Ez a mi napunk James E. Faust elnök második tanácsos az Elsõ Elnökségben A modern tudomány és technika csodái nem emelnek fel minket. A jövõre való felkészülésünk során a nagy kihívás valójában az, hogy szellemileg felvilágosultabbak legyünk. Kedves testvéreim és barátaim! Komolyan törekszem a Szellem sugalmazására addig a néhány percig, amíg ennél a szószéknél állok. Útmutatásért és bölcsességért imádkozom, hogy amit mondok, elfogadható legyen Meny-nyei Atyánk számára. Testvéreim, miénk az az idõszak, amelyrõl Joseph Smith próféta a következõket mondta: „amelyrõl próféták, papok és királyok [a régmúlt idõkben] különös gyönyörûséggel beszéltek; és örömteli megérzéssel látták elõre azt a napot, amelyben élünk; és mennyei, boldogságtól sugárzó elõrelátástól fellelkesülve énekeltek, írtak és prófétáltak napjainkról; . . . mi vagyunk az a kegyelt nép, akit Isten kiválasztott, hogy véghezvigyük az utolsó napok dicsõségét.”1 Amióta Joseph Smith próféta ezt elmondta 1842-ben, az emberek több tudást szereztek, mint egész addig az õ szolgálata elõtt. A következõ század küszöbén állunk. Ebben a jó kilátást nyújtó helyzetben emlékeznünk kell arra, hogy az elmúlt 2000 év legjelentõsebb eseményei nem a tudomány, a technika és a közlekedés csodái voltak, hanem az Üdvözítõ engesztelõ áldozata, valamint az evangélium visszaállítása a papság kulcsaival és felhatalmazásával. Ez a két egyedülálló esemény továbbra is mérhetetlen jelentõségû lesz az emberiség számára, ahogy haladunk elõre az idõben. A múlt, a jelen és a jövõ e körül az isteni közbenjárás körül forog. 1901. január 1-én pontosan ebben az épületben az Elsõ Elnökség eképpen üdvözölte a világot: „Egy új század virrad ma a világra. Az éppen lezárult száz év volt a legjelentõsebb idõszak az emberiség történelmében ezen a bolygón. Száz nap alatt is lehetetlen volna még csak röviden is összefoglalni a jelentõs eseményeket, a csodálatos fejlõdéseket, a nagy teljesítményeket, a hasznos találmányokat és felfedezéseket, amelyek az emberiség szüntelen meneteléseként jellemzik a most magunk mögött hagyott tíz évtizedet. A tizenkilencedik század puszta említése is eszünkbe juttatja a haladást, a fejlõdést, a szabadságot és a fényt. Boldogok vagyunk, hogy ennek csodái között élhetünk, és részesülhetünk értelmi kincseinek gazdagságában!”2 Amikor száz évvel ezelõtt ez a kijelentés elhangzott, az emberek még lovaskocsival jártak. A telefon és az elektromosság még gyerekcipõben járt. Nem volt légi közlekedés, nem volt e-mail, telefax vagy Internet. Robbanás következett be a világi ismeretekben. Hiszek abban, hogy Isten tárta fel ezeket az értelmi kincseket, hogy elõsegítsék az Õ céljait a földön. Az új század hatványozott haladást idéz elõ ezekben a kincsekben. Mai üzenetem arról szól, hogy készüljünk fel a jövõre. Ez a mi idõnk, és ebbe nem csak annyi tartozik bele, hogy az óránkat nézzük. Néhányan egész nyugtalanul nézegetjük óránkat, amint rendíthetetlenül ketyegnek a következõ század felé. Az idõrõl való tudomásunk befolyásolja azt, hogy mit gondolunk vagy teszünk. Ezt szemlélteti egy történet, amely egy étterem kirakatában álló óráról szól. „Az óra néhány perccel dél után megállt. Egy nap egyik barátja megkérdezte a tulajdonostól, tudja-e, hogy az óra nem jár. ,Igen - válaszolta az étterem-tulajdonos -, de meglepõdnél, ha tudnád, hány ember néz rá erre az órára; akkor pedig azt gondolják, hogy éhesek, és bejönnek valamit enni.’ ”3 Bárcsak volna valamiféle isteni óra, ami szellemi éhséget keltene az emberekben! Mire éhezik a legtöbb ember? Azt hiszem, a szellemi és az erkölcsi vezetésre. A technikában bekövetkezõ fejlõdések, a tudomány találmányai és az orvostudomány csodái káprázatosak és szinte hihetetlenek. De helyesen kell használnunk azokat, hogy örömöt okozzanak nekünk, és ehhez szellemi és erkölcsi vezetésre van szükség. A civilizáció hosszú ideje létezik. Habár a számítógépek nagyfokú kényelmet biztosítanak és csodálatosan hasznosak a fáradságos munka visszaszorításában, eszünkbe jut, hogy a nefiták boldogan éltek4 számítógépek nélkül is. Az elektronika csodái valójában néhány csapdát is rejthetnek magukban. Az Interneten való keresgélés például olyan dolgokba ránthat bele minket, amelyek - ha rabjaivá válunk - lerombolhatják házasságunkat, otthonunkat, sõt életünket is. Sokakat foglalkoztat ma a 2000. év problémája, és sokakat aggaszt a gyorsan közeledõ dátum amiatt, hogy a számítógépek miként mérik az idõt. Valaki ezt mondta egyszer az idõrõl: „Az idõ változik: fiatalon megy, életünk közepén száll, idõs korban pedig lejár.”5 Mindennapi munkánk nagy részében az elektronikára vagyunk utalva, és természetesen foglalkoztat bennünket az, hogy a számítógépeket át kell programozni ahhoz, hogy a következõ században is mûködjenek. Bár némi probléma adódhat, azért én bízom abban, hogy nem fog bekövetkezni olyan nagyméretû katasztrofális számítógépzavar, amely tönkretenné a társadalmat, amint átlépünk a következõ századba. Sokkal inkább aggódom a társadalom hagyományos értékeinek pusztulása miatt. Valóban, sokkal jobban aggaszt tisztességünk, becsületünk, tisztelettudásunk, udvariasságunk és nemi tisztaságunk erkölcsi számítógépének sikertelensége. Hány ember van ma, aki valóban megvesztegethetetlen? Milyen sokan vannak, akiket felkapott a szónoklás népszerûségenek hulláma. Az erkölcsi értékek ilyen romlása amiatt következik be, hogy Isten tanításait elkülönítjük a személyes viselkedéstõl. A tisztességes nõk és férfiak személyesen elkötelezik magukat amellett, hogy megfelelnek bizonyos önként vállalt elvárásoknak, mindenféle külsõ ellenõrzés vagy felügyelet szükségessége nélkül. Remélem, hogy fel tudjuk tölteni erkölcsi számítógépeinket a becsületesség három elemével: bánjunk igazságosan magunkkal, bánjunk igazságosan másokkal, és ismerjük meg az aratás törvényét. Azt is remélem, hogy az Üdvözítõ iránti személyes imádatunk mesterkéletlen marad, és így az evangéliumi igazság egyszerû magasztossága békével tölthet el bennünket. Meg kell õriznünk hitünket egyszerûnek, és imádatunkat tisztának. A vallás több, mint formaság; a vallás becsületesség. Nincs kétségem afelõl, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza mint szervezet meg tud felelni a 2000. évbe való átlépés kihívásának. A tagság növekedése, az új templomok száma és a sugalmazott szervezet mind készen áll arra, hogy erélyesen lépjen át a következõ századba. Nagyon dicséretes, hogy a technika képeit elménkben tartjuk, de ahhoz, hogy szellemileg elõre haladjunk, az Üdvözítõ képmását kell arcunkon6 és szívünkben viselnünk. Amint a 2000. év mérföldkövéhez közeledünk, nagy az izgatottság, mivel nem csak egy új századba lépünk át, hanem egyben a harmadik évezredet kezdjük meg Jézus Krisztusnak, a világ Üdvözítõjének és Megváltójának születése óta. Ez a páratlan személyiség - a názáreti Jézus - mindenféle rang, társadalmi tisztség vagy vagyon nélkül változtatta meg a világot. Amennyire tudjuk, élete során nem volt sem földje, sem bármiféle világi dolga, kivéve azt az egyszerû ruhát, amit viselt. Üzenete is egyszerû volt: „Békesség e háznak!”7 „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.”8 „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”9 Ezekkel és más egyszerû alapelvekkel egy új életmódot vezetett be. A szeretetrõl, a remény és megváltás tanairól tanított, és az ösvényrõl, amely a békéhez vezet e világon és a következõ életben. Beszélt a feltámadásról, amikor a szellemi sötétség eltûnik, és az örök élet ragyogó fénye