Elder Joseph B. Wirthlin
a Tizenkét Apostol Kvórumából
A szellemi lét magasabb szintjeire juthatunk el és Jézus Krisztussal közelebbi harmóniába hozhatjuk életünket attól függõen, hogy milyen mértékben válik annak szerves részévé a hit, a remény és a szeretet.
Naptárunkban gyakran megjelöljük a fontos dátumokat, mint például az ünnepeket és a születésnapokat. A minden évben felbukkanó dátumok jelzik az életünkben bekövetkezett fejlõdés mértékét. Újév napján évente egyszer idõt szánunk arra, hogy elgondolkodjunk dolgaink állásán és döntéseket hozzunk.
Megkeresztelkedésünk idõpontja, ami lelki újjászületésünkre emlékeztet, olyan évente ismétlõdõ alkalom, mely külön is említésre méltó. Különleges évfordulóként ismerjük el templomi összepecsételésünk idõpontját is, hiszen ez a szertartás köt össze bennünket mindörökre azokkal, akiket a legjobban szeretünk. Az érdemességi interjúk, fõként az éves interjúk a templomi ajánláshoz, egy másik lehetõséget adnak nekünk annak áttekintésére, hogy mennyire haladtunk a Mennyei Atyánk által ránk bízott dicsõséges sáfárkodás beteljesítésével. Természetesen saját lelkünket óvnunk és ápolnunk kell. Ezen alkalmakkor megújítjuk szövetségeinket, megerõsítjük kötelezettségeinket és örökkévaló célokat tûzünk ki magunk elé.
Van olyan jelentõs esemény, ami csak egyszer jön el az életben. Például alig 15 hónap múlva - 454 nap múlva, hogy pontos legyek - olyan lesz Újév napja, amikor a naptári év mind a négy számjegye egyszerre fog megváltozni. A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy ez az egyedülálló naptárbeli váltás „egyre nagyobb súllyal van jelen a köztudatban.” A felmérések szerint az emberek „nagyon pozitív hozzáállással” tekintenek elõre arra a percre. Egy elõrejelzés szerint az ezredfordulós naptári váltás „jelentõs fordulópont lesz az emberek életében, egy lehetõség arra, hogy megálljanak és újrakezdjenek.”1
AZ ÜDVÖZÍTÕ HALANDÓ SZOLGÁLATA
Mérhetetlenül fontos esemény volt az Üdvözítõ majdnem 2000 évvel ezelõtti földi megszületése. A világ nagy részén pontosan az Õ születésének idejétõl számítják elõre vagy visszafelé a naptári éveket. A bûnbánat evangéliumát tanította és megszervezte egyházát, vezekelt az egész emberiség bûneiért és keresztre feszítették. Feltámadt és így megnyitotta az utat mindenkinek, hogy legyõzze a halált és megbocsáttassanak bûneink, amennyiben megbánjuk azokat. Tanításaival olyan emberi viselkedési normákat alapozott meg, melyek örökre megmaradnak.
AZ ÜDVÖZÍTÕ MÁSODIK ELJÖVETELE
Talán a mi idõnk nehézségei elõli menekülési próbálkozásként hangoztatják néhányan azt, hogy az Üdvözítõ második eljövetele nagyon közel van. Lehetséges, de az Úr nem fogalmazhatta volna meg egyszerûbben, amikor így beszélt gyõzedelmes visszatérésérõl a földre: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.”2 Az Olajfák hegyén tanította igazságát és megismételte ezt Joseph Smith prófétának adott újkori kinyilatkoztatásában ezekkel a szavakkal: „az órát és a napot sem ember nem ismeri.”3
Igen, eljön az az idõ, amikor „Krisztus személyesen fog a földön uralkodni.”4 Ma már bizonyára közelebb vagyunk ahhoz az idõhöz, mint 1831-ben, amikor az Úr felszólította az eldereket, hogy „dolgozzatok . . . szõlõmben még utoljára - utoljára szólítsátok a föld lakóit; . . . Mert elérkezik a nagy millenium, amelyrõl szolgáim ajkával szóltam.”5
Nem ismerjük az Üdvözítõ második eljövetelének pontos idejét, de tudjuk, hogy az utolsó napokban élünk és közelebb vagyunk a második eljövetelhez, mint amikor az Üdvözítõ halandó testben élt az idõk delén. El kellene döntenünk, hogy új korszakot kezdünk személyes engedelmességünk terén, hogy felkészülhessünk az Õ visszatérésére. A halandóság gyorsan elröppen. Mindannyiunknak sok mindent kell még véghezvinni, hogy felkészüljünk a Vele való találkozásra. Utolsó napi szentekként „mindenben hiszünk, mindent remélünk. . . . Mindarra törekszünk, ami erényes, szép, jónak mondott, vagy dicséretre méltó.”6 Mirõl hisszük azt, hogy majd ösztönözni fog a továbbhaladásra? Mit remélünk? Melyek azok az erényes, szép, dicséretre méltó dolgok, amikre törekszünk? Úgy gondolom, küzdenünk kellene, hogy önmagunkban kifejleszthessük az Üdvözítõ jellemének vonásait.
