Milyen közel az angyalokhoz James E. Faust elnök Az Elsõ Elnökség második tanácsosa Nagyszerû asszonyokká váltok, ha a jócselekedetek angyali ügyében egyesültök és ha éhezitek és szomjúhozzátok az erényességet. Öröm számomra, hogy ilyen különleges fiatal hölgyek jelenlétében lehetek. Különösen megtisztelõ számunkra, hogy ma este velünk van Gordon B. Hinckley elnök és Thomas S. Monson elnök. Dícséretet érdemel Nadauld nõtestévér, Thomas nõtestvér és Larsen nõtestvér kiváló üzenete. A fiatal nõk kórusának zenéje egyedülálló volt. Nagyra becsüljük mindazokat, akik részt vettek a videóban, és azoknak százait, akik a Fiatal Nõk Általános Elnökségének kérésére válaszolva írtak arról, hogyan szolgálják a családjukat. Hiszem, hogy erényességetek miatt a földi élet elõtti életben visszatartották a szellemeiteket, hogy ebben az idõben jöjjenek elõ, amikor a nõknek oly sok lehetõségük van a kibontakozásra. A közönség soraiban látom néhány szeretett unokámat, és ez arra emlékeztet, hogy legtöbben közületek korukbeli. Az is eszembe jut, mit mondott egyszer valaki a nagyszülõkrõl: „Olyan emberek, akik túl bõkezûek, túlságosan aggódnak, és túl vannak az ötvenen.”1 Ezen az estén úgy szólok hozzátok, mintha mindannyian az unokáim lennétek. Kedves arcotokra tekintve látom a bimbózó nõiesség elbûvolõ titokzatosságát. Nektek, drága fiatal nõknek, elõször is gyakorolnotok kell az erényt, annak legteljesebb értelmében. Az erénynek sok meghatározása van; ilyenek például az erkölcsi kiválóság, a helyes cselekvés és gondolkodás, a jellem jósága, avagy a nõk erkölcsi tisztasága. Az Elsõ Elnökség azt mondta: „Milyen dicsõséges és milyen közel van az angyalokhoz az a fiatalság, amely tiszta! Ez a fiatalság kimondhatatlan örömmel bír itt, és örökkévaló boldogsággal ezután. A szexuális tisztaság a fiatalság legbecsesebb vagyona; ez minden erényesség alapja.”2 Ez utal arra, hogy a fiatal nõknek fel kellene érniük az angyalokkal.3 Nem válhattok nagyszerû nõkké, ha nem vagytok egyben jó erkölcsû nõk, „nõk, akik erényességük miatt válnak ki a tömegbõl.”4 Nagyszerû nõkké lesztek, ha egységesek vagytok a jócselekedetek angyali ügyében, és ha éhezitek és szomjazzátok az erényességet. Az Üdvözítõ azt mondta: „Keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát”5 (erényességét). Amennyiben nem ezt tesszük, semmi más nem számít igazán. Folyamatosan bombáznak benneteket a szexuális erkölcstelenség nyílt jelenetei a képernyõrõl, a könyvekbõl, a zenébõl, a folyóiratokból, az internetrõl és a rádióból. Úgy tûnik, a világ elfelejtette a példabeszédet: „Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.”6 Emlékeztetlek benneteket, becses fiatal nõk, hogy Isten leányai vagytok. Õ szeret benneteket. Ti vagytok a legnemesebb teremtményei. Saját méltóságotoknak és önbecsüléseteknek emlékeztetnie kellene erre titeket. Amint azt David O. McKay elnök egyszer megmondta, „legyen minden nõ testének királynõje.”7 A fiatal nõknek fel kellene ismerniük, hogy a velük randevúzó fiatal férfiak nem tisztelik és becsülik õket, ha valamikor is erkölcsi vétekbe keverednek. De azok, akik esetleg vétkeztek, legyenek nyugodtak afelõl, hogy Isten „nem emlékszik”8 bûneikre többé, amennyiben megbánják azokat. A bûnbánat és a megbocsátás útja onnan indul, hogy odamész a szüleidhez és a püspöködhöz. Remélem, hogy közületek minden lány olyan különlegesen értékes egyénné és erényes személlyé válik, aki most is és az örökkévalóságban is ad magából. Nõkként sok olyan különleges dolgot ruháztak rátok születésetekkor, melyek nem mindennaposak a férfiaknál. Spencer W. Kimball a férfiak