, hogy nem tudunk befogadni mindenkit, aki el szeretne jönni. Attól a pillanattól kezdve, hogy a Tabernákulum kapui kinyíltak ma este, fiatal férfiak özönlöttek be édesapjuk társaságában. Az új épület reményeink szerint egy év múlva elkészül, és be tudunk fogadni mindenkit, aki jönni szeretne. És most hozzátok szólok, testvérek, akik rádión, és mûholdas közvetítésen keresztül követitek a fejleményeket: ugyanazt érezzük, amit ti. Úgy gondolom, testvéreim, hogy Mennyei Atyánk mosolyog ránk fentrõl. Azt hiszem, nagyon szívderítõ lehet számára, amikor látja a férfiak és fiúk százezreit, akik szeretik õt, akik szívükben bizonyságot hordoznak róla és Szeretett Fiáról, akik vezetést és irányítást adnak egyházának, akik megállják a helyüket olyan családok fejeiként, ahol a becsület uralkodik, és ahol az igazságot tanítják és alkalmazzák. Nagy egysége lettünk a férfiaknak, fiataloknak és idõseknek egyaránt. Szinte nincs semmi, amit ne tudnánk véghezvinni, ha egyesült erõvel együtt dolgozunk egy szellemben, egy céllal és egy szívvel. Remélem, mindannyian tudatában vagyunk annak az óriási dolognak, amit a papságba történõ felszenteléssel együtt kapunk meg. Ez pedig Isten felhatalmazása a földön. Tõle származik, mint isteni adomány. Ezzel együtt jár az a hatalom és felhatalmazás, ami az egyház ügyeinek irányításához kell. Ezzel együtt jár az a hatalom és felhatalmazás, amely az Úr nevében történõ megáldáshoz, a betegek kézrátétellel történõ gyógyításához, és a mennyei erõk segítségül hívásához szükséges. Szent és sérthetetlen. Isteni tulajdonságokkal rendelkezik. Felhatalmazása a földi életben kerül kifejezésre, és átnyúlik a halál fátylán. Remélem, érdemesek vagyunk arra a papságra, amit viselünk. Megpróbállak rábeszélni benneteket, mindannyiótokat, hogy olyan módon irányítsátok életeteket, hogy érdemesek legyetek erre. Amint már emlékeztettek rá minket, ez a nagy bûn idõszaka a világban. Senkit nem kell erre emlékeztetni. Állandóan ki vagyunk téve a pornográfia szennyének és mocskának, a buja és bûnös viselkedésnek, amely teljesen elfogadhatatlan mindazok számára, akik Isten papságát viselik. Kihívást jelent a világban dolgozni, és annak szennyét kerülgetve élni. A tisztességtelenség burjánzik. Ez megnyilvánul a csalásban, amely az iskolákban folyik, a leleményes cselszövésekben, az üzleti életben, amelyben rabolnak és sikkasztanak. Kísértések vannak mindenütt körülöttünk; sajnos néhányan engednek nekik. Testvérek, legyetek erõsek! Emelkedjetek felül a világ bûnein! Nem kell prûdnek lennünk. Nem kell hivalkodnunk azzal, hogy „különbek vagyunk”. Csak személyes becsületességünk, a jó és rossz közötti ítélõképességünk, és egyszerû õszinteség kell, hogy irányítsa cselekedeteinket. Éljünk az evangélium szerint otthonunkban. A szeretet õszintén nyilvánuljon meg férj és feleség, gyermekek és szülõk között. Fogjátok vissza haragotokat! Legyetek teljesen hûségesek egymáshoz! Egyszerûen „tégy csak mindig jót, a jutalmad meglesz” (Egyházi énekek, 60. o.). Éljetek úgy, hogy minden reggel le tudajtok térdelni imádkozni, a Szentlélek útmutatását és irányítását, valamint oltalmazó erejét kérve, amint napi munkátokat készültök végezni! Éljetek úgy, hogy minden este mielõtt nyugovóra tértek, szégyen, nyugtalanság nélkül, és anélkül, hogy a bocsánatáért kellene könyörögnötök, az Úr elé