Hittételek Elder L. Tom Perry A Tizenkét Apostol Kvórumából Ha útmutatóként használod õket, hogy irányítsanak az Üdvözítõ tanításának tanulmányozásában, akkor majd úgy találod, felkészültél arra, hogy bizonyságodat tegyed az Úr igaz Egyházának visszaállításáról. 1997 csodálatos év volt az Egyházban. A mormon pionírok Sós-tó völgybe való megérkezésének másfélszázados évfordulójának megünneplése szerte a világon felkeltette az érdeklõdést. Napilapok, folyóiratok, televízió és rádió számolt be történetünkrõl. Milyen pompás lehetõség volt ez a világ népei számára, hogy többet tudjanak meg arról, kik is vagyunk. Most döntenünk kell arról, hogy hagyjuk, mindez egy nagyszerû média esemény maradjon, vagy egy lehetõség arra, hogy még jobban eleget tegyünk megbízatásunknak, mely szerint el kell juttatnunk az evangéliumot minden nemzethez, fajhoz, nyelvhez és néphez. Biztos vagyok benne, hogy az Úr az utóbbit várja el tõlünk. Amikor kiemeltek a keresztelõ vízbõl, és Jézus Krisztus Egyházának tagjaiként megerõsítettek minket, szövetséget kötöttünk az Úrral, mely szerint kivesszük részünket abból, hogy evangéliumi üzenetét elvigyük az Õ gyermekeihez. Eltûnõdtem ezen a megújult lehetõségünkön, és elkezdtem magamat vizsgálni. Mennyire vagyok felkészült arra, hogy ezzel hozzájáruljak a birodalom építéséhez? Amint elgondolkodtam képességeimen, eszembe jutottak azok a tanítások, amelyekben életem korai szakaszában, három és tizenkét éves korom között részesültem az elemi iskolában. Az elemi iskola nagy hatással volt életemre, és megszilárdította a ragyogó szülõk tanításait. Mielõtt átléphettem az ároni papságba, csatlakozhattam a fiú cserkészekhez, illetve részt vehettem az idõsebbeknek tartott vasárnapi iskolán, bizonyítványt kellett szereznem az elemiben. Feltételként meg kellett tanulni az akkori tizenkét apostol nevét és a tizenhárom hittételt. Az úravacsorai gyûlésen a püspök mellett kellett állnom, és válaszolnom kellett hozzám intézett kérdéseire, hogy ezzel igazoljam, teljesítettem az elemi iskolai záróbizonyítvány követelményeit. Tudtam, a püspök a leendõ elemis végzõsöktõl rendszerint a Hittételek egyikének elismétlését kérte. Édesapám volt a püspök, és biztosak lehettek benne, hogy nem engedett át engem olyan könnyen! Mielõtt megajándékozott az elemi iskolai záróbizonyítványommal, természetesen azt kérte tõlem, hogy a tizenharmadik hittételt, a leghosszabbat mondjam el. Ahogy visszaemlékeztem erre az élményre, levizsgáztattam magam: Milyen jól emlékszem arra a két követelményre, amit kívülrõl meg kellett tanulni? Kiderült, hogy még mindig meg tudom nevezni az akkori tizenkét apostolt - Rudger Clawson, Reed Smoot, George Albert Smith, George F. Richards, David O. McKay, Joseph Fielding Smith, Stephen L. Richards, Richard R. Lyman, Melvin J. Ballard, John A. Widtsoe, Joseph F. Merrill és Charles A. Callis. De az ötödik hittétel után már gondot okozott, hogy emlékezzem azok sorrendjére és teljes tartalmára. Szükségem volt egy felfrissítõ tanfolyamra! A szentírásból kifénymásoltam a Hittételeket, és fürdõszobám falára ragasztottam, hogy minden reggel lássam, amikor fogat mosok és borotválkozom. Néhány napon belül újra biztosan emlékezetembe véstem õket. Ez az