és reménye az egész emberiségnek megadatik. Mennybemenetelét követõen Péter, Jakab és János, valamint a többi iskolázatlan apostol és hetvenes szellemileg megerõsödött, amikor ezt a világosságot hozó üzenetet elvitték a világba. Ez a kis misszionárius csapat kezdetleges közlekedési és kommunikációs eszközeivel bátran ment elõre ezzel az új, reményteljes üzenettel. Méltóságteljes munkát végeztek azáltal, hogy Krisztus sugalmazott tanait mindenhová eljuttatták. A közlekedésben és a hírközlésben bekövetkezett javulások segítettek a kezdeti egyháznak abban, hogy nagy iramban haladjon elõre az evangélium hirdetése. A média közlései több érdeklõdõvel ismertetik meg misszionáriusainkat. Az egyház által kiadott videofilmek segítenek a misszionáriusoknak elmagyarázni az evangélium üzenetét és az egyház küldetését. De vajon mi személyesen megtesszük-e a ránk esõ részt, hogy ezt a szent munkát elõrevigyük? Ma az információs sztráda, annak összes kommunikációs eszközével együtt lehetõséget nyújt nekünk arra, hogy a küldetést ezerszer gyorsabban és könnyebben végezzük, mint Péter, Jakab, János és a többi félelmet nem ismerõ tanítvány. Hírnökök ezrei mennek - lábukon a békesség evangéliumának sarujával - Isten üzenetével elõre. A technika jelentõs segítséget nyújt az egyház folyamatos missziójához. Az 1950-es évek vége felé, amikor a sugárhajtású repülõgépek korszaka elkezdõdött, David O. McKay elnök egy sugárhajtású repülõ-gépbe szállt, miután felszentelte az Új-Zélandon lévõ templomot. Amikor Los Angelesbe ért, azt mondta elder Henry D. Taylornak és a többieknek: „Testvérek, jövõ csütörtökön, amikor az Elsõ Elnökség és a Tizenkettek Tanácsa találkozik, javaslatot teszek arra, hogy cövek szervezõdjön Új-Zélandon.” Aztán azt mondta: „Ezekkel a gyors repülõgépekkel lehetõvé válik az általános felhatalmazottak számára, hogy gyorsan eljussanak a világ bármely részére, és így meg tudják látogatni a megszervezett cövekeket.”10 Jelenleg több száz cövek mûködik az Egyesült Államok határain kívül. A kommunikációban és a közlekedésben ebben az utolsó évszázadban bekövetkezett javulások felgyorsították az iramát annak, ahogy az Úr szava kijön Sionból.11 Azt érzem, amit Ésaiás, aki a mi idõnkrõl beszélt, amikor azt mondta: „Teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.”12 Hiszem, hogy a tudás eme csodálatos áradása fokozta képességünket arra, hogy elvigyük az Úr megváltó üzenetét a világnak: hirdetni kell a bûnbánatot és a bûnök bocsánatát az õ nevében az összes nemzetek között.13 Ahogy közeledünk a 2000. év felé, a technika csodáinak elsajátítása miatti nyomás egyre nagyobb kihívást jelent. Ebben a hajszában technikailag bölcsek lehetünk, de szellemi analfabétákká is válhatunk egyúttal. Az oktatás kétségtelenül megnyitja elõttünk a jövõ kapuit. De biztosnak kell lennünk abban, hogy hitünk számítógépe úgy mûködik, hogy szilárdan meg tudunk maradni a becsületesség útján. Ezt úgy tehetjük meg, ha minden nap imádkozunk, olvassuk a szentírásokat, családi esteket tartunk, és minden nap megtartjuk szövetségeinket és szertartásainkat. Imádatunknak a külsõ jelképeknél mélyebbre kell hatolnia, megragadva az emberi viselkedés egyszerû, rejtett elveit, amelyek az Üdvözítõ tanításaiban testesülnek meg: „Teljes szívbõl bánjátok meg bûneiteket és térjetek vissza énhozzám.”14 Hitünkben olyanokká kell válnunk, mint a kisgyermekek, és meg kell keresztelkednünk az Õ nevében.15 Udvariasnak kell lennünk másokkal való kapcsolatainkban, cselekedeteinkben és beszédünkben olyan értékeket kifejlesztve, mint a kedvesség és a tisztelet. Az Üdvözítõ nekünk szóló parancsa így szól: „szeressétek ellenségeiteket, és áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, tegyetek jót