The Christus statueAz Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Keresés | Feedback | Site Map | Help | Országok honlapjai |
Főoldal Broadcast General Conference Archives
Conferences
1998. április
Csodálatosak az Úrnak kinyilatkoztatásai

Csodálatosak az Úrnak kinyilatkoztatásai

Elder M. Russell Ballard
A Tizenkét Apostol Kvórumából

Szükségünk van rá, hogy befogadjuk, tanulmányozzuk és értékeljük a kinyilatkoztatott igazságokat, melyek a birtokunkban vannak. Szükség van rá, hogy nagylelkûen és kedvesen Mennyei Atyánk minden gyermekének elmondjuk az evangéliumot.

Elder M. Russell Ballard

Az emberiség történelmének egyik legrendkívülibb eseménye egy tavaszi napon történt, 1820-ban, amikor Ifj. Joseph Smith otthona közelében elment egy ligetbe, hogy Istentõl irányítást, világosságot és igazságot kérjen. Míg alázatos, õszinte imában térdelt, az eseményrõl készített saját beszámolója szerint: „egy fényoszlopot pillantottam meg fejem felett, amely fényesebb volt a napnál, s amely fokozatosan kezdett lefelé ereszkedni, míg végül is megpihent rajtam. . .

Amikor pedig a fény megpihent rajtam, két alakot láttam felettem a levegõben állni, akiknek fényessége és dicsõsége leírhatatlan volt. Az egyik a nevemen szólított, és a másikra mutatva ezt mondta: Ez az én Szeretett Fiam, Õt hallgasd!1

Ebben a percben teljesen megváltozott a világ. A mennyek, melyek oly sokáig hallgattak, ismét megnyíltak, kinyilatkoztatott fényt és igazságot árasztva, mely végül is Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának megalapításához vezetett a földön.

Meglepetésekkel teli idõszak volt ez, míg a kinyilatkoztatás szelleme erõteljes késztetést gyakorolt Joseph Smith prófétára. Gyakran jelen voltak mások is, amikor kinyilatkoztatásokat kaptak, és õk tanúságot tettek a Szellemrõl, valamint a külsõ megnyilatkozásokról, melyek jelen voltak ezen alkalmakkor. Tipikusan fehérségrõl vagy fényességrõl beszéltek, mely Joseph-et körülvette. Amikor például a Tanok és szövetségek 76. része megadatott, Philo Dibble azt írta, úgy tûnt, mintha Josephet „valami dicsõségesen fehér anyag borította volna, arca pedig úgy ragyogott, mintha áttetszõ lenne.”2 Brigham Young tanúsította, hogy „akik ismerték Joseph-et, tudták, mikor van rajta a kinyilatkoztatás Szelleme, mert egy nála jellegzetes arckifejezés ült meg vonásain, amikor ezen befolyás alatt volt. A kinyilatkoztatás Szelleme által hirdette az igét, azáltal tanított a tanácsülésein, és akik ismerték õt, rögtön felfedezték ezt, mert ilyenkor egy jellegzetes tisztaság és ragyogás volt az arcán.”3

Néhány emberre, aki osztozott ezekben a csodálatos kinyilatkoztatási élményekben, nagy hatással volt az, milyen könnyedén áramlottak ezek a kinyilatkoztatások az Úrtól, és - kis, például betûzési vagy központozási javításokat kivéve - mennyire nem volt szükség a cenzúrázásukra. Parley P. Pratt azt mondta: „Minden mondatot lassan és nagyon tagoltan mondott, szünetet tartva mindegyik között, elég hosszút ahhoz, hogy egy hétköznapi írnok rövidítések nélkül lejegyezhesse. . . . Soha nem volt tétovázás, átnézés vagy visszaolvasás annak érdekében, hogy fenntartsuk a téma folytonosságát; és ezeket a közléseket soha nem vetették alá átnézéseknek, sorok közötti beszúrásoknak vagy javításoknak. Ahogy diktálta õket, úgy maradtak, amennyiben én annak tanúja voltam; és jelen voltam, így tanúsíthatom számos közlésnek a diktálásán, melyek közül mindegyik több oldalas volt.”4

Érdekes módon azokat döbbentette meg leginkább ez a folyamat, akik legjobban ismerték Joseph-et. Bárki másnál jobban ismerték formális iskolázottságának és természetes képességeinek a korlátait. Ebbõl adódóan legtisztábban láthatták azt, milyen csodás módon beszél Isten az Õ élõ prófétája által.

