Elder Neal A. Maxwell
A Tizenkét Apostol Kvórumából
A munka mindig egy szellemi szükséglet, még akkor is, ha néhányaknak a munka nem gazdasági szükséglet.
Testvérek, az ároni papsági éveim alatt disznópásztor voltam! Akkoriban tanultam egy 4-H Klub terv alapján, ami fajtatiszta Duroc disznókkal volt kapcsolatban, megismertem a munkát. Annak bizonyítékául, hogy ami következik nem csak elnagyolt emlék, hadd mutassam be nagyon röviden, Elder Nelson segítségével, ezt a takarót közel 100 szalaggal, amelyeket néhány év során, különbözõ kiállításokon nyertem a díjnyertes disznóimmal.
Ott fent, Elder Nelson keze mellett, van egy rózsaszín szalag, amit 60 éve nyertem. Ez volt a legelsõ szalag, amit nyertem. Azt hiszem a bírónak nagyon jó szeme volt, és a malac igazán nem volt elsõrangú, de tudta, hogy bátorításra volt szükségem, és ezért kaptam a negyedik helyet. A lila szalagokat a késõbb kiállított bajnokok nyerték! Köszönöm, Elder Nelson!
Testvérek, nehezen tanultam arról, hogy szükséges odafigyelni a helyi húscsomagoló üzem változó sertéshús áraira. Könyvelõ édesapám segítségével gondos feljegyzéseket vezettem a nyereségrõl és veszteségekrõl. Mint mindenben, a szüleim, akik olyan segítõkészek voltak, még végül õk maguk végezték el a munka egy részét, egy különleges anyát is beleértve, aki ma 95 éve született. Megmutatta, hogyan kell dolgozni, és szeretett annyira, hogy kijavítson.
Hogy olcsó disznóeledelre tegyek szert, rendszeresen tucatjával vásároltam háromnapos kenyereket a pékségnél, mindössze egy centért darabját. Ehhez még, ha jó idõben ott voltam a helyi tejgazdaságban, 70 gallon (kb. 280 liter) zsírmentes tejet szerezhettem ingyen! Most 2 dollár 50-et fizetek egy gallonért - micsoda irónia! Azáltal, hogy ilyen módokon spóroltam, meg tudtam venni a a disznóknak a szükséges gabonát azon a kevés készpénzen, amim volt.
Sokszor volt, hogy egy terhes koca éjfél után szülte meg a kocaalját. Az abból eredõ kimerültség, hogy mindennél, és hasonló helyzeteknél ott voltam, valóságos volt. Mégis, ezeken túl, ott volt a teljesítmény érzése, beleértve, hogy a családi étrendhez is hozzájárultam. A legtöbb korombeli fiatalember hasonló munkát végzett. Akkoriban mi együtt mind szegények voltunk, de nem tudtuk ezt. A munka adott volt. Ma, néhányaknak, a valamiben részesülés az adott.
Ugyanakkor a disznónevelésnek voltak társadalmi hátulütõi is. Eredendõen félénk lévén, élénken emlékszem az alsó középiskola igazgatójára, amint egyszer bejött az osztályba, és mindenki elõtt hangosan azt mondta: „Neal, az édesanyád telefonált. A disznóid kiszabadultak.” Szerettem volna a pad alá bújni, de inkább hazaszaladtam, hogy segítsek összeterelni a disznókat.
Az édesapám - szeretõ, de akkurátus ember - megjegyezte, hogy bár keményen dolgoztam, a munkámat sokszor nem elég körültekintõen végeztem. A kiválóság idegen volt számomra. Egy nyári napon elhatároztam, hogy örömet szerzek Apának azzal, hogy egy pár szükséges kerítésoszlopot verek le, szilárdan beásva, teljesen kiegyenesítve. Keményen dolgoztam egész nap, aztán várakozásteljesen figyeltem az ösvényt, amelyen az édesapám hazagyalogolt. Amikor megérkezett aggódva figyeltem, amint ellenõrizte a kerítésoszlopokat, még egy színtezõvel is ellenõrizve õket, mielõtt kijelentette, hogy teljesen megfelelõek. Aztán jött a dicsérete. Homlokom verejtéke kiérdemelte Apa helyeslését, ami viszont megmelengette a szívemet.
Kérlek benneteket, bocsássátok meg ezt a kis rövid önéletrajzi kitérõt, amit arra használtam, hogy kifejezzem mély méltánylásomat, hogy ilyen fiatalon megismerhettem a munkát! Így is, testvérek, biztos, ha nem is mindig „dallal teli szívvel”, de tanultam vállakról és kerekekrõl, ami a késõbbiekben segített ahogy a kerekek nagyobbak lettek. Néhány mai, egyébként nagyszerû fiatalember hibásan azt gondolja, hogy a szekeret tovább húzni ugyanaz, mint a kezüket a kormánykerékre tenni!