járulhassatok. Nem habozok azt mondani, hogy Isten megáld benneteket, ha ezt teszitek. Egyszer megöregszetek, és visszatekintetek életetekre. Azt mondhatjátok majd: „Becsületesen éltem. Nem csaptam be senkit, még magamat sem. Kedvemet leltem feleségem társaságában, aki gyermekeink édesanyja. Büszke vagyok ezekre a gyermekekre. Hálás vagyok Istennek nyilvánvaló áldásaiért.” Ha ilyen lesz a sorsotok, ígérem, hogy amikor az öregkor árnyékai gyûlnek körülöttetek, hálakönnyek lesznek szemetekben, és egy hálás szív lüktet mellkasotokban. Most, néhány évvel ezelõtt, és több mint tíz évvel ezelõtt is az egyház püspökeirõl beszéltem errõl a szószékrõl. Ma este szeretnék visszatérni röviden erre a témára. Szívemben nagyon becsülöm püspökeinket. Mélységesen hálás vagyok a Mindenható kinyilatkoztatásáért, amelynek eredményeképpen létrejött és mûködik ez a hivatal. Mint mindannyian tudjátok, tavaly õsszel szörnyû vihar pusztított Közép-Amerikában. A Mitch hurrikán hat napon és hat éjszakán át söpört végig azon a területen, és különösen Hondurasban. A szél kegyetlenül fújt, az esõ szakadatlanul esett. A folyók felduzzadtak, és magukkal ragadták a partjukra épített házakat. Több mint 200 hidat mosott el az ár Hondurasban, megbénítva ezzel a közlekedést. A magasan fekvõ részekrõl a talaj sártenger formájában zúdult a tenger felé. A házakat az ablakok tetejéig elöntötte az ár. Elöntötte a kerteket és az utcákat. Az emberek rémülten menekültek, mindenüket hátrahagyva. Egyik püspökünk szerzett egy nagy teherautót, és elindult összegyûjteni embereit, hogy egy magasabban fekvõ területre vigye õket. Amikor a teherautó már nem tudott továbbmenni, valahogy szerzett egy csónakot. Gondját viselte nyájának. Lementem oda, hogy megnézzem, mi történt, és vigaszt nyújtsak, ahol lehet. Csodát láttam. Tanúja voltam mûködés közben az egyház egyszerû és mégis csodálatosan hatékony szervezettségének. Az egyház minden tagjának van püspöke vagy gyülekezeti elnöke. Csak dicsérni tudom a segítségnyújtásban tett másféle erõfeszítéseket, amelyek a világ minden részérõl érkeztek. De végtelen bámulattal állok az elõtt a csodás módszer elõtt, amellyel az egyház dolgozott. A püspökök kéréssel fordultak cövekelnökükhöz, akik kéréssel fordultak a területi elnökséghez, amely kéréssel fordult a központhoz itt, Salt Lake Cityben. Órákon belül nagy mennyiségû alapvetõ fontosságú élelmiszer, gyógyszer és ruházat indult útnak raktárainkból. Béreltek egy raktárt San Pedro Sulában, a legnagyobb mértékben megrongálódott területen. A püspökök szervezték meg, hogy embereik egymást váltva dolgozzanak a raktárban, és mûanyag tasakokba pakoljanak elég élelmet egy család egy heti ellátására; ruhát, amit a hátukra terítenek; és orvosságot, hogy megóvják õket a betegségektõl. Minden püspök ismerte a saját embereit. A segítõegylet elnökével együtt ismerték igényeiket. Nem közalkalmazottként dolgozó arcnélküli idegenek voltak, akik itt dolgoztak. Barátok voltak, mindannyian tagjai egy gyülekezeti családnak, amely elég kicsi ahhoz, hogy ismerjék egymás igényeit. Nem volt vita, nem volt kapzsi tolongás az élelemért és a ruháért. Minden szabályosan zajlott. Rendszer volt benne. Barátságos társaság volt. A szeretet és a törõdés ösztönözte õket, és a sürgõs szükségleteket gyorsan kielégítették. Ez volt az evangélium mûködés közben, csendes és