élmény mélyen meggyõzött arról, hogy a hittételek kinyilatkoztatás által adattak Joseph Smith-nek. Arra a következtetésre jutottam, ha megtanulom a Hittételek mindegyikének tartalmát, akkor mindegyik evangéliumi alapelvet meg tudom magyarázni és védeni, ha esetleg lehetõségem nyílik arra, hogy beszéljek errõl valakinek, aki a visszaállított igazság után kutat. Mily nagy áldás lenne, ha az Egyház minden tagja megtanulná a Hittételeket, és tájékozott lenne a bennük található alapelveket illetõen! Jobban fel lennénk készülve arra, hogy megosszuk másokkal az evangéliumot. Egy pillanat erejéig ismételjük át, hogyan születtek a Hittételek! A prófétát gyakran megkérték, magyarázza el a mormonizmus tanításait és gyakorlatait. „John Wentworth, a Chicago Democrat szerkesztõje felkérte Joseph Smith-t, hogy készítsen neki egy vázlatot ‚az utolsó napi szentek eredetérõl, fejlõdésérõl, üldöztetésérõl és hitérõl.’” Mr. Wentworth, aki New Hampshire-bõl származott, azért kérte ezt az információt, hogy az segítségére legyen szülõhelye történetének összeállításában. „Joseph teljesítette ezt a kérést, és elküldött Wentworth-nek egy sokoldalas dokumentumot, amely a visszaállítás történetének sok, korai eseményérõl számol be, köztük az Elsõ Látomásról és a Mormon könyve elõkerülésérõl. A dokumentum tartalmazott tizenhárom kijelentést, amely az utolsó napi szentek hitét körvonalazta, s amely Hittételek néven vált ismertté.” A Wentworth-nek elküldött információ nem jelent meg a Chicago Democrat-ban, de a Times and Seasons címû egyházi napilapban igen, mégpedig 1842. márciusában. „1851-ben a Brit Misszióban megjelentetett Igazgyöngy elsõ kiadása tartalmazta a Hittételeket. Miután 1878-ban átdolgozták az Igazgyöngyöt, és 1880-ban szentírássá nyilvánították, a Hittételek az Egyház hivatalos tanításává váltak” (lásd Church History in the Fulness of Times [Church Educational System Manual, 1993], 256-257. o.). Talán mind a tizenhárom hittétel tartalmának rövid áttekintése segít megtanulni õket, s hogy meg tudjuk magyarázni az Egyház alapvetõ tanításait. Az elsõ hittétel rögzíti hitünket Istenben, a mi Örökkévaló Atyánkban, az Õ Fiában, Jézus Krisztusban és a Szentlélekben. Mennyire hálásak vagyunk azért, hogy tudunk e Legfõbb Létezõkrõl, akik uralják és irányítják ezt a világot! Hitünk nem az Isten létével kapcsolatos emberi spekulációkból származik, hanem közvetlenül Joseph Smith próféta élményébõl a Szent Ligetben. Élménye tisztázta az emberiség számára az Isten, az Atya, Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek létezését. Így elérkezett a látomás a világra, hogy három személy alkotja azt a nagyszerû tanácsot, amely a világegyetemet felügyeli, és õk különálló lényekként nyilatkoztatták ki magukat az emberiségnek, egymástól fizikailag elkülönülõ személyekként, mint ahogy azt az elfogadott feljegyzések mutatják, amelyek az emberiséggel való isteni kapcsolataikról szólnak. Ismerjük azokat az eseményeket, ahol mint három különálló személyiség nyilvánvalóvá váltak az emberiség számára. Nyilvánvaló, hogy az Atya egy meghatározott testformával, testrészekkel és lelki indulatokkal rendelkezõ létezõ személy, hogy Jézus Krisztus szellemben volt az Atyával, mielõtt testet