A papsági kvórum Elder D. Todd Christofferson a Hetvenek Elnökségéb•l Határozzátok el most, hogy megtesztek mindent, ami hatalmatokban áll, hogy papsági kvórumotokból egy nevére érdemes, küldetéséhez hû kvórum legyen! 1918-ban George Goates testvér egy farmer volt, aki cukorrépát termesztett a utah-beli Léhiben. Abban az évben korán jött a tél, és a termény nagyrésze megfagyott a földben. George és fia, Francis számára a betakarítás lassú és nehéz volt. Idõközben infulenza járvány tört ki. A rettegett betegség George fiának, Charles-nak, és három kisgyermekének - két kislány és egy kisfiú - életét is megkövetelte. Mindössze hat nap alatt a gyászoló George Goates három külön utat tett meg a utah-beli Odegonba, hogy a holttesteket hazavigye eltemetni. Ennek a szörnyû közjátéknak a végén George és Francis befogták szekerüket, és útnak indultak a répaföld felé. „[Az úton] egyik cukorrépával megrakott szekér a másik után haladt el mellettük, terményüket a gyárba fuvarozva. Ahogy elhaladtak, minden egyes kocsis üdvözlõen odaintett: ‘Szervusz, George bácsi,’ ‘Õszinte részvétem, George,’ ‘Sajnáljuk George,’ ‘Sok barátod van George.’ Az utolsó szekéren ült . . . szeplõs képû Jasper Rolfe. Vidáman odaintett, és azt kiáltotta: ‘Ez az összes, George bácsi.’ [Goates testvér] Francis-hoz fordult, s azt mondta: ‘Bárcsak mind a miénk lenne!’ Amikor a farm kapujához értek Francis leugrott a nagy, piros répásszekérrõl, és kinyitotta a kaput, amint [apja] behajtott a szántóföldre. [Georges] megállt, megállította az ökröket, . . . és megvizsgálta a földet. . . . Nem volt cukorrépa az egész szántóföldön. Akkor döbbent rá arra, mire célzott Jasper Rolfe, amikor azt kiáltotta: ‘Ez az összes, George bácsi.’ [George] leszállt a szekérrõl, kezébe vett egy maroknyi gazdag, barna földet, amit annyira szeretett, és . . . egy répalevelet, s egy pillanatig úgy nézte munkájának ezen jelképeit, mintha nem tudna hinni a szemének. Majd leült egy rakás répalevélre - ez az ember, aki négy szerettjét hozta haza eltemetni mindössze hat nap alatt; koporsókat készített, sírokat ásott, és még a halottak felöltöztetésében is segített - ez a bámulatba ejtõ férfi, aki sohasem tétovázott, nem hátrált meg, nem ingott meg e gyötrelmes megpróbáltatás alatt - leült egy rakás répalevélre és zokogott, mint egy gyerek. Majd felkelt, letörölte könnyeit, . . . felnézett az égre és azt mondta: ‘Köszönet, Atyám, egyházközségünk eldereiért.’”1 Az ilyen elderekrõl szeretnék ma este beszélni. A testvérekrõl a papságban. A papsági kvórumról. Boyd K. Packer elnök magyarázta, hogy „a régi idõkben, amikor egy embert egy csoportba beválasztottak, megbizatása melyet, mindig latinul írtak, felvázolta a szervezet felelõsségét, meghatározta kik lehetnek tagok, és továbbá magába foglalta ezeket a soha nem változó szavakat: quorum vos unum azaz ‘azt akarjuk, hogy egy légy közülünk.’”2 „Az idõk teljességének sáfárságában az Úr azt az utasítást adta, hogy a papságot kvórumokba kell szervezni, ezalatt olyan testvérek válogatott csoportját értette, amelyek felhatalmazással rendelkeznek, hogy az Õ ügyeit intézzék, és az Õ munkáját elvégezzék. A kvórum testvériség . . . [A kvórumi tagság] jog lesz annak, akit a papság egy hivatalába felszenteltek.”3 Ma a szentírások meghatározzák Jézus Krisztus egyházában a papság kvórumait, és azok kötelességeit, beleértve az Elsõ Elnökséget,4 a Tizenkét Apostol Kvórumát5 és a Hetvenek Kvórumát.6 Sion cövekeiben a „helybéli lelkészek” a fõpapok és az elderek,7 ahogy az ároni papságnak van három kvóruma: a papoké, tanítóké és diakónusoké.8 Hatvan évvel ezelõtt Elder Stephen L. Richards, akkor a Tizenkettõ Kvórumának tagja, tett egy igen hathatós megállapítást a papsági kvórumok funkciójára vonatkozóan. Azt mondta: „Egy kvórum három dolgot jelent: elõször, egy osztály; másodszor, testvériség; harmadszor, egy szolgálati egység.”9 Vizsgáljuk meg röviden a papsági kvórumok e három aspektusát! Elõször, a kvórum egy osztály. Amikor egy papsági kvórum vagy csoport osztályként összegyûlik, tagjai együtt tanulhatnak, tápláltathatnak „Isten jó szavával”10, és növekedhetnek lelkileg. Tanulunk, hogy így jobban taníthassunk.11 Ettõl az évtõl kezdõdõen a papságnak, részben megosztva a segítõegylettel, van egy a tananyagra vonatkozó programja, ami feléleszti a kvórumokat és „prófétaiskolává”12 teheti azokat. A hónap második és harmadik vasárnapján a tananyag az egyház elnökeinek tanításain alapszik. A tanításhoz használt forrás 1998-99-ben a Brigham Young prédikációiból készített szemelvények gyûjteménye. Ez egy tantételekben, és azok alkalmazásában gazdag szöveg. A negyedik vasárnap a tananyag a Tanítások napjainkra címû anyaggal folytatódik, mely lehetõség arra, hogy az Elsõ Elnökség által jóváhagyott forgalomban lévõ evangéliumi kiadványokat tanulmányozzuk. Testvérek, ti akik a kvórumok és csoportok vezetõi vagytok, kérlek addig tanulmányozzátok azokat az utasításokat, amiket az Elsõ Elnökség adott az új tananyagra vonatkozóan, míg teljesen meg nem értitek. Aztán teljesítsétek pontosan! Az ároni papsági kvórumok is remek anyaggal vannak megáldva, bár ez nem mindig volt így. E század elején míg néhány cövek nyomtatott, rendszeres leckevázlatokat készített az ároni papsági kvórumok számára, addig mások hagyták, hogy a fiatalok saját útjukat járják. Ez „néhány, normáinktól eltérõ szokatlan papsági gyûlést” eredményezett. Egy alacsonyabb papsági csoport például megosztotta az órák idejét vallási leckék és olyan ifjúsági kalandregények között, mint a Tom Sawyer, A dzsungel könyve, A vadon szava, a Malacok csak malacok, és a Frank a farmerek között.13 Ma az ilyen „kulturális gyarapodás” más idõre és környezetbe helyezendõ; amikor a kvórum osztályként összegyûlik, az idõ egy magasabb rend dolgainak áll szolgálatában. A ma ároni papsági tananyaga olyan témákat tartalmaz, mint „szövetségek irányítják cselekedeteinket”, „az anyák, és isteni szerepük iránt érzett megbecsülés”, „rokkant emberek méltányolása és támogatása”, és „erkölcsi bátorság”, hogy csak néhányat említsek. Az ároni papsági kvórumok megérdemelnek egy valódi papsági osztályt, egy szilárd kvórumélet részeként. Másodszor, a kvórum testvériség. Az 1982-es októberi általános konferencián Elder Robert L. Backman elmesélte egy Mark Peterson nevû fiatal férfi élményét. Röviddel diakónussá való szentelése után a diakónus kvórum elnöksége találkozót tervezett Markkal és szüleivel otthonukban. „Pontban a megbeszélt órában megszólalt a csengõ. Az elnökség tagjai álltak a tornácon, öltönyben, fehér ingben, nyakkendõben, és mindegyik elhozta szentírásait. Markkal és szüleivel helyet foglalva imával kezdtek, majd mindenkinek, aki ott volt átnyújtottak egy napirendet. Az elnök akkor kinyitotta a szentírását, s megkérte Markot és édesapját, hogy olvassák fel azokat a hivatkozásokat, melyek az ároni papság hatalmáról szólnak, hogy mi az, s mik a diakónus különleges kötelességei. Majd az elnök beszélt Mark különleges felelõsségeirõl és kötelességeirõl: hogyan öltözzön, hogyan kell kiosztania az úrvacsorát, hirnökként viselkednie, összegyûjtenie a böjti felajánlásokat. Aztán megkérdezte Márkot, van-e kérdése. A látogatás végén üdvözölték õt a kvórumban, és felajánlották, segítenek, amikor csak szüksége van rá. Amint távoztak, Mark . . . azt mondta apjának: ‘Lenyûgözõek voltak.’”14 A papsági kvórumok valóban lenyûgözõek lehetnek. Amikor a Hetvenek Kvórumának tagja lettem, feltételeztem, hogy idõvel elfogadnak testvéreim, képes leszek érdemesnek bizonyulni társaságukra. Azt reméltem, egy nap megfelelek és elismernek. Meglepett, hogy rögtön szívesen fogadtak, és kezdettõl fogva testvérként, egyenrangúként kezeltek olyan férfiak, akik sokkal tehetségesebbek, s tökéletesebbek, mint én. Támogattak és bátorítottak, szerettek és tanítottak kvórumomban tagságom legelsõ napjától kezdve. Ennek köszönhetõen egy erõs vágy él bennem, hogy hozzájáruljak a kvórum munkájához, és segítsem testvéreimet amennyire csak tudom. David O. McKay elnök tanította: „Ha a papság csak személyes megkülönböztetést és egyéni felemelkedést jelentene, akkor nem lenne szükség csoportokra és kvórumokra. Az ilyen csoportok isteni felhatalmazás által megalapozott fennállása hirdeti, hogy egymástól függünk, és elengedhetetlenül szükségünk van kölcsönös segítségre s támogatásra.”15 És emlékezzünk arra, hogy sehol máshol nem döntõbb fontosságú a kvórumban élõ testvériség, mint az újonnan megkereszteltek és családjaik esetében! A kvórum és csoportvezetõknek kell biztosítani az irányadó hangot és a munka evezõlapátját minden egyházközségi és gyülekezeti tanácsban a megtértek megtartását illetõen. Harmadszor, a kvórum szolgálati egység. Amikor korábban a melkisédeki papság tananyagáról beszéltem, nem említettem, mi törtténik a hónap elsõ vasárnapján. Ez egy nagyon különleges gyûlés. Az elsõ vasárnap a papságot viselõk kvórumokban és csoportokban találkoznak, hogy megismerjék kötelességeiket, és megtervezzék munkájukat. A napirendben képzés és beszélgetés, beszámolók és megbízások vannak. Ez arra szánt idõ, hogy megtanuljuk, miképp szolgáljunk helyesen a papsági szertartásokban és áldásokban. Ez a papság ügyére fordított idõ. Idõ arra, hogy munkára fogjuk a papságot. El tudok képzelni egy ilyen gyûlést a utah-beli Léhiben 80 évvel ezelõtt, amint az elderek egy tervet készítenek, hogy betakarítsák nehéz sorsú testvérük, George Goates cukorrépáit. Mind a melkisédeki, mind az ároni papsági kvórumok megtalálják lelkületüket a szolgálatban. Nagyszerû elnöklõ fõpapunk és példaképünk, Jézus Krisztus jelentette ki: „A ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És a ki közületek elsõ akar lenni, mindenkinek szolgája legyen. Mert az emberek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltságul sokakért.”16 Évekkel ezelõtt Gordon B. Hinckley elnök említést tett egy a papsági kvórumokra vonatkozó látomásról. Azt mondta: „Csodálatos nap lesz testvéreim - az a nap, amikor az Úr céljai beteljesednek - amikor papsági kvórumaink az erõ horgonyává válnak minden ember számára, aki ahhoz tartozik, amikor minden ilyen férfi azt mondhatja: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza papsági kvórumának tagja vagyok. Készen arra, hogy segítsem testvéreimet minden szükségletükben, ahogy biztos vagyok abban, hogy õk is készek segíteni engem az enyémekben. Együtt dolgozva Isten szövetséges fiaiként növekszünk lelkileg. Együtt dolgozva szégyenkezés és félelem nélkül állhatunk ellen a csapás minden szelének, ami támad, legyen az gazdasági, társadalmi vagy lelki.’”17 Nem szabad tovább halogatnunk a beteljesedés e nagyszerû napját, vagy tovább várnunk rá. Mindegyikõtök, aki elnyert egy felszentelést a papságban, egy kvórumhoz tartozik. Ha olyan helyen élsz, ahol nincs elég testvér egy kvórum megszervezéséhez, akkor tagja vagy egy olyan papsági csoportnak, amely majd kvórummá lesz. Határozzátok el most, hogy megtesztek mindent, ami hatalmatokban áll, hogy papsági kvórumotokból egy nevére érdemes, küldetéséhez hû kvórum legyen! Tanuljatok testvéreitekkel a kvórum osztályában! Maradjatok velük testvériségben a kvórumban! Dolgozzatok velük a kvórum szolgálatban, Jézus Krisztus nevében, ámen. MEGJEGYZÉSEK 1. Vaughn J. Featherstone, Conference Report, 1973. ápr., 46-48.; vagy Ensign, 1973. júl., 36-37. 2. A Royal Priesthood, Melchizedek Priesthood Study Guide (1975-76.), 131. o. 3. „What Every Elder Should Know - and Every Sister As Well: A Primer on Principles of Priesthood Government,” Ensign, 1993. Feb., 9. 4. T&Sz 102:9-10; 107:9, 22, 78-81, 91-92. 5. T&Sz 18:26-27; 107:23-24, 33, 35, 58. 6. T&Sz 107:25-26, 34, 38, 93-97. 7. Lásd T&Sz 20:38-45; 43:15-16; 107:7, 10-12, 17, 89; 124:133-135, 137. 8. Lásd T&Sz 20:46-60; 107:60-63, 85-88. 9. Conference Report, 1938. okt., 118. 10. Moró. 6:4. 11. Lásd T&Sz 50:13-14. 12. Lásd T&Sz 88:127. 13. William Hurtley: „The Priesthood Reform Movement 1908-1922”, BYU Studies, 1973. tele, 138. 14. Conference Report, 1982. okt., 53-54. o.; vagy Ensign 1982. nov., 38. 15. Conference Report, 1968. okt., 84. o.; vagy Improvement Era, 1968. dec., 84. 16. Márk 10:43-45. 17. „Welfare Responsibilities of the Priesthood Quorums”, Ensign, 1977. nov., 86.