Gordon B. Hinckley elnök
Nyíljanak meg az egek csatornái és áldások záporozzanak népünkre, amint merészen és hittel járunk az Úr elõtt, hogy véghezvigyük az Õ örökkévaló munkáját!
Ülõhelyemrõl lenézve a Tabernákulum elsõ sorában megláttam az otavalo indiánok egy csoportját, akik az ecuadori felföldekrõl jöttek, s szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet ezeknek a csodálatos embereknek, ezeknek a hithû utolsó napi szenteknek; olyan nagyon-nagyon messzirõl jöttek, hogy velünk együtt részt vegyenek ezen a konferencián. Nagyon köszönöm nektek, testvérek.
Ha nem tudjátok hol van Otavalo, akkor elmentek Quitoig, aztán áthajtotok az Egyenlítõn és eljuttok az Ecuador nagy hegyeinek felföldjein lévõ falvakba, ahol ezek a békés és csodálatos emberek laknak.
Végére érve e nagyszerû gyûlésnek, amely országokat hoz közel és hidat ver a tengereken, alázattal és köszönettel fejezem ki mély megbecsülésemet mindazok iránt, akik részt vettek ebben, beleértve a hallgatókat is. Csodálatos volt a zene. Az imák ihletett imák voltak. A beszédek a Szentlélek sugalmazásai szerint készültek és hangzottak el. Hálás szívvel örvendeztünk együtt. Most kerül sor a mi kötelességünkre és feladatunkra, hogy amikor visszatérünk otthonainkba, a hallott igazságokat lefordítsuk mindennapi életünk nyelvére.
Most, befejezésül, szeretnék egy bejelentést tenni. Mint ahogy azt már korábban jeleztem, az elmúlt hónapokban sokat utaztunk, hogy felkeressük az egyháztagokat. Sok olyan emberrel voltam együtt, akik csak nagyon keveset birtokolnak e világ javaiból. De szívükben nagy hit ég ezt az utolsó napi munkát illetõen. Õk szeretik az Egyházat. Szeretik az evangéliumot. Szeretik az Urat, és az Õ akarata szerint kívánnak cselekedni. Fizetik szerény tizedüket. Roppant áldozatokat hoznak azért, hogy ellátogassanak a Templomokba. Alkalmanként napokon át utaznak olcsó buszokon és öreg csónakokon. Megtakarítják pénzüket és anélkül élnek, csakhogy mindez lehetõvé váljon.
Közeli templomokra van szükségük - kicsi, szép, használható templomokra.
Ennek megfelelõen, megragadom ezt a lehetõséget, hogy az egész Egyháznak bejelentsek egy programot, melynek értelmében 30 kisebb templom azonnali felépítésére kerül sor. Ezek Európában, Ázsiában, Ausztráliában, a Fiji-szigeteken, Mexikóban, Közép- és Dél-Amerikában és Afrikában lesznek, csakúgy, mint az Egyesült Államokban és Kanadában. Ezek a templomok rendelkeznek majd minden szükséges felszereléssel, hogy biztosítsák az Úr házának szertartásait.
Ez egy óriási vállalkozás lesz. Ehhez fogható még nem került kipróbálásra. Ezek a templomok azon a 17 templomon kívül kerülnek megvalósításra, amelyek építése most folyik Angliában; Spanyolországban, Ecuadorban; Bolíviában, a Dominikai Köztársaságban, Brazíliában, a Montana állambeli Billingsben; Mexikóban; és a kisebb Templomok az alaszkai Anchorage-ben; a Utahban lévõ Monticelloban és a mexikói Colonia Juárezben. Ez összesen 47 Templomot tesz ki, azon az 51-en felül, amelyek már mûködnek. Azt hiszem, jobb, ha még teszünk hozzá kettõt, s számukat 100-ra növeljük ennek az évszázadnak a végére, kétezer évvel „Urunknak és Üdvözítõnknek, Jézus Krisztusnak testben való eljövetele után” (T&Sz 20:1). Ebben a programban olyan mértékben lépünk elõre, mint amit még soha azelõtt nem tapasztaltunk.
Ez alkalommal nem fogom megadni a városok nevét. A cövekelnökök értesítést fognak kapni, amint az összeg rendelkezésre áll. Biztos vagyok abban, hogy az egyháztagság sokat nyom a latban, amikor azon gondolkodunk, ezekbõl egy vajon az õ városukban lesz-e.
Ha a templomi szertartások alapvetõ részét képezik a visszaállított evangéliumnak, és én bizonyságomat teszem arról, hogy ez így van, akkor elõ kell teremtenünk az eszközöket, melyekkel ezek elvégezhetõk. Minden családtörténettel kapcsolatos törekvésünk a templomi munkára irányul. Ennek nincs más célja. A templomi szertartások az áldások betetõzésévé válnak, amit az Egyháznak fel kell kínálnia.
Csak azt tudom még mindehhez hozzáfûzni, hogy amikor ez a 30-32 felépül, még többre is sor kerül majd.
Isten áldja meg a hûséges utolsó napi szenteket! Boldoguljatok, amint a parancsolatok szerint éltek! Mindannyian legyünk becsületes, sõt nagylelkû tized- és felajánlásfizetõk, és nyíljanak meg az ég csatornái és áldások záporozzanak népünkre, amint merészen és hittel járunk az Úr elõtt, hogy megvalósítsuk az Õ örökkévaló munkáját!
Mélyen meghatott Ronald Poelman testvér tizedrõl szóló beszéde. Gyermekkorunkban õ és én ugyanabban az egyházközségben laktunk. Ugyanaz volt a püspökünk. Gyermekként kevés tizedet fizettünk, és az Úr, errõl bizonyságomat teszem, az eltelt évek során megáldott minket. Lelki szemeim elõtt látom az õ kedves édesanyját, amint ott térdel a családjával, könyörög az Úrhoz és köszönetet mond neki a nagyszerû kiváltságért, hogy parancsolatainak engedelmeskedve csekélyke vagyonukat odaadják.
Otthonainkban, családjainkban legyen béke, harmónia és szeretet! E nagyszerû munka élõ, megszentelt igazságáról való bizonyság tükrözõdjön életünkben! Mindanynyian együtt örvendezve dicsérjük Õt, akitõl az áldások áradnak, õt, a mi csodálatos vezetõnket és nagyszerû Megváltónkat!
Ez az én alázatos imám, szeretett testvéreim, amikor elérkezünk e nagyszerû, kiemelkedõ és történelmi jelentõségû konferencia végéhez. Azért imádkozom, hogy Isten segítsen nekünk utolsó napi szenteknek lenni a szó legnemesebb értelmében, Jézus Krisztus nevében, ámen.
Previous
