Az Úr világosságában járni Gordon B. Hinckley elnök A hozzátok szóló üzenetem, felhívásom és imám az, hogy újra kötelezzétek el magatokat otthonaitok megerõsítése mellett. Kedves nõtestvéreim, a kezdet kezdetén szeretném elmondani nektek, mennyire becsüljük az ebben az egyházban lévõ nõket. Nélkülözhetetlen részei vagytok ennek az egyháznak, a legfontosabb részei. Nélkületek nem tudna megfelelõen mûködni. Ihletet adtok. Egyensúlyt teremtetek. Ti alkotjátok a hit és a jó munka roppant nagy gyûjtõmedencéjét. Az elkötelezettség, a hûség és a teljesítmény horgonyai vagytok. Senki sem tagadhatja, milyen nagy szerepet játszotok a földön e munka elõsegítésében. Tanítotok a szervezetekben, és ezt olyan jól csináljátok. Felkészültségetek példaértékû mindannyiunk számára. Mindegyikõtök része ennek az óriási vállalkozásnak, a segítõegyletnek, a nõtestvérek több mint négymilliós nagy családjának. A világra kiterjedõ tagságotokban rejlik az erõ, hogy felbecsülhetetlen jót tegyetek. Ti vagytok az otthonok õrzõi. Buzdítjátok férjeiteket. Hitben tanítjátok és tápláljátok gyermekeiteket. Néhányotok számára az élet nehéz, sõt keserû. De ti olyan keveset panaszkodtok és olyan sokat tesztek! Mennyire el vagyunk kötelezve nektek! A segítõegyletrõl szólva Joseph F. Smith elnök egy alkalommal ezt mondta: „Ezt a szervezetet Isten nagyszerûen létrehozta, nagyszerûen felhatalmazta, nagyszerûen megszervezte, s nagyszerûen elrendelte, hogy szogálatot végezzen a nõk és a férfiak lelkének üdvözüléséért. Ezért aztán nem létezik más olyan szervezet, amelyet össze lehetne hasonlítani vele . . . , ami valaha is elfoglalhatná ugyanazt a helyet és dobogót, mint ez. . . . A földön létezõ szervezetek közül a [segítõegyletet] tegyétek a legelsõ, a legfontosabb, a legmagasztosabb, a legjobb és a legõszintébb szervezetté! Isten prófétájának hangja szólít benneteket, hogy tegyétek ezt a legelsõ, a legnagyszerûbb és a legjobb, a legtisztább és a jó mellett leginkább elkötelezett szervezetté” (Minutes of the General Board of the Relief Society, 1914. márc., 17., A Történelmi Osztály Levértára, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, 54-56. o.). Nagyszerû kihívás! Feleségem mindegyik lányunk és unokalányunk házasságkötésekor egy különleges ajándékot adott át nekik. Nem porszívót, edényeket vagy bármiféle hasznos dolgot. Ez az õ anyai ágán hét nemzedékre visszanyúló családtörténeti táblázata, gyönyörûen bekeretezve. Az õ anyai üknagyanyja, dédnagyanyja, nagyanyja, édesanyja, saját maga, lánya és újonnan házasságot kötött lányunokája fényképe szerepel rajta. Azon a képen minden nõ hét nemzedékig visszamenõen segítõegyleti munkás volt. Ez a gyönyörû családtörténeti táblázat egy mindig jelenlévõ emlékeztetõvé válik e nemzedék fiatalabbjai számára, hogy ne feledkezzenek meg arról a nagy felelõsségrõl, amelyet viselnek, arról a nagyszerû kötelezettségrõl, hogy a segítõegyleti szervezetben való szolgálat által anyáik és nagyanyáik hagyományát követve továbbvigyék ezt a munkát. Ti és õseitek az Úr világosságában jártok. A kezdetektõl fogva a ti legfontosabb felelõsségetek, hogy ügyeljetek rá, senki ne éhezzen, senki ne legyen megfelelõ ruházat nélkül, senki ne legyen menedék nélkül. Ez volt és ma is ez feladatotok, hogy felkeressétek nõtestvéreiteket, bárhol is legyenek, bátorítást nyújtsatok nekik, ha szükségük van rá, biztosítsátok õket szeretetetekrõl, törõdésetekrõl és érdeklõdésetekrõl. Ez