„Ezekre a dolgokra törekszünk” James E. Faust elnök Az Elsõ Elnökség második tanácsosa Reméljük, hogy ti, férfiak, „tökéletesen megbízhatóak [vagytok], akik a rájuk bízott feladatot mindig hûségesen teljesítették.” [Alma 53:20] . . . Hitünk és cselekedeteink erõsebb összhangjának elérése érdekében emelek szót. Testvéreim, nagy öröm számomra itt lenni veletek ma este. Kevés más olyan fontos feladat létezik, mint az, hogy a papság viselõinek ilyen nagy gyülekezete elõtt beszélhetek, mert a papság a leghatalmasabb erõ a földön. B. H. Roberts így emlékeztet minket, „A papság komoly dolog. A Mindenható Istentõl kapott hatalom viselése azt jelenti, hogy az Õ nevében beszélhet és cselekedhet az ember, hogy ugyanolyan összekötõ erõvel ruházódik fel, mintha maga az Isten szólna vagy cselekedne, s ez megtiszteltetést és felelõsséget is jelent.1 Fiatalemberek, én Hélamán ifjú harcosaihoz hasonlónak látlak titeket, rendkívül vitéz, bátor, erõtõl és tettvágytól duzzadó férfiaknak.” Hozzájuk hasonlóan reméljük, ti is „tökéletesen megbízhatóak [vagytok], akik a rájuk bízott feladatot mindig hûségesen”2 teljesítik. Hitünk és cselekedeteink erõsebb összhangjának elérése érdekében emelek szót ma este. A tizenharmadik hittétel lesz a kiindulási alapom. „Hisszük, hogy becsületesnek, igaznak, erkölcsösnek, jóakaratúnak és erényesnek kell lennünk, és minden emberrel szemben jót kell cselekednünk; mondhatnánk, hogy Pál intelmeit követve-mindenben hiszünk, mindent remélünk, sok mindent eltûrtünk már és reméljük, hogy még ezután is mindent képesek leszünk elviselni. Mindarra törekszünk, ami erényes, szép, jónak mondott, vagy dicséretre méltó.”3 Testvéreim, vajon Krisztus Szelleme, amit magunkra vettünk, befolyásolja-e munkavégzés közben is viselkedésünket? Brigham Young így látta: „Azt akarjuk, hogy a szentek növekedjenek a jóságban, míg a gépészeink például olyan becsületesek és megbízhatóak lesznek, hogy a vasúttársaság azt fogja mondani: ‚Hozzatok ide gépésznek egy „mormon” eldert, hogy senkinek ne kelljen egy kicsit sem félnie az utazástól, mert ha a mormon elder veszélyt észlel, minden lehetséges lépést meg fog tenni azért, hogy megmentse a rábízott életeket.” Látni akarom, amint eldereink annyira telve lesznek becsületességgel, hogy ez a társaság õket szeretné majd gépészmérnökeinek, õreinek, írnokainak és üzleti ügyvezetõinek. Ha a vallásunk szerint élünk és érdemesek vagyunk az utolsó napi szent névre, mi vagyunk azok az emberek, akikre teljes biztonsággal rá lehet bízni az ilyen ügyeket. Ha ez nem így van, akkor az azt bizonyítja, hogy nem élünk a vallásunk szerint.”4 Amire Young elnök biztatta a papság viselõit annak idején, az napjainkban is épp olyan fontos. Krisztus Szelleme minden cselekedetünket át kell, hogy hassa, érezhetõ munkánkban, az iskolában vagy otthon. Spencer W. Kimball elnök azt tanította nekünk, hogy „dönts egyszer és jól”. Õ már élete korai idõszakában hozott jelentõs döntéseket, így nem kellett azokat állandóan megváltoztatnia. Azt mondta: ”Eltolhatunk magunktól néhány dolgot és végezhetünk velük egyszer s mindenkorra . . . anélkül, hogy százszor is elgondolkodnánk rajta és megváltoztatnánk korábbi döntésünket arra vonatkozólag, hogy végül is mit teszünk meg és mit nem.”5 A második világháború idején megfigyeltem, hogyan adta egyre alább erkölcsi