öltött, és hogy õ az, aki által a világok teremttettek. Emberként élt az emberek között, egy emberi lény minden fizikai jellemzõjével együtt. Feltámadása után ugyanabban a formában jelent meg. A Szentlélek, akit Szellemnek, az Úr Szellemének, Isten Szellemének, Vigasztalónak, vagy az Igazság Szellemének is neveznek, nem rendelkezik húsból és csontokból való testtel, hanem egy szellemi személy. A Szentlélek az Atya és a Fiú tanúja, aki kinyilatkoztatja ezek jellemzõit az embernek, jelentést téve az Istenség más személyiségeirõl. A második és a harmadik hittétel Urunk és Üdvözítõnk engesztelõ áldozatába vetett hitünket hirdeti, hogy Õ általa az egész emberiség halhatatlansággal lesz áldott. Kijelentik, hogy felelõsséggel tartozunk azért, hogy Üdvözítõnként elfogadjuk Õt, és csak „saját bûneinkért, nem pedig Ádám vétkéért” vagyunk felelõsek (Hittételek 1:2). A negyedik és az ötödik hittétel az evangélium elsõ alapelveiben való hitünkre utal. Ezek pedig a hit Jézus Krisztusban, és a bûnbánat. Azt is megtudjuk, hogy az evangélium elsõ szertartásai a keresztelés és a Szentélelek ajándéka. Ezeket a szertartásokat Isten által elhívott olyan emberek végzik „kinyilatkoztatás és kézrátétel által”, akiknek van felhatalmazásuk szolgálni õket (Hittételek 1:5). Tudjuk, az Úr a kezdet kezdetén létrehozott egy tervet földön élõ gyermekei számára. Idõnként a földre helyezte a papságot, hogy megáldja az emberiséget a szent szertartások elvégzéséhez szükséges felhatalmazással, amellyel bizonyítják, hogy az ember engedelmeskedik az Õ akaratának. Próbáknak voltunk kitéve, miközben Isten legnagyobb ajándékának, az örök élet ajándékának elnyerése felé haladva lépésrõl-lépésre fejlõdtünk. Alapvetõ, hogy legyen hitünk az Õ tervében, az Õ törvényében, hogy tiszták és szentek legyünk, megbánjuk bûneinket és részesüljünk a keresztelés szent szertartásában, amely szükséges ahhoz, hogy bebocsátást nyerjünk az Õ celesztiális birodalmába. És a keresztelés után megadatik a nagyszerû ajándék, a Vigasztaló, hogy velünk maradjon, vezessen, irányítson és útba igazítson minket, miközben áthaladunk az örökkévalóságon - mindezeket Isten az emberiségnek adott felhatalmazása alatt végzik. Minden hivatalt viselõ férfi ezt a felhatalmazást egyenesen magához az Úrhoz vezetheti vissza, aki felruházta ezzel a joggal az emberiséget. Az elsõ öt hittételben lerakott alapra építve a hatodik hittétel elmondja nekünk, hogy szükség van egy szervezetre, és hogy ugyanaz a szervezet lett visszaállítva, amely az õsi Egyházban is létezett. Létezik ma a visszaállított Egyház a földön, amely a szent papság visszaállítása által szent hatalommal rendelkezik. A hetedik és a kilencedik hittétel azt tanítja, hogy a mennyország nincs bezárva, és hogy Isten továbbra is ad kinyilatkoztatást az emberiségnek; ahogy a múltban, úgy van ez ma és így lesz a jövõben is. Az emberiség napjainkban éppen úgy részesül lelki ajándékokban, mint ahogy az elmúlt idõkben. A nyolcadik hittétel a Bibliában való hitünkre vonatkozik, miszerint az „Isten szava, amennyiben a fordítása helyes; és hisszük, hogy a Mormon könyve is Isten szava.” A Mormon könyve egy második bizonyságot ad nekünk a Bibliában lejegyzett szentírások hitelességérõl. Az Úr az evangélium utolsó napokban történõ visszaállítására vonatkozó tervében elõhozta a Mormon könyvét, mintegy újabb bizonyságként Urunk és Üdvözítõnk küldetésérõl. A könyv egy vallásos történetet is nyújt, amely rendkívül fontos Menynyei Atyánk gyermekei számára. A tizedik hittétel elmondja hitünket „Izráel valóságos összegyûjtésérõl”, arról, hogy Sion újra felépül, Krisztus visszatér és „személyesen fog a földön uralkodni”. 