a ti lehetõségetek, és mindig is az volt, hogy letépjétek a sötétség függönyét, amely beárnyékolja azokat, akik írástudatlanok, és elhozzátok életükbe a megértés világosságát, miközben olvasni és írni tanítjátok õket. A ti lehetõségetek, és mindig is az volt, hogy olyan nõtestvérekként legyetek együtt, akik szeretik, becsülik és tisztelik egymást, hogy olyan tízezrek életébe hozzátok el a kellemes társaság áldásait, akik nélkületek nagyon sivár és elhagyott körülmények között maradnának. Egyik este levettem egy könyvet a polcról. Újra elolvastam Mary Fielding Smith életét, azét, aki felesége volt Hyrum Smith-nek, sógornõje Joseph Smith-nek, anyja és nagyanyja az egyház két elnökének. Az egyházhoz megtértként, eredetileg Angliából, majd Kanadából érkezett Kirtlandbe harmincas évei végén. Ott találkozott és kötött házasságot Hyrum Smith-szel, aki elsõ felesége halála után hat gyermekkel maradt magára. Mary szerette õt és teljessé tette életét. Egy olyan életet kezdett meg, amely boldogságot hozott neki csak azért, hogy azt mérhetetlen bánat kövesse, ugyanis ijesztõ és szörnyû feleladat hárult rá, melynek során Nauvoo-ból Winter Quartersen át 1848-ban a hosszú út során eljutott a Sós-tó völgyébe. Ötvenegy éves korára kimerült és belefáradt a küzdelembe. 1852. szeptember 21-én halt meg. Élete összefoglalja az azokban az idõkben élõ segítõegyleti nõk életét. Valójában, néhány élménye elõre jelezte az egylet 1842-ben való megalapítását. Fia, Joseph egy olyan idõszakban született, amikor Mary férjét elragadta az akkoriban Far Westet terrorizáló fellázadt csõcselék. Hyrumot és Joseph prófétát a Missouriban lévõ Libertybe vitték, ahol bebörtönözték õket. Lilburn W. Boggs kormányzó népírtó rendelete nyomására saját gyermekével és azokkal a mostohagyerekekkel együtt, akikért felelõsséget vállalt, elhagyta Missourit. Nõvére, Mercy, a súlyosan beteg Mary-t csecsemõ fiával együtt egy szekéren lévõ ágyon helyezte el. 1839 februárjában, amikor még mindig tél volt a vidéken, kelet felé utaztak át az államon, majd át a Mississippin az Illinois-ban lévõ Quincy-be, egy rugó nélküli szekéren rázkódva, ahol minden zökkenés fájdalmat jelentett. Amikor férje és a próféta kiszabadultak a Liberty Börtönbõl és Quincy-be mentek, az élet újra jobbra fordult. A szentek arra a helyre költöztek, amelybõl késõbb Nauvoo nõtt ki, és egy gyönyörû várost alapítottak a Mississippin. De békéjük tiszavirágéletû volt. Kisfia még nem volt hatéves, amikor egyik éjjel kopogtattak ablakán, és egy férfi azt mondta: „Smith nõvér, megölték a férjét!” Joseph F. sohasem felejtette el, hogyan sírta anyja át az éjszakát. Összedõlt számára a világ. Magára maradt most egy nagy családdal, amelynek gondját kellett viselni. 1846 nyarán búcsút mondtak kényelmes otthonuknak, s egy laposfenekû csónakon átkeltek a Mississippin. Saját kezébe véve a dolgokat képes volt kereskedni, kölcsönözni, csereberélni, csakhogy ökörfogatokra és szekerekre tegyen szert. Míg Winter Quarters-ben laktak, õ és fivére lementek a Missourri folyóhoz, hogy élelmet és ruhanemût vásároljanak. Két szekerük volt, mindegyik elé ökröket fogtak. Miután éjszakára letáboroztak, reggel észrevették, hogy két legjobb ökrük eltûnt. Az ifjú Joseph és nagybátyja az egész délelõttöt az elveszett állatok keresésével töltötte. Semmit sem találtak. A fiú csüggedten tért vissza, hogy megmondja anyjának. Helyzetük nagyon reménytelen volt. Ahogy