Elder L. Tom Perry
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Halandó életetek során az egyetlen tartós örömöt és boldogságot úgy tapasztaljátok meg, ha követitek az Üdvözítõt.
Minden évben együtt nyaral a család a Medve-tónál. Ez egy izgalmas hetet jelent, amikor megismerkedünk az unokákkal. Az elmúlt néhány év során lehetõségeikrõl és kihívásaikról hallgattam õket. Megismertették velem a fokozott nyomást, amely abból származik, hogy a világban kell élniük, de nem világiasan. A mozifilmek, a televízió, az internet, a merész vonalú ruhák, a végletes divatirányzatok, a sabbathot megszegõ tevékenységek és így tovább, fokozzák kísértéseik nagyságát. Ráadásul a kortársak is nehéz döntéseket kényszerítenek ki arra vonatkozóan, hogy a fiatalok kövessék a tömeget, vagy álljanak ki azok mellett az alapelvek mellet, amelyeket a megtért és elkötelezett szülõk és az egyház tanítanak.
Ebben az évben elhatároztam, hogy tanácsaimat illetõen egy kissé agresszívebb leszek unokáimmal. Alapot akartam nyújtani nekik ahhoz, hogy ellenálljanak a kísértéseknek, és boldoguljanak napjaink bonyolult világában. Az összejövetelünk a tónál négy napos, így aztán elhatároztam, hogy mindegyik unokám számára vásárolok egy kapcsos iratgyûjtõt, amelyben témákat tüntettem fel minden egyes nap beszélgetéséhez. Mindegyik betétlap tartalmazott néhány szentírás utalást, valamint idézetet, s ezekkel az volt a célom, hogy gyümölcsözõ beszélgetések kiindulópontjai legyenek a nemzedékek között.
Az elsõ napon látszólag nem volt nagy érdeklõdés a beszélgetések iránt, de aztán úgy tûnt, az érdeklõdés napról napra fokozódik. A kísérlet elég jól sikerült ahhoz, hogy most legyen kedvem eljátszani mindegyik, ma itt ülõ fiatal nagyapjának szerepét, s kipróbáljuk, tudunk-e elgondolkodtató beszélgetésre ösztönözni benneteket otthon a szüleitekkel.
1. téma - A föld megbecsülése, ahol élünk. Az egyik korai egyházi konferencián 1831. január 2-án, az Úr kinyilatkoztatáson keresztül látomást adott Joseph Smith prófétának arról, hogyan tiszteli azt a földet, amelyet Õ teremtett gyermekei számára. A Tanok és szövetségek 38:17-20-ban ezt olvashatjuk:
„És gazdaggá tettem a földet; és íme, az lábam zsámolya, ezért ismét rajta fogok állni.
Nagyobb kincseket ígérek, sõt kegyesen odaadom nektek az ígéret földjét, tejjel-mézzel folyó földet ígérek, nem lesz azon átok, amikor eljön az Úr.
És ha teljes szívvel vágyakoztok, akkor örökségbe adom nektek a földet.
És ez lesz az én szövetségem tiveletek: Legyen a tietek mint örökségetek országa, és gyermekeiteké mindörökre, amíg csak a világ fennáll; és azután, az örökkévalóságban is újra a tiétek lesz, és többé el nem múlik.”
Az Úr megáldott minket az ígéret földjével, hogy élvezzük azt földi próbaidõnk során. A föld nemzetei, ha továbbra is követik az Úr útjait, áldást hozhatnak az Õ itt élõ gyermekeire. Mint különleges ifjú fiaitól és leányaitól, elvárja tõletek, hogy különös tekintettel legyetek arra a bõséges áldásra, amit Tõle kaptatok.
Ezekkel az áldásokkal természetesen felelõsségek is járnak. Elvárják tõlünk, hogy alárendeljük magunkat királyoknak, elnököknek, uralkodóknak és elöljáróknak, valamint hogy betartsuk, tiszteljük és tartsuk fenn a törvényt (lásd Hittételek 1:12). Ahhoz, hogy betartsuk, tiszteljük és fenntartsuk a törvényt, ismernünk kell, s aszerint kell élnünk. Jó polgároknak kell lennünk az egyházban, az iskolákban és a közösségekben. Arra is készen kell állnunk, hogy a másoknak tett szolgálattal elvégezzük a ránk esõ részt.
Az általam ismert legjobb módja, hogy hozzájáruljunk annak a földnek a boldogulásához, amelyen élünk, az, hogy felkészülünk a jövõre. Az Úr megígérte nekünk, ha felkészültek vagyunk, nincs mitõl tartanunk. Ha erõfeszítést teszünk azért, hogy a számunkra elérhetõ legjobb oktatásban legyen részünk, jobb esélyünk van rá, hogy önellátóak legyünk, s ne jelentsünk terhet annak a társadalomnak, amelyben élünk.
