Gordon B. Hinckley elnök
Nagyszerûek az áldásaink. Roppant nagy felelõsség hárul ránk. Félelem nélkül haladjunk elõre, hogy az emberek között mindenütt kiterjesszük az Úr igazságát!
Testvéreim, két csodálatos nap volt ez. A Szentlélek sugalmazása és ereje pihent rajtunk. Együtt örvendezünk. Ahogy e konferencia végéhez érünk, minden okunk meg van rá, hogy köszönetet mondjunk az Úrnak az Õ áldásaiért.
Csodálatos volt a zene. Felemeltek és gyarapítottak minket azok az énekkarok és kórusok, melyek nekünk énekeltek. Az imák közelebb vittek minket az Úrhoz, és azok, akik szóltak hozzánk, azt a Szentlélek ereje által tették.
Most a függöny fokozatosan le- gördül, lezárja ezt a figyelemre méltó és kivételes századot. Egy szempontból szégyenletes idõszaka volt a világtörténelemnek. Valamennyi század közül ez volt a legrosszabb, mert több háború volt benne, az emberek egymással szemben nagyobb embertelenséget tanúsítottak, több konfliktust és bajt hozott, mint a világ történelmének bármely más százada. Valamennyi idõszak között ez volt a legvéresebb. Ez egy olyan idõszak, amikor az igazság ellensége a pusztítás, a nyomor és a fájdalom gonosz hatását hozta el milliók után millióknak, mint ahogy tanúi vagyunk annak, ami Jugoszláviában megy végbe. Mindannyiunk Atyja bizonyára sír, amikor lenéz az Õ civakodó gyermekeire.
De tágabb értelemben ez volt a legjobb minden évszázad közül. A föld hosszú történelme során nem létezett még olyan, mint ez. Az ember várható életkora több, mint 25 évvel meghosszabbodott. Gondoljunk csak bele! Ez csoda! A tudomány gyümölcsei nyilvánulnak meg mindenütt. Egészében véve tovább élünk, jobban élünk. Ez a nagyobb megértés és tudás korszaka. Nagyon változatos világban élünk. Ahogy többet tudunk meg egymásról, úgy növekszik megbecsülésünk. Ez a megvilágosodás egy korszaka volt. Az újkori orvoslás, utazás, a kapcsolatteremtés csodáit alig tudjuk elhinni. Mindezek olyan új lehetõségeket nyitottak meg elõttünk, amelyeket meg kell ragadnunk, s amelyeket az Úr munkájának elõmozdításáért fel kell használnunk.
És e csodálatos ajándékok mindegyike felett ott van Jézus Krisztus evangéliumának, az azzal járó valamennyi csodálatos felhatalmazásnak és áldásnak a visszaállítása. Ez bizony az idõk teljességének sáfársága, magával hozva azt, ami soha többé nem vétetik el a földrõl.
Hiszem, hogy Péter rólunk beszélt, amikor ezt mondta: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el titeket” (Péter I. 2:9).
Most testvéreim, szívünkben azzal az elhatározással térjünk vissza otthonainkba, hogy egy kicsit jobban csináljuk, mint ahogy a múltban! Mindannyian lehetünk egymással egy kicsit kedvesebbek, egy kicsit nagylelkûbbek, egy kicsit figyelmesebbek. Egy kicsit elnézõbbek és barátságosabbak lehetünk azokhoz, akik nem a mi hitünket vallják. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy fennhéjázók vagy önelégültek legyünk. Kötelességünk, hogy ne csak sajátjaink, hanem mindenki más felé is segítõkészen forduljunk. Ha így teszünk, akkor az egyház iránti érdeklõdésük és tiszteletük növekedni fog.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy nagy baj idején egyházként humanitárius segítséget nyújtunk. Meglehetõsen sokat tettünk, és áldást hoztunk sok olyan ember életébe, akik nem osztják hitünket, de akik szintén gyermekei a mi Atyánknak. Amíg vannak hozzá eszközeink, tovább folytatjuk ezt. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik támogatták ezt az erõfeszítést.
Folyamatosan dolgozzunk családunk megerõsítésén! A férjek és a feleségek teljes hûséget fejlesszenek ki egymás iránt! Ne vegyük természetesnek, hogy egymáséi vagyunk, hanem állandóan dolgozzunk azon, hogy egymás iránt szeretetet és tiszteletet tápláljunk! Óvakodnunk kell a hibakereséstõl, a haragtól és az egymással szembeni tiszteletlenségtõl.
Szülõk, oltalmazzátok családotokat! Világosságban és igazságban neveljétek fel gyermekeiteket úgy, ahogy azt az Úr megparancsolta! Árasszátok el õket szeretettel, de ne kényeztessétek el õket! Osszátok meg velük bizonyságotokat! Olvassátok együtt a szentírásokat! Vezessétek és óvjátok õket! Nincs nagyobb áldásotok és felelõsségetek azoknál, mint akiket az Úr a ti gondjaitokra bízott. Imádkozzatok együtt! Semmi sem helyettesítheti a családi imát, amikor együtt letérdeltek az Úr elõtt.
Legyünk õszinte és becsületes nép, akik mindig, minden körülmények között helyesen cselekednek!
Nagyszerûek az áldásaink. Roppant nagy felelõsség hárul ránk. Térdeljünk le és kérjünk irányítást az Úrtól! Azután álljunk fel, húzzuk ki vállainkat és félelem nélkül haladjunk elõre, hogy az emberek között mindenütt kiterjesszük az Úr igazságát!
Most, amikor befejezem, késztetést érzek arra, hogy bejelentsem: azt tervezzük, hogy valamennyi építés alatt áló templom mellett újjáépítjük a Nauvoo Templomot. Az egyház egyik tagjának és az õ családjának igen jelentõs hozzájárulása teszi ezt lehetõvé. Hálásak vagyunk neki. Egy kis idõbe beletelik, míg ez megtörténik, de az építészek már hozzáláttak a munkájukhoz. Ez a templom az idõ legnagyobb részében nem lesz zsúfolt; valamennyire elszigetelt lesz. De feltételezzük, hogy a nyári hónapok alatt sok munkát végeznek majd itt. És az új épület azok emlékmûveként fog állni, akik az elsõ ilyen épületet emelték a Mississippi partján.
Megismétlem, amit már korábban mondtam. Szeretlek benneteket. Áldásomat és bizonyságomat hagyom errõl a nagyszerû és csodálatos utolsó napi munkáról. Isten legyen veletek, amíg hat hónap múlva újra találkozunk, Jézus Krisztus nevében imádkozom, ámen.
Previous
