Gyertek a segítőegyletbe! Virginia U. Jensen elsõ tanácsos a Segítõegylet Általános Elnökségében Nem az számít, honnan jöttél, sem az, melyek gyengeségeid, vagy hogy nézel ki - hanem az, hogy idetartozol! Az Úr szeret benneteket - mindegyikõtöket, együtt és egyénenként. Az elmúlt áprilisi konferencián mi, a segítõegylet elnöksége megörültünk, amikor Boyd K. Packer elnök állt ennél a szószéknél, és ezt mondta: „Célom minden erõmmel támogatni a segítõegylet fáradozásait - biztatni minden nõt a csatlakozásra és a részvételre, és minden papsági vezetõt, az irányítás minden szintjén, hogy támogassák a segítõegyletet, hogy az virágozzék.”1 Nõtestvérek, ez az én célom is ma este. Mary Ellen Smoot elnöknõ beszélt már nektek a meghívásokról. Nos, nekem is van számotokra egy meghívásom: Gyertek a segítõegyletbe! A segítõegyletet papsági felhatalmazáson keresztül szervezték meg, és ma is ugyanez a hatalom irányítja. Joseph Smith próféta mondta a papságról: „Isten örökkévaló hatalma az, amely létrehozta és irányítja a világegyetemet, s amely által az égen lévõ csillagok létezõvé váltak.”2 Kimondottan az egyházban lévõ nõkhöz szólva mondta George Albert Smith elnök a segítõegyletrõl: „Az Úr prófétájának adott kinyilatkoztatás eredményeképpen Isten ajándékozta ezt nektek.”3 Hogyan tekintsünk egy olyan szervezetre, amely az õ jövendõmondó papsági hatalmán keresztül jött létre? Segítõegyleti vezetõkként a papság segédszervezetében szolgálunk, hogy segítsünk a nõket és családjaikat Krisztushoz hozni. Mi van a segítõegyletben, ami arra késztet benneteket, hogy Packer elnök szavaival élve „csatlakozzatok és részt vegyetek” benne? A segítõegyleten belül programokat terveztek, hogy azok segítsenek nekünk, mint nõknek, megtalálni az élet értelmét saját magunk és családjaink számára. Spencer W. Kimball elnök szerint „nincs nagyszerûbb és csodálatosabb sora a nõknek adott ígéreteknek, mint amelyek az evangéliumból és Jézus Krisztus egyházából származnak.”4 Ez egy olyan idõszak, amikor bármerre nézünk a társadalomban, a nõk és családjaik válságot élnek meg. A házasságok riasztó méretekben mennek tönkre. Túlságosan sok gyermeket bántalmaznak és hanyagolnak el. A célszerûségre és politikai kifogástalanságra rábeszélõ hangok megtévesztõ kakofóniájában az asszonyok azzal küszködnek, hogy meghallják az erényesség hangját. Saját 4,2 millió segítõegyleti tagunk között túl sokan vannak, akik megsérülnek és összezavarodnak. Nõtestvérek, felismerjük azt, hogy mivel rendelkezünk? Megértjük, kik vagyunk? Teljes mértékben észrevesszük, hogy a segítõegylet szervezetén belül rendelkezünk mindazzal az eszközzel és forrással, amire szükségünk van egy jámbor lélek megnyugtatásához vagy egy zavaros világ meggyógyításához? A segítõegylet elsõdleges célja, hogy Jézus Krisztusban való hitet építsen, és hogy egymásnak tanítsuk Isten királyságának tanait. A segítõegyleti leckéken, tevékenységeken, egymással megosztott tapasztalatokon keresztül bizonyságot nyerhetsz, vagy megerõsítheted a már meglévõ bizonyságodat. Végül, ez lehet az egyik legfontosabb dolog, amit a segítõegyletben csinálunk, hiszen az egyházban lévõ nõk lelki ereje és megerõsített bizonysága teljes mértékben nélkülözhetetlen - saját maguk, családjaik, gyülekezeteik és egyházközségeik, valamint magának a világnak a számára. A segítõegylet második célja, hogy segítsen megérteni minden egyes nõtestvérnek azt, hogy õ a Mennyei Atya egyik szeretett szellemlánya, és mint ilyen, isteni természettel, sorssal rendelkezik, beleértve minden lehetõség közül a legcsodálatosabbat: az Õ örököseként való örök életet Isten jelenlétében. Még egyszer idézem Kimball elnököt: „Hol másutt tanulhatjátok meg, kik is vagytok valójában? Hol máshol adhatják meg nektek az élet természetével kapcsolatos szükséges magyarázatokat és ígéreteket? Milyen más forrásból tanulhattok saját egyedülállóságotokról és hovatartozásotokról?”5 Amikor teljesen megértjük, hogy mi Isten leányai vagyunk olyan jogokkal és kiváltságokkal, amelyek az örökkévalóságra