normáit néhány nagyon különleges, hithû utolsó napi szent családokból származó fiatalember, míg lelkiségük egy része el nem veszett. A tengeren túl néhány helyen nem volt iható a víz, és a tisztító vegyszerektõl csak még rosszabb ízû lett. Néhányan kávéval igyekeztek elfedni ezt az ízt. Idõrõl idõre kiosztották köztünk cigaretta- és alkoholadagjainkat a hadseregben. Volt, aki fel sem vette az adagját. Mások elcserélték árura és pénzre, bár õk nem dohányoztak és nem ittak alkoholt. Jó páran kipróbálták ezeket és egész életükben rabjai is maradtak. A háború idején felvett szokások megfosztották õket lelki fejlõdésük lehetõségétõl és az Úr sok áldásától. Csak feddhetetlen jellemû ember lehet Isten papságának viselõje. Mindig csodáltam Ábrahám atya becsületességét Egyiptomból Palesztínába való visszatérése után. Unokaöccsével, Lóttal érkezett. Hamarosan vita tört ki az Ábrahám és a Lót jószágait õrzõ pásztorok között. „Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.”6 Ábrahám felajánlotta Lótnak, hogy válasszon a tõle balra, illetve jobbra elterülõ földek közül. Lót a keleten fekvõ termékenyebb földet választotta így Ábrahámnak a nyugati földek jutottak. Az idõk során Lótot és egész házanépét harcban foglyul ejtették és Danba, egy száz mérföldre északra fekvõ helyre hurcolták. Amikor Ábrahám megtudta mi történt, felfegyverezte 318 szolgálóját és a keresésére indult. Nemcsak megmentette Lótot és családját, de még a Szodoma területén lévõ birtokaikba is visszahelyezte õket. Szodoma királya viszatérve a számûzetésbõl hálája jeléül felajánlotta Ábrahámnak a hadizsákmányt. De ezt Ábrahám azzal utasította vissza: „Hogy én egy fonalszálat, vagy sarukötõt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.”7 Ezekben az epizódokban Ábrahám bebizonyította tisztességességét, becsületességét és hithûségét. Az Úr ezért szellemi és földi javakkal jutalmazta meg, így végül sokkal tehetõsebb lett Lótnál. A becsületesség nagyon fontos része a jellemnek. Mindannyian találkoztunk már emberekkel, akik úgy gondolják, hogy õket nem vonják felelõsségre az emberi és az isteni törvények alapján. Azt képzelik magukról, hogy az emberi viselkedés szabályai nem vonatkoznak rájuk. Az az általános hozzáállás, hogy „Hogyan tudnám ezt megúszni?” Ahogy ezt valaki egyszer megfogalmazta: „Az erkölcsös és a becsületes ember között az a különbség, hogy az utóbbi megbánja becstelen tettét még akkor is, ha sikerült véghezvinnie.”8 A becsületességet fiatalon tanulja meg az ember. Amikor tizenegy éves voltam, nagy várakozással tekintettem a varázslatos tizenkettedik születésnapom elé, amikortól diakónus és cserkész lehettem. Édesanyám segített megtanulni a Hittételeket, a cserkész esküt és a jelszót, és egyebeket is, hogy majd jól induljanak a dolgok, ha eljön az a különleges születésnap. Mivel nem voltak lánytestvéreim, fivéreimnek és nekem kellett elvégezni néhány házi és házon kívüli munkát is, mint például a fejést és az állatok ellátását. Egy nap édesanyám rám bízta a mosogatást és a konyha takarítását, míg õ átment meglátogatni az egyik beteg szomszédunkat. Beleegyeztem, hogy megcsinálom, de csak halogattam. Az idõ elszaladt és semmi nem volt készen. A helyzet az, hogy még el sem kezdtem semmit. Amikor anya hazajött és meglátta a konyhát, felvette a kötényét és odament a mosogatóhoz. Csak