és a nõk különbözõ szerepeirõl szólva ezt mondta: “Emlékezzetek, hogy a világban, mielõtt idejöttünk volna, bizonyos megbizatásokat adtak a hithû nõknek, míg a hithû férfiakat bizonyos papsági feladatokra rendelték el! Igaz, most nem emlékszünk a részletekre, de ez nem változtatja meg annak dicsõséges valóságát, amibe egyszer beleegyeztünk. Éppen úgy felelõsek vagytok azokért a dolgokért, amiket réges régen elvártak tõletek, mint azok, akiket prófétákként és apostolokként támogatunk. . . . Ez sok tennivalót von maga után, ami a párhuzamos egyéni fejlõdést illeti - mind a férfiak, mind a nõk számára.”9 Ez a kijelentés azt indítványozza, hogy bizonyos kötelezettségeket vállaltunk, mielõtt férfiként és nõként megszülettünk volna, és beleegyeztünk abba, hogy nagyszerû, gazdag, de különbözõ ajándékokkal jöjjünk erre a földre. Férfinak és nõnek neveztek minket, hogy nagyszerû munkákat végezzünk, más-más megközelítéssel, és más-más megbízatással. Azt kérdezitek: „Hol kezdjem?” Ahelyett, hogy egy kívánságlista készítésével kezdenétek mindazokról a dolgokról, amiket az életben akartok, az igazi kérdés az lehet, hogy mi az, ami nélkül nem vagytok hajlandók meglenni. Válasszatok ki két vagy három olyan élményt az életben, amelyben egészen biztosan részesülni akartok! Ne hagyjátok a véletlenre a fontos dolgokat! Aztán gondolkodjatok el azon, mit adhattok a társadalomnak azáltal, hogy szolgáljátok a családotokat, az Egyházat és a közösséget! Arra is gondoljatok, mit követel majd meg tõletek az élet! Mindennek megvan az ára. Sokat várnak el tõlünk. Nem az a válasz, hogy legyetek olyanok, mint a férfiak. A válasz inkább abban rejlik, hogy azokká legyetek, akik vagytok, és éljetek isteni rendeltetéseteknek megfelelõen azáltal, hogy örök kötelezettségeknek tesztek eleget. Nem bízhattok a sok egymással ellentmondó lármás hangban, melyek azt hirdetik, mit tegyenek és mit ne tegyenek a nõk a mai társadalomban. A leghangosabb hangok közül néhány azokat visszhangozza, akik nincsenek összhangban önmagukkal, és általában nincs kedvük az élethez, nem annyira a nõként betöltött szerepükkel elégedetlenek. Ne tévesszenek meg benneteket keresésetekben, hogy boldogságra leljetek és megtaláljátok saját személyazonosságotokat! Meggyõzõ hangok esetleg azt mondják nektek, hogy amit anyáitoktól és nagyanyáitoktól láttatok, az ódivatú, kihívások nélküli, unalmas és robotmunka. Lehet, hogy ódivatú volt, és talán rutinszerû, idõnként robotnak minõsült. De anyáitok és apáitok olyan dalt énekeltek, mely a legmagasabb szeretetet és a nõi érzések legnemesebbjét fejezte ki. Õk voltak az ápolóink és a tanítóink. Megszentelték a munkát, a legnemesebb vállalkozássá alakítva át a robotot. Az otthonteremtés az, amit kihozol belõle. Minden nap magával hozza az elégedettséget az olyan munkák mellett, melyek esetleg idegesítõek, rutinszerûek és nincsen bennük kihívás. De ez így van az ügyészi irodában, az orvosi rendelõben, a laboratóriumban és az üzletben is. Mégis, nincs fontosabb munka az otthonteremtésnél. Mint azt C.S.Lewis megmondta: „A háziasszony munkája . . . az, amely miatt minden más munka létezik.”10 Karen Graham, aki most fiatal nõk elnökeként szolgál egy cövekben, az otthonteremtõ képességek fontosságáról ír az életében: Harmadikos koromban a középiskolában, amikor 17 éves babérkoszorús voltam, egy napon arra jöttem haza az iskolából, hogy anyukám hirtelen és váratlanul meghalt egy agyvérzés következtében. Két nõvérem már férjnél volt, és nem otthon laktak. Ez azt jelentette, hogy én maradtam otthon a legidõsebbként, hogy ellássam a háztartást, gyászoló