nagyszerû módon. A víz végül elapadt, de a sár vékony és ronda bevonat formájában ott maradt mindenen. Semmi nem volt olyan értékes, mint a lapát és a talicska. És ismét a püspökök irányítása alatt, a sarat együtt tisztították le a házakról. Egyik szombaton elmentünk egy gyülekezeti házba. Sok ember volt ott, és a püspök is, nyájának szeretõ atyja, aki irányította õket. Az ülõhelyeket, amelyek a vízben úsztak, kivitték és alaposan megtisz-tították. A sarat levakarták a falakról és a padlóról. Aztán elõkerültek a súrolók és a törlõkendõk, és az épület szombat este még sötétedés elõtt készen állt a vasárnapi istentiszteletre. Alázatos hálával, tisztelettel és csodálattal állok ennek az egyháznak a püspökei elõtt. A legszörnyûbb körülmények között láttam õket a hondurasi La Limában. Beszéltem velük, kezet fogtam velük, szerettem õket. Mennyire hálás vagyok ezekért az emberekért, akik saját kényelmükre ügyet sem vetve idejüket, bölcsességüket adták, és ösztönzésüket világszerte egyházközségeink irányításához. Nem kaptak mást cserébe, mint embereik szeretetét. Nincs pihenés számukra vasárnap, és máskor sincs nagyon sok. Õk azok, akik legközelebb állnak az emberekhez, a legjobban ismerik szükségleteiket és körülményeiket. Hivataluk feltételei ma ugyanazok, mint Pál idejében voltak, aki ezt írta Timótheusnak: „Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségû férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszeretõ, a tanításra alkalmatos; Nem borozó, nem verekedõ [vagyis nem erõszakos személy], . . . versengéstõl mentes, nem pénz-sovárgó” (1 Tim. 3:2-3). Titushoz írt levelében Pál hozzáteszi: „szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; . . . A ki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománynyal és meggyõzhesse az ellenkezõket” (Tit. 1:7, 9). Egész gyermekkorom és ifjúságom évei alatt, egészen addig, amíg fel nem szenteltek elderré, és haza nem jöttem a missziómból, egyetlen püspököm volt. Figyelemre méltó ember volt. 25 évig szolgált. Ismertük õt, és õ is minket. Mindig úgy szólítottuk, hogy „Duncan püspök”, õ pedig mindig keresztnevünkön szólított minket. Nagyon tiszteltük, majdhogynem félve. De nem féltünk tõle.Tudtuk, hogy a barátunk. Nagyon nagy egyházközsége volt, és milyen jól szolgálta az embereket! Beszédet mondtam a temetésén. Saját apám mellett valószínûleg õ gyakorolta ifjúkori életemre a legnagyobb hatást. Mennyire hálás vagyok neki! Azóta számos püspököm volt. Kivétel nélkül mind odaadó és ösztönzõ vezetõ volt. Most hadd mondjak néhány szót közvetlenül a püspökökhöz, akik velünk vannak ma este. És amit mondok, annak nagy része vonatkozik a cövekelnökökre és a hasonló elhívásban mûködõkre is. Remélem, tudjátok, hogy szívemben nagy szeretetet érzek irántatok. Tudom, hogy az emberek szeretnek benneteket. Nagyon bíznak bennetek. Azzal, hogy elhívtunk benneteket, teljes bizalmunkat belétek vetettük. Elvárjuk tõletek, hogy megálljátok a helyeteket az egyházközség elnöklõ fõpapjaként, az emberek tanácsadójaként, a bajba jutottak védelmezõjeként és segítõjeként, a bánattól szenvedõk vigasztalójaként, a szükségben lévõk támogatójaként. Elvárjuk tõletek, hogy megálljátok a helyeteket mint védõi és oltalmazói a tannak, amit egyházközségetekben tanítanak, a tanítás minõségének, és a sok hivatal betöltésének, amire szükség van. Személyes