Személyes tisztaság Elder Jeffrey R. Holland a Tizenkét Apostol Kvórumából Az, aki egy másik ember Isten által kapott testét használja, az bántalmazza annak az illetõnek a lelkét, és sérti az élet központi célját és folyamatait. Ahogy az erkölcstelenség modern szelei kísértetiesen kavarognak körülöttük, aggódom fiataljainkért és fiatal felnõtteinkért, akik esetleg tévedésben vannak a személyes tisztaság alapelveit, a házasság elõtti tökéletes erkölcsi tisztaság kötelezettségeit és a házasságkötés utáni teljes hûséget illetõen. A világban végbemenõ dolgok ellenében, az erkölcsi tisztaságról szeretnék beszélni, remélve, hogy ez megerõsíti a szülõket, amint magasabb normát tanítanak gyermekeiknek. Mivel ez a téma annyira szent, buzgón imádkozom a Szent Szellem irányításáért, hogy még annál is nyíltabb megjegyzések felé tereljen, mint amelyeket el szeretnék mondani. Ma tudom, mit érzett a Mormon könyve-beli Jákób, amikor ugyanerrõl a témáról szólva ezt monta: „Nagyon elszomorít, hogy . . . , meg kell . . . feddjelek benneteket.”1 E téma megközelítéseként nem fogok igazolni egy sereg társadalmi betegséget, amelyekrõl szóló statisztikák éppen olyan félelmetesek, mint amilyen visszataszítóak a példák. Jegyzéket sem fogok átnyújtani arról, mit szabad és mit nem szabad a randevúzást és a fiú-lány kapcsolatokat illetõen. Amit én szeretnék tenni, az ennél személyesebb - szeretnék megválaszolni olyan kérdéseket, amilyeneket esetleg néhányan már feltettetek: Miért kellene erkölcsileg tisztának lennünk? Miért olyan fontos ez Istennek? Az egyháznak annyira szigorúnak kell lennie ebben a témában, amikor mások nem látszanak annak? Hogyan lehet bármi nagyon szent vagy komoly, amit a társadalom olyan nyíltan hasznosít és felmagasztal? Hadd kezdjem egy leckével a civilizáció hosszú, tanulságos történetébõl! Will és Ariel Durant írták: „Nincs férfiember [vagy nõ], akármilyen ragyogó elme vagy jól informált is, aki biztonsággal . . . figyelmen kívül hagyhatná a történelem laboratóriumában [tanult leckék] bölcsességét. Egy fiatal, akiben forronganak a hormonok, elcsodálkozik azon, miért nem adhat teljes szabadságot szexuális vágyainak; [de] ha a szokás, az erkölcsök vagy a törvények nem állítják meg . . . , tönkreteheti életét még mielõtt . . . megérti, hogy a nemiség tûzfolyam, amelyet vagy száz korlátozással kell mederben tartani és hûteni, s ha nem ez történik, akkor az a káoszban felemészti mind az egyént, mind pedig a csoportot.”2 Egy fontosabb szentírásbeli észrevételt tesz a Példabeszédek írója: „Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? . . . Aki pedig . . . paráználkodik . . . , magát el akarja veszteni. Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.”3 A szexuális kapcsolatok témája miért olyan komoly dolog, hogy csaknem mindig a tûz a metaforája, amelyben a szenvedély élénken ábrázolva lángokban jelenik meg? Mi van e dolog potenciálisan káros forróságában, ami elpusztítja az emberi lelket - vagy az egész világot, ha azt a lángot felügyelet nélkül és azokat a szenvedélyeket korlátozatlanul hagyják? Mindebben mi az, ami Almát arra készteti, hogy figyelmeztesse fiát, Koriántont arra, hogy a szexuális bûn „gyalázatos dolog az Úr szemében, sõt . . . az összes bûnök között - az ártatlan vér ontását és a Szentlélek megtagadását kivéve - ez a leggyalázatosabb”4? Azzal, hogy ilyen nagy figyelmet tulajdonít egy oly egyetemesen adományozott fizikai vágynak, Isten vajon mit próbál elmondani nekünk arról, milyen szerepet tölt be ez a dolog az Õ tervében, amit minden férfi és nõ számára alkotott? Állítom, Õ pontosan megmagyarázza magát az élet tervét. Világos, a halandóságot illetõ Õt leginkább nyugtalanító dolgok között van az, hogy az ember miképpen kerül ebbe a világba és hogyan távozik innét. Az Úr nagyon szigorú korlátokat állított fel ezeket a