Joseph felesége, Emma hasonló bizonyságot tett Parley P. Prattéhez, mert õt is folyamatosan meglepte annak folyamata, ahogyan a kinyilatkoztatások érkeztek. Évekkel a próféta halála után azt mondta: „Biztos vagyok benne, hogy senki nem lett volna képes lediktálni a kéziratok írásait, ha nem kap sugalmazást; mert amikor írnokaként mûködtem, Joseph óráról órára diktált nekem, és amikor étkezések vagy megszakítások után visszatértünk, rögtön képes volt ott elkezdeni, ahol abbahagyta, anélkül, hogy látta volna a kéziratot vagy felolvastatta volna annak egy részét.”5

Kedves testvéreim, értékeljük-e a visszaállítás nagyszerû csodáját? Kinyilatkoztatás által kaptuk meg a Mormon könyvét, a Tanok és szövetségeket és az Igazgyöngyöt, mely Isten hozzánk, gyermekeihez intézett szavait tartalmazza. Ó, mily csodálatosak a kinyilatkoztatások, melyeket az Úrtól kaptunk! Gyakran mondtam már, hogy Joseph Smith vagy az Úr eszköze volt, mely által végrehajtották Jézus Krisztus evangéliumának annak teljességében történõ visszaállítását, vagy nem az volt. Nincs lehetséges kompromisszuma ennek a tannak. Az egész világhoz bizonyságként emelem a szavamat, hogy fenntartás és kérdés nélkül tudom, Joseph Smith nyitotta meg isteni kinyilatkoztatáson keresztül ezt a sáfárságot, és kezdte el Jézus Krisztus igaz egyházának a földre történõ visszaállítását.

Embernek valaha is adatott legcsodálatosabb kinyilatkoztatások közé tartozik a Tanok és szövetségek 76. része, melyre gyakran utalnak egyszerûen úgy, mint „a látomás”. Ez a látomás volt talán Joseph próféta egyik legerõteljesebb és legjelentõsebb szellemi élménye. Amint Sidney Rigdonnal együtt az igazak és a gonoszok feltámadásának megértéséért imádkoztak, rájuk tört ez a dicsõséges látomás - illetve valójában hat látomás sorozata. Joseph és Sidney szó szerint körülbelül másfél óráig beszélgettek az Úrral, amint az Üdvözítõ megmutatta nekik azt, amit Joseph késõbb úgy írt körül, mint „az örökkévalóság vázlata, Istentõl eredõ látomásban arról, ami volt, ami van és ami még lesz.”6 Annak elõrehaladtával a két férfi látta az Atya jobbján a Fiú dicsõségét, és késztetést éreztek, hogy felkiáltsanak: „Most pedig, a sok tanúbizonyság után, amit õróla tettek, íme az utolsó, a mi tanúbizonyságunk az, hogy õ él!

Mert láttuk õt az Atya jobbján, és hallottuk a hangot, amely tanúsította, hogy õ az Atya Egyszülöttje . . . „7

Ennek folytatásaként Joseph és Sidney következõként Lucifert látta a halandóságot megelõzõ világban, amint lázadása miatt elbukott Isten jelenlétébõl. Aztán látták a kárhozat fiait, és hogy mi lesz belõlük az örök világokban. Következõként látomásokat láttak a celesztiális, a terresztriális és a telesztiális királyságokról, és megtudták ezen királyságok elnyerésének a feltételeit, valamint a dicsõségbeli különbségeket az egyes királyságokat illetõleg. Megtudták, hogy azok, akik kiérdemlik a celesztiális dicsõséget, „örökkön örökké Isten és Krisztus színe elõtt fognak lakozni.”8

Milyen csodálatos élmény volt ez Joseph prófétának és Sidney-nek! Mert az Úr több mint egy órán keresztül megmutatta nekik a halandóság elõtti életünket, a földi életünket, valamint a halál utáni életünket. Ennek a kinyilatkoztatásnak az eredményeként figyelemreméltó mértékben kitárult és gazdagabb lett az emberiség ismerete Mennyei Atyánk tervével kapcsolatban, amit a mi örök boldogságunkért és békességünkért hozott létre. Természetesen meg kell jegyezni, hogy Joseph utasítást kapott, ne jegyezzen fel mindent, amit látomásban lát. A szentek abban az idõben nem voltak felkészülve mindazon új információ befogadására, ami akkor adatott. De ha megnézzük a próféta késõbbi tanításait, látjuk amint ennek a nagyszerû kinyilatkoztatásnak a látszólagos darabjait és részeit tanítja - itt egy kicsit, ott egy kicsit - amint a szentek növekedtek a szellemi természetû dolgok megértésében.

