Élj a parancsolatok szerint Elder David B. Haight A Tizenkét Apostol Kvórumából Használd ki életed e nagyszerû lehetõségét, hogy jól élj vele, légy jó, tegyél jó dolgokat, és légy jó hatással a többi emberre! Kedves testvéreim, milyen csodálatos alkalom, milyen gyönyörû nap, milyen ragyogó pillanat ez, különösen számomra, hogy lehetõségem van itt állni Isten földi prófétájának e felkavaró kijelentését és bizonyságát követõen! Amikor felemeltem a Mormon könyve elsõ kiadásából származó egyik példányát, egy néhány évvel ezelõtti élmény jutott eszembe, amit akkor éltünk át, amikor részt vettünk egy misszióelnökök számára tartott szemináriumon. A Palmyra-Fayette területen tartott kétnapos szeminárium végén egy vacsorát rendeztünk a helyreállított Peter Whitmer tanyaházban, abban a szép, kicsi épületben, ahol 168 évvel ezelõtt, ezen a hétvégén az Egyházat megszervezték. Olyan megható esemény volt! Egy kandalló volt az egyetlen fõzési alkalmatosságuk abban a kis fakunyhóban. Néztük a kandallót, ahol egy edény lógott, amiben fõztek. Természetesen nem rendelkeztek a napjaink kényelmét szolgáló tárgyak egyikével sem. Vízüket egy kinti kút biztosította. A misszióelnökök részvételével tartott igen áhítatos gyûlés vége felé felmentem a lépcsõn, és megnéztem a két kicsi hálószobát. Peter Whitmer családja élt itt. De a szobák egyike Joseph Smith prófétáé lett, aki ott fordította le a Mormon könyvének egy részét. Oliver Cowdery dolgozott vele ezen a kis szerény helyen. Csodálatos érzés töltötte el szívemet csupán attól, hogy ott voltam abban a kicsi tanyaházban, és elképzeltem, mi játszódott itt le, és milyen mennyei áldások árasztották el õket. Amikor aznap este elmentünk a gyûlésrõl, és otthagytuk a kis tanyaházat, a telihold keresztülvilágított a fákon. Azt mondtam Ruby-nak: „El tudom képzelni azt az éjszakát 1830. április 6-án, miután az a kis csoport összegyûlt, megszervezték az Egyházat, és a jelenlévõ hat ember egyetértett abban, hogy a szervezet legyen összhangban New York állam törvényeivel; el tudom képzelni az elmondottakat, az Egyház jövõjével kapcsolatos jövendöléseket, és az elhangzott bizonyságokat.” Aztán így szóltam: „Úgy képzelem, hogy 1830. április 6-nak éjszakáján telihold ragyogott, mutatva, hogy Üdvözítõnk rámosolyog az alkalomra és a helyre.“ Késõbb elmeséltem ezt a gondolatot egy csoportnak, akik között Chamberlain testvér, akkoriban a Salt Lake-ben lévõ Hansen Planetárium igazgatója, hallotta, amit mondtam. Elég figyelmes volt ahhoz, hogy kapcsolatba lépjen a haditengerészeti csillagvizsgálóval, hogy megtudja, mi történhetett 1830. április 6-án. Annyira visszamenõleg nem voltak feljegyzéseik, s mivel elég komolyan vette a dolgot, kapcsolatba lépett a Greenwich-ben lévõ Királyi Obszervatóriummal olyan feljegyzések miatt, amelyek ott esetleg hozzáférhetõek. Chamberlain testvér késõbb küldött nekem néhány dokumentumot, amely jelezte, hogy mi történt a horizonton 1830. április 6-nak hetében. Az április 6-át megelõzõ napokban teljes vagy gyönyörûen fénylõ volt a hold. A Úr dicsfénye ragyogta be az eseményt. Megtisztelve érzem magam ezen a reggelen, miközben Hinckley elnököt hallgatjuk, amint feleleveníti azokat a roppant nagy eseményeket, hogy életem során lehetõségem volt arra, hogy tanítsanak, hogy szerte a világban és a templomban eseményeket élhettem meg, és részt vettem az egyházi gyûléseken, ahol éreztem, az Úr Szelleme irányítja ezt a munkát, amelyrõl bizonyságomat teszem, hogy igaz. És ahogy az évek telnek, abban a megtiszteltetésben van részem, hogy lehetõségem nyílik bizonyságommal