dolgokat illetõen. Szerencsére, az élet befejezésének vonatkozásában a legtöbben igen felelõsségteljesnek tûnnek. De az életet adás jelentõségét illetõen olykor csaknem bûnös felelõtlenséggel találjuk magunkat szembe. Hadd mondjak három okot arra, miért olyan nagy jelentõséggel és következménnyel együttjáró kérdés ez Jézus Krisztus evangéliumában. Az elsõ az emberi lélek kinyilatkoztatott és helyreállított tana. Az egyik „legegyszerûbb és legértékesebb” igazság, ami helyreállításra került ebben az adományozási korszakban az, hogy „a szellem és a test alkotják az emberi lelket”5, és amikor a szellem és a test elválnak egymástól, a férfi és a nõ „nem tudja befogadni az öröm teljességét”6. Ez az oka annak, hogy a test megszerzése olyan elsõrendûen fontos, és bármiféle bûn olyan komoly jelentõséggel bír (tudniillik a bûn az, ami végül mind fizikai, mind pedig lelki halált eredményez), és hogy a test feltámadása miért tölt be központi szerepet Jézus Krisztus engesztelõ áldozatának nagyszerû diadalában. A test nélkülözhetetlen része a léleknek. Ez a megkülönböztetõ és nagyon fontos utolsó napi szent tan aláhúzza, miért olyan súlyos bûn a szexuális bûn. Kijelentjük, hogy az, aki egy másik ember Isten által kapott testét isteni szentesítés nélkül használja, az bántalmazza annak az illetõnek a lelkét, sérti az élet központi célját és folyamatait, az élet „igaz kulcsát”7, ahogy azt Boyd K. Packer elnök nevezte egyszer. A másik testének kihasználásával - ami a másik lelkének kizsákmányolását is jelenti - az ember megszentségteleníti Krisztus engesztelõ áldozatát, amely megszabadította azt a lelket, és amely lehetõvé teszi az örök élet ajándékát. És amikor valaki megcsúfolja az Erényesség Fiát, az belép a forróság birodalmába, amely tüzesebb és szentebb a déli napnál. Ezt nem tudjátok úgy megtenni, hogy közben ne égjetek meg. Kérlek benneteket, sose mondjátok: „Kinek árt ez? Miért ne lehetnék egy kicsit szabad? Most elkövethetem a bûnt és késõbb majd megbánom.” Kérlek benneteket, ne legyetek ilyen ostobák és kegyetlenek! Nem feszíthetitek meg újra Krisztust büntetlenül.8 „Kerüljétek a paráznaságot”9, kiáltja Pál, és kerüljetek minden „hasonlót”10, teszi hozzá a Tanok és szövetségek. Miért? Nos, egyrészt azért a felbecsülhetetlen testi és szellemi szenvedésért, amit a világ Üdvözítõje viselt el azért, hogy mi megszabadulhassunk.11 Ezért tartozunk neki valamivel. Valójában, mindennel tartozunk Neki ezért. „Nem a magatokéi vagytok - mondja Pál. - Mert áron vétettetek meg; dicsõítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi”.12 A szexuális bûnök esetében a lélek - a test és a szellem - kerül veszélybe. Másodszor, hadd hangsúlyozzam ki, hogy az emberi meghittség a házastársak számára fenntartott dolog, mert ez a teljes egység alapvetõ szimbóluma, egy olyan teljességé és egységé, amit Isten rendelt el és határozott meg. Az Éden kertjébõl kiindulva a házasságot arra szánták, hogy egy férfi és egy nõ teljes egyesülését jelentse - szívük, reményeik, életük, szeretetük, családjuk, jövõjük és mindenük egyesülését. Ádám azt mondta Éváról, hogy csont az õ csontjából, hús az õ húsából, és azért vannak, hogy „egy testté” legyenek közös életük során.13 Ez egy olyan teljesség egysége, amely jelölésére az elpecsételni szót használjuk, hogy az hordozza ennek örök ígéretét. Joseph Smith próféta mondta egyszer, hogy talán akkor tudnánk felmutatni ilyen köteléket, ha egymáshoz lennénk „kapcsolva”.14 Az ilyen teljes egység, férfi és nõ közötti hajlíthatatlan elkötelezettség csak az olyan házassági szövetség által nyújtott közelségbõl és állandóságból származik, amely minden általuk birtokolt dologra - szívükre és lelkükre, minden napjukra és minden álmukra - vonatkozó ünnepélyes ígéretekkel és fogadalmakkal jár együtt. Látjátok-e az erkölcsi képmutatást, amely abból