is kiterjednek - megértjük, hogy hithûségünk függvényében jogunk van arra, hogy áldásokat kapjunk Tõle - akkor másképpen tekintünk majd a világra, benne lévõ helyünkre és felelõsségünkre. Figyeljetek, mit mond nekünk Gordon B. Hinckley elnök: „Tudjátok, hogy ti Isten leányai vagytok, gyermekek, akik isteni születési elõjoggal rendelkeznek! Járjatok a napon magasra emelt fejjel, tudva azt, hogy szeretnek és tisztelnek benneteket, részesei vagytok az Õ királyságának, s van számotokra egy nagyszerû elvégzendõ munka, amit nem lehet másokra hagyni!”6 Mi az a munka, amire Hinckley elnök utal - munka, „amit nem lehet másokra hagyni”? A válasz, mint ahogy esetleg gondolhatjátok, a segítõegyletben található. A segítõegylet harmadik célkitûzése kijelenti, hogy minden nõtestvért arra bíztatunk, hogy forduljon a családjában, egyházközségében, közösségében élõ emberek felé, és szolgálja õket. Nõtestvérekként megvan hozzá a képességünk és a felelõsségünk, hogy segítsünk egymásnak az Úr világosságában járni. Nem számít, hol élünk, hány évesek vagyunk, milyen nemzetiséghez tartozunk, milyen a házastársi helyzetünk vagy egyházi elhívásunk, ott vannak körülöttünk azok, akiknek szükségük van a mi szeretetünkre és szolgálatunkra. Mindannyian ismerjük a néhai Teréz anya életét és munkáját, aki életének legnagyobb részét a szegények és nincstelenek között dolgozva töltötte, és sokat tett azért, hogy könnyítsen a bánaton és a szenvedésen. Egyszer, amikor Ausztráliában járt, felajánlotta, hogy kitakarítja egy magányos bennszülött férfi kunyhóját. Ebben a kunyhóban volt egy gyönyörû, de meggyújtatlan lámpa. Amikor megkérdezte az embert, miért nem gyújta meg, õ azt válaszolta: „Senki sem jön ide.” Teréz anya megígértette a férfival, hogy meggyújtja a lámpát, õ pedig megígérte neki, hogy elküldi a nõtestvéreket hozzá látogatóba. Késõbb az ember üzent Teréz anyának: „Mondjátok el a barátomnak, hogy a lámpa, amelyet meggyújtott az életemben, még mindig ég!”7 Segítõegyleti nõtestvérekként világosságot vihetünk azok életébe, akiket megsütött kenyereinkkel és olyan ételekkel szolgálunk, amelyeket megosztunk velük. Adhatunk reményt, fel tudunk emelni másokat, és lelkesíthetünk. Taníthatunk Krisztusról és segíthetünk másoknak, hogy az Õ világosságán belül békére és vigasztalásra leljenek. Nõkként bennünk van a szeretetre és a gondoskodásra való természetes hajlam. A nõk gyermekeket tanítanak, barátokat támogatnak, férjeket bíztatnak, és felvidítják a csüggedõket. A nõk életet adnak és nevelik az élõket. Mindegyikünknek van valamije, amit odaadhat, amit megoszthat másokkal, s van valakije, akit szolgálhat. A segítõegylet második tanácsosaként Eliza R. Snow kijelentette: „Nincs olyan nõtestvér, aki annyira el lenne szigetelve . . . , akinek olyan kis befolyása lenne, hogy ne tehetne sokat Isten királyságának a földön való megalapításáért.”8 A segítõegylet negyedik célja, hogy erõsítse és óvja a családokat. Az egész történelem során volt-e valaha is olyan idõszak, amikor ilyen rettenetesen szükség lett volna erre az erõre és védelemre? Õszintén hiszem, hogy a család romló helyzete elleni leghatásosabb védelmet egy hithû és erényes anya jelenti. 1993-ban Hinckley elnök ezt mondta: „Emlékeztetlek benneteket anyák, bárhol is éljetek, elhívásotok szent voltára. Senki más nem tudja megfelelõen betölteni helyeteket. Nincs felelõsség, amely nagyobb lenne, nincs kötelezettség ami fontosabb lenne, mint az, hogy szeretetben, békességben és becsületben neveljétek fel azokat, akiket világra hoztatok.”9 A segítõegylet általános elnökségeként újra megerõsítjük, hogy az anyaság jelenti azt a legnemesebb munkát, amellyel egy nõ eljegyezheti magát. Miközben azonban ezt tesszük, eszünkbe jut, hogy az egyházban lévõ legodaadóbb nõk között sokan vannak olyanok, akiknek maguknak még nem volt lehetõségük megtapasztalni az anyaságot. Számukra Elder Dallin H. Oaks szavai nyújtanak betekintést: „Tudjuk, jelenleg sok érdemes és csodálatos utolsó napi szent nõ nem rendelkezik a fejlõdéséhez