A csüggedés legyőzése Elder Val R. Christensen a Hetvenek közül Ha csak egy kicsit több türelemmel és az Úrban bízva sokkal nagyobb hittel látunk hozzá problémáink megoldásához, akkor eredményesen fogjuk legyõzni nehézségeinket. Mikor egy egyháztag kihívást jelentõ elhívást kap, az teljesen természetes, hogy felidézi azokat az eseményeket és embereket, akik életének ehhez a pontjához eljuttatták. A Hetvenek közé szóló elhívás lehetõséget ad arra, hogy õszinte megbecsülésemet fejezzem ki a barátoknak, a családomnak - fõleg a feleségemnek, Ruth Ann-nek - és az arizonai Phoenix Misszió misszionáriusainak. Mindannyiótokat szeretlek. Már alig várom, hogy a Fülöp-szigeteken élõ csodálatos embereket szolgálhassam. Pár évvel ezelõtt meghívtak, hogy vegyek részt egy esti beszélgetésen, ahol körvonalaztam az embereknek, mi módon kell legyõzni csüggedésünket. A beszélgetés elején felkértem a jelenlévõket arra, hogy egy kártyára írjanak föl egy komolyabb kihívást, amivel éppen szembe kellett nézniük, egy olyan problémát, amit megengednének nekem, hogy a nevük felfedése nélkül megosszak a csoport tagjaival. Amikor felszínre kerültek a problémák, teljesen megdöbbentettek azok a nagy gondok, amelyekkel az életüket látszólag határozottan kézbentartó egyháztagok szembesültek. Íme néhány a felsoroltak közül: 1. Semmi pénzt nem hoz a farmom. 2. A fiamnak halálos betegsége van. 3. Törések egy kamasz gyermekkel való kapcsolatban. 4. A nagyobbik fiam csaknem teljesen vak. 5. Megtanulni elfogadni a fiam halálát. 6. A férjem az életnek csak az árnyoldalát látja, a csodálatos dolgokat nem veszi észre. Sokan szembesülünk nagy kihívásokkal. Még a nagy Énók próféta is szomorú lett látva a világ gonoszságát: „És midõn Énók ezt látta, lelke keserûséggel telt el és megsiratta testvéreit, és így szólt az egekhez: Nem akarok megvígasztalódni. De az Úr így szólt Énókhoz: Emeld fel szívedet, örvendezz és láss!” (Mózes 7:44). Csüggedésünk legyõzése felé legalább három lépést kell megtennünk: 1. Dolgozhatsz a problémához való hozzáállásod átalakításán. Bár munka- vagy életkörülményeidet megváltoztatni nem tudod, mindig tudsz változtatni a hozzáállásodon. 2. Kaphatsz segítséget azoktól, akik közel állnak hozzád-a családodtól, barátaidtól és egyháztagoktól, azoktól, akik a legjobban szeretnek. 3. Az Úr Jézus Krisztusban való hited erõsebbé és teljesebbé fejlesztheted. Változtasd meg a hozzáállásodat! A kétségbeesést gyengítheted azzal, hogy más szemszögbõl nézed a problémát. Nagyon lenyûgözött a Zina Youngról elmondott pionír történet. Szüleinek halála, a rossz termés és a betegség ellenére egy olyan lelki élmény erõsítette meg õt, ami segített neki megváltoztatni az eseményekhez való viszonyát. Az isteni segítség utáni törekvése során meghallotta édesanyja hangját: „Zina, nyugodt tengeren bármelyik tengerész elvezeti a hajóját, ha viszont feltûnnek a sziklák, ki kell kerülni õket.” Gyorsan imádkozni kezdett: „Ó, Mennyei Atyám, segíts engem, hogy jó tengerész legyek, ne törjön össze a szívem a bánat szikláin!” („Mother,” The Young Woman’s Journal, 1911. jan., 45. o.). Gyakran nehéz a körülményeken változtatni, de a pozitív hozzáállás segíthet elhagyni a csüggedést. Fogadd el mások segítségét! A következõ fontos lépés az, hogy légy hajlandó segítséget kérni a körülötted lévõ emberektõl. Sokszor váratlan helyrõl jön a segítség. Néhány évvel ezelõtt sorban álltam a poggyászfeladásnál a chicagói reptéren. Egy idõsebb férfi állt mögöttem. Pár perc eltelte után ezt kérdezte tõlem: „Hova utazik?” Mondtam, hogy Salt Lake City-be megyek. Így szólt: „Én is oda megyek. Maga mormon?” Válaszoltam, hogy igen. Õ elmondta, hogy egész életében utolsó napi szent volt és végre úgy döntött, hogy elmegy a templomba. Amíg a repülõgépre vártunk, kinyitotta a bõröndjét és megmutatta az évek során gyûjtött összes képet a misszionáriusokról. Pár perccel késõbb már úton voltunk és kellemesen elbeszélgettünk a Utah felé tartó repülõút alatt. Megérkezésünk után gyorsan elhagytuk a gépet. Megbizonyosodtam arról, tudja, hova kell mennie és elbúcsúztam tõle. Néhány héttel késõbb ezt a lapot találtam a postámban: „Kedves Christensen testvér, elvesztettem a címét, de aztán megtaláltam. Így írok Önnek egy lapot. Chicagói találkozásunk egy imára adott válasz volt. Én soha nem utazom sehova. Szerettem volna együtt lenni valakivel. Ön sokszor eszembe jutott. Nagyon jól éreztem magam a templomban Salt Lake City-ben. Remélem, találkozunk még! Ezer köszönet a nekem nyújtott segítségéért.” Nem gondoltam, hogy aznap még hasznára leszek valakinek, de hálás vagyok neki azért, mert valóban segítségre volt szüksége és én épp ott voltam, hogy ezt tegyem. Bízzál az Úrban! Beszéltem már arról, hogy másképp kell viszonyulni a dolgokhoz és el kell fogadni a segítséget másoktól. Akkor most hadd beszéljek arról, milyen fontos, hogy nagyobb bizodalmunk és hitünk legyen az Úrban. Egyszer beszélgettem egy nõvel, aki segítséget kapott csüggedése feloldásához. Amíg egy templomi ülés kezdetére várt, felvett egy Mormon könyvét, hogy egy verset elolvasson belõle. Alma könyvében a 34. fejezet 3. versén akadt meg a tekintete: „Azt kérdeztétek az én szeretett testvéremtõl, hogy mitevõk legyetek nehéz helyzetetekben; õ pedig, hogy elõkészítse elméteket, hitre és türelemre buzdított benneteket.” Az Alma könyvében talált szentírás válasz volt imájára. Egyszerû volt az üzenet: annak a problémának a megoldása, amivel szembekerült, hosszú idõt fog igénybe venni. Ha csak egy kicsit több türelemmel és az Úrban bízva sokkal nagyobb hittel látunk hozzá problémáink megoldásához, akkor eredményesen fogjuk legyõzni nehézségeinket. A Tanok és szövetségekben ezt olvashatjuk: „Ha szomorú vagy, fohászkodj az Úrhoz, Istenedhez, hogy felvidítsa lelkedet” (T&Sz 136:29). Imádkozom azért, hogy mindannyian értékeljük azokat a kihívásokat, amivel szembesülünk és próbáljunk meg javítani a hozzáállásunkon, még akkor is, ha problémáink ugyanúgy maradnak. Kérjetek segítséget a barátoktól és a családtól! Bizonyságomat teszem arról is, hogy Jézus Krisztus él és át fog segíteni minket a csüggedésen, ha alázatosan kérjük szeretetét. Jézus Krisztus nevében, ámen.