származik, hogy úgy tesztek, mintha egyek lennétek, mintha ünnepélyes ígéreteket tettetek volna Isten elõtt hamis egyesülésetek fizikai jelképeinek és meghittségének megosztásával, de azután menekültök, meghátráltok, elhatároljátok magatokat a dolog minden más olyan vonatkozásától, amely egy teljes kötelezettséget hivatott betölteni? Az emberi meghittség dolgaiban várnod kell! Várnod kell addig, amíg mindent meg tudsz adni; és addig nem tudsz mindent megadni, amíg nem kötsz hivatalosan és törvényesen házasságot. Ha nem megengedett módon adod, ami nem is a tiéd (emlékezz rá: „nem a magatokéi vagytok”), és ha csak egy részét adod annak, amit nem követhet teljes lényed ajándéka, akkor az nem más, mint érzelmi orosz rulett. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy mennyei szentesítés nélkül fizikai kielégülésedet szolgáld, akkor olyan lelki és fizikai károsodásokat kockáztatsz meg, amelyek alááshatják mind a fizikai meghittség iránti vágyad, mind pedig azt, hogy képes legyél odaadó hûséget nyújtani egy késõbbi, egy igazibb szerelemnek. Elérkezhet számodra az elrendelt szerelemnek, a valódi egységnek az a pillanata, amikor rémülten ismered fel, hogy elvesztegetted, amit meg kellet volna õrizned, és csak Isten kegyelme hozhatja helyre az erény darabonként való eltékozlását, amelyet csak úgy mellékesen követtél el. Az esküvõd napján a legeslegjobb ajándék, amit örökös társadnak adhatsz, az a te legeslegjobb önmagad - tiszta, szeplõtelen és érdemes egy ilyen viszonzásképpen kapott tisztaságra. Harmadszor pedig, hadd mondjam el, hogy a fizikai meghittség nem csupán jelképes egyesülés férj és feleség között - hanem lelkük valóságos egyesítése - de ez jelképezi azt a kapcsolatot is, amely köztük és Mennyei Atyjuk között létezik. Õ halhatatlan és tökéletes. Mi halandók vagyunk és tökéletlenek. Mindamellett még a halandóságban is keressük módjait, hogy lelkileg egyesüljünk vele. Miközben ezt tesszük, valamennyire megtapasztaljuk kegyelmét és hatalmának magasztosságát. Ezek a különleges pillanatok azok, amikor egy házassági oltárnál térdelünk az Úr házában, amikor áldásban részesül egy újszülött csecsemõ, amikor megkeresztelnek és konfirmálnak egy új egyháztagot, amikor részesülünk az Úr vacsorájából és így tovább. Ezek azok a pillanatok, amikor igencsak szó szerint egyesítjük akaratunkat Isten akaratával, szellemünket az Õ szellemével, amikor a fátyolon keresztül történõ érintkezés igazán valóságossá válik. Az ilyen pillanatokban nemcsakhogy elismerjük az õ isteniségét, hanem szó szerint magunkhoz veszünk valamit abból. Az egyik megjelenési formája annak az isteniségnek, amit gyakorlatilag minden férfi és nõ megkapott, az az Õ erejének használata, hogy emberi testet teremtsünk, amely a csodák csodája, genetikailag és lelkileg páratlan lény, amit soha azelõtt nem láttak a világ történelme során, s amelyet soha nem lehet újramásolni az örökkévalóság egyik korszakában sem. Egy gyermek, a te gyermeked - szemével, fülével, ujjaival, lábujjaival és jövõjével leírhatatlanul magasztos. Talán csak az a szülõ, aki már karjában tartotta újszülött gyermekét, érti meg azt a csodát, amelyrõl beszélek. Elég annyit mondanom, hogy mindazon címek közül, amelyeket Isten magának választott, az Atya az, amit Õ legjobban szeret, és a teremtés az õ jelszava - különösen az ember teremtése, az Õ képmására való teremtés. Ti és én kaptunk valamit abból az istenességbõl, de a legkomolyabb és legszentebb megszorításokkal. Az egyetlen felügyelet, amely belénk lett ültetve, az önfegyelem - önfegyelem, ami az isteni szentséges erõ iránti tiszteletbõl származik, ami ezt az ajándékot képviseli. Szeretett barátaim, különösen fiatal barátaim, látjátok miért olyan fontos kérdés a személyes tisztaság? Meg tudjátok érteni, hogy az Elsõ Elnökség és a Tizenkét Apostol Tanácsa miért jelentetett