édesapámat és két öcsémet, akik 12 és 13 évesek voltak. Az elkövetkezendõ két és fél év során elláttam a háztartást, mindent én mostam, megvettem az élelmiszereket és elkészítettem az ételeket. . . . El tudjátok képzelni, amint egy 17 évesre hagyják, hogy õ ossza be az élelmiszerekre szánt pénzt? Az én kedves édesapámnak soha nem volt hozzám egyetlen olyan szava sem, mely ne lett volna szíves. Soha nem reklamált, amikor minden fehér ingét rózsaszínné varázsoltam a mosásnál, vagy amikor a vacsora keservesen csõdöt mondott. Minden középiskolai barátom azt tervezte, mihez fog kezdeni a ballagás után. Néhányan a Utah State Egyetemre mentek. . . . Én gondoltam rá, hogy elmegyek a Ricks Fõiskolára, de a családi körülményeimre való tekintettel úgy döntöttem, otthon maradok és továbbra is segítek. Két évvel édesanyám halála után elkezdtem randevúzni egy visszatért misszionáriussal, Garryvel. A második randinkon megkérdezte tõlem, mit csináltam szombaton. . . . Egy kicsit meglepõdött, amikor elmondtam neki, hogy egész nap port törölgettem, porszívóztam, bevásároltam és mostam. Azt hitte, igazi otthonülõ vagyok. Hat hónappal késõbb ez a csodálatos férfi elvitt a Templomba, és elkezdtük az együtt töltött életünket. Felvillanyozta az, hogy olyan felesége van, aki tudja, hogyan kell fõzni és beosztani a pénzt. Egyik este, házasságunk elsõ évében, vendégségben volt nálunk néhány friss házas barátunk. A párok közül jó néhányan arról kezdtek el beszélni, milyen nehéz volt alkalmazkodni a házassághoz. Garryvel hitetlenül néztünk egymásra. . . . Alkalmazkodni a házassághoz? Az meg mi? Olyan simán telt az elsõ évünk! Amikor ezt késõbb megbeszéltük, arra jutottunk, ennek az volt az oka, hogy otthonteremtõ képességekkel jöttem a házasságba. . . . Nem volt meg nálam az a stressz, hogy próbálkozom a vacsorával és/vagy leégetem azt, tönkreteszem a ruhákat a mosásnál, vagy rosszul osztom be az élelmiszerre szánt pénzt. Mindezen kísérleteket egy érzékeny, türelmes, bölcs apán végeztem el. Így Garrynek és nekem lehetõségünk nyílt arra, hogy csak a kapcsolatunkra koncentráljunk, és ez csodálatos volt. Igazi áldást jelentett nekem késõbb az, hogy félretettem az engem érdeklõ dolgokat és a családom szükségleteire gondoltam.[11] Az édesapjának tett szolgálat ebben a nehéz idõszakban része volt a jócselekedetek angyali ügyének, annak a nagyszerû felkészülésnek, mely arra irányul, hogy nagyszerû nõk legyetek. A mai nõket néhányan arra bíztatják, hogy legyen meg nekik minden: pénz, utazás, házasság, anyaság és önálló karrier a világban. A nõk számára a boldogság fontos alkotóelemeit az képezi, hogy kialakítsanak egy személyazonosságot, szolgálják az Urat, szert tegyenek iskolai végzettségre, kifejlesszék a képességeiket, szolgálják a családjukat, és ha lehet, legyen saját családjuk. Ezen dolgok közül azonban nem lehet egyszerre mindegyiket jól csinálni. A cukrászdában sem eheted meg egyszerre az összes süteményt. Abból hasfájás lesz. Nem lehetsz egyidõben száz százalékos feleség, száz százalékos anya, száz százalékos egyházi dolgozó, száz százalékos karriert befutó személy és száz százalékos közösségi szolgálatot végzõ ember. Hogyan lehet összehozni mindezeket a szerepeket? Azt javaslom, hogy szekvenciálisan töltsétek be õket. A szekvenciális egy bonyolult szó, mely azt jelenti, egyszerre egy dolgot teszünk meg, mindegyiket különbözõ idõkben. A Prédikátor könyve azt mondja: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.”12 Folyamatosan növekvõ elvárások vannak a nõkre vonatkozóan, melyek kihívást jelentenek, ami a hagyományos gondviselõi