csatlakozni nagyszerû prófétánk bizonyságához. Néhány nappal ezelõtt levelet kaptam egy tizenkilenc éves fiatalembertõl, név szerint Kevin Campbell-tõl, az Idahoban lévõ Juniperbõl, s nem próbálom meg elmagyarázni, hol van ez a hely, de ti úgy is el tudjátok képzelni. Kevin testvér ezt írta nekem: „Tudomásomra jutott, hogy éveit tekintve ön már meglehetõsen idõs, és én írni akartam önnek, még mielõtt eltávozik a másvilágra. Milyen az élet enynyi idõsen? Milyen gyakran gondolkodtam már ezen, így hát felteszem önnek a kérdést, ‚Milyen az élet?’, hogy tudjam, mire számítsak, amikor olyan idõs leszek, mint ön.” Azt mondanám Kevin Cambellnek, áldja meg õt az Isten, az élet csodálatos! És ezt egyedül csak úgy tudom leírni, hogy egész életemben áldott voltam, áldott voltam kihívásokkal, lehetõségekkel, kérdésekkel, és problémákkal, amelyek mind részét képezik az életnek. De az élet csodálatos, ha azok szerint az egyszerû alapelvek szerint élünk, amelyekre tanítottak minket, és ha úgy élünk, ahogy tudjuk, hogy élnünk kell. Az egyik legcsodálatosabb áldás, amelyben idõs korunkban részünk van, az, hogy több idõt töltünk gyermekeinkkel, az õ gyermekeikkel és az õ gyermekeikkel, hogy lehetõségünk van összegyûlni és együtt lenni velük. Az egyik este lehetõségünk volt részt venni egy keresztelésen az egyházközség gyülekezeti házában, ahol Rachel, egyik dédunokánk keresztelkedett meg. Néhány estével azelõtt Richard, az egyik fiú dédunokánk keresztelkedett meg. Lehetõségem volt látni õket, beszélni velük, látni szemükben az evangélium fényének csillogását, amely ûgy tûnt, betölti szívüket és lelküket. Annyira izgatottak voltak a gondolattól, hogy a kereszteléssel az Egyház hivatalos tagjaivá válnak. Családjaik igaz evangéliumi elveket tanítottak nekik. Emlékszem, amikor azt mondtam: „Richard - miközben kezet fogtunk - egy igazi misszionáriusként fogj velem kezet!” És azzal a kicsi nyolcéves kezével csaknem összenyomta az ujjaimat. Közben ezt mondtam: „Richard, nagyszerû misszionárius lesz belõled, csakúgy, mint ahogy a kis Rachel maga is nagyszerû egyháztag lesz.“ Ugyanezen az eseményen lehetõségünk volt ott állni a körben, és az ifjú Péter Jr.-nak az ároni papságot adományozni, és hallani édesapját, amint megadja neki a papság áldásait. És azoknak, akik idõsebbek voltak, lehetõségük volt ott állni a körben és megérteni és érezni az alkalom jelentõségét, és tudni, hogy minden jelenlevõ családunk része. Szeretném, ha családunk, miközben tovább fejlõdik és növekedik, ismerné apáit. Többesszámban használom a kifejezést, csakúgy, ahogy Hélamán tette - Hélamán, a Mormon könyvebeli nagyszerû próféta - amikor fiait apáikról tanította, köztük Nefirõl és Léhirõl, és arról, hogyan követték õk Isten igéjét, hogyan tartották be a parancsolatokat, hogyan hagyták el Jeruzsálemet és mentek a pusztaságba, mint ahogy az a Mormon könyvében található. Hélamán azt tanította gyermekeinek, hogy apáik sok munkát végeztek, és azok a munkák jók voltak. Így hát remélem, saját gyermekeink a nemzedékek elõrehaladtával tudni fognak örökségükrõl, tudni fogják, kik õk, tudni fogják, kiben hittek atyáik, és tudni fogják, hogy voltak apáik, akiknek kihívásokkal kellett szembenézniük, voltak apáik, akik érdeklõdõk voltak, akik kint voltak a világban, hogy hirdessék az igazságot - nem csak a szentírások idézésével - de szívükben és lelkükben érezve, hogy amit csinálunk, az igaz. Lehetõségünk volt újra megszerezni az idahoi Oakley-ben lévõ öreg házunkat, és úgy helyrehozni, hogy gyermekeink tudjanak származásukról, tudjanak atyáikról, s