közeledett, látta anyját, amint az térden állva buzgón imádkozott, és problémájukról beszélt az Úrnak. Amikor talpra állt, mosoly ült az arcán. Azt mondta fiának és fivérének, fogyasszák el reggelijüket, õ majd körülnéz. Egy kis patakot követve, s figyelmen kívül hagyva egy a környéken lévõ ember szavait, egyenesen a folyóparthoz ment. Megállt, szólt fiának és fivérének. Ökreikre mutatott, amelyeket egy mély vízmosásban nõtt fûzfacsoporthoz kötöztek. A tolvaj, aki rossz irányba akarta küldeni elvesztette a zsákmányát, õk pedig megmenekültek. Mary hite bevésõdött fia gyermeki szívébe. Joseph sosem feledkezett meg róla. Sosem kételkedett anyjának az Úrhoz való közelségében. Mindannyian ismeritek azt a történetét, amikor egyik fáradt, kimerült ökre lerogyott, hogy elpusztuljon, míg õk úton voltak a nyugat e völgyei között. A teljes elkeseredés és az egyszerû hit elegyével szentelt olajat szerzett, majd megkérte fivérét és egy társát, hogy adjanak áldást az ökörnek. Ezt meg is tették. Az állat újult erõvel lábraállt, s vitte õket útjuk hátralévõ részén. Ilyen volt az a hit - drága, egyszerû és gyönyörû - amely ennek az asszonynak az életét díszítette. Õ az Úr világosságában járt. Annak a világosságnak a közelében élt. Minden tettében ez vezette. Ez lett élete vezércsillaga. Õ példázta azoknak a nõknek a roppant hitét, akik ebben az egyházban vannak - a segítõegyletben lévõ nõk hitét, akik napjainkban ezernyi fronton végzik a figyelemreméltó szervezet elkötelezett munkáját. Most további kíhívások várnak rátok, ezen idõszak nõtestvéreire. Soha azelõtt, legalábbis nem a mi nemzedékünk idején, a gonosz erõk nem voltak olyan otrombák, arcátlanok, aggresszívak, mint manapság. Azok a dolgok, melyekrõl régebben beszélni sem mertünk, most benyomulnak nappali szobáinkba. Minden érzékenységet sutba vágnak, amint a riporterek és tudósok olyan förtelmes közönségességgel beszélnek dolgokról, hogy az csak kiváncsiságot ébreszthet és rosszra vezethet. Néhányan, akikre vezetõkként tekintettünk, elárultak minket, csalódottak és kiábrándultak vagyunk. És ténykedésük csupán a jéghegy csúcsát jelenti. A lejjebb lévõ rétegekben az a hegycsúcs a lazaság, a szenny, a könnyelmû és becstelen viselkedés nagy tömege. Ennek oka van. Úgy érzem, egyszerû meghatározni. Úgy hiszem, problémáink, csaknem mindenkinek a problémái, az emberek otthonaiból származnak. Ha megújulásra van szükség, ha változtatásra van szükség, ha vissza kell térni a régi és szent értékekhez, akkor azt otthon kell kezdeni. Ez az a hely, ahol megismerik az igazságot, ahol kialakul a becsületesség, ahol beoltódik az önfegyelem, és ahol a szeretetet táplálják. Az otthon ostrom alatt áll. Olyan sok család megy tönkre. Hol vannak az apák, akiknek szeretetben kellene elnökölni azokban az otthonokban? Valóban szerencsés az a nõ, aki egy jó emberhez megy feleségül, olyanhoz, aki szereti, s akit õ viszont szeret; olyan emberhez, aki szereti gyermekeit, gondoskodik róluk, tanítja, irányítja, felneveli és védelmezi õket, amint azok bejárják a csecsemõkortól a felnõttkorig tartó viharos utat. Otthon sajátítjuk el azokat az értékeket, amelyek alapján életünket irányítjuk. Az az otthon bármilyen egyszerû is lehet. Lehetséges, hogy egy szegény környéken van, de egy jó apával és egy jó anyával csodálatos nevelõhellyé válhat. Feleségem szeret Sam Levensonról beszélni. Õ arról mesél, hogy egy zsúfolt New York-i bérházban nõtt fel, ahol