Az egyház megalapítása Elder Earl M. Monson a Hetvenek közül Az Õ egyházának megalapítása páratlan feladat. Jézus Krisztus evangéliumát minden néphez saját nyelvén kell eljuttatnunk anélkül, hogy beszennyeznénk az üzenet tisztaságát. A Mormon könyve bizonyságot tesz a feltámadott Üdvözítõrõl, aki szolgált a nefiták között. Tanításaiba belefoglalt néhány dolgot az utolsó napokra vonatkozóan is: „fogom népemet . . . hosszan tartó szétszórtságából összegyûjteni és Sionomat köztük újra megalapítani.”1 Dániel próféta „látta és elõre megjósolta, hogy Isten országa az utolsó napokban megalapoztatik”.2 Az Úr ebben a sáfárságban kijelentette: „ha ez a nemzedék nem keményíti meg a szívét, akkor megalapítom közöttük egyházamat.”3 Sok utalás megerõsíti azt, hogy az Õ második eljövetelére való felkészülésként itt az idõ az Õ egyházának megalapítására. Mi vagyunk azok, akik különleges lehetõséggel rendelkezünk, hogy segítsenek az õ birodalmát mégegyszer felépíteni. Hálaimákat mondok azért, hogy bármi részem is lehet ebben a munkában, amirõl évszázadokon keresztül szólt sok próféta és maga az Úr is. Az Õ egyházának megalapítása páratlan feladat. Jézus Krisztus evangéliumát minden néphez saját nyelvén kell eljuttatnunk anélkül, hogy beszennyeznénk az üzenet tisztaságát. Az egyháznak becsületes vezetõket kell kinevelnie, olyan vezetõket, akiktõl a tisztességes emberek mindenhol ihletett útmutatást kaphatnak. Az egyház ugyanolyan kötelezettséggel tartozik azokért, akik már éltek, mint akik most élnek, és akik még csak ezután fognak ezen a földön élni. Az egyháznak az Úr módszerével helyes törvényeket és szertartásokat kell tanítania, amelyek az engedelmes hívõt érdemessé teszik az örök életre. Sok más követelményt is ismerünk, amelyektõl egy ilyen egyház megalapításának feladata nyomasztónak tûnik, de ilyen ez az Úrtól való megbízatás. És hogyan kell egy ilyen egyházat megalapítani? Kisebb mérlegre helyezve a dolgokat, tudom, mit jelent egy gyönyörû templomot felépíteni; ez többet jelent részletes terveknél és minõségi építõanyagoknál. A folyamat minden részében szükség van ügyes munkásokra, akiknek mindegyike egyesült erõvel tudása legjavát adja. Azt is tudom, hogy a csodálatos templomok építéséhez nélkülözhetetlen egy ihletett próféta vezetése éppen úgy, ahogy ez nélkülözhetetlen e nagyszerû munka minden más területén. Nagy becsben tartom azokat a különleges lehetõségeket, hogy láthattam, amint Hinckley elnökön keresztül áradt az Úr sugalmazása és Szelleme. Õ valóban prófétája ennek az idõszaknak. Mint ahogy a templomok építéséhez, az Úr királyságának földön való megalapításához is nélkülözhetetlenek az elhivatott munkások. A munka jól halad, ha mindenki szívében és elméjében ott van az a hajtóerõt jelentõ meggyõzõdés, hogy Jézus Krisztus ennek az egyháznak a feje, Õ valóban él és irányítja ezt a munkát, és hogy mindegyikünknek fontos része van ennek megvalósításában. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy evangéliumi alapelveket tanuljunk, és gyakoroljuk õket, õszinte szívvel imádkozzunk róluk, igaz szándékkal és Krisztusban való hittel. Eztán jön a bizonyosság arról, hogy az alapelvek igazak. És az igaz megtéréssel együtt jár egyfajta izgatottság, hogy részesei lehetünk ennek a nagyszerû munkának. Érdekes gondolat, hogy az Úr kijelentette, itt az idõ az Õ egyházának megalapítására, aztán rájövünk, ez akkor történik, amikor mindegyikünk szilárd, megingathatatlan bizonyságot fejleszt ki tanításainak igaz voltáról. Az egyház templomokat építhet, misszionáriusokat küldhet szerte a világba, és csodálatos humanitárius tetteket vihet végbe, mégis, hogy milyen szilárd alapokon áll, az azon múlik, hogy mi rejlik saját gondolatainkban, érzéseinkben és cselekedeteinkben. Megosztjuk-e felabarátainkkal az evangélium jóhíreit? Meleg fogadtatásra találnak-e