meg egy olyan kiáltványt, amely kijelenti, hogy „a halandó élet megteremtésének céljai az Istenség által meghatározottak” és „a szent teremtõ erõkkel csak olyan férfiak és nõk élhetnek, akik törvényes házasság által férj és feleség lettek”?15 Ne tévesszenek meg és ne tegyenek tönkre benneteket! Az ilyen erõk korlátozása és a parancsolatok betartása nélkül felégethetitek jövõtöket; világotok lángra kaphat. A büntetés talán nem a bûn egy meghatározott napján jön el, de biztosan és feltétlenül elérkezik. Hacsak nem gyakorol õszinte bûnbánatot és nem mutat engedelmességet az irgalmas Isten felé, akkor aztán egy napon, valahol úgy fog imádkozni az erkölcsi fennhéjázó és tisztátalan, mint a gazdag ember, aki azt akarta, hogy Lázár „mártsa az õ ujjának hegyét vízbe, és hûsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban”16. Már itt elmondtam a kinyilatkoztatás ünnepélyes szavait, miszerint a szellem és a test alkotják az ember lelkét, és Krisztus engesztelõ áldozata által a test ki fog szállni a sírból, hogy egy örökkévaló létezésben egyesüljön a szellemmel. Ezért aztán ez a test olyan valami, amit tisztán és szentként kell tartani. Ne féljetek attól, hogy becsületes munkával bepiszkítjátok kezeteket! Ne féljetek a sebhelyektõl, amelyek abból származhatnak, hogy véditek az igazságot vagy azért harcoltok, ami helyes! Ellenben tartózkodjatok azoktól a sebektõl, amelyek lelkileg eltorzítanak, amelyek azokból a tevékenységekbõl származnak, amelyekbe nem kellene belefognotok, s amelyek olyan helyeken érnek benneteket, ahova nem kellene elmennetek. Tartózkodjatok azoktól a sérülésektõl, melyeket olyan csatákban szereztek, ahol a rossz oldalon harcoltok!17 Ha közületek néhányan viselnek ilyen sebeket - és tudom, hogy vannak ilyenek -, rátok vár a bûnbánat békessége és megújulása, amely az Úr Jézus Krisztus engesztelõ áldozatán keresztül érhetõ el. Az ilyen komoly ügyekben a bûnbánat ösvényét nem könnyû megkezdeni és nem lehet fájdalom nélkül végigjárni. De a világ üdvözítõje veletek együtt fogja megtenni ezt a nélkülözhetetlen utat. Õ meg fog erõsíteni benneteket, amikor ingadoztok. Õ lesz a világosságotok, amikor minden a legsötétebbnek látszik. Õ kézen fog titeket és reményetek lesz, amikor úgy tûnik, már csak a remény maradt. Az Õ könyörülete és kegyelme minden tisztító és gyógyító erejével együtt megadatik mindazoknak, akik valóban teljes megbocsátásra vágynak és megteszik az ahhoz vezetõ lépéseket. Bizonyságomat teszem az élet nagyszerû tervérõl, az isteni erõkrõl, az Úr Jézus Krisztus könyörületességérõl, megbocsátásáról és engesztelõ áldozatáról - amelyek mindegyike mély jelentéssel bír az erkölcsi tisztaság dolgaiban. Bizonyságomat teszem, hogy testünkben és szellemünkben dicsõítenünk kell az Istent. Köszönet az égnek azért a sok fiatalért, akik éppen ezt teszik és másoknak is segítenek ebben. Köszönöm az égnek azokat az otthonokat, amelyekben ezt tanítják. Azért imádkozom, hogy a személyes tisztasággal megélt életek tiszteletre lelhessenek az emberek között; annak a nevében imádkozom, aki maga a tisztaság, Jézus Krisztus nevében, ámen. MEGJEGYZÉSEK 1. Lásd Jákób 2. és 3. fejezetében beszédének teljes szövegét, amely az erkölcsi tisztaságról szól. 2. The Lessons of History (1968), 35-36. 3. Péld. 6:27-28, 32-33. 4. Alma 39:5. 5. T&Sz 88:15. 6. T&Sz 93:34. 7. Conference Report, 1972. ápr., 139.; vagy Ensign, 1972. július, 113. 8. Lásd Zsid. 6:6. 9. 1 Kor. 6:18. 10. T&Sz 59:9; a kiemelések nem szerepelnek a forrásanyagban. 11. Lásd különösen T&Sz 19:15-20. 12. 1 Kor. 6:19-20; a kiemelések nem szerepelnek a forrásanyagban, lásd még 13-18. versek. 13. Lásd Mózes I. könyve 2:23-24. 14. Lásd T&Sz 128:18. 15. „A család: kiáltvány a világhoz”, Liahona, 1996. június. 16. Lukács 16:24. 17. Lásd James E. Talmage, Conference Report, 1913. okt., 117.