Áldás Gordon B. Hinckley elnök Nagy jelentõségû idõket élünk a Legmagasságosabb szentjeiként . . . Neveljük fel gyermekeinket tisztességben és igazságban! Legyünk jó szomszédok és jó barátok! Befejezésül csak néhány szó. Azok számára, akik a Tabernákulumban a kemény padokon foglaltak helyet, hosszú az idõ, mióta itt vagyunk. Örömmel várom, hogy konferenciánkat az új épületben tarthassuk, ahol a székek kárpitozottak lesznek. Csodálatos konferenciában volt részünk. Az Úr megáldott bennünket, és mi nagyon hálásak vagyunk. Amikor visszatérünk otthonainkba, töprengjünk el azokon a dolgokon, amiket hallottunk. Ha életünkben szükség van megújulásra, tegyük meg azokat a lépéseket, amelyek ehhez vezetnek! Ha felkavarta szívünket valami, válaszoljunk a Léleknek, amely megérintett bennünket! Ha lusták voltunk kötelességeink teljesítésében, legyen önfegyelmünk felegyenesedni és megtenni, amit elvárnak tõlünk. Örömömre szolgál bejelenteni, kedves testvéreim, a kisebb templomok építésének programját, amelyet sokszor emlegettek ezen a konferencián. Ezek közül az elsõt néhány hónapja a Utah állambeli Monticellóban szenteltük fel. Azért építettünk ott templomot, hogy tanulhassunk belõle. Megtudtunk néhány dolgot, és nagyon kielégített bennünket az ott élõ szentek reakciója, valamint nagy lelkesedésük a szép épület iránt, amely közelükbe került. Az év elsõ templomával kezdve még számos új templomot fogunk felszentelni. Némelyikük nagyobb lesz, némelyikük kisebb. A legutóbbi konferencián kifejeztem azt a reményemet, hogy harminc új templomot fogunk felépíteni a következõ két évben. Biztos vagyok benne, sokan azt gondolták, ez részemrõl csak áhított álom. Teljesen valószerûtlennek tûnt. Hálás vagyok, hogy azt mondhatom, építõink, építészeink, mérnökeink, tervezõink és lakberendezési szakértõink arról értesítettek, hogy minden valószínûség szerint a 2000. évben száz vagy annál több mûködõ templomunk lesz - közel kétszer annyi, mint jelenleg. Biztosíthatlak benneteket, senki sem alszik a munkában - senki, akinek bármilyen feladata van ebben az óriási vállalkozásban. Úgy beszélek ezekrõl a templomokról, mint kisebb templomokról. Tulajdonképpen nem látszanak kicsinek, inkább nagynak tûnnek. Szépek. A legjobb anyagokból épülnek, és az általunk ismert legjobb módon. Mindegyik az Úr háza lesz, az Õ szent céljaira felszentelve. Nem állhatunk meg itt. Tovább kell építkeznünk. Tudjuk, nagyon sok olyan hely van, ahol szükség van ezekre, hogy ti, ennek az egyháznak a hithû szentjei elmehessetek oda elnyerni saját áldásaitokat, és lehetõvé tegyétek ezeket az áldásokat azok számára is, akik átjutottak a halál fátylán. Azért imádkozunk, hogy népünk érdemes legyen használni ezeket. Ahol bûnbánatra van szükség, most itt az ideje megfordulnunk, és felkészülnünk a használatukra. Testvéreim! Nagy jelentõségû idõket élünk a Legmagasságosabb szentjeiként. Az Úr bõséges áldásaival, elõttünk kinyilvánított akaratával, a világszerte élõ hithû szentekkel lehetségesnek tartjuk megtenni azt, amit nem is olyan régen még lehetetlennek véltünk. Nagyon hosszú ideje vagyok tisztségviselõ ebben az egyházban. Idõs ember vagyok, aki nem tagadhatja le az éveket. Elég sokat éltem és szolgáltam különbözõ minõségekben ahhoz, hogy - ha egyáltalán szükség volt rá - kitörlõdjön elmémbõl minden kétség ennek a munkának, Isten munkájának az isteniségét illetõen. Tiszteljük a más egyházakhoz tartozókat. Vágyunk a barátságukra, és reméljük, jelentõs szolgálatot végzünk velük. Tudjuk, hogy õk mind jót cselekszenek, de szégyenkezés nélkül állítjuk - és ez gyakran tesz minket bírálat tárgyává -, hogy ez az igaz és élõ egyháza Mennybéli Atyánknak, és az Õ Fiának, az Úr Jézus Krisztusnak. Most, mielõtt leülök, egy pillanatra elismerésemet szeretném kifejezni ennek a nagyszerû kórusnak, amelyet ma hallgattunk. Felségesek. Nagyszerû munkát végeznek. Jobbak, mint valaha is voltak, és még tovább kell fejlõdniük. Mai legjobbjuk holnap már nem lesz elég. Csak így tovább, drága barátaim! Neveljük fel gyermekeinket tisztességben és igazságban! Legyünk jó szomszédok és jó barátok, kedvesek és segítõkészek azok iránt, akik nem a mi hitünket vallják éppúgy, mint azok iránt, akik a mi hitünkhöz tartoznak. A mennyek mosolya pihenjen meg rajtatok, szeretett társaim, ez az én alázatos imám és áldó szavam, amint veletek hagyom tanúságomat, bizonyságomat és mindannyiótok iránti szeretetemet, akárhol is vagytok széles e világon. Jézus Krisztus nevében, ámen.