az újonnan megtértek? Tele lesznek-e a templomok elhívatott, õseikért dolgozó vendégekkel? A családok megtanulnak-e egyfajta celesztiális szinten élni csupán azért, mert igazán szeretjük Mennyei Atyánkat, az Õ tanításait és gyermekeit? Kimball elnök kijelentette, hogy Isten királyságát, melynek megalapítására törekszünk, „csak minden egyes egyháztag következetes és közös mindennapi erõfeszítésén keresztül lehet megvalósítani”.4 A dologban az a csodálatos, hogy minden ember, aki elkötelezte magát Jézus Krisztus utolsó napi egyházának megalapítása mellett, számtalan örökkévaló áldásban részesül. Ezt mondják: „A legnagyobb pazarlás a földön abban a különbségben található, ami aközött van, hogy mik vagyunk, és mik lehetnénk.”5 Az evangélium jelenti a kulcsot ahhoz, amivé válhatunk, és ez jelenti az eszközt, amelyen keresztül ezt megvalósíthatjuk. Ezzel a segítséggel képesek vagyunk ebben a világban élni, miközben távol tartjuk magunkat attól, ami hamis, és így, amíg itt vagyunk, jobb emberekké válhatunk. Legtöbben tiszta és tevékeny életet szeretnénk élni, mégis, alkalmanként elbizonytalanodunk. Talán segít, ha visszagondolunk Salamon megállapítására, mely szerint mint az ember, „a ki számítgatja a falatot magában, olyan õ”.6 Abban a kiváltságban van részem, hogy sok olyan embert ismerek, akik gondolataikat az élet értékes és tiszta dolgaira összpontosították. Õk eltûnõdnek a szentírásokon, és igyekeznek felmagasztosítani a kapott elhívásaikat. Az evangélium életformává válik, és az idõk során ezek az emberek békességet és nyugalmat tapasztalnak saját magukban, és nagy áldást jelentenek a körülöttük lévõk számára. Nem értékeljük elménk befogadó képességét és emlékezõ tehetségét, ha azt gondoljuk, nem számít, milyen könyvekkel, filmekkel vagy más tevékenységgel töltjük meg. Az Úr bölcsen mondta nekünk, hogy elõször Isten országát keressük, aztán más kívánatos dolgok is elérnek hozzánk. Elder Sterling W. Sill jegyezte meg, hogy elménk olyan, mint a kelmefestõ keze, megszínezi az, amit benne tart; eszerint, ha lila festéket tartok a kezemben, akkor a kezem lila lesz.7 Azok, akik segítenek az egyház megalapításában, tudják, mi a rossz, de következetesen a jobbik részt választják, és tiszta gondolatokkal töltik meg elméjüket. Isten királyságának a földön való megalapítása azon múlik, hogy az egyház egyes tagjai miképpen használják Istentõl kapott szabad akaratukat arra, hogy mindig Jézus Krisztus evangéliumának megfelelõen gondolkodjanak, beszéljenek és cselekedjenek. Akik úgy érzik, túlságosan elfoglaltak vagy túl sok problémájuk van ahhoz, hogy részt vegyenek ebben a munkában, valószínûleg azok, akiknek legnagyobb hasznuk származna a teljes mértékû részvételbõl. És az értékes szolgálat, amit nyújtani tudnának, nagy áldást jelentene mások számára is. Itt az ideje az Úr egyháza megalapításának, mégpedig úgy, hogy saját szívünkbe zárjuk az evangélium igaz voltáról való megerõsítést, és azt tesszük, amit a papsági vezetõk kérnek tõlünk. Miközben ezt tesszük, megismerhetjük azokat a személyes áldásokat, amelyek a boldogság egy nagyszerû tervében találhatóak. Megismerjük majd Üdvözítõnket, megtudjuk, mit tett értünk, és érezni fogjuk az Õ nagyszerû szeretetét. Egy kellemes bizonyosság járja át életünket arra vonatkozóan, hogy mi az igazság. Érezni fogjuk, hogy egy örökkévaló ügy fontos részesei vagyunk. Valóban örömünket fogjuk lelni egy csodálatos próféta és más nagyszerû vezetõk irányításában. Életünk eltelhet az Úr békéjével és annak a jótéteményével, hogy az Õ egyházát szilárdan megalapították itt a földön. Errõl teszem bizonyságomat, Jézus Krisztus nevében, ámen. MEGJEGYZÉSEK 1. 3 Ne. 21:1. 2. T&Sz 138:44. 3. T&Sz 10:53. 4. ”Becoming the Pure in Heart„, Ensign, 1978. május, 81. o. 5. Névtelen. 6. Péld. 23:7. 7. Conference Report, 1954. okt., 28. o.