Ezért hangsúlyozza az Úr folyamatosan a tanulást - különösen a szellemi természetû dolgok tanulását. „Tudatlanságban nem lehet üdvözülni,”9 de az Úr csak olyan mértékben tud nekünk világosságot és igazságot kinyilatkoztatni, amilyen mértékben fel vagyunk készülve annak befogadására. Mindannyiunkra hárul tehát annak kötelessége, hogy minden tõlünk telhetõt megtegyünk szellemi természetû tudásunk és felfogóképességünk növelésére azáltal, hogy tanulmányozzuk a szentírásokat, valamint az élõ próféták szavait. Amikor a kinyilatkoztatásokat olvassuk és tanulmányozzuk, a Szellem megerõsítheti szívünkben annak igazságát, amirõl tanulunk; ily módon szól mindannyiunkhoz az Úr hangja.10 Amennyiben elgondolkozunk az evangélium tanításain, és alkalmazzuk õket a mindennapi életben, felkészültebbek leszünk további világosság és igazság befogadására. Ma azt remélem, fel vagyunk készülve és égünk a vágytól, hogy megértsük azt, amit Gordon B. Hinckley elnök tanít nekünk, mert õ a többi apostollal együtt meg fogja tanítani nekünk, hogyan álljuk meg a helyünket és miként éljünk ezekben a zavaros idõkben.

Amint arra a szentírásokban ígéretet kapunk: „még nem értettétek meg, milyen nagy áldásokat . . . készített el számotokra az Atya. Még nem tudtok mindent befogadni; mégis legyetek bátrak, mert én vezetni is foglak benneteket. Tiétek az ország és annak áldásai, az örökkévalóság kincsei.”11

Mily hálás vagyok a kinyilatkoztatásért, mely növelte megértésemet Mennyei Atyánkról és Szeretett Fiáról, Jézus Krisztusról, valamint evangéliumi tervükrõl. Ez a tudás áldást jelentett az életemben és családtagjaim életében. Sok évvel ezelõtt, amint együt ültünk a Kirtland Templomban és megpróbáltuk elképzelni, milyen lehetett Joseph prófétának és Oliver Cowdery-nek kinyilatkoztatott igazság formájában meglátni maguk elõtt „Isten lángoló trónusát”12, melyen helyet foglal az Atya és a Fiú, vagy látni az Urat „a szószék könyöklõjén”, és hallani, amint azt mondja: „Bûneitek megbocsáttattak. Tiszták vagytok elõttem. Emeljétek hát fel fejeteket és örüljetek!”13

El tudjátok képzelni, testvérek, miként érezhetett Joseph és Oliver, amint Mózes, Éliás és Illés megjelent nekik, kulcsokat, sáfárságokat és pecsételõ hatalmakat adva át - hasonlóan ahhoz, ami a Színeváltozás hegyén történt körülbelül 2000 évvel azelõtt?

Nem hiszem, hogy bárki, aki világosság és tudás után kutat, el tudja úgy olvasni a Joseph F. Smith elnöknek 1918 októberében adott kinyilatkoztatást, hogy ne érezné a kinyilatkoztatott igazság szellemét és erejét. A Tanok és szövetségek 138. része tele van tantételekkel az ember örökkévaló természetérõl, valamint ezen Egyház nagyszerû munkájának céljáról. Smith elnök azt mondta: „Szellemi szemeim megnyíltak, és reám szállt az Úr Szelleme, és én láttam a holtak seregeit, kicsinyeket és nagyokat.

És egy helyen megszámlálhatatlan igaz szellemek csoportosultak, azok, akik földi életükben hûségesen kitartottak Jézus bizonysága mellett. . . .

Mindezek az Atyaistennek és Egyszülött Fiának könyörületessége által, egy dicsõ feltámadás biztos reménységével hagyták el a halandó életet.

Láttam, hogy telve voltak örömmel és boldogsággal, együtt ujjongtak, mert közel volt szabadulásuk napja. . . .

Miközben ez a nagy sokaság beszélgetett és örömteljes várakozással nézett elébe a halál bilincseibõl való szabadulása órájának, megjelent Isten Fia, . . .

És ott prédikálta nekik az örök evangéliumot: A feltámadásról, az emberiségnek a bûnbeeséstõl és az egyéni bûnöktõl bûnbánat által való megváltásáról. . . .