a környezetben minden volt, csak jó nem. Édesanyja itt, ebben a szegénynegyedben nevelte nyolc drága gyermekét. Ezt mondta Sam Levenson: „Az otthon erkölcsi normájának magasabb szinten kell állnia, mint az utca erkölcsi normájának.” Ha úgy viselkedtek, mintha az utcán lennének, édesanyjuk ezt mondta nekik: „Nem az utcán vagytok; a mi otthonunkban vagytok. Ez nem egy pince, és nem is egy játékterem. Itt emberi lényekként viselkedünk.” Ha bárki meg tudja változtatni ezt a szörnyû helyzetet, amelybe kezdünk belecsúszni, akkor azok ti vagytok. Nõjetek fel, ó Sion asszonyai, nõjetek fel a nagy kihíváshoz, amellyel szembenéztek! Emelkedjetek felül a lazaságon, a szennyen és a kísértésen, amely teljesen körülvesz benneteket! Titeket, nõk, akik egyedülállók vagytok, és néhány házasságban élõ, munkahelyen dolgozó nõ, hadd figyelmeztesselek benneteket! Férfiak mellett dolgoztok. Egyre többször hívnak meg benneteket ebédre, hogy állítólag üzletrõl beszélgessetek. Együtt utaztok. Ugyanabban a szállodában szálltok meg. Együtt dolgoztok. Lehet, hogy e dolgok közül néhányat nem tudtok elkerülni, de azt el tudjátok kerülni, hogy kompromittáló helyzetbe kerüljetek. Végezzétek a munkátokat, de tartsátok meg a távolságot! Ne okozzátok egy másik nõ otthonának széthullását! Ti Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai vagytok. Tudjátok, mit várnak el tõletek. Tartsátok magatokat távol attól, ami kísértést jelent! Tartózkodjatok a gonosztól - az jól észrevehetõ! Ti, akik feleségek és anyák vagytok, jelentitek a család horgonyát. Gyermekeket neveltek. Milyen hatalmas és szent felelõsség ez! Elmondták nekem, hogy 1972 és 1990 között 27 millió abortusz volt csupán az Egyesült Államokban. Mi történik az emberi élet szentsége iránti megbecsülésünkkel? Az abortusz bûnös, rideg, valós és visszataszító dolog, ami végigsöpör a földön. Kérem a nõket ebben az egyházban, vigyázzanak vele, álljanak felette, tartsák magukat távol azoktól a veszélyes helyzetektõl, amelyek ezt kívánatosnak tûntetik fel! Létezhet néhány olyan körülmény, melyek között elõfordulhat, de ezek száma rendkívül korlátozott és elõfordulásuk legnagyobb részben valószínûtlen. Ti vagytok Isten fiainak és leányainak az édasanyja, azoknak, akiknek élete szent. Oltalmazásuk Istentõl kapott felelõsség, amit nem lehet könnyedén félresöpörni. Tápláljátok és fejlesszétek házasságotokat! Õrizzétek és dolgozzatok azért, hogy erõs és gyönyörû maradjon! A válás olyan általánossá, sõt uralkodóvá vált, hogy a tanulmányok azt mutatják, néhány éven belül el fog válni azoknak a fele, akik most házasságban élnek. Sajnálattal kell mondanom, de ez történik néhány olyan emberrel is, aki az Úr házában lett összepecsételve. A házasság egy szerzõdés, megállapodás, egy férfi és egy nõ közötti egyezség, amely a Mindenható terve szerint való. Törékeny lehet. Táplálást és nagyon sok erõfeszítést igényel. Sajnálattal kell elismernem, hogy vannak férjek, akik gorombák, vannak, akik kíméletlenek, figyelmetlenek, s vannak, akik gonoszak. Kapcsolatba kerülnek a pornográfiával, és olyan helyzetekbe kerülnek, amelyek tönkreteszik õket és családjukat, valamint tönkreteszik minden kapcsolat közül a legszentebbet. Sajnálom azt a férfit, aki egyszer egy gyönyörû fiatal nõ szemébe nézett, s az õ kezét fogta az Úr házának oltára felett, miközben szent és örökkévaló ígéreteket tettek egymásnak, de aki önfegyelem hiányában elmulasztja jobbik