azokkal, akik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, akik aljasul kihasználnak és üldöznek benneteket.”16 Az összes kihívás közül, amit kaptunk, a legnehezebb ez: „Legyetek tehát tökéletesek, mint ahogy én, vagyis mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.”17 A tökéletesség örök cél. Bár a halandó életünk során nem lehetünk tökéletesek, az erre való törekvés olyan parancsolat, amelyet az engesztelõ áldozat révén végülis meg tudunk tartani. Ne feledjétek, hogy a modern tudomány és technika csodái nem emelnek fel minket. A jövõre való felkészülésünk során a nagy kihívás valójában az, hogy szellemileg felvilágosultabbak legyünk. Mindezeket az új, egyre gyarapodó szellemi javakat bizonyára nagy erõfeszítések és sok tanulás árán kell elsajátítani. Azonban a technikai tudás nem teljesen hasznos, ha nincs szellemi célja és jelentése. Biztos vagyok benne, hogy az Úr elvárja tõlünk, hogy ezt a tudást az Õ céljainak elõmozdítására, és az emberiség javára használjuk fel, de mielõtt a technikát ilyen célokra fordítanánk, magasztos eszményeket kell a céljainkká és vágyainkká tennünk. Ahogy közeledünk az Üdvözítõ születésétõl számított harmadik évezred kezdetéhez, miként folytassuk az Õ munkáját mi tízmillióan, akik megkeresztelkedtünk az Õ nevében? Tehetjük úgy, hogy követjük a Hinckley elnök, az Elsõ Elnökség, a Tizenkettek Kvóruma és az általános felhatalmazottak útmutatását. Munkánk nagy részének a középpontjában saját életünk és gondolkodásunk megváltoztatása kellene álljon. Ez magában kell foglalja azt, amit az Üdvözítõ az új parancsolatnak hívott: „hogy egymást szeressétek.”18 Juhainak legeltetése mindannyiunknak folyamatos felelõssége.19 Amint Joseph Smith utalt rá, ez a mi napunk és a mi idõnk. Hiszem, hogy a jövõ nagyobb áldásokat tartogat az emberiség számára, mint valaha. Örvendezek a szellemi tudás nagymértékû áradása miatt, amikor „az Úr dicsõségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert.”20 A tudás és az intelligencia mint gyenge esõ hull az égbõl21, hogy megáldja mindannyiunk életét. Meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy hittel haladjunk elõre a 2000. év mögött egy reménytõl ragyogó jövõt látva, és felismerve, hogy minden jó adomány az isteni gondviselésbõl származik. Ezzel a megnövekedett tudással nagyobb felelõsség is jár. Ha keményen dolgozunk, bölcsen sáfárkodunk és elõrelátóan élünk, az Úr elõsegíti ennek az emelt szintû tudásnak a használatát, hogy elõmozdítsuk az Õ szent munkáját. Gordon B. Hinckley elnök a mi napunk és a mi idõnk prófétája. Teljesen tisztában van ezzel a nagyobb felelõsséggel, és erejébõl telve mindent megtesz azért, hogy véghezvigye Isten szándékait a földön. Mindannyiunknak meg kell tennünk, mindazt, amit csak tudunk, hogy segítsünk elõrevinni ezt a munkát. Ahogy a zsoltáríró mondta: „Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt!”22 Meg vagyok gyõzõdve errõl, és így teszem bizonyságomat az Úr Jézus Krisztus szent nevében, ámen. JEGYZETEK 1. History of the Church, 4:609-610. 2. James R. Clark (szerk.): Messages of the First Presidency of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 6 köt., 3:333. 3. Jacob M. Braude (szerk.): Braude’s Treasury of Wit and Humor, (1964), 178. o.). 4. 2 Nefi 5:27. 5. Evan Esar (szerk.): 20,000 Quips and Quotes, (1995), 812. o. 6. Lásd Alma 5:14. 7. Lukács 10:5. 8. Máté 22:37. 9. Máté 22:39. 10. Henry D. Taylor; Conference Report, 1960. április, 118-119. o. 11. Mikeás 4:2. 12. Ézsaiás 11:9. 13. Lukács 24:47. 14. 3 Nefi 10:6. 15. Lásd 3 Nefi 11:37. 16. 3 Nefi 11:37. 17. 3 Nefi 12:44. 18. János 13:34. 19. János 21:15-17. 20. Habakuk 2:14. 21. William Shakespeare: A velencei kalmár, IV.felvonás, 1. szín, 185. sor. Lásd még 5 Mózes 32:2. 22. Zsoltárok 118:23.