Igazi személyazonosságunk megértése Carol B. Thomas Elsõ tanácsos a fiatal nõk általános elnökségében Egykor ti és én, leányokként születtünk meg Mennyei Atyánk családjában. . . . Mindannyian vitéz és nemes nõk voltatok a földi élet elõtti életben. Család - milyen szent név azok számára, akiket a legjobban szeretünk! Ha valaki megkérne benneteket, hogy nevezzétek meg a legnagyszerûbb dolgot a családotokkal kapcsolatban, mi lenne az? Tudom, hogy a legtöbb család, az enyémet is beleértve, nem tökéletes, de napról napra megpróbálunk kedvesebbek és figyelmesebbek lenni egymással szemben. Az elmúlt hónap során meghalt az apám. Sok leckét tanultam az aputól. Nagyszerû hite volt. Azt mondta: „A halál is csak olyan, mint amikor átsétálunk egy másik szobába.” Azon a napon, amikor meghalt, azt gondoltam: Ma meghalt az apu. Ez volt az utolsó napja a földön. Csak átsétált egy másik szobába. Kellemes, szent élmény volt ez a családomnak és nekem. Az apám volt az, aki a földi élet elõtti életrõl tanított engem. Elmagyarázta, hogy réges régen ti és én megszülettünk, leányokként Menynyei Atyánk családjában. Ott szent döntéseket hoztunk, melyek hatással voltak arra, amit most éppen csinálunk. Amikor fiatalabb voltam, a nagypapám adott nekem egy áldást. Megáldott, hogy „itt is folytassam szolgálatomat, melyet ott oly nemesen végeztem.” Namármost, ha nekem volt szolgálatom a földi élet elõtti életben, akkor nektek is volt. Nem véletlen, hogy most születtetek, a világtörténelemnek ebben az évadjában. Mindannyian vitéz, nemes nõk voltatok a földi élet elõtti életben. Ábrahám azt mondta: „Ekkor megmutatta az Úr nekem, Ábrahámnak, a szellemi lényeket, akik még a világ teremtése elõtt keletkeztek, és közöttük sokan voltak nemesek és nagyok” (Ábr. 3:22). Tudjátok, hogy rólatok beszélt? Mindannyian nemesek és nagyszerûek vagytok, arra születvén, hogy ebben az idõben éljetek a földön. Mindannyian különféle családokból származunk. Milyen nagyszerû áldás is a család! Néhányan közületek nehéz dolgokat cselekednek, és annyira jól csináljátok! Néhányan közületek esetleg aggodalmaskodnak anyjukkal és apjukkal való kapcsolatuk miatt, míg együtt tanuljátok, hogyan kell családban élni. Fokozatosan megtanuljátok, hogy az Üdvözítõ néha lecsendesíti a vihart. Néha pedig engedi, hogy tomboljon a vihar, és titeket csendesít le. Más szavakkal körülírva azt, amit elder Jeffrey R. Holland mondott egyszer, „az otthon nem tökéletes embereknek való kolostor”; de néha egy kórház, ahol ápoljuk azokat, akiket szeretünk, és gondoskodunk róluk (lásd „‚He Hath Filled the Hungry with Good Things,’” Ensign, 1997. nov., 66.). Egy fiatal nõ azt írta: „A családomban mindenkinek vannak nehéz idõszakai, de megpróbálunk rendelkezésükre állni, és kisegíteni õket. . . . Együtt akarunk lenni az egész örökkévalóságban.” Mély benyomást tesz ránk az, hogy ti, fiatal nõk, mindannyian a családotok felé fordítjátok a szíveteket. Egy fiatal nõ napsugarat ont, amerre csak jár. Azt írja: „Azzal segítek a családomnak, hogy megnevettetem õket. Amikor szomorúak, megpróbálom újra boldoggá tenni õket.” Egy másik fiatal nõ azt mondta: „Mivel egy nem egyháztagokból álló családban élek, magamat is beleértve, úgy