szerepüket illeti. De nõkként ott van lelketek középpontjában a vágy, hogy betöltsétek a feleség és az anya szerepét, és ez beteljesülésért kiált. A legtöbb nõ természetesen azt akarja, hogy szeressen egy derék férfit, és az szeresse õt, és hogy válaszoljon az Isten adta, legmélyebb nõies érzésre, arra, hogy anya legyen és ápoljon. Szerencsére a legtöbb nõnek nem kell a férfiakhoz hasonlóan egy karrier kialakításán aggódnia. Több mint egy érdeklõdési kört is beilleszthetnek életük különbözõ szakaszaiba. Arra szeretnélek bíztatni benneteket, nõtestvérek, hogy fejlesszétek ki minden ajándékotokat és tehetségeteket, hogy elõrevigyétek az erényesség munkáját a földön. Remélem, hogy minden tudást elnyertek, amire csak lehetõségetek van. Legyetek olyan képzettek, amennyire csak tudtok, de ne kizárólag új karrierekben, az elsõdlegesek rovására, vagy esetleg azon kapjátok magatokat, hogy elmulasztottátok életetek egyik nagyszerû lehetõségét! Faust nõtestvér és én arra ösztönöztük leányainkat, hogy járjanak iskolába, ne csak azért, hogy az segítse õket az otthonteremtésben, de azért is, hogy felkészüljenek a pénzkeresésre, amennyiben ez szükségessé válik. Az egyetemre vagy a szakmai iskolába járás csodálatos élmény, a pénz, az erõfeszítés és az idõ pedig felkészítik a tanulót arra, hogy piacképes képzettsége legyen. Nem tudom nektek megmondani, fiatal nõk, hogy milyen iskolai képzettségre tegyetek szert. Ennek eldöntése rajtatok áll. Megvan a szabad akaratotok. Mindannyiótoknak igen keményen kell majd dolgozni, hogy minden lehetséges dolgot megtanuljatok, és kifejlesszétek a tehetségeiteket. Nem könnyû elérni bármit, ami igazán értékes. Csak azt akarom megmondani nektek, hogy mi ad majd nektek, mint egyénnek személyazonosságot, értéket és boldogságot. Azt a kihívást is elétek állítom, hogy érjétek el a lehetségest, váljatok nagy értékû egyénné, váljatok nagyszerû nõvé. Mivel legtöbbetek elõtt ott van a nagyszerû asszonyok példája a családotokban, mindennyiótok elõtt van egy minta, amivel versenyre lehet kelni. Fiatal nõkként kiváltságaitok közé tartozik az, hogy a Fiatal Nõk Elismerés részét képezõ feladatokon dolgozhassatok. A Centerville, Utah-i Anna Nichols egy különleges élményrõl ír, melyben része volt: Az elmúlt évben egy olyan babérkoszorú-feladaton dolgoztam, mely közelebb hozott a nagymamámhoz, akit soha nem ismertem. Akkor halt meg egy súlyos rákbetegségben, amikor anyukám korülbelül öt éves volt. Anyunak van egy gyûjteménye régi diákból és levelekbõl, melyeket megtartott. Átnéztem ezeket, kiválogattam képeket nagymamámról és a családjáról, valamint leveleket, melyeket a nõvérének írt, megosztva bennük érzéseit és gondolatait, mielõtt meghalt volna. Mindezeket egy albumba raktam, az õ emlékezetére, és odaadtam azt a nagypapámnak. A legnagyszerûbb érzés volt figyelni az arcát, amint az egyes oldalakat megfordította, és mesélt nekem az egyes képek történetérõl. Együtt sírtunk. Láttam, hogy nagyon hiányzik neki a nagymama, és hogy ezzel a könnyvvel a nagymama részben ismét visszatért az életébe. Ennek a könyvnek köszönhetõen van most személyes kapcsolatom a nagyimmal. Éreztem, hogy velem van a szelleme. Tudom, hogy megvéd és segít engem, amikor szükségem van rá. Amikor most elmegyek és meglátogatom a nagyapámat, mindig róla beszélünk és történeteket mesélünk. Mindig örömmel várom azt az idõt, amit vele tölthetek.13 Most újra kihangsúlyozom, bármit tesztek, tanuljátok meg elõször Isten országát és az õ igazságát (erényességét) keresni!14 Fenntartás nélkül fogadjátok el az Üdvözítõt annak, aki volt, Joseph Smith-et