És a szentek örültek megváltásuknak, térdre borultak, és Isten Fiát Megváltójuknak, a haláltól és a pokol bilincseitõl való szabadítójuknak nevezték.

Az Úr jelenléte rájuk sugárzott, fénylett az arcuk és dicséreteket énekeltek szent nevének. . . .

Így prédikálták az evangéliumot azoknak, akik az igazság ismerete nélkül, bûneikben haltak meg, vagy akik azzal vétkeztek, hogy elutasították a prófétákat.

Tanították õket az Istenbe vetett hitrõl, a bûnbánatról, a bûnök bocsánatára való helyettesítõ keresztelésrõl, és a Szentléleknek kézrátétel által való ajándékozásáról.

És az evangélium összes egyéb tanításait, amelyek szükségesek voltak számukra . . .

Igy adatott tudtára a holtaknak, kicsinyeknek és nagyoknak, hitetleneknek és hívõknek a megváltás lehetõsége Isten Fiának áldozata által a keresztfán.”14

Smith elnök látta az õsi és a modern próféták munkáját is, “Elõrevetítvén a nagyszerû mûvet, ami az Úr templomaiban megy majd végbe az idõk teljességének sáfárságában, a holtak megváltására és a gyermekek szüleikhez köttetésére, nehogy átok sújtsa az egész földet és teljes pusztasággá legyen az õ eljövetelekor.”15

Látta, „hogy ennek a sáfárságnak a hithû elderei, miután elhagyják földi életüket, folytatják munkásságukat, és a szellemeknek hirdetik a bûnbánat és a megváltás adományozási korszakát Isten Egyszülött Fiának áldozata által, azoknak, akik sötétségben, a bûn rabságában vannak a holtak nagy birodalmában.

A bûnbánó holtak Isten háza szertartásainak betartása által megváltatnak.

Miután megfizettek vétkeikért és tisztára mosattak, elnyerik jutalmukat érdemeik szerint, mert örökösei a megváltásnak.”16

Milyen nagyszerû örök fény és tudás érkezik el hozzánk a csodálatos kinyilatkoztatásokon keresztül Istentõl és hithû prófétáitól! Milyen hálásaknak kellene lennünk az ismeretért, mely mindazon kinyilatkoztatások eredményeképpen jutott el hozzánk, melyek ebben az utolsó, nagyszerû sáfárságban megadattak nekünk! Ahol csak járok a világban, mindenhol vannak az Egyháznak hithû tagjai, akik tudják, amint azt én is tudom, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza igaz, mert ezt ugyanazon Szellem hatalma nyilatkoztatta ki nekünk. Bárkinek, aki õszintén tudni szeretné, megerõsítheti ezeket az igazságokat a Szellem hatalma.

Testvéreim, szükségünk van rá, hogy befogadjuk, tanulmányozzuk és értékeljük a kinyilatkoztatott igazságokat, melyek a birtokunkban vannak. Szükség van rá, hogy nagylelkûen és kedvesen Mennyei Atyánk minden gyermekének elmondjuk az evangéliumot, hogy minden lélek Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának fényében és igazságában járhasson. Az Úr áldjon meg mindannyiunkat megnövekedett tudással és bizonysággal, és legyünk nyitottak és fogékonyak a kinyilatkoztatás szellemére, mert az késztetést gyakorolt prófétáinkra a múltban, és még ezentúl is fog késztetést gyakorolni prófétáinkra a jövõben; ez alázatos imám, az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.

JEGYZETEK

1. Joseph Smith története 1:16-17.
2. „Early Scenes in Church History,” Far Faith Prompting Classics, (1968), 81.
3. Journal of Discourses 9:89.
4. Autobiography of Parley Parker Pratt (1985), 48.
5. „Last Testimony of Sister Emma,” The Saints’ Herald, 1879. október 1., 289.
6. Times and Seasons, 1843. február 1., 82.
7. T&Sz 76:22-23.
8. T&Sz 76:62.
9. Lásd T&Sz 131:6.
10. Lásd T&Sz 18:34, 36.
11. T&Sz 78:17-18.
12. T&Sz 137:3.
13. T&Sz 110:2, 5.
14. T&Sz 138:11-12, 14-15, 18-19, 23-24, 32-35.
15. T&Sz 138:48.
16. T&Sz 138:57-59.

 
© 2009 Intellectual Reserve, Inc. All rights reserved.   Rights and use information.  Adatok bizalmas kezelésének irányelve