természetét fejleszteni, durvaságba és gonoszságba süllyed, tönkreteszi azt a kapcsolatot, amelyet az Úr biztosított számára. Nõtestvérek, óvjátok a gyermekeket! Gonosz világban élnek. Az erõszak teljesen körülveszi õket. Oly sok fiatokra és leányotokra vagyok büszke azért, mert jó életet élnek. De mély aggodalommal tölt el, hogy sokan mások fokozatosan a világ útjaira lépnek. Anyákként semmi sem drágább számotokra, egyáltalán semmi. Gyermekeitek jelentik azt a legértékesebb dolgot, amivel rendelkezni fogtok az idõben vagy az örökkévalóságban. Valóban szerencsések lesztek, ha megöregedvén azokra tekintetek, akiket a világra hoztatok, s az élet tisztességét látjátok bennük, erényt az életükben és becsületességet a viselkedésükben. Úgy gondolom, a gyermekek gondozása és felnevelése többet jelent egy részidõs feladatnál. Elismerem, néhány nõnek dolgoznia kell, de attól tartok, túl sokan teszik ezt csupán azért, hogy megszerezzék az eszközöket egy kicsit nagyobb luxushoz és kicsit díszesebb játékokhoz. Ha dolgoznod kell, akkor nagyobb terhet kell viselned. Nem engedheted meg magadnak, hogy elhanyagold a gyermekeidet. Szükségük van a felügyeletedre a tanulásban, az otthoni és az otthonon kívüli munkában, a gondozásban, amit csak te tudsz megfelelõen megadni - az anyai szeretet, áldás, bátorítás és közelség által. A családok mindenhol szerteszét szakadoznak. Feszültek a családi kapcsolatok, miközben a nõk megpróbálnak két teljesidejû munkát ellátni. Sok lehetõségem van vezetõkkel beszélni, akik beszámolnak arról, mi megy végbe - bandák vannak városaink utcáin, gyerekek ölnek meg gyerekeket, olyan dolgokkal töltik az idejüket, amelyek csak börtönbe vagy halálba vezethetnek. Roppant nagy számban születnek gyerekek olyan anyáktól, akiknek nincs férjük. Az ilyen gyermekek jövõje csaknem elkerülhetetlenül el van rontva attól a naptól kezdve, hogy megszületnek. Minden otthonnak szüksége van egy jó apára és egy jó anyára. Nem tudunk elég gyorsan börtönöket építeni ebben az országban, hogy kielégítsük az igényeket. Habozás nélkül mondom, hogy ti, anyák, többet tehettek a helyzet megváltoztatása érdekében, mint bármilyen más csoport. E problémák mindegyikének gyökerét az emberek otthonaiban találjuk. Az összetört otthonok vezetnek a társadalom egyfajta összeomlásához. És így ma este, szeretett nõtestvéreim, az én hozzátok intézett üzenetem, felhívásom és imám az, hogy újra kötelezzétek el magatokat otthonaitok megerõsítése mellett. Három évvel ezelõtt ugyanezen a gyûlésen olvastam elõször fel nyilvánosság elõtt a családról szóló kiáltványt, amely az Elsõ Elnökségtõl és a Tizenkét Apotol Tanácsától származik. Remélem, mindegyikõtöknek van belõle egy példány, s alkalomadtán figyelmesen és imádságos szívvel elolvassátok. Ez elõrevetíti nagyszerû elképzelésünket a házasságról és a családról, a férfirõl és a nõrõl egy olyan szent kötelékben, amely a Mindenható örökkévaló terve szerint való. Most befejezésképpen újra szeretném hangsúlyozni mély hálámat, és megbecsülésemet az ebben az egyházban lévõ nõk iránt, és a sok fiú- és leánygyermek iránt, akiket tanítotok, képeztek, segítetek, hogy elfoglalják helyüket a világban. De a feladat sosem lesz befejezve. Sosem lesz teljes. Az Úr világossága ragyogjon rátok! Áldjon meg benneteket az Úr nagyszerû és szent munkátokban! Áldásomat, bizonyságomat és szeretetemet hagyom rátok, az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.