annak, aki volt, és Gordon B. Hinckley elnököt annak, aki! Isten nem fogja nemessé tenni azt a személyt, férfit vagy nõt, aki visszautasítja azok hit, imák és cselekedetek általi fenntartását, akiket Isten hívott el és rendelt el arra, hogy elnököljön felettük. Így hát, kedves fiatal nõtestvérek, támogassátok a papsági felhatalmazást az Egyházban és az otthonotokban! Néhány nõ esetleg úgy érzi, aláássa szabad akaratát az, hogy a papság hatalma irányítja õt. Ez az érzés félreértésbõl fakad. A papsági felhatalmazás nem gyakorolhat erõszakot, kényszert vagy igazságtalan uralmat. Stephen L Richards kijelentette: „Engedelmességünk egyetemes egyetértésbõl fakad az igaz tantételekkel, és általános válaszadásból Atyánk Szellemének mûködésére. Semmilyen félelem nem mûködteti, kivéve azt a félelmet, hogy megsértjük Istent, munkánk szerzõjét.”15 Az Egyház papságának követése kifejezése az abba vetett hitünknek, hogy az Úr folyamatosan irányítja Egyházát. Az isteni közbenjárás tantételének szándékos elfogadása ez. Valamikor mindannyiótoknak válaszolnia kell majd természetes nõi ösztöneire, melyek Joseph próféta elmondása szerint megfelelnek a természeteteknek. Azt mondta: „Amennyiben kiváltságaitoknak megfelelõen éltek, az angyalokat nem lehet visszatartani attól, hogy társaitok legyenek.”16 Válaszoljatok nagylelkûen azokra az ösztönökre és az arra irányuló késztetésekre, hogy jót cselekedjetek! Maradjon nagy csendben a lelketek, és hallgassatok a Szent Szellem suttogásaira! Kövessétek a nemes, ösztönös érzéseket, melyeket az istenség ültetett el mélyen a lelketekben, az elõzõ világban! Ily módon reagálni fogtok Isten Szent Szellemére, és megszentel benneteket az igazság. Így cselekedvén örökké tisztelni és szeretni fognak titeket. Munkátok nagy része az, hogy gazdagabbá tegyétek az emberiséget hatalmas képességetekkel arra, hogy törõdjetek és irgalmat gyakoroljatok. Végül, mit gondolok, hogyan lesztek nagyszerû nõkké? Ápoljátok magatokban és gyakoroljátok nagylelkûen nemes nõi ösztöneiteket, mint a törõdés és az irgalom, elsõsorban a családotokkal, majd másokkal szemben! Mindig éhezzétek és szomjazzátok az igazságosságot, Jézus Krisztus kinyilatkoztatott evangéliumának a keretein belül! Mindig legyen egy örökkévaló perspektívátok, amint a jócselekedetek angyali ügyében jártok, hogy az ne csak ahhoz vezessen el benneteket, hogy nagyszerû nõkké legyetek, de végül ahhoz is, hogy királynõk legyetek az örökkévalóságokban! Arra kérem az Urat, hogy áldjon meg közületek mindenkit, becses fiatal nõtestvérek, hogy a zsoltáríró szavai szerint legyetek az „õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.”17 Imádkozom, hogy elnyerjétek szívetek igaz vágyait, Jézus Krisztus nevében, ámen. JEGYZETEK 1. 20,000 Quips and Quotes, 357. oldal. 2. „Messages of the First Presidency the Church,” Improvement Era, 1942. május, 273. oldal. 3. Lásd Collected Discourses of George Q. Cannon, 1890. október 5. 4. Teachings of Spencer W. Kimball, 398. oldal. 5. Máté 6:33. 6. Példabeszédek 31:10. 7. Gospel Ideals, 471. oldal. 8.T&Sz 58:42. 9. Spencer W. Kimball, „The Role of Righteous Women,” Ensign, 1979. november, 102. oldal. 10. Letters of C. S. Lewis, Geoffrey Bles Ltd., London: 1966, 262. oldal. 11. 35-ös levél, 1997. október 16., Karen Grahamtól a Fiatal Nõk Elnökségének. 12. A Prédikátor könyve 3:1. 13. #715-ös levél, 1988, Anna Nicholstól a Centerville 6. Egyházközségbõl a Fiatal Nõk Elnökségének. 14. Lásd Máté 6:33. 15. Conference Report, 1938. október, 116. oldal. 16. Teachings of the Prophet Joseph Smith, 226. oldal. 17. Zsoltárok 103:20.