szükséges ideális lehetõségekkel és alapvetõ elõfeltételekkel. Az egyedülállás, a gyermektelenség, a halál és a válás útját állják az eszményképnek, és késleltetik a megígért áldások beteljesülését. Továbbá vannak nõk, akik arra vágynak, hogy teljes idejû anyák és háziasszonyok legyenek, mégis szó szerint arra kényszerülnek, hogy teljes idejû munkaerõként dolgozzanak. De ezek a nehézségek csupán átmenetiek. Az Úr megígérte, hogy az örökkévalóságban semmilyen áldást nem tagad meg azoktól a fiaitól és leányaitól, akik betartják a parancsolatokat, hûek szövetségeikhez, és arra vágynak, ami helyes.”10 Ötödik célunk segíteni minden egyes nõtestvérnek, hogy érezze, szükség van rá, bevonják, értékelik és szeretik õt. A segítõegyletben megosztjuk szeretetünket egymás és a Mennyei Atya iránt. Nemrégiben egy nõtestvér beszélt nekünk érzéseirõl, hogy milyen a segítõegyletben lenni: „Megtapasztaltam már a nõtestvériség és a nõi lét csodálatos érzését, de jelen volt egyfajta gyógyító erõ is [a segítõegyletben], amelyet sehol máshol nem találtam.” Mindenkit szívesen látnak a segítõegyletben. Nincs két ugyanolyan utolsó napi szent nõ. Nem az számít, honnan jöttél, sem az, melyek a gyengeségeid, vagy hogy nézel ki - hanem az, hogy idetartozol! Az Úr szeret benneteket - mindegyikõtöket, együtt és egyénenként. Nem átlagos nõk vagyunk. Mi szövetséges nõk vagyunk, nõk, akik felismerték az igazságot, elfogadták Jézus Krisztus evangéliumát, és szövetséget kötöttek az Úrral, hogy követni fogják Õt és az Õ akaratát. És Neki szüksége van ránk - mindegyikünkre - hogy elvégezzük a ránk esõ részt, miközben véghezvisszük az õ nagyszerû, utolsó napi munkáját az ember gyermekei között. Szükségünk van a segítõegyletre, és a segítõegyletnek szüksége van ránk. Hatodik célunk, hogy segítsünk minden egyes nõtestvérnek megérteni a papság támogatásának fontosságát, csakúgy mint az áldásokat, amelyek a szent templomi szövetségek megkötésébõl és megtartásából származnak. A templomban örökkévaló szövetségeket kötünk Mennyei Atyánkkal. Ígéreteket teszünk Neki, és cserébe Õ rendkívüli ígéreteket tesz nekünk. A legközelebbi alkalommal, amikor a templomba mész, akár magadért, akár halott rokonaidért, nagyon figyelj azokra az ígéretekre, amelyeket Isten neked, az Õ leányának tesz. A templom minden része, Isten házának megszentelt termei, vigasztaló szövetségekkel vannak telve - az Õ örökkévaló szeretetének személyes és bizalmas biztosítékaival. A Tanok és szövetségek 115. részében így figyelmeztetnek minket: „Keljetek fel! Világítsatok! Tündököljetek! Legyetek zászló a nép számára, És gyülekezéstek Sion földjén és cövekeiben védelemért és menedékért legyen a zivatarban.”11 Nõtestvérek, ahogy elgondolkodunk a segítõegylet programjain, hadd jelentsenek azok számunkra és mások számára védelmet és menedéket a vihar elõl! Mint ahogy Packer elnök mondta: „Az erõs segítõegyletek erõteljes védõ és gyógyító hatással vannak az anyákra és a leánygyermekekre, az egyedülálló szülõkre, az egyedülállõ nõtestvérekre és idõsödõkre, a gyengékre.”12 Bizonyságomat teszem arról, hogy a segítõegylet isteni eredetû szervezet. Mindannyiótokat hívunk, gyertek a segítõegyletbe! Engedjétek, hogy ez áldást hozzon életetekbe, mint ahogy az a Mennyei Atya szándékában is állt! Jézus Krisztus nevében, ámen. MEGJEGYZÉSEK 1. „A segítõegylet”, Liahona, 1998. július, 81. 2. James E. Faust idézte, „Keeping Covenants and Honoring the Priesthood”, Ensign, 1993. nov., 37. 3. „Address to Members of the Relief Society”, The Relief Society Magazine, 1945. dec., 717. 4. My Beloved Sisters (1979), 43. 5. My Beloved Sisters, 43. 6. „Live Up to Your Inheritance,” Ensign, 1983. nov., 84. 7. Lásd My Life for the Poor: Mother Teresa of Calcutta, José Luis González-Balado és Janet N. Playfoot kiadásában (1985), 76. 8. Woman’s Exponent, 1873. szept., 15., 62. 9. „Bring Up a Child in the Way He Should Go,” Ensign, 1993. nov., 60. 10. „The Great Plan of Happiness”, Ensign, 1993. nov., 75. 11. T&Sz 115:5-6. 12. Liahona, 1998. Július, 81.