tudják, hogy az õ csekekedeteik is jók voltak. Kezemben tarthatok egy aranyórát, amit apám 1905-ben, egy évvel születésem elõtt kapott az Oakley Elsõ Egyházközségtõl, amikor püspök volt. Rendelkezünk egy résszel, egy kicsiny örökséggel, amely arra emlékeztet minket, hogy atyáink tettei jók voltak, s hogy õk segítettek a csodálatos munka elõmozdításában. A Tanok és szövetségek elsõ fejezetében az Úr kijelentette, hogy ez az én „elõszavam parancsolataim könyvéhez” (6. vers). A testvérek, akik ott találkoztak az ohiobeli Hyrumban 18 hónappal az Egyház megszervezése után, össze akarták szerkeszteni azokat a kinyilatkoztatásokat, ki akarták azokat nyomtatni és a nép számára hozzáférhetõvé tenni a parancsolatokat, amelyeket Joseph próféta kapott. Az elsõ szakasz részeként az Úr elmondta, hogyan adta Joseph Smithnek a mennyei hatalmat, ihletet és útmutatást a Mormon könyve lefordításához, valamint ahhoz, hogy „kiemeljék az egyházat az ismeretlenségbõl és a sötétségbõl” (lásd 29-30. vers). Csak gondolkodjatok ma el azon, mi történik Hinckley elnökkel, miközben beutazza a világot és megy, hogy találkozzon az emberekkel! Amikor arról beszélünk, hogy kiemeljük az Egyházat az ismeretlenségbõl és a sötétségbõl, csak gondoljatok arra, mit tesz õ a sajtóval, a médiával és a sokféle emberrel! Gondoljatok arra, hogyan van lehetõségük látni Isten prófétáját, hallani õt, amint bizonyságot tesz és amint megmagyarázza, mi történik! Sok befolyásos napilapban, folyóiratban és más kiadványban jelent meg számos kedvezõ történet az Egyházról. Nem lenne csodálatos, ha napjainkban a világ valamennyire megértené legalább az egyszerû Tízparancsolatot, amelyet az Úr saját ujjával vésett táblákra? Mózes lejött a Sinai hegyrõl, hogy megmutassa ezt Izráel gyermekeinek, akik lázadó emberek voltak, csakhogy ne mondják, nem értették az elhangzottakat. Amikor Mózes lehozta a táblákat, a nép el tudta olvasni az Úr saját kijelentését: „Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem” (Mózes II. 20:3) és „ne csinálj magadnak faragott képet” (Mózes II. 20:4) - valami más imádnivalót - hanem szeressék az Urat, szeressék az Istent. Az Úr azt mondta, hogy az Isten nevét hiába fel ne vegyük (lásd 7. vers), meg kell emlékeznünk a szombatnapról és meg kell szentelnünk azt (lásd 8. vers), „ne ölj” (13. vers) és „ne paráználkodjál” (14. vers). Képzeljük csak el, mit jelentene ez napjainkban a világban, az Egyesült Államokban, és a politika mozgatóival! És „ne lopj” (15. vers), „ne tégy hamis tanúbizonyságot” (16. vers) és ne kívánd felebarátod ökreit, földjét, feleségét vagy bármit, ami az övé (lásd 17. vers)! Urunk és Üdvözítõnk evangéliuma visszaállíttatott a földre. Õ a mi Atyánk. Én tudom. Jézus a Krisztus. Hallottam már a hangját, mert éreztem a Szellemet úgy, ahogy Õ mondta nekünk: „az én hangom szellem, és az én szellemem igazság” (T&Sz 88:66). Tudom, hogy ez igaz. Joseph Smith volt a visszaállító, az, akire rátaláltak és akit tanítottak, aki a Visszaállítás eszközeként minden téren engedelmes és bátor volt. És ma van élõ prófétánk a világon, aki ilyen csodálatos módon képvisel minket az egész földön. Testvérek, éljetek a parancsolatok szerint! Tegyétek azt, ami helyes! Életetek során használjátok ki e nagyszerû lehetõséget, hogy jól éljetek ezzel, legyetek jók, jó cselekedeteket vigyetek végbe és legyetek jó hatással másokra! Az evangélium igaz. Remélem, életem minden napján képes leszek valami jót tenni, és bíztatni valakit, hogy jobb életet éljen, és értse meg azt, ami visszaállíttatott a földre. Jézus Krisztus nevében, ámen.