HIT, REMÉNY ÉS SZERETET
Pál apostol szavai jutnak eszembe: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”7 Szívünkben és eszünkben rögzíteni kellene ezeket az isteni tulajdonságokat, hogy minden tettünkben irányíthassanak minket. Moróni könyvében ezt olvassuk: „Törekedjetek hát a jószívûségre, ami a legnagyobb dolog . . . és akiben ez az utolsó napon meglesz, annak jó dolga lesz.”8 A jószívûség lehet a hitnek és a reménynek a külsõ megjelenése. Amennyiben keresik és elnyerik õket, a celesztiális jellem három alapeleme velünk marad ebben az életben és a következõ lét fátylán túl is. Emlékezzetek arra, hogy „testeteket az örökkévalóságban is ugyanaz a lélek fogja uralni, amelyik földi életetekbõl való távozásotokkor uralta.”9 Nem szabad egy napot sem várnunk azzal, hogy az ezeknek az erényes, szép és dicséretre méltó tulajdonságoknak a megerõsítésére tett egyéni erõfeszítéseinket fokozzuk.
Az Úr parancsolatainak megtartásakor hit, remény és szeretet fog bennünk lakozni. Ezek az erények „úgy permetezik majd a lelkedet, mint égbõl a harmat,”10 és felkészítjük magunkat arra, hogy magabiztosan álljunk majd Urunk és Üdvözítõnk, Jézus Krisztus elõtt „hibátlanul és szeplõtlenül.”11
Amint olvasom a szentírásokat és elmélkedem rajtuk, azt veszem észre, hogy a hit, a remény és a szeretet magunkban való kifejlesztése lépésrõl lépésre zajló folyamat. A hit reményt szül, és együtt táplálják a szeretetet. Moróninál ezt olvashatjuk: „Legyen tehát hitetek, és ha hitetek van, akkor reményeteknek is kell lenni, ha pedig reményetek van, akkor jószívûségnek is kell bennetek lenni.”12 Kezdetben lehet, hogy különállóan követi egymást ez a három erény, de ha megszerezte õket az ember, akkor összefonódnak benne. Egymás nélkül nem lehetnek teljesek. Segítik és megerõsítik egymást. Moróni így magyarázza: „Mert ha nincs bennetek jószívûség, akkor Isten országában semmiképpen sem üdvözülhettek; de Isten országában még akkor sem üdvözülhettek, ha nincs hitetek, vagy nincs reményetek.”13
Ezek azok az erényes, szép és dicséretre méltó jellemzõk, amikre törekszünk. Mindannyian ismerjük Pál tanítását arról, hogy „a szeretet soha el nem fogy.”14 Természetesen életünk során kifogyhatatlan lelki erõre van szükségünk. Moróni lejegyezte a kinyilatkoztatást, mely szerint „a hit, a remény és a jószívûség által jöhetnek hozzám [az Úrhoz], a minden igazság kútfejéhez.”15
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, az Úr visszaállított mai földi egyháza, elvezet minket az Üdvözítõhöz és segít nekünk fejleszteni, táplálni és megerõsíteni ezeket az isteni tulajdonságokat. Az Úr valójában ezekkel a szavakkal mutatott rá azokra a tulajdonságokra, melyek az Õ szolgálatában végzendõ munkához szükségesek ezekkel a szavakkal: „Ebben a munkában csak az segíthet, aki alázatos és telve van jószívûséggel, akiben van hit, remény és könyörületesség.”16
Mormon azt tanította, hogy „a jószívûség az igaz krisztusi szeretet”, és arra buzdít, hogy „könyörögjetek hát . . . szívetek teljes erejével az Atyához, hogy ti is telve legyetek ezzel a szeretettel, amit õ Fia, Jézus Krisztus minden igaz követõjének megad.”17 Jegyezzétek meg, hogy jószívûség csak annak adatik, aki törekszik rá, õszintén imádkozik érte, aki Krisztus követõje. Mielõtt eltöltene minket ez az igaz szeretet, indulásképpen az evangélium elsõ alapelvével kell kezdenünk. Kell, hogy legyen „elsõként, hit[ünk] az Úr Jézus Krisztusban.”18
A HIT
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés.”19 „Nem akkor hiszünk, ha bizonyossággal tudunk valamit, mert amikor valamit hiszünk, akkor valami olyanról reméljük, hogy igaz, amit még nem láttunk.”20 Mi, utolsó napi szentek örvendezhetünk hitünk erejében, nálunk van az evangélium teljessége. Ha tanulmányozzuk, elmélkedünk és imádkozunk róla, akkor Isten láthatatlan, de igaz dolgaiban való hitünk nõni fog. Ha csak „megpróbálunk hinni, . . . és . . . erõsödnék bennünk ez a vágy,”21 dédelgetõ törõdéssel a hit egy kicsi magja is a bizonyság vibráló, erõs, termékeny fájává serdülhet.
