Gordon B. Hinckley elnök
Legyünk igaz tanítványai Krisztusnak, tartsuk be az aranyszabályt, akképpen cselekedjünk az emberekkel, amint akarjuk, hogy az emberek cselekedjenek velünk!
Szeretett testvéreim, melegen üdvözlünk titeket ezen az általános konferencián, ami az Egyház nagy világkonferenciája lett.
Ezeket az eseményeket országszerte és Kanada szerte, valamint a világ fennmaradó részének nagy részében hallani és látni fogják. Azt hiszem, nincsen semmi, ehhez fogható. Megdicsérem azokat, és köszönöm mindazoknak, akiknek közük volt ennek a nagy vállalkozásnak a bonyolult anyagi- és technikai biztosításához.
Azért gyûltünk össze, hogy az Urat imádjuk, hogy kijelentsük az Õ isteniségét és az õ élõ valóságát. Azért gyûltünk össze, hogy újra megerõsítsük a szeretetünket iránta, és az irántunk való szeretetének tudását. Senki sem tudja - bármit mond is,- csökkenteni ezt a szeretetet.
Vannak néhányan, akik megpróbálják. Például vannak olyan más vallásúak, akik nem tekintenek minket kereszténynek. Ez nem fontos. Az a fontos, ahogy mi tekintünk magunkra. Habozás nélkül elismerjük, hogy különbségek vannak köztünk. Ha ez nem így lenne, nem lett volna szükség az evangélium visszaállítására. Packer elnök és Elder Ballard nemrégiben beszélt errõl más környezetben.
Remélem, errõl nem vitatkozunk. Nincs ok a vitára. Mi egyszerûen csöndesen és bocsánatkérés nélkül bizonyságot teszünk, hogy Isten kinyilatkoztatta Magát és az Õ Szeretett Fiát az Õ munkájának ennek a teljes és végsõ sáfárságának kezdetén.
Nem szabad barátságtalannak lennünk, amikor a tanok közti különbségekrõl beszélünk. Nincs helye a fanyarságnak. Azonban soha nem adhatjuk fel vagy köthetünk kompromisszumot arról a tudásról, ami kinyilatkoztatáson és a kulcsok és a felhatalmazás azok keze által való direkt adományozásán át jutott el hozzánk, akik régen viselték õket. Soha ne felejtsük el, hogy ez annak a visszaállítása, amit a világ Üdvözítõje alapított! Ez nem az évszázadokon át kifejlõdött és felismert hamis gyakorlatok és tanok reformja.
Tiszteletben tarthatunk más vallásokat, és így is kell tennünk. Fel kell ismernünk azt a sok jót, amit elérnek. Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy toleránsak és barátságosak legyenek azokkal, akik nem a mi hitünkbõl valók. Tudunk és dolgozunk is más vallásúakkal azoknak az értékeknek a védelmében, amelyek a civilizációnkat naggyá és a társadalmunkat jellegzetessé tették.
Például a közelmúltban egy protestáns lelkész jött az irodámba, aki a pornográfia ellen vívott vég nélküli csatának egy nagyon hatásos vezetõje. Hálásak vagyunk érte. Csatlakozunk hozzá és a társaihoz. Pénzügyi támogatást nyújtunk a szervezetének.
Tudunk és dolgozunk is együtt más vallásúakkal különbözõ vállalkozásokban azok ellen a társadalmi rosszak ellen való örökké tartó harcban, amelyek a mindannyiunk számára annyira fontos, kincsnek tartott értékeket veszélyeztetik. Ezek az emberek nem a mi hitünkbõl valók, de õk a barátaink, szomszédaink és munkatársaink különbözõ ügyekben. Örömteliek vagyunk, hogy megoszthatjuk az erõnket velük az erõfeszítéseikben.
De mindezekben nincsen tanokbeli kompromisszum. Nem kell és nem szabad lennie részünkrõl. Viszont van egy bizonyos mértékû közösség, ahogy együtt munkálkodunk.
Ahogy elõre visszük jellegzetes missziónkat, az által a rendelkezés szerint cselekszünk, amit a feltámadott Úr adott nekünk, aki megszólalt ebben az utolsó és végsõ sáfárságban. Ez az Õ egyedülálló és csodálatos ügye. Bizonyságot és tanúságot teszünk Róla. Azonban nem arroganciával és önelégültséggel kell tennünk.
Ahogy Péter kifejezte, mi egy „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép” vagyunk. Hogy miért? „Hogy [hirdessük] Annak csodálatos dolgait, a ki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el [minket]” (1Péter 2:9).