Mennyei Atyánk ezt mondván írta le hatalmas tervét a gyermekei számára azáltal, hogy azt mondta: „Mert lásd, ez mûvem [munkám] és dicsõségem, - hogy létrehozzam az ember halhatatlanságát és örök életét.” (Mózes 1:39; kiemelés a szerzõtõl.) Gondoljuk át annak a jelentõségét, hogy az Úr a mû[munka]” szót használta! Amit Õ olyan szeretõen és megmentõen tesz, az nem kevesebb, mint munka - még az Õ számára is! Mi, hasonlóképpen arról beszélhetünk, „munkálkodunk az üdvösségünkön,” „az aratás törvényérõl,” és a „homlok verejtékérõl.” (lásd Mózes 5:1; szintén ihletett változat 1Mózes 4:1.) Ezek nem üres frázisok. Inkább a munka fontosságát hangsúlyozzák. Valójában, testvérek, a munka mindig egy szellemi szükséglet, még akkor is, ha néhányaknak a munka nem gazdasági szükséglet. Ezért szólok hozzátok, mint jó fiatalemberekhez, hét nagyszerû fiú unokámat is beleértve, akik ma hallgatják ezt, közülük ketten missziót szolgálnak, és hármat nemrég hívtak el diakónusnak, és emlékeztetlek arra, hogy a munka evangéliuma része az „evangélium teljességének.”
Bár örömteli, a misszionáriusi munka is munka. Bár örömteli, a templomi munka is munka. Sajnos néhányan az alulterhelt fiatalságunkból eldolgozgatnak, de leginkább azért, hogy örömet szerezzenek maguknak.
Sajnos néhányan - az amúgy egyébként jó fiatalságunkból - lazán vannak fogva, majdnem teljesen ingyen bérletük van. Elõnyöket kapnak, beleértve teletankolt autókat biztosítással, amiért mind a szülõk fizetnek, akik idõnként hiába várnak egy pár udvarias és értékelõ szóra.
Fiatal férfiak, a ti egyéni munkaösszetételetek érthetõen változó az évszaktól és a körülményektõl függõen, a házi feladattal, családi feladatokkal, egyházi feladatokkal, másodállású munkával és a szolgálati feladatokkal töltött órák szerint. A munka minden formája növelheti a tehetségeiteket. Azonban figyeljetek a vészfényekre! Például, ha másodállású munkát végzel, a teljes fizetésedet magadra költöd? Befizeted a tizedet? Valamennyit félreteszel a missziódra? Spencer W. Kimball elnök adta ezt a tömör tanácsot:
[Ha a fiatal férfinak] megengedik, hogy minden jövedelmét magára költse, az önzésnek ez a szelleme vele maradhat a sírig. (Teachings of Spencer W. Kimball, [1982] 560. oldal.)
Az iskolai házi feladat biztos, hogy létfontosságú, de az szellemi munka teljesen kiszorítja a lelki munkát? Az átlagod nagyon fontos, de milyen jegyet kapnál a keresztényi szolgálatra?
Az egyházi munka végzése fontos képességeket fejleszt, és ennek a fajta munkának a szükségessége sohasem múlik el. De nem csak gondolkodás nélkül cselekszel?
A családi munka szintén létfontosságú, de vajon tényleg túlmutat azon, hogy a saját szobádat rendben tartod és felszeded a ruháidat?
Bármilyen a munka összetétele, a legnehezebb dolog, amit ti és én valaha tenni fogunk, az az, hogy megszabaduljunk az önzéstõl. Ez nehéz feladat!
A munka egyensúlyát meg kell szervezni, mert a munka néhány fajtája domináns lehet a többi fölött, mint például az, hogy az apák túl sokszor dolgoznak túl késõig az irodában. A kedvesebb feladatok kapják a bátorítást, mint Strauss figyelmeztetésében a karmesterekhez, Elder Spencer Condie parafrázisával élve: „Soha ne bólints bátorítóan a rézfúvósoknak, vagy sohasem hallod viszont a vonósokat.”
Legyetek óvatosak, apák, amikor túlságosan is azt szeretnétek, hogy a dolgok jobbak legyenek a gyermekeiteknek, mint nektek voltak! Ne tegyétek akaratotokon kívül rosszabbá a helyzetet azzal, hogy elveszitek az ésszerû munka követelményét, mint a tapasztalatuk egy részét, és ezáltal elszigetelitek gyermekeiteket azoktól a dolgoktól, amelyek segítettek nektek azzá válni, akik vagytok!
Természetesen néhány körülmény megváltozott! A legtöbb fiatalembernek nincsenek tehenei, amiket meg kell fejni, vagy disznói, amiket meg kell etetni, és a többi. Igen, a mai munkák egy része mesterségesnek és mesterkéltnek tûnhet. Mindazonáltal, fiatal férfiak, legyetek türelmesek a szüleitekkel, amint megpróbálnak ésszerû és értelmes munkát nyújtani! Ebben a tekintetben milyen áldottak lennénk, ha több fiú tudna az édesapja oldalán dolgozni, ha csak alkalmanként is. Apák és fiúk, ha az ilyen csoportosulás még egyáltalán nem történt meg, kérlek titeket, a következõ három hónapban válasszatok csak egy kihívást jelentõ feladatot, amit együtt végeztek el!
Fiatal férfiak, nem tudom, mik az egyéni ajándékaitok, de veletek vannak! Kérlek, használjátok ezeket az ajándékokat, és tágítsátok tehetségeiteket, amellett, hogy kiviszitek a szemetest, lenyírjátok a füvet, öszszegereblyézitek a faleveleket, vagy ellapátoljátok a havat az özvegyasszonyoknak, özvegyembereknek, vagy egy beteg szomszédnak.
Ha tudjátok hogy kell dolgozni, az elõnyt ad nektek az életben, és a tapasztalat a kiválóssággal különleges elõny! Legyünk mind gyorsak és nagylelkûek, amikor arról van szó, hogy a fiatalokat dicsérjük a munkáért, amit elvégeznek, különösen, ha jól végzik azt!
A felnövekvõ nemzedék fogja meghatározni azt, hogy az utolsó napi szentek továbbra is a munkaerkölcsükrõl lesznek-e ismertek. Hosszú idõvel ezelõtt Brigham Young elnök ezt tanácsolta:
„Látni akarom, amint az eldereink annyira telve lesznek becsületességgel, hogy majd. . . . õket szeretné[k]. . . . Ha a vallásunk szerint élünk és érdemesek vagyunk az utolsó napi szentek névre, mi vagyunk azok az emberek, akikre teljes biztonsággal rá lehet bízni az ilyen ügyeket. Ha ez nem így van, akkor az azt bizonyítja, hogy nem élünk vallásunk szerint.” (Discourses of Brigham Young, [1954], 232-233. oldal.)
Amikor eljön az idõ, fiatal férfiak, válasszatok pályát! Tudjátok azt, hogy ha valaki idegsebész, erdõõr, gépész, farmer vagy tanár lesz, ez a választás és nem pedig alapelvek dolga. Míg ez a pályaválasztás tisztán nagyon fontos, ezek nem jelölik az igazi pályaválasztásotokat. Inkább, testvérek, ti Istennek átmenetileg máshol tartózkodó fiai vagytok, akiket meghívtak arra, hogy induljanak el az ösvényen hazafelé. Ott a temetkezési vállalkozók majd rájönnek, hogy nem csak az õ munkájuk lett divatjamúlt. De a munka képessége, és azé, hogy bölcsen dolgozzunk, sohasem lesz elavult. Sem pedig a tanulás képessége. Ezalatt, fiatal testvéreim, még nem találkoztam fáradozás mentes kiskapuval a celesztiális birodalomba; nincs könnyû mozgólépcsõ, ami odavinne minket.
Akár az ároni, akár a melkisédeki papság viselõi vagytok, még sohasem volt ilyen fontos számotokra, hogy tudjátok, kik vagytok a mai világban. Hosszú-hosszú ideje mindannyian résztvevõi vagytok egy nagyszerû folyamatos drámának. Valójában Istennel voltatok a kezdetekkor (lásd T&Sz 93:29). Ott voltatok a nagy, földi élet elõtti tanácsban, amikor, az Õ szellemfiaiként, örvendeztetek ennek a halandó tapasztalatnak a kilátásán, Mennyei Atyánk megváltástervének elõsegítésén.
Még több dráma áll a hithûek elõtt, többek közt egy nap, amikor minden térd meghajlik és minden száj vallomást tesz róla, hogy Jézus a Krisztus, és amikor mindenki elismeri, hogy Isten az Isten, és hogy Õ tökéletes az Õ igazságában és kegyelmében (lásd Móziás 27:31; 16:1; Alma 12:15). Akik szeretik az Urat, örökölni fogják az Õ celesztiális birodalmát, a miket szem nem látott, fül nem hallott amiket az Úr készített nekik (lásd 1 Kor. 2:9). Jézus már megdolgozott, hogy egy ilyen csodálatos helyet készítsen a számunkra.
Testvéreim, idõsebbek és fiatalok, az elsöprõ az egyetlen szó arra, hogy leírjam a ti szellemi történelmeteket és a lehetséges jövõtöket! Mindig lesz elég munka, amit el kell végezni, különösen azoknak akik tudják, hogy kell az Úr munkáját végezni! Örömmel csatlakozom ahhoz, amit Hinckley elnök mondott: „ennek az egyháznak a történetében a legjobb fiatal nemzedékünk most van.” (Teachings of Gordon B. Hinckley [1997], 714. oldal. Lásd még, Konferencia beszámoló, 1992. április, 96; vagy Ensign, 1992 Május, 69, oldal).
Hiszek a jövendõ lehetõségeitekben. Különleges szellemek vagytok, akiket azért küldtek, hogy különleges feladatokat végezzenek el. Ezek azok a feladatok, amelyek irányában barátságosan próbáltalak noszogatni titeket ma este! Szeretlek titeket!
Isten Áldjon meg benneteket, Jézus Krisztus szent nevében, ámen!
Previous