Az Úr Jézus Krisztusban való hit ösztönöz minket bûneink megbánására. A bûnbánaton keresztül, amit az Úr engesztelõ áldozata tett lehetõvé, érezhetjük bûneink, gyengeségeink és tévedéseink megbocsátásának nyugtató békéjét. A szellemi újjászületésben való hittel keresztelnek meg minket és így nyerjük el a Szentlélek ajándékát.
Annak reményében igyekszünk betartani Isten parancsolatait, hogy engedelmességünk segít Hozzá hasonlóvá válni. Üdvözítõnk feltámadásának következtében hisszük, hogy a halállal nem ér véget az élet. Hisszük, hogy egyszer ismét élvezhetjük azon szeretteink kellemes társaságát és meleg ölelését, akik már elhagyták a halandó világot.
A REMÉNY
Mormon megkérdezte a korabeli szentektõl: „És mi az, amiben reménykedhettek?” Ezt válaszolta nekik: „Megmondom nektek, az, hogy Krisztus kiengesztelése és feltámadásának ereje, továbbá pedig a beléje vetett hitetek által, az ígéret szerint, örök életre támadhattok fel.”22 Éter könyvében ez áll: „mert aki hisz Istenben, az teljes bizonysággal remélhet egy jobb világot, sõt még azt is, hogy helyet kap majd Istennek a jobbján. Ez a reménység pedig a hitbõl származik. Ez az emberi lélek horgonya.”23
Mégha a balsors vihara is tombol, Atyánk reményünkhöz horgonyoz bennünket. Az Úr megígérte, hogy „nem hagylak titeket árvákul,”24 és Õ „szenvedéseidet javadra fogja fordítani.”25 Amikor úgy tûnik, hogy megpróbáltatásaink erõt vesznek rajtunk, erõt és reményt meríthetünk az Úr biztos ígéretébõl: „ne féljetek és ne rettegjetek . . . mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten.”26
A SZERETET
Ha a hit erõs, maradandó bizonysággá nõ, reményt adva Mennyei Atyánk boldogságterve szerint; ha végre hitünkön keresztül megértjük, hogy egy szeretõ Atya gyermekei vagyunk, aki Fiát adta ajándékul, hogy megváltson minket, akkor nagy változást érzünk szívünkben.27 Úgy érezzük, hogy „a megváltó szeretetrõl kívánunk énekelni”28 és szívünket elárasztja a jószívûség. Tudva, hogy Isten szeretete „mindennél kívánatosabb . . . és a leggyönyörûségesebb a lélek számára,”29 szeretnénk ezt az örömöt megosztani másokkal. Szolgálni és áldani szeretnénk õket.
A CSALÁD
„A család: Kiáltvány a világhoz” egyértelmûen kijelenti a család szentségét és azt, hogy „a férj és a feleség komoly feladata, hogy szeressék egymást, törõdjenek egymással és gyermekeikkel.”30 A gyerekeknek korán meg kell tanítani a templomok szentségét és azt, hogy végsõ céljuk a templomi látogatás legyen azért, hogy élvezhessék mindazokat az áldásokat, amiket Mennyei Atyánk számukra tartogat. Ennek a szent célnak minden aspektusa adott, elérhetõ a gyermekek számára, akik idõvel rájönnek, hogy ez a legnagyobb áldás, amit ebben az életben kaphatnak.