viselkedéseteknek kifogástalannak kell lennie. Becsületesnek kell lennetek, mindenféle szégyenletes dologtól távol kell állnotok. Példátok határozza meg azt az irányt, amit az emberek követni fognak. Bátran le kell lepleznetek a bûnt, késze legyetek kiállni a jó mellett, tántoríthatatlannak kell lennetek az igazság védelmében. Habár mindez határozottságot igényel, kedvesen és szeretettel kell végezni. Ti vagytok az egyházközség atyja, és az emberek õrzõje. Segítõ kezet kell nyújtanotok feléjük bánatuk, betegségük és nehéz helyzetük idején. Az ároni papság elnökei vagytok, és tanácsosaitokkal együtt ti vezetitek a diakónusokat, a tanítókat és a papokat, hogy lássátok, „az Úr tanítása és intése szerint” fejlõdnek-e (Ef. 6:4). Feleségetek számára férjek vagytok, szeretett társaik, védelmezõik és eltartóik. Gyermekeitek számára apák vagytok, szeretettel kell nevelnetek, és figyelmesen tanítanotok õket. Talán azt várjátok, hogy az ellenség ellenetek dolgozik. Nektek minden embernél jobban kell önmérsékletet tanúsítanotok, távol kell tartanotok magatoktól a bûn és a gonoszság minden formáját életetekben. Óvakodnotok kell a pornográfiától, kapcsoljátok ki a televíziót, amikor szemérmetlen szórakoztató mûsort sugároznak, legyetek tiszták gondolatban és cselekedetben. Nem használhatjátok fel hivatalotokat arra, hogy elõsegítsétek vele üzleti érdekeiteket, máskülönben megvádolhatnak benneteket, hogy hasznot húztok püspöki szolgálatotokból. Izráel közönséges bírái vagytok. Ez majdhogynem elrettentõ feladat. Néhány esetben még azt is el kell döntenetek, alkalmas-e a kérdéses ember arra, hogy az egyház tagja legyen. El kell döntenetek, érdemesek-e a keresztelésre, az ároni papságba történõ felszentelésre, alkalmasak-e a missziós szolgálatra, és mindenek elõtt el kell döntenetek, hogy érdemesek-e belépni az Úr házába, és ott részesülni az áldásokban. Tudnotok kell, nem éhezik-e valaki, nincs-e valaki ruha vagy hajlék nélkül. Ismernetek kell mindazoknak a körülményeit, akik felett elnököltök. Vigasztalónak és vezetõnek kell lennetek az emberek számára. Kaputoknak mindig nyitva kell állnia mindenféle segélykiáltás elõtt. Hátatoknak erõsnek kell lennie, hogy osztozhassatok terheiken. Szeretettel kell nyújtanotok a kezeteket még a bûnösök felé is. Testvéreim! A Mindenható áldásait kérem rátok abban a nagy feladatban, ami rátok hárul. Isten áldjon meg benneteket egészséggel és erõvel. Érintse meg elméteket bölcsességgel és értelemmel, megbecsüléssel és szeretettel. A rátok bízott emberek érdekei legyenek a meghatározó dolgok életetekben, anélkül, hogy fel kelljen áldozni a foglalkozásotokat, vagy a családotokra fordított kellõ figyelmet. Köszönetet mondok az Úrnak mindannyiótokért. Szeretlek benneteket azért, amit csináltok. Imádkozom értetek, mindannyiótokért, bárhol is vagytok. Megpróbállak rábeszélni benneteket arra, hogy tartsátok távol magatokat az ellenség dárdáitól. Azt tanácsolom nektek, hogy vegyétek fel Isten teljes fegyverzetét. A mennyek áldásai szálljanak feleségeitekre és gyermekeitekre. Egyszer felmentenek benneteket. Az a nap szomorú lesz. A rátok bízott emberek emléke végigkísér egész életetek során. Megszentelik napjaitokat, békét, nyugalmat, boldogságot hoznak. Isten áldjon benneteket, szeretett testvéreim, ezért imádkozom alázatosan, Jézus Krisztus nevében, ámen.