1830. júniusában történt, hogy Samuel Smith, a próféta fivére, nekivágott az elsõ misszionáriusi útnak, hogy hirdesse a Mormon könyve igaz voltát. Így kezdõdött meg Sion összegyûjtése. Az ige, hogy az evangélium visszaállíttatott, Sionból eljutott a föld népeihez. Napjainkban tovább folyik a Mennyei Atyánk gyermekeinek egyesítésére irányuló munka, miközben készülünk az õ végsõ eljövetelére, a föld felett való ezeréves uralkodására. Igyekvõen és személyesen el vagyunk kötelezve Izráel valódi összegyûjtése mellett, amikor az Õ örökkévaló evangéliumát tanítjuk barátainknak, szomszédainknak és más embereknek a földön. A tizenegyedik és tizenkettedik hittétel a vallásszabadságban, türelemben és szabad akaratban való hitünkrõl tesz nyilatkozatot. A szabad akarat Isten egyik legnagyszerûbb ajándéka, amit gyermekeinek adott. Ez minden férfinak és nõnek megadja a jogot ahhoz, hogy saját maga válasszon, és kiérdemelje saját személyes megváltását. Azt is kijelenti, hogy hitünk szerint engedelmeskednünk kell a világi kormányoknak, tisztelnünk és támogatnunk kell az ország törvényét (Hittételek 1:12). A tizenharmadik hittétel különleges betekintést nyújt abba, hogyan kell életünket irányítanunk, s hogyan kell a föld népei elõtt mutatkoznunk. Így szól: „Hisszük, hogy becsületesnek, igaznak, erkölcsösnek, jóakaratúnak és erényesnek kell lennünk, és minden emberrel szemben jót kell cselekednünk; mondhatnánk, hogy Pál intelmeit követve - mindenben hiszünk, mindent remélünk, sok mindent eltûrtünk már és reméljük, hogy még ezután is mindent képesek leszünk elviselni. Mindarra törekszünk, ami erényes, szép, jónak mondott, vagy dicséretre méltó.“ A hittétel nem egy tudóscsoport munkája, hanem egy egyszerû, ihletett ember a szerzõje, aki átfogóan és tömören kijelentette Jézus Krisztus evangéliumának tanait. Ezek vallásunk alapelveinek nyílt és egyszerû állításait tartalmazzák, és erõs bizonyítékát adják annak az isteni ihletnek, amely Joseph Smith prófétát szállta meg. Mindegyíkõtöket arra biztatom, hogy tanulmányozzátok a Hittételeket és az általuk tanított tanokat! Ezek jelentik „az ihlet, a történelem és az Egyház tanításának egyik legfontosabb kijelentéseit. . . . Mindegyik hittétel pozitív megállapítás, amely [megmagyarázza] a különbséget a mormonizmus és a világon élõ más népek hite között” (Church History in the Fulness of Times, 257). Ha útmutatóként használjátok õket, hogy irányítsanak az Üdvözítõ tanának tanulmányozásában, akkor majd úgy találjátok, felkészültetek arra, hogy bizonyságot tegyetek az Úr visszaállított, igaz Egyházáról. Képesek lesztek meggyõzõdéssel kijelenteni: „Hiszünk ezekben a dolgokban.“ E különleges kinyilatkoztatott igazságok igaz voltáról teszem bizonyságomat a mi Urunk és Üdvözítõnk, Jézus Krisztusunk nevében, ámen.