A „szentebb, mint te” hozzáállás nem áll jól nekünk. Van a birtokomban egy levél egy férfitól a közösségünkben, aki nem tagja az Egyháznak. Azt írja, hogy a kislányát kiközösítették az iskolatársai, akik utolsó napi szentek. Egy másik esetet is leírt, amikor egy utolsó napi szent gyermek letépett egy gyermek nyakából egy vallásos medált. Remélem, ez nem igaz. Ha igen, bocsánatot kérek azoktól, akiket megbántottak.
Emelkedjünk felül az ilyen viselkedésen, és tanítsuk meg a gyermekeinket, hogy másképp cselekedjenek! Legyünk igaz tanítványai Krisztusnak, tartsuk be az aranyszabályt, akképpen cselekedjünk az emberekkel, amint akarjuk, hogy az emberek cselekedjenek velünk! Erõsítsük meg a saját és a gyermekeink hitét, miközben kedvesek vagyunk azokhoz akik nem a mi vallásunkból valók! A szeretet és a tisztelet felül fog kerekedni a rosszindulat minden elemén. A kedvességünk válhat a legmeggyõzõbb érvvé amellett, amiben hiszünk.
Egy más dolog. Egy héttel ezelõtt Palmyrában voltam, New Yorkban. Ott felszenteltem két épületet. Az egyik annak a kis gerendaháznak volt a rekonstrukciója, ahol id. Joseph Smith családja elõször lakott azon a környéken. Ebben a szerény otthonban történt, hogy a tizennégy éves Joseph elhatározta, elmegy a közeli ligetbe egy kérdést feltenni Istennek, és egy összehasonlíthatalan látomásban volt része az Atyáról és a Fiúról.
Ebben az otthonban történt, hogy Moróni, az angyal, megjelent a fiú Josephnek, a nevén szólítván, és elmondta, hogy Istennek egy elvégzendõ feladata van a számára, és hogy nevének „jó meg rossz híre lesz minden nép, törzs, nyelv és nemzet között” (JST 1:33).
Hogy merhetett egy majdhogynem formális iskolázottság nélküli farmerfiú ilyet mondani? És mégis, ez mind így történt, és folytatódik ahogy a visszaállított evangéliumot világszerte tanítják.
Míg Palmyrában voltam, szintén felavattam az E.B. Grandin Épületet, ahol a Mormon könyvének elsõ kiadását nyomtatták 1829-ben és 30-ban. Bátor vállalkozás volt kinyomtatni valamit, amirõl elõször azt gondolták, hogy hamisítvány, és hogy 5000 példányban nyomtassák ki, ami akkoriban nagyon nagy szám volt. Örömömre szolgál, hogy emlékeztethetlek titeket arra, hogy azóta több, mint 88 millió példányt nyomtattunk ebbõl a figyelemre méltó könyvbõl!
Hálás vagyok, hogy a mienk ez az öreg épület, amelyet egy nagylelkû egyháztag vásárolt meg, és ajándékozott az Egyháznak. Maga a jelenléte megerõsíti ennek a könyvnek, ennek az Isten Fiáról való figyelemreméltó bizonyságnak az érvényességét.
Ki az, aki elolvasva azt, õszíntén megcáfolhatná isteni eredetét? A kritikusok megpróbálhatják kimagyarázni. Minél jobban próbálkoznak, annál hihetõbb lesz az igaz beszámoló az elõkerülésérõl, mint egy a porból beszélõ hang.
Milyen hálás vagyok a bizonyságért, amivel Isten megáldott, Joseph Smith isteni elhívásáról, az Elsõ Látomás valódiságáról, a papság visszaállításáról, és ennek, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának igazságáról!
Így hát testvéreim, örvendezzünk együtt, ahogy most elismeréssel ünnepeljük a bámulatos tanokat és szokásokat, amelyek ajándékként jöttek az Úrtól munkájának ebben a legdicsõségesebb szakában! Ez a húsvéti idõszak, amikor az Õ dicsõséges feltámadására emlékezünk, amirõl bizonyságot teszünk. Legyünk mindig hálásak ezekért a becses ajándékokért és kiváltságokért, és tegyük meg jól a részünket, olyanokként, akik szeretik az Urat! Hívlak titeket, hogy hallgassátok meg a szavakat, amelyeket ma errõl a szószékrõl azok mondanak, akiket a ti szolgáitoknak hívtak el. Legyünk áldottak, alázatosan imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.