A TEMPLOMOK
A szent templomok teljesen nyilvánvalóan képviselik a hit, remény és szeretet eszméit. Ott tanuljuk meg az élet értelmét, megerõsítjük elkötelezettségünket Krisztus tanítványaiként azáltal, hogy szent szövetségeket kötünk Vele, és családunk nemzedékeit összepecsételjük az örökkévalóságra. Az, hogy részesülünk saját felruházásunkban és gyakran visszatérünk, hogy szent szertartásokat végezzünk kedves halottainkért, megnöveli hitünket, felerõsíti reményünket és elmélyíti szeretetünket. Abban a hitben és reményben részesülünk saját felruházásunkban, hogy megértjük az Úr gyermekeiért létrehozott tervét, felismerjük az isteni erõt magunkban Mennyei Atyánk gyermekeként, és végig hûségesek leszünk megtartva a szövetségeket, amiket kötöttünk. A halottakért végzett templomi szertartások a szeretet megnyilvánulásai azáltal, hogy fontos áldásokat kínálunk elõdeinknek, olyan áldásokat, amiket halandó életükben nem kaphattak meg. Abban a kiváltságban lehet részünk, hogy elvégezhetjük helyettük mindazt, amit õk nem tudtak megtenni saját magukért.
Tavaly áprilisban, amikor Gordon B. Hinckley elnök olyan példátlanul sok templom építését jelentette be, ezt mondta: „a templomi szertartások az áldások betetõzésévé válnak, amit az Egyháznak fel kell kínálnia.”31 Több utolsó napi szentre terjeszti ki ezeket a betetõzõ áldásokat, mint valaha. Az Úr házában a hithû egyháztagok „mennyei erõt”32 kaphatnak, egy olyan erõt, ami lehetõvé teszi számunkra, hogy ellenálljunk a kísértésnek, tiszteletben tartsuk szövetségeinket, engedelmeskedjünk az Úr parancsolatainak, és buzgón, félelem nélkül bizonyságunkat tegyük az evangéliumról családunknak, barátainknak és a szomszédainknak.
Múlt júliusban részt vehettünk Hinckley elnökkel a Utah állambeli Monticello templom felszentelésén, amely az egyik elsõ tagja a templomok új generációjának, amit az Úr irányítását követve prófétánk építtetett, most már közelebb a szentekhez. Milyen hatalmas lelki élmény volt ott lenni a hithû szentek között, akik soha nem remélték, hogy valaha lesz egy templomuk a városukban! Ezeknek az embereknek erõs a hite; néhányan közülük a Hole-in-the-Rock-beli pionírok leszármazottai, akik küzdöttek, dolgoztak és oly sok tevékeny évüket áldozták fel Sion megalapításáért Utah állam délkeleti magas fennsíkjain.33
Testvéreim! Nagy dolgok történnek az Egyházban! Minden eddiginél gyorsabban haladunk elõre. Hinckley elnök vezetése inspirál minket arra, hogy minden erõnket egyesítve próbáljunk megfelelni a követelményeknek. A szellemi lét magasabb szintjeire jutunk el és Jézus Krisztussal közelebbi harmóniába hozhatjuk életünket attól függõen, hogy milyen mértékben válik annak szerves részévé a hit, a remény és a szeretet. Bizonyára lesznek kihívásaink és megpróbáltatásaink, de sokkal biztosabbak vagyunk benne, mint bármikor máskor, hogy nagyobb lesz békességünk és örömünk is, mert Õ megígérte nekünk békességét.34
A BIZONYSÁGTÉTEL
Különleges tanúként bizonyságomat teszem nektek arról, hogy Jézus a Krisztus és az Õ prófétáján, Gordon B. Hinckley elnökön keresztül az Üdvözítõ irányítja Egyházát. Az Õ földi visszatérésére felkészülve, fejlesszük ki magunkban az Õ isteni tulajdonságait, ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.
MEGJEGYZÉSEK
1. Outlook, NFO Research, Inc., 1998. nyár.
2. Mt. 24:36.
3. T&Sz 49:7.
4. Hit. 1:10.
5. T&Sz 43:28, 30.
6. Hit. 1:13.
7. 1 Kor. 13:13.
8. Moró. 7:46-47.
9. Alma 34:34.
10. T&Sz 121:45.
11. 1 Pét. 1:19.
12. Moró. 10:20.
13. Moró. 10:21.
14. 1 Kor. 13:8.
15. Éter 12:28.
16. T&Sz 12:8.
17. Moró 7:47-48.
18. Hit. 1:4.
19. Zsid. 11:1. a szerzõ kemelésével.
20. Alma 32:21.
21. Alma 32:27. Lásd még a 28-43. verseket.
22. Moró. 7:41.
23. Éter 12:4.
24. János 14:18.
25. 2 Ne. 2:2.
26. 2 Krón. 20:15.
27. Lásd Alma 5:14.
28. Alma 5:26.
29. 1 Ne. 11:22-23.
30. Ensign, 1995. nov., 102. o.
31. Új templomok az evangélium „áldásainak betetõzésére”, Liahona, 1998. Júl., 100. o.
32. T&Sz 95:8.
33. Lásd Church News, 1998. aug. 1., 4. o.
34. Lásd János 14:27.
Previous