két szó hagyta el az ajkát, de azok egy tucat darázs csípésénél is jobban égettek. A cserkész eskü elsõ két szava volt: „Becsületszavamat adom.” Azon a napon megfogadtam, soha többé nem adok édesanyámnak okot arra, hogy ezeket a szavakat újra elismételje nekem. Becsületünk becsületességre kell, hogy késztessen minket minden cselekedetünkben. A fiatalok sokszor nem fizetik vissza szüleiknek a kölcsönkért pénzt. „Kölcsön tudnál adni öt dollárt mozira?” Ez magában foglalja az adósság megadásáról szóló hallgatólagos ígéretet is, de olyan könnyedén hangzik el, hogy mihelyt kimondjuk, már el is felejtettük. Óvakodni kell a hitellel való visszaéléstõl. A hitelkártya alkalmazásával sok helyen hihetetlen mértékben megnõtt a fogyasztók adóssága. Ez eszembe juttat egy idõs farmerrõl szóló történetet, „[aki] a következõ levelet írta egy csomagküldõ cégnek: ‚Kérem, küldjék el nekem a prospektus 787. oldalán bemutatott benzinmotorok egyikét, és amennyiben beválik, küldök egy csekket.’ Egy idõ múlva a következõ választ kapta: ‚Kérjük, adja fel a csekket! Amennyiben elfogadható, küldjük önnek a motort.’”9 A mai társadalom meggondolatlanul törtet elõre, hogy a földön létezõ anyagi javakat összegyûjtse. Ebbõl sokan azt a következtetést vonják le, hogy megváltoztathatják az aratás törvényét, vagyis úgy arathatják le a termést, úgy nyerhetik el jutalmukat, hogy nem fizetnek érte tisztességes és fáradságos munkával. Azonnali gazdagságra vágyva, nagy kockázatú pénzügyi konstrukciókba fektetik pénzüket, hogy gyorsan meggazdagodjanak. Ez túl gyakran végzõdik gazdasági kudarccal, néha teljes pénzügyi összeomlással. Ezt olvassuk a Példabeszédekben: ” A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlenül nem marad.”10 Az Egyház tagjaiként és különösen a papság viselõiként hiszünk a tisztaságban. Az egyházbeli férfiak és nõk számára ugyanaz az elvárás az erkölcsi tisztaságot illetõen. Sõt hiszem, hogy a papság viselõinek még nagyobb a felelõsségük a házasság elõtti tisztaság és a házasság utáni hûség normáinak fenntartásában. Az Úr ezt mondta: „Legyetek tiszták ti, akik az Úr edényeit hordozzátok.”11 Ez azt jelenti, hogy gondolatainkban és tetteinkben is tisztának kell lennünk. Joseph Smith próféta állítása szerint: „Ha Isten elé járulnánk, nekünk magunknak is szeplõtelennek kellene lennünk, mint ahogy Õ is szeplõtelen.”12 Ha a férj és a feleség szeplõtelenek és tiszták tudnak maradni, ha teljesen egymásnak szentelik magukat az élet napos és viharos idõszakaiban, akkor egymás iránt érzett szeretetük elmélyülésében eljutnak valami isteni beteljesülésig. Egy korai utolsó napi szent apostol, Parley P. Pratt mondta: „A szeretetnek eme egységébõl fakad az összes többi kapcsolat, az emberi létezés minden ágát behálózza a közösen megélt öröm és a szeretet.”13 Amint Joseph próféta leírta a 13. hittételben, „Hisszük, hogy . . . jóakaratúaknak . . . kell lennünk és . . . jót kell cselekednünk.” A teljes idejû misszionáriusok az egyház kezdete óta cselekszik a jót. Hálásak vagyunk a több, mint 58,000 jelenleg szolgáló misszionáriusért. Az Elsõ Elnökségnek lehetõsége van sok nagykövettel, miniszterelnökkel, uralkodóval, jelentõs társasági személyiségekkel és politikusokkal találkozni a világ minden részébõl. Õk gyakran mondják ezt: „Találkoztunk a misszionáriusaikkal. Sok helyen