gondolom, azzal szolgálok, hogy egy olyan fiatal nõ példáját mutatom, aki megpróbál az evangélium szerint élni. Apránként elhozom a házunkba azokat az áldásokat és a jó érzéseket, melyeket az egy igaz egyháztól kapok.” Afrikában, Ghánában két fiatal nõ, akik testvérek, Sion gyönyörû dalait éneklik, és ezzel a békesség szellemét hozzák el a saját családjukba. Néha a fiatal nõk különleges kihívásokkal néznek szembe, amikor nem teljes a családjuk. Az elmúlt nyáron, Alaszkában találkoztam a fiatal nõk egy elnökével, akinek három éves korában meghalt az anyja. Az apja nevelte fel, és 14 évesen csatlakozott az Egyházhoz. Megkérdeztem tõle, hogyan tanulta meg az olyanfajta nõi dolgokat, mint például a frizura beállítása, vagy egy asztal csinos megterítése. Azt mondta: „Figyeltem a fiatal nõk vezetõit. Amikor láttam egyet, aki tudott fõzni, azt gondoltam: Pont olyan akarok lenni, mint õ! Most minden alkalommal, amikor kitakarítom a házamat, a babérkoszorú-tanácsadómra gondolok.” Tehát, ha családotok híján van a tökéletességnek, ti akkor is gondolhattok a saját eljövendõ családotokra, és megtervezhetitek azt. Azt gyakorolva, hogyan legyetek otthonteremtõk, mindannyian pontosan azt teszitek, amit az Úr elvár tõletek. Minden fiatal nõ szívében ott van egy mély vágyódás arra, hogy egy napon feleség és anya legyen. Ezeket az érzéseket már hosszú idõvel azelõtt ott táplálták a lelketekben, mielõtt eljöttetek volna erre a földre. Hinckley elnök azt mondta: „A nõk legnagyobb része az otthonban és a családban látja a legnagyobb beteljesülést és a legnagyobb boldogságot” (Gordon B. Hinckley, Teachings of Gordon B. Hinckley, [1997], 387). Szívüket pedig a családhoz fordítják! Az 1998-as világméretû ünnepség oly sok javaslatot ad arra, hogyan fordíthatjátok szíveteket a családotok felé, beleértve ebbe az õseiteket is. Illés szelleme a fiatal nõkkel van. Szerte a világon vannak családtörténeti központok, olyan helyek, ahol megtalálhatjátok õseiteket és gyökereiteket. A fiatal nõk imádják ezt csinálni. Egy fiatal nõ ezt írja: „Amikor elõször elmentünk a családtörténeti központba, mi nem akartunk menni. Olyan unalmasnak hangzott. De fellelkesültem, amikor rábukkantam az üknagymamámra a számítógépen.” Amint az õseitek után kutattok és vágytok arra, hogy elvégezzétek értük a templomi munkát, megismeritek az erõt, mely abból származik, hogy elmentek az Úr házába. Martha Milanes, a fiatal nõk egy vezetõje Kolumbiából, ezt írta: „Nemsokára felavatják a Templomunkat, és milyen pompás élmény lesz nézni, amint minden fiatal nõnk elvégzi a keresztelési munkát az õseiért! [Az ünnepség] olyannyira inspirált, hogy én is hajlandó vagyok arra, hogy a saját családom felé fordítsam a szívemet. Ezt fogjuk felajánlani az Úrnak Templomában itt, Kolumbiában.” Mindent köszönök, fiatal nõk, amit felajánlotok! Amint továbbra is élvezitek ezt a világméretû ünnepséget, érezni fogjátok, hogy megerõsít benneteket a Szellem ereje. Amint imádkoztok, olvassátok a szentírásaitokat és betartjátok a parancsolatokat, a Szentlélek meg fogja súgni nektek, hogy Mennnyei Atyánk királyi családjához tartoztok, és hogy Õ nagyon szeret benneteket. Errõl bizonyságot teszek, Jézus Krisztus nevében, ámen.