Néhány héttel ezelõtt egy napilapban olvastam a magasabb oktatási szinttel együttjáró kereseti lehetõségekrõl. A különbség egy középiskolát el nem végzett és egy érettségizett átlagos jövedelme között 38 százalék. Az érettségizett és egyes fõiskolai diplomával rendelkezõk között ez a szám 20 százalék, egy érettségivel és egy egyetemi diplomával rendelkezõ között pedig 56 százalék. A képzés igenis kifizetõdik. Sosincs túl korán, hogy elhatározd, melyik irányra szeretnél felkészülni. Ne várj a fõiskolára való beiratkozásig azzal, hogy eldöntsd, mit is akarsz tanulni! Idõ- és pénzpocsékolás meghatározott cél nélkül megpróbálni tanulmányokat folytatni.
2. téma - Önbecsülés. A nyolcadik zsoltárban Dávid képet adott nekünk arról, kik vagyunk és milyen örökkévaló lehetõségekkel rendelkezünk. Ezt mondta:
„Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsõségedet.
Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
Micsoda az ember . . . , hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt!
Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai elé vetettél;
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8:1, 3-6, 9).
Gondoltál-e már úgy magadra, mint egy dicsõséggel és tisztességgel megkoronázott ifjú angyalra? Mennyei Atyánk gyermekei közül mindenki nagy érték az Õ szemében. Ha az Úr nagyságot lát benned, akkor hogyan kell neked látnod magad? Mindannyian sok tehetséggel és képességgel lettünk megáldva. Vannak, akik azzal áldottak, hogy tehetségük van az énekléshez, vannak, akiknek a festéshez, a beszédhez, a tánchoz, egyesek gyönyörû dolgokat alkotnak a kezükkel, mások könyörületes szolgálatot végeznek. Vannak, akik esetleg sokat, míg mások csupán keveset birtokolnak. Nem a méret vagy a mennyiség számít, hanem az az erõfeszítés, amellyel fejlesztjük azokat a tehetségeinket és képességeinket, amelyeket kaptunk. Senkivel nem állsz versenyben. Egyedül csak saját magaddal versenyzel azért, hogy a legjobbat hozd ki abból, amit kaptál. Minden kifejlesztett tehetségre nagy szükség lesz, majd beteljesülést és elégedettséget fog nyújtani életed során.
A csaknem mindenre használható ajándék, amit mindenki kifejleszthet, a nyugalom - egyfajta higgadt vérmérséklet. Ez több ajtót fog megnyitni számotokra, és több lehetõséget nyújt majd nektek, mint bármelyik más jellemvonás, amire csak gondolni tudok.
Eszembe jut az Úr ígérete is a fizikai testünkrõl való gondoskodással kapcsolatban. Ha tisztán tartjuk testünket, megfelelõen tápláljuk, eleget pihenünk, akkor „bölcsességre és a tudás nagy kincseire, sõt rejtett kincsekre is fogunk lelni. Futunk és el nem fáradunk, járunk és el nem gyengülünk” (lásd Tanok és szövetségek 89:19-20).
Mindenek felett, reménnyel kell élnünk. Éter könyvében Moróni emlékeztet minket: „És emlékszem, hogy azt is mondtad, hogy hajlékot készítettél az ember számára Atyád házában, ami még nagyobb reményt ad az embernek, kell tehát, hogy az ember reméljen, mert különben nem mehet be örökségébe, oda, ahol helyet készítettél a számára” (Éter 12:32).
Éljetek azzal a reménnyel, hogy képesek vagytok elérni, tökéletesíteni és fejleszteni azokat a nagyszerû ajándékokat, amelyeket Mennyei Atyánk adott nektek, hogy egy napon bemehessetek örökségetekbe az Atya házában!
3. téma - A család szeretete. A szavak, melyekre Joseph Smith próféta emlékezett Moróni angyal 1823. szeptember 21-én nála tett látogatásából, egy különleges ígéretet tartalmaztak a családok számára:
„Íme, én ki fogom nyilatkoztatni nektek a papságot Illés prófétának a keze által, mielõtt eljön az Úr nagy, félelmetes napja.
És õ beülteti a gyermekek szívébe az atyáknak tett ígéreteket, és a gyermekek szíve atyáikhoz fordul.
Mert ha nem így lenne, akkor az egész föld teljesen elpusztulna az õ eljövetelekor” (T&Sz 2:1-3).
Ez a Joseph Smith prófétának adott nagyszerû látomás visszaállította az örökkévaló családi egységek tanát. Az örökkévaló család központi szerepet tölt be Üdvözítõnk evangéliumában. Nem lenne oka arra, hogy visszatérjen a földre uralkodni az Õ királysága fölött, ha nem jönne létre az örökkévaló családi egység Mennyei Atyánk gyermekei számára. Amikor megértjük a család örökkévaló szerepét, akkor az erõs családi kötelékek táplálása és kialakítása még nagyobb jelentõségre tesz szert.
Nagy érdeklõdéssel figyeltem új lányunokánk családunkba való megérkezését. Azonnali kötõdés alakult ki a csecsemõ és testvérei között. Testvérei olyan gyengéd és kedves törõdéssel tartották õt.
Nagyon fontos számunkra, hogy megtanuljuk becsülni, mit jelent egy örökkévaló családhoz tartozni. Emlékezz rá, része vagy egy olyan örökkévaló egységnek, amely a legjobbat várja tõled! Igyekezz melegséget, kedvességet, megértést, megfontolást és erõs szeretetet hozni a te örökkévaló családodba!
Az utolsó téma, amit az iratgyûjtõben elhelyeztem, az „Isten szeretete” cím alatt szerepelt. Joseph Smith próféta 1831-ben kapott kinyilatkoztatásában ezt olvashatjuk: „Ezért parancsolatot adok nekik mondván: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és minden erõdbõl, és szolgáld õt Jézus Krisztus nevében” (T&Sz 59:5).
Az Úr a szív szót gyermekei legbelsõbb természetének jellemzésére használta. A szentírások tele vannak a szívre vonatkozó utalásokkal, mint például tisztaszívûek, szívnek teljessége, örvendezõ szív és így tovább. Sámuel I. könyvében ezt olvashatjuk: „ . . . Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme elõtt van, de az Úr azt nézi, a mi a szívben van” (1 Sámuel 16:7).
Érzünk-e szívünkben hálát és ragaszkodást az Atya iránt? Egyek vagyunk-e szívben azzal, akinek mindent köszönhetünk? Az Úrhoz való ragaszkodásunk próbája abban mutatkozik meg, ahogy Õt szolgáljuk.
Lelkünkbe lett ültetve egy vágy, hogy szabadok legyünk. Az Úr megértette ezt, amikor halandó próbaidõnkkel ajándékozott meg minket. Ezzel a szabadsággal azonban felelõsség is jár. Arra tanítottak minket, hogy ne fecséreljük el idõnket, ne rejtsük el tehetségeinket, hanem használjuk azokat. Elvárják tõlünk, hogy adottságaink és erõfeszítéseink által jobbá tegyük életünket. Meg kell találnunk saját kapcsolatunkat a Mennyei Atyával. Meg kell szereznünk saját bizonyságunkat. El kell határoznunk, hogy életünket az Úr normáihoz igazítjuk. Úgy kell választanunk, ahogy Józsué tette, amikor ezt mondta:
„Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: Válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam népe az Úrnak szolgálunk” (Józsué 24:15).
A napokban olvastam egy cikket, amely azt állította, hogy ha a munkáltatók ma nem foglalkoztatnának fiatal, okos tizenhat éveseket, akiknek jó a felfogásuk és van érzékük a technológiához, akkor az elkövetkezendõ évtizedben az üzletet elmaradottság jellemezné. Milyen csodálatos korszakban éltek! A megnövekedett lehetõségekkel azonban együtt jár a kihívás, hogy közel maradjunk az Úrhoz, és engedelmeskedjünk az Õ törvényének. Így maradtok erõsek, és így lesztek képesek ellenállni a világi kényszerek sokaságának.
Az unokáimnak adott iratgyûjtõbe végül személyes bizonyságomat írtam a mi Urunk és Üdvözítõnk evangéliumának igaz voltáról. Bizonyságomat hagyom mindegyikõtökkel, ti nagyszerû fiatalok, arról, hogy tudom, Isten él és Õ irányítja munkáját gyermekei között itt a földön. Tudom, hogy elküldte az Õ fiát a világra, hogy legyen engesztelõ áldozat az egész emberiségért, és azoknak, akik elfogadják evangéliumát és követik Õt, örök életben lesz részük, amely Isten legnagyobb ajándéka, amit gyermekeinek adott. Tudom, hogy Joseph Smith próféta szolgálatán keresztül Õ irányította az evangélium újbóli helyreállítását itt a földön. Tudom, hogy halandó életetek során az egyetlen tartós örömöt és boldogságot úgy tapasztaljátok meg, ha követitek az Üdvözítõt, engedelmeskedtek az Õ törvényének, és betartjátok parancsolatait. Ez az én nektek, nagyszerû fiataloknak adott bizonyságom, a mi Urunk és Üdvözítõnk, Jézus Krisztus nevében, ámen.
Previous