láttuk õket.” Ezek a fontos emberek néha ellátogatnak a provói Misszionárius Képzõ Központba és látják ott a sok ezer misszionáriust. Ez mindig mély benyomást tesz rájuk. Ápolt és méltóságteljes a misszionáriusok megjelenése. Néha azt mondják a vendégek: „Szeretnénk, ha gyerekeink az iskolában kapcsolatba kerülnének az önök fiataljaival.” A misszionárius lét állandó kötelezettségekkel jár és folyamatos felelõsségel. A visszatért misszionáriusoknak példát kell mutatni azon parancsolatok betartásával, amit másoknak tanítottak a missziójuk területén. Spencer W. Kimball elnök ezt mondta: ”Kérünk titeket, visszatért misszionáriusok, . . . ne változtassatok a megszokott megjelenéseteken, ne távolodjatok el a parancsolatoktól, a misszós területen szerzett tapasztalatoktól, a szokásoktól, mint amikor Almához ás Móziás fiaihoz hasonlatosak voltatok, és Isten angyalaiként találkoztatok az emberekkel, tanítottátok és megkereszteltétek õket. Nem várjuk el tõletek, hogy mindennap nyakkendõt, fehér inget és sötétkék öltönyt viseljetek most, hogy visszatértek az iskolába. De bizonyára nem kérünk túl sokat azzal, hogy jólápoltságotokat õrizzétek meg, és egyéni szokásaitok tükrözzenek tisztaságot, méltóságot és büszkeséget az általatok tanított evangéliumi alapelvekben. A királyság érdekében kérjük ezt tõletek, és azok nevében, akik büszkék voltak rátok missziótok alatt és most is azok.”14 Pál intése tartalmazza azt a reményt is, hogy mindent ki lehet bírni. Elder Clinton Cutler példát mutatott, hogyan nyeri el a mennyei áldásokat a remény, az állhatatosság és a céltudatos kitartás. Õ szó szerint eszközzé vált az Úr kezében. Clint és Carma Cutler középiskolás koruk óta szerették egymást. Fiatal házasként bejutottak a fõiskolára egy kosárlabda ösztöndíjjal. De hamarosan rossz anyagi helyzetbe kerültek, ezért Clint elment dolgozni a telefontársasághoz. Elsõ munkája a társaság teherautóinak lemosása, olajozása és karbantartása volt. Ezután került a központi irodába kábelszerelõnek. Három és fél évig teljes munkaidõben dolgozott és mellette járt a fõiskolára. 1960. decemberében kitüntetéssel diplomázott. Akkorra már négy gyermekük volt. Áthelyezések és elõléptetések sora következett. 1963-ban, míg a Utah állambeli Riverdale-ben szolgált, elhívták püspöknek. Három év múlva átköltöztek Midvale-be, ahol Clint elhívást kapott a cövekelnökség második tanácsosi hivatalába. Újabb három év múlva átköltöztek Denverbe, ahol Clint a Littleton Colorado Cövek elnöke lett. Újabb költözések jöttek, az egyik során az Idaho állambeli Boise-ba, ahol elhívták a Boise Idaho Nyugati Cövek elnökének. Egy másik költözés visszahozta õket Salt Lake Citybe, ahol Clintet területi képviselõnek hívták el. Az utolsó elõléptetése során, 1984-ben, a marketing mûveletek kisegítõ alelnöke, igazgatója lett. Cége mindig oda helyezte õt, ahol az Úrnak szüksége volt rá. Nyugdíjazásakor visszatértek Utah-ba, és Clint hamarosan elhívást kapott, hogy a Washington Seattle Misszió elnökeként szolgáljon. 1990. áprilisában kapta az utolsó elhívását, a Hetvenek Második Kvórumának Általános Felhatalmazottjaként szolgáljon. Ez az elhívás 1994. április 9-i halálával ért véget, ami a rákkal folytatott hõsies küzdelem után következett be. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az elnöki elhívások vagy a munkahelyi elõléptetés lenne a hithûség és az érdemesség fokmérõje. Nem az, és nem is volt soha. Mindannyian gazdag áldásokat kaptunk alázatos és hithû tanárainktól, akik szabályokon keresztül és példamutatással tanították nekünk az evangéliumot. De Elder Cutler példája megmutatja, hogyan segít a hit, a remény és az állhatatosság Mennyei Atyánknak abban, hogy megerõsítsen minket, hogy gazdagítsa képességeinket és lehetõségeinket, bármennyire hétköznapiak is. Az egyháztagoknak törekedniük kell a szépre. Nem a világi festõ által megfestett mesterséges szépséget keressük, hanem azt a makulátlan belsõ szépséget, amit Isten ültetett lelkünkbe! Azokat a dolgokat kell keresnünk, amelyek emelkedettebb gondolatokkal és nagyszerû ösztönzéssel ruháznak fel minket. Az ember, amint John Taylor elnök mondta egyszer, ”arra rendeltetett, hogy javítsa lehetõségeit magasztosabb és nagyszerûbb áldások és dicsõség elérésére, mint amit földi jelenlegi állapota megenged: . . .tiszta, erkölcsös, intelligens és tiszteletreméltó legyen, mint Isten fia, és Atyja tanácsait keresse, hogy majd azok vezetése és irányítása szerint éljen.”15 Tényleg együtt mondhatjuk Brigham Young elnökkel, reméljük, hogy „gyengédek és kedvesek, szerények és igazságosak leszünk telve hittel és becsületességgel, . . .[mert] a jóság a szeretetreméltóság holdudvarát teremti meg minden olyan egyén körül, akikben ezek megvannak. Arcvonásainkat megtölti a világosság sugaraival és annak kiválósága kívánatos lesz a társaságuk számára.”16 „Sok mindent eltûrtünk” már az Egyház történelme során. A jövõ felé tekintve „reméljük, hogy még ezután is mindent képesek leszünk elviselni”. Biztos vagyok benne, hogy így lesz, bár még senki sem tudja mi vár ránk. Hogyan fogunk kibírni mindent? A válasz meglepõen egyszerû: hittel, egységgel és Isten prófétáinak követésével. Ez így volt a múltban és így lesz a jövõben is. A földi lét kezdete óta Isten az Õ végtelen bölcsességében prófétái által vezette népét. Egyszerre azonban csak egyetlenegy személy kezében lehetnek a hatalom kulcsai. Napjainkban ez a próféta Gordon B. Hinckley. Látva az Egyház csodálatos, egész világot átfogó programjait, ki kételkedhet Hinckley elnök prófétaságában? Mindannyian imádkozunk Istenhez, hogy továbbra is támogassa és magasztalja õt minden módon. Hinckley elnök és a vele kapcsolatban álló emberek teljes megerõsítése prófétaként, látnokként és kinyilatkoztatóként, segíteni fog nekünk mindent elviselni. Imádkozom, hogy ez így is legyen, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. New Witnesses for God, 3 köt. (1911), 1:195. 2. Alma 53:20. 3. Hit. 1:13. 4. Az Egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young (1997), 24. 5. The Teachings of Spencer W. Kimball, szerk. Edward L. Kimball (1982), 164. 6. 1 Móz. 13:8. 7. 1 Móz. 14:23. 8. H. L. Mencken, Dictionary of Humorous Quotations, szerk. Evan Esar (1949), 141. 9. Jacob M. Braude, Braude’s Treasury of Wit and Humor (1964), 45. 10. Péld. 28:20. 11. T&Sz 38:42. 12. Teachings of the Prophet Joseph Smith, összeáll. Joseph Fielding Smith (1976), 227. 13. Writings of Parley Parker Pratt, szerk. Parker Pratt Robison (1952), 54. 14. The Teachings of Spencer W. Kimball, 593. 